Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-09-10 / 1023. szám
1938 szeptember 10. BÉRMUNKÁS 7 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL | Elmondja: Z. J. Vizsgálat az “Un-Americanizmus” ellen Mint ismeretes ez év folyamán a kongresszus alsó háza egy bizottságot nevezett ki, amely a “Dies Committee” néven ismerünk és amelynek elnöke Dies texas-i demokrata képviselő. A bizottságnak teendője felülvizsgálni az amerika ellenes alakulatok működését. A vizsgáló bizottság kinevezését az tette időszerűvé, hogy amerikában, illetve az Egyesült Államokban a Hitler féle “náziz- must” propagáló “German American Bund” néven ismert názi alakulat Amerkia lakosságát Amerika ellen és a Hitler vassarok uralom érdekében propagandával nagymértékben megmételyezik. A “Bund” fővezére egy Fritz Kuhn névre halgató hitler-ad- jutáns, aki Amerikába érkezése után a Ford gyárban dolgozott mint rajzoló, közben pedig-min- den valószínűség szerint Ford támogatásával energikusan dolgozott a “Bund” felépítésén. Az utóbbi években Fritz Kuhn már nem dolgozik a Fordnál, hanem utazgat Németországba és visz- sza és az itt töltött időt a “Bund” kiszélesítésére használja fel. A “nazizmus” terjedése az Egyesiüt Államokban ijesztő arányokban növekedett és a különböző államokban — Wisconsin, New Jersey és másokban — nagy földterületeken “kiképző” helyeket létesítettek, ahol az amerikai németeket — ifjakat és öregeket — katonai szigorral képezik ki a nazizmus minden liberális és demokratikus ember által szívből gyűlölt vassarok uralom elveire. Mint mondottuk a “Nazi Bund” rohamos terjedése ez országban — mely tényt egynél hány liberális amerikai újság szellőztetett — inditatta a kongresszust a vizsgáló bizottság kinevezésére. Azonban ezt a hivatást teljesitette-e a bizottság? Amint a több heti vizsgálat eredménye nyilvánosságra került, kiderült, hogy idejének a legkevesebb részét fordította a názik amerika-ellenes felülvizsgálására és ahelyett a “vörösveszélyt” kutatják, melyet ugy- látszik veszedelmesebbnek tartanak, mint a “názi-veszélyt”. A bizottság vizsgálódása teljesen célt tévesztett és ahelyett hogy a “názi-bund” ténykedéseit vizsgálná, “vörös-faló” testületté alakult át. Felfedezték, hogy Roosevelt elnök a kommunisták befolyása alatt áll. A kormány különböző végrehajtó departmentjei mind kommunistákkal van spékelve. Az igazságügyi, a munkaügyi stb. de- partmentekben a kommunisták dominálnak. A “CIO.” a kommunizmus melegágya, a New Deal nem egyébb mint “kom- munizjnus” és igy tovább. Mind ezt a Dies bizottság fedezte fel és a különböző irányból berendelt tanuk ezt bizonyították. Még Madame Perkins munka- kaügyi államtitkárt is kommunistának bélyegezték, mert állítólag őrajta mullott, hogy a CIO. egyik vezéralakját Harry Bridgest nem deportálták, aki ellen azon az alapon indítottak deportálási eljárást, mert tagja a kommunista pártnak. Harry Bridges ausztráliai születésű munkás, aki állítólag mint hajómunkás szállt partra az Egyesült Államokban és az utóbbi években többször megismétlődő szállítási ipari sztrájkokban vezér szerephez jutott. Bridges kommunista — ha nem is tagja a kommunista pártnak és a CIO.-ban a kommunisták szekerét tolja, ami nem nagy előnyére vállik a szállító munkásoknak, amint azt éppen a jelenben folyamatban levő harcok is igazolják. Ez azonban még nem ok a deportálásra. A legfőbb érv ellene az, hogy egy alkalommal, amikor egy hadihajót látott, azt a kijelentést tette, hogy: “eljön az idő, amikor azt az átkozott alkotmányt elsüllyeszthetjük, mert azok a nép ellenségei.” A munkaügyi hivatal szerint a deportálást ez ideig egy precedens akadályozta meg, amelyet a New Orleansi circuit court szolgáltatott, amikor egy Joseph Strecker nevű munkást deportálni akartak azon az alapon hogy tagja a kommunista pártnak. A circuit court kimondotta, hogy egyetlen bevándoroltat sem lehet azért deportálni, mert “tagja a kommunista, vagy bármely pártnak, kivéve, amelyek az Egyesült Államok kormányának erőszakkal való megdöntését hirdetik.” Ez az eshetőség pedig a kommunista pártnál igazán nem áll fenn. Ma már semmi sem áll távolabb az igazságtól, mint az amerikai kommunistákat azzal vádolni, hogy ők polgári értelemben “felforgátók” volnának. Hiszen csak az elmúlt tavasszal megtartott konvenciójukon azt proklamálták ,hogy ők a jövőben Lincoln—Paine—Jefferson nyomdokaiban kívánnak haladni, a nevezettek pedig Amerikában a kapitalizmus feltétlen védelmezői voltak. És prokla- mációikat tettekkel is igazolják. Eddigi szokásaiktól eltérően a választásoknál nem állítanak fel jelölteket, hanem egybeforrva a polgári pártokkal, azok jelöltjeit támogatják. Az Egyesült Államok magántulajdont védelmező alkotmányát kinyomtatták és azt árusítják. Minden polgári párttal közösséget válal- nak és az alkotmányt minden tekintetben támogatják. Az osztályharc szellemét teljesen kiközösítették és minden tekintetben tényleg Lincoln—Jefferson nyomdokain haladnak. Ezzel szemben pedig igazán volna mit megvizsgálni a názi berkekben. Mert a nazizmus homlokegyenest ellenkezik mindennel, ami még az amerikai polgári értelemben vett “szabadságot” is illeti. A szabad szó szabad sajtó, mozgási szabadság és még a gondolat szabadság is olyasvalami ami a nazi felfogásnak az ellentéte. A nazizmus szerint felülről parancsolnak és az alattvalók szolgál- naknak. És aki ennek ellenszegül, annak a fejbelövés “enyhe” büntetés. A nazizmus minden lépését előírja az alattvalóknak. Mennyit dolgozzanak, mit egyenek és mennyit, hogyan ruház- kodnak, mit olvassanak, mun- kaután hová menjenek, menynyit aludjanak keresetüket mire fordítsák, egyszóval a napNem szívesen foglalkozunk a Munkás Betegsegélyző Szövetség ügyeivel ily formában mint tesszük e lap hasábjain, de a konvenció óta lezajlott események leghatározattabban kényszerítenek bennünket. Azoknak elhalgatása a központi tisztviselőink diktátori tevékenységeinek jóváhagyását jelentené és precedenst szolgáltatna, hogy a jövőben még a jelenleginél is cudarabbul tiporják lábbal a tagság jogait. Mint ismeretes az 1935 évi konvenció előtt amikor Vitális titkár ur elhatározta, hogy kisajátítja a M. B. SZ-et, a tagság az egész vonalon felzudult. Amikor jóakarói figyelmeztették Vitálist, hogy baj lesz ebből, azt felelte, hogy “Miért lenne baj? Kizárjuk azt a néhány száz “munkásérzelmü vöröst”; ráköltünk ezer dollárt és szerzünk helyettük más tagokat és mi leszünk az urak a M. B. Szövetségben”. Vitálisban ugyan megvolt a zsarnoki hajlandóság, de nélkülözte a politikus ravaszságát és terve nem sikerült. Utóda azonban ugylátszik minden hájjal meg van kenve és úgy vélekedik, hogy ami elődjének nem sikerült — kizárni az osztálytudatos munkásokat a Szövetségből — azt ő majd sikerrel hajtja végre. Még a véletlen is a kezére játszik Somló titkár urnák, mert az Intéző Bizottságba is becsúszott néhány a Vitális szövetségeseiből és az I. B. a titkársággal karöltve végzi a “tisztogató” munkát. Mint megírtuk az elmúlt heti lapszámunkban, az Intéző Bizottság a titkárság utasítására kizárta a Szövetségből az 50-ik osztály öt és a 13-ik osztály egy tagját. A kizárás oly módon történt, amely különösen munkás kérdésekben még az amerikai polgári igazságszolgáltatást is megszégyeníti. Mert még a polgári igazságszolgáltatás is megadja azt a jogot a vádlottnak, i— akár apa gyilkos, akár pedig munkás szervező az illető — hogy tárgyalást rendelnek el és ott módot adnak úgy a vádlottnak, mint védőjének, hogy védekezzen. A vádlottat kihalgatják, hogy miért követte el amit elkövetett a védőnek pedig módot adnak, hogy az esküdtszéket meggyőzze védence ártatlanságáról és vagy hogy milyen elfogadható ok késztette tettének elkövetésére. És megtörténik, hogy ha a vádlott nem az osztályharcból kifolyólag került vád alá — mely esetben a kapitalista osztály gondoskodik arról, hogy el legyen ítélve — még gyilkost is felmentenek. A M. B. Sz. titkársága és a nak minden percét és minden lépést előírás szerint kell tenni. Ne gondojuk azonban, hogy ez az előírás az emberi élet szükségleteit csak mégis közelíti. A nazi előírás a legbarbá- rabb, a legalacsonyabb nívójú életmódot szabja meg az alattvalóinak és aszerint kell élniök. És ennek vizsgálását nem tartja fontosnak a Dies bizottság. Azt a látszatot kelti ez, hogy a “nazizmus” közeli rokonságban van az “amerinkanizmussal”. karmaik között levő I. B. ily kicsinyes formaságokkal mit törődik? ők úgy képzelik el, hogy ők a mindenható urai a Szövetségnek és ők tehetnek amit akarnak és ugylátszik megvannak győződve, hogy a tagság többsége jóváhagyja ténykedésüket. A kizárt tagok e lap hasábjain azt állították, hogy a titkárság bürokrata szellemben intézi a Szövetség ügyeit és működésűk káros a Szövetségre. A titkárság úgy vélekedik, hogy az ilyen kijelentésék “anyagi és erkölcsi” károkat okoznak a Szövetségnek és uccu neki, ki kell zárni a Bérmunkás Lapbizottságnak tagjait, összeült tehát az “esküdtszék” Pittsburgh- ban és anélkül, hogy a vádlottakat — akik CleveJandban laknak — vagy legalább azokat felszólították volna, hogy védőjüket küldjék a tárgyalásra, kimondták, hogy a hat vádlott “bűnös” és ki kell végezni. Bár arra nem volt meg a módjuk, hogy a falhoz állítsák és főbe lőj j ék őket, igy csak kizárták a Szövetségből. Kizárás tehát mindennek mondható, csak nem munkásintézményhez illő eljárásnak. Amint értesültünk, az érdekelt osztályok az eljárás módja ellen a leghatározottabban tiltakoznak és nem vették tudomásul a központi diktatórium eljárását. És nem is tehetnek mást ezen osztályok, hacsak hozzá nem akarnak járulni ahhoz, hogy a Szövetségben a Hitleri rendszer emelkedjen fölénybe. A kizárt tagok elsősorban az optályok tagjai és csak az osztályokon át a Szövetségnek. Tehát az osztályok hatáskörébe tartozik, hogy tagjaik ellen felhozott vádakat megvizsgálják és ítéletet hozzanak. De ha már igy történt, azt is ajánlatos megbeszélnünk, hogy mi is az a rettenetes megbocsáthatatlan bűn, amit ezen tagtársak elkövettek. Az “ösz- szetartás” julius havi számában Somló titkár az Intéző Bizottság aláírásával a “Néhány megjegyzés néhány tag kizárásához” cimü cikkben emigy elmélkedik : “Megállapítottuk, hogy a Szövetség érdekei ellen törnek. A Szövetséget erkölcsileg és anyagilag megkárosították és továbbra is megkárosítani törekednek. Megállapítottuk, hogy kimondott céljuk, hogy azt a bizalmat, amelyet a Szövetség több mint háromévtizedes hasznos életében megszerzett, a tagság és közönség körében megingassák. “Tetteikkel oda akartak hatni, hogy a tagjainkat a Szövetben való maradástól elriasszák A titkár ur Hitler nyomdokaiban
