Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-04-01 / 1052. szám
1939 április 1. BÉRMUNKÁS 5 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. Egységfront az iparokban Nem hisszük, hogy volt idő, amikor a munkásság egységes cselekvő képességére nagyobb szükség lett volna, mint a jelen napokban. De, sajnos, éppen a jelen napokban a munkásság annyira széjjel van tagolva, hogy korátnsem képes oly erő kifejtésére, mint amilyent az események megkövetelnek. Ily erő hijján a munkásság teljesen kivan szolgáltatva a munkáltatók, háborús hiénák és diktátorok kénye-kedvének. Európában úgy a náci-fasiz- ta országokban, mint az úgynevezett ‘“demokratikus” kor- mányrendszerüekb e n minden képzeletet felülmúló szenvedéseknek vannak kitéve az alárendeltek, az elnyomottak. Az őrületes készülődés egy újabb világháborua minden józan gondolkodást a háttérbe szőrit és az uralkodók előtt csak egy fontos, dolgoztatni a rabszolgákat szakadásig. Azt talán már megemlíteni is felesleges, hogy a ditatura alatt nyögő országokban a munkásság sorsa már régen számításon kivül esik. De ugyan ily sors elé néznek a “demokratikus” országok munkásai is. Amint értesülünk Franciaországban a 40 órás munkahetet teljesen eltörölték és törvényesítették a 60 órásat. Itt az Egyesült Államokban a munkanélküliek száma még mindig jóval felül van a 10 millión és semmi remény, vagy kilátás, hogy ez fogyna, hanem inkább emelkedik. Az Ínség (WPA) munkákon is tizedelik a foglalkoztatott munkásokat. És mindezek láttára a kongresz- szus nem azon tanakodik, hogy a munkanélkülieket elhelyezzék, hanem az ínség munka költség- vetését vágják le, hogy az ipar tulajdonosainak adóját leszállíthassák és ugyanakkor növeljék a munkára várók seregét, akik a gyárkapuk előtt ácsorogva rettegéssel töltik el a munkán levőket. Mindezek keresetlenül ötlenek szemeinkbe és a munkások mi vagyunk az áldozatok. És mindezek láttára a munkásság képtelen a legcsekélyebb akcióra ezek meggátlására. Hiányzik a munkásságnál; 1) az osztály- tudat; 2) a gondolkodó és cselekvő képesség; 3) a fori’adal- mi Ipari Szervezet. Ezek nélkül pedig a munkásság tehetetlen a szervezett kapitalizmussal szemben. Történtek kísérletek holmi “egységfront” alakításra úgy itt, mint más országokban, ezek azonban “halva született” kísérletek voltak, melyek még siker esetén sem segítenék elő a munkásság ügyét, hanem inkább ártanak annak. Olyan társadalmi rendszerben élünk, ahol az osztályok közötti ellentét mindig élesebben domborodik ki és ez az ellentét nem politikai természetű, hanem szorosan a gazdasági érdekekbe vágó. Mennél hatalmasabb, gazdagabb lesz a kizsákmányoló osztály, annál szegényebb és tehetetlenebb a munkásosztály. Ilyen érdekellentétek közepette, nevetsége: arról beszélni, hogy a gazdaság érdek mellőzésével tömöritsük egy táborba az embereket valamely ügy érdekéében és attól várni enyhülést a munkásság szenvedésére. Egyetlen példa elegendő arra, hogy a munkásság meggyőződjön arról, hogy az ilyen politikai “egységfrontok” csak arra jók, hogy a munkásságot bolon- ditsák azzal. Chicagóban két évvel ezelőtt a Republic Steel telepi sztrájk alkalmával egy világszerte nagy felháborodást okozó vérengzés történt. A sztrájkolok több ezres tömegben egy tiltakozó felvonulást tartottak a rendőrség brutalitása ellen. Amikor a felvonulás a gyártelephez közeledett, a városi rendőrség sortüzet adott a sztrájkolókra, melynek eredményeként 10 halott és több sebesült maradt a színhelyen. A sztrájkot a CIO irányította és a sztrájk vezérei nagyrészben a kommunisták közül került ki. A rendőrség mint ismeretes a város polgármestere A közelmúltban megemlékeztünk arról e hasábokon, hogy az Egyesült Államok elnöke megkísérli ““kibékíteni” a Congress of Industrial Organization és az American Federation of Labor vezéreit. A kupaktanács összeült és a tárgyalások megkezdődtek, de, hogy eredménynyel bevégződnek arra kevés kilátás van. Ma már még tisztán látó polgári egyének is megállapítják, hogy a két szervezet közötti harc nem egyéb, mint a vezérek közötti marakodás a koncért. Ha a vezérek kibékülnének megszűnnének az “ellentétek” a két szervezet között. Hogy a veszekedő vezérek között melyik az önzőbb most nem kívánjuk vitatni, hanem inkább a történteket regisztráljuk, melynek folytán rámutathatunk, hogy a munkásság egységességének nincs más akadálya, mint a vezérek. A konferencia megkezdésekor John L. Lewis a CIO diktátora egy ajánlatot terjesztett a bizottság elé, mely oda konk- ludál, hogy egyesüljön a három nagy szervezet, a fent említetteken kivül a harmadik a vasúti Brotherhood, amelynek kötelékébe tartoznak a vasút forgalmi munkások és amely a fenti kettőtől független szervezet. Lewis, hogy az ügy iránti őszinteségét bizonyítsa, kijelentése szerint hajlandó visszavonulni a bányász szervezetbe, de ugyakkor azt is kiköti, hogy Green is vonuljon vissza, vagyis adja fel az AFofL elnöki tisztségét. Ugyanakkor azt is ajánlotta Lewis, hogy nehogy a munkanélküliek sorába kerüljön Green, nyugdíjazzák őt teljes irányítása alatt van és annak tudta és beleegyezésével történt a vérengzés. Úgy a szemtanuk, mint a különböző testületek által kinevezett vizsgáló bizottságok, valamint a szenátusi vizsgáló bizottság is megállapította, hogy a vérengzésért a rendőrség felelős, amelynek főparancsnoka a polgármester. Ezek a kommunisták, akik 1937-ben a leghangosabban lármáztak a polgármester irányitása alatt álló- rendőrség brutalitása ellen, 1939-ben “egységfrontra” léptek a demokratákkal, hogy újra válasszák azt a Kelly polgár- mestert, aki két évvel előbb lelövette a sztrájkolókat, közöttük a kommunistákat is. A munkásság ügyét az egységfront csak oly esetben szolgálhatja, ha az az iparokban, a termelés szinterén épül ki. Ilyen egységfrontba csakis egyforma gazdasági érdekű, a kizsákmányoltak osztályához tartozók tömörülhetnek. Amig a munkásság olyan “egységfrontért” lelkesedik, amelyben politikusok ügyvédek, doktorok, üzletemberek és kizsákmányolok is részt- vesznek, addig kevés remény van arra, hogy bármily sikert is elérjünk. Az ilyen “egységfrontok” csak arra jók, hogy lecsapolják a munkásság elégedetlenségét és megakadályozzák a valódi, a dolgozók, a kizsákmányoltak egységfrontjának kialakulását. fizetéssel egész életére, ami csekély 12,000 vagy 15,000 (tizenötezer) dollár évente. Az IWW és az általános munkás kérdések ismertetésére állandósított tudományos előadások kitűnő sikerrel folynak. Bátran állíthatjuk, hogy a new yorki munkások értelmisége jer lenik meg azokon minden vasárnap délután. Az előadások után szokásos felszólalások igazolják fenti állításainkat. Az eddigi előadók: Vlasits, Basky Ferenc, Fishbein és a hallgatóság soraiból egy egész kis csapat felszólaló volt. A vasárnapi előadások továbbra is egész március hónapban folytatódni fognak, tehát akár jelenik meg külön hirdetés, akár nem, felhívjuk munkástársaink figyelmét, hogy minden vasárnap d. u. 3-kor OPEN FORUM előadások vannak a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. és kérjük, munkástársaink további megjelenését.’ Minden hónap első péntekjén Kávé-este a Bérmunkás javára Mint már előbb jeleztük, az első kávé este sikerén felbuzdulva a csoportunk elhatározta, hogy minden hónap első péntekjén megismétli azt, hogy a Bérmunkáshoz egy kis alkalmi támogatás beküldése lehetővé váljon. Ne várjon senki meghívót, de minden Bérmunkás olvasó a hó első péntekjén jöjjön körünkbe egy kis eszmecserére és ugyanakkor egy fontos kötelesség teljesítésére. MunkástársnoAz ajánlat elhangzása után a koncokat féltő vezérek rögtön kórusba nyilatkoztak. Úgy az AFofL mint a Brotherhood vezérek megállapították, hogy semmi szükség nincs arra, hogy a szervezetek egyesüljenek. Szerintük sokkal jobb ha igy maradnak, ahogy vannak, mert ők teljesen meg vannak elégedve a jelen állapotokkal. Arasson mindenki a saját mezején és ne tolakodjon a máséra. Eltekintve attól, hogy Lewis ajánlata életre való-e vagy nem, érdekes, hogy az érdekelt munkásokat meg sem kérdezik, hanem a vezérek állapítják meg, hogy mi jó és mi nem. ők természetesen azt látják, ami nekik jó és nekik igy jó ahogy van. Mert három különböző szervezetben háromszor annyi parazita élősködik a munkásokon, mint ha egy szervezet volna. És nekik ez fontos. És a munkáltatóknak is az fontos, hogy mennél több szervezetbe legyenek a munkások széttagolva. A munkásszervezetek egyesítése természetesen életbevágó kérdés a munkásság részére. De ily törekvéseknek a szervezetek tagságától, a “rank and fiiéitól kell kiindulni. Még annak dacára is, hogy mind három szervezet a legkorruptabb, az osztályharc szellemét teljesen nélkülözik, a három szervezet egyesülése kiszámithata 11 a n horderővel bírna az amerikai munkásság szempontjából. De ennek a vezérek nélkül, sőt azok ellenére kell megtörténni, mert amig a vezérekre lesz bízva, addig a munkásság mindig széttagolva, erőtlenül fog szembe állni a szervezett kapitalizmussal. inket pedig kérjük, ha süteményeket készíteni fognak, hogy egy héttel előbb jelentsék azt be a gyűlésen, vagy egy posta kártyán a titkárnál. Sorsolási akció a Bérmunkás javára. Egy munkástársnőnk gyönyörű kézimunka képet készített mely a Bérmunkás Otthonban van kiállítva és állandó bámulói vannak. A kép érdekessége, hogy a rámáját szintén kézimunkával készítette egyik munkástársunk, mig egy másik festői művészettel vonta be arany festékkel. Ezt az igazán értékes tárgyat, a Bérmunkás javára fogjuk kisorsolni, 1 centtől 15 centes jegyekkel. Habár ez csak New Yorkra szólna, de azért szívesen vesszük ha vidéki munkástársaink is kérni fognak a jegyekből, hogy ezáltal még nagyobb támogatásba részesüljön az igazi forradalmi ipari unionista hetilap. Kerületi értekezlet Habár még egy kicsit korai tudatni, de viszont szükséges, hogy más kerületek tudomást vegyenek róla, hogy ez évben a kerületi értekezletet, április 30- án akarjuk megtartani New Yorkban. Tehát más kerületekben már előbb kell legyen az értekezlet és a szokásostól eltérően a befejező része volna az értekezleteknek, a new yorki értekezlet. A vezérek szerepe a munkásmozgalomban NEW YORKI MOZGALMI HÍREK
