Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-09-17 / 1024. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 szeptember, 17. Ml Újság Magyarországon? Az IWW budapesti Hírszolgálati Irodájától — Már jelentettük, hogy az utóbbi időben horribilis összegeket pocsékolnak el az adóprés kíméletlen alkalmazásával behajtott adóbevzteléből, hogy kevesebb maradjon, az ország lakosainak közszükségletére. A falvak 85 százalékának nincs rendes ivóvize. Mint 500 évvel ezelőtt ősztől tavaszig megfelelő utak hijján az ország jó része elvan vágva a külvilágtól. Kerékagyig érő sárban lehetetlen 2—3 stratégiai utat leszámítva a közlekedés. Nincs vidéken, falvakban és tanyákon elegendő iskola s tanerő, dacára, hogy tanítók ezrei vannak állás nélkül. S igy sorolhatnánk fel még jó darabon azok listáját ami nincs. Nincs s nem lehet, mert nincs rá fedezet. Ellenben van fedezet s volt káprázatos pompájú reprezentatív, de gyakorlati értéket a magyarság számára nem jelentő, Olasz, Lengyel s most Németországi fejedelmi látogatásokra. S ha, volt miért csak és kizárólag a fasizta államokbani szolidaritást jelentő vizitelésekre volt? Valószínűleg a “békét” készítik elő, mely ha egyszer kitör a jelek szerint elnyeli a magyarságot, mint önnálló nemzetet végleg. Németország járszallagjá- nak, melyre békében is fűzve voltunk s az Olasz fegyvertárs és “szövetséges”-nek köszönhetjük, hogy idáig juthattunk. S még mindég nem volt elég belőle . . . ? Népjóléti és Munkaügyi minisztériumot a Vas miniszter s kalocsai nagyprépost hatalmas- arányú panamái és sikkasztásai miatt annak idején megszüntették. A Népjóléti részt bár gro- teszkül hat a rendőrminiszteri- um (belügy) hatáskörébe utalták, mig a munkaügyi részt a nemrég létesített iparügyi minisztériuméba. Most azonban egy német és olasz mintáról le- kopirozott minisztériumot, állítanak fel, mely “produktiv” munkát fog kifejteni. Ez az uj minisztérium lesz a Propagandaügyi minisztérium. A hazugságok terjesztése s a sajtó központilag való irányítása, nagyban és kicsinyben Antal István államtitkár most tanulmányozza ennek struktúráját, mechanizmusát s lélektanát Németországban, ahonnan azután Olaszországba megy tanulmányozás céljából, persze az ál- iamköltségén ős is. Ha már munka, ha már kenyér s még egy sereg hasonlója nincs is a magyarnak de propaganda minisztériuma az lesz s ha ebből a magyarok nem laknak jól, hát menjenek legelni, miként a falusi jegyzők mondották 1914- 1918 között, vagy forduljanak föl a hasznotalan “munkakerülő csavargók” miként mondják ma. Persze a propagandaügyi minisztériumnak lesz jó pár 1000 pengős havi fizetéssel dotált minisztere, s természetesen hatalmas bürokráciája is. Külföldi magyarok világkongresszusa e napokban zajlik le Magyarországon. Minden részt- vétünk e kongresszuson résztvevő jóhiszemű magyar testvérünkké. Ők nem tehettek s tehetnek róla, hogy zsakettos, fényes cilinderü urak monopolizálták a hangot mint iránymutatók maguknak, ők nem tehetnek arról, hogy akkor amikor egyik ilyen ur (Kozma) a régi liberalizmust állította be bűnbaknak, hogy innen a magyarok milliói kényszerültek külföldre. S ők nem tudják, hogy pontosan ennek az ur elődeinek közigazgatási aparátusa (fő- szolgabirák, csendőrök) s az általuk akkor is védelmezett kapitalizmus s nagybirtok okai, hogy itt kenyeret nem találva kellett, az óhazát miként nevezik elhagynuk. ők nem tudják, hogy ez a kivándorlás ma hat- ványozottabb mértékben indulna innen meg, ha volna hova mint 30—50 évvel ezelőtt ,mert az okozat is hatványozottabban áll fönn. ők nem tudják, hogy apáik, nagyapáik saját bőrükön érezték már akkor is a rendőrállam erőszakoskodásit. Mert csakis igy lehet az, hogy Nagy Károly ny. rendőrfőkapitányhelyettes a toloncház rettegett nevű volt zsarnoka ura, ahova a munkások ezrei és ezrei kerültek szabadságharcukért karmai közé s nyomorították meg testileg és lelkileg, s Kozma Miklós volt belügyminiszter (rendőrminiszter) aki a rádió vezér- igazgatói székébe sétált át, elnökölhettek, beszélhettek az idegenbe kényszeritett magyar testvéreink előtt. Furcsa, hogy az üldöző az üldözött előtt a barát szerepében illegtesse magát. Furcsa, hogy az üldözött a kor- bácsos kezet évtizedek múlva bár de elfogadja s megcsókalja. Éppen ezért minden résztvé- tünk e megalázásért s megalázkodásért ezen kongresszus jóhiszemű becsületes, de naiv résztvevőié . . . Hát temetni és ünnepelni azt tudunk. Ezt már igen-igen régen állapították meg rólunk; 1938 évben, talán mert tulpus- kaporos a levegő azt lehet mondani, minden propaganda minisztérium nélkül is, de egész 1(évben hivatalos ünnepek vannak. Kezdődött vala a frontharcos, Eucharisztikus kongresz- szus, az u. n. aranyvonat országjárása, most a “szent korona” majd Szt. István hatalmas méretű ünnepén át, hogy mi a legközelebbi majd elválik. A katholikus klérus dörzsölgeti kezeit, mert javarészt ő a rendezője e cirkuszi látványosságoknak, ő a főhaszonélvezője s valószínűleg miként Ausztriában ugyancsak ő lesz első siránko- zója is. Az adózók pénzéből mint minden “improduktív” dolgokra úgy ezekre a “propagandákra” is nehéz százezresek futnak esetenként. Hisz nincs itt semmi baj, mert az, hogy kevesebb magyar születik, mint amennyi meghal az nem baj hiszen a statisztikánk szerint a 9 millió meglevő magyar közül az egy harmada úgyis koldus. Az emx / berek rongyokba járnak s nélkülöznek még akik dolgoznak is, a szívbetegek száma, (ami tudvalevőleg a gond folytáni őrködésben keletkezik) már túlhaladta a TBC betegek számát, holott a TBC (tubercolozis) terén első helyen vezettünk, há: baj ez? Fő, hogy dekoráció pazar legyen amig lehet. Nem igaz? Amikor a sajtónyaktiló törvényt, miként uccai gyorstalpalók a hibás cipőt, pár nap alatt keresztülvitték, s nyomában a “szabad és független” sajtó köteles a kormányzat száj ize szerint megfogalmazott híreket leadni, jóelőre megírtuk mi lesz ennek az “egykéz” által irányított sajtónak a sorsa. Most István király napján tapasztalhattuk elsőizben az u.n. “egykéz” miként dolgozik. Természetszerűleg a békeszséget ala Hitler és Mussolini módszerével, a mi- litarizmus szolgálatába kénysze- ritették a szélsőjobboldaltól szélsőbaloldalig az összes napilapokat. Ugyanazon cimü és tartalmú cikkeket olvashattunk pl. az István napi “hadnagyavatásról a Ludovikában” s a “Magyar katona” c. cikkekben. Ezek a cikkek főleg a második a kaszárnya szellem és a katonaélet (kihagyva persze a kikötések és pof ozások épületes eseteit) u. n. rózsásodalát konferálja be, hogy sorozatosan fogják közölni, hogy miként a cikkben írják “ megismertessük az olvasóinkat a katonaélet minden mozzanatáról”. Ezt olvashattuk az Uj nemzedéktől a Népszaváig az összes lapokban. Ezt egy tollal Írták és egy gondolattal szerkesztették meg. A napilapok majd egy teljes oldalát tette ez ki, s a sajtó munkája “megkönnyítetett” mert ingyen házhoz szállítva kapták az anyagot, készen csak éppen ... le kellett közölniök. Ezt pedig sajtószabadságnak hívják: Anno 1938 made in Germany . . . Augusztus 22-én zajlott le Kiéiben a Prinz Eugen uj ho rogkeresztes páncélos hadihajó vizrebocsájtása. Horthy Miklós jelenlétében. A hajó keresztanyja Horthyné volt. Ezen eseményről, mint minden fasizta — békét szolgáló — militarista akcióról színes riportban adott helyszíni közvetítést a magyar rádió. Ezt a közvetítést viaszlemezre vették s 22-én többször megismételték. Én este halottam. Budinszky Sándor speaker élénk, színes, bő s főleg erős fasizta propagandaizü volt. A sületlenségek, a megjelent “előkelőségek’ ’ körültömj énezésé- nek oly halmazatával állottunk szembe, mely hajmeresztőén — e vakmerőség hallatára — elképesztette a szegény halgatókat. De a riport csimborasszója mé gis az volt, amikor Budinszky speaker valóságos önkívületbe esve e szavakkal végezte be a tökfejüek, s gondolkodásra képtelen agyalágyultak szuggerálá- sára szánt bemondását .. A német hadihajókat, fölrobbantották a háború, után, s ime a tenger fenekéről, a tenger vizéből, kiemelkednek az elsüllyesztett hajók és ágyuk, s az ágyuk érctorka figyelmeztet arra, a német nép az ő bálványozott vezér s kancellárja (Hitler) útmutatása szerint bebizonyította, hogy a hatalmát a fegyeverek ereje, harci szelleme fogja biztosítani. Ez a hatalom pedig félelmetes erejével, fölkészültségével biztosítani fogja a germán nép jövőjét. Mi magyarok tanulhatunk ebből, mert minket is guzsbakötöttek, hogy csakis a fegyverkezés egyen jogosultságával érünk célt s ezért kell miként Németországnak fegyverkezés által erőt reprezentálnunk stb. Mint volt frontharcos aki a világháború minden poklát végigszenvedtem szerettem volna a speaker szájára tapasztani tenyeremet s vágóhíd és mészárlás dicsőítése miatt, hogy fogait lenyelte volna. Igaz ez azoknak szólt akikből hősi halottakat, ágyutöltelékeket készülnek csinálni, s nem nekünk öreg katonáknak. De mivel tudjuk mi azt cafatokká tépve látni emberroncsokat, tetvesen, éhezve védeni és szolgálni a kapitalista profitot s vagyont semmiért, minden magyar ember fölháborodását vívta ki a magyar rádió eme nyílt fasizta imádata és háborús szellem propagálása . . . “Halló itt Moszkva, a moszkvai leadóállomás beszél . . . stb. Világ Proletárjai Egyesüljetek kezdettel halgattam ugyancsak 22-én este 11-12-ig a moszkvai rádió leadását is. A leadás anyagából itt is a már megszokott személy körültömjénezés durva módon nyilvánult meg. íme ez a rész ... a mi drága Sztálin elvtársunk, a proletárság igazi dicső barátjának glóriás alakja stb. tsb. Glóriával ezideig a papság vétette körül a szentek alakjait, hogy a szédités tökéletesebb legyen. Hát nem elég a moszkvai leadóállomásnak a reális tények ismertetése? Kell ennél hatékonyabb propaganda a rendszer dicsőítése mellett? Vagy a proletárságé a hatalom, vagy Sztálin elvtársé. De igen visszautasító és rut dolog az istenek felé való utat egyengetni, erővel szentet, glóriával körülvett alakká avanzsáltatni s ezzel lejáratni s nevetségessé tenni egy embert, aki szolgája s nem istene, sem szentje országa népének. Ezt közlöm a moszkvai Rádió Centrala címére a Bérmunkás hasábjain keresztül Budapestről. A kiéli és moszkvai közvetitőállomások is azonosak voltak aug. 22-én. UTCAI GYŰLÉS Most pénteken este, a szokott helyen, 123-25-ik uccák közötti Buckeye Roadi telken megtartandó uccai gyűlésünkön foglalkozni fogunk az európai és világeseményekkel, amint azokat, mi IWW.-isták látjuk. Hozza magával ismerőseit is és segítsen népessé tenni a gyűlést.
