Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-08-27 / 1021. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 augusztus 27. Mi Újság Magyarországon? — Az IWW budapesti Hirszolgálati Irodájától — Kéj utazás a nép pénzén Annak idején már jelentet­tük, hogy a Darányi kormány által dédelgetett s nagyánövelt nyilaskeresztes fasizta csőcse­lék szájába adott követelésnek mint a “közvélemény követelé­sének” ürügye alatt 120 kilomé­teres tempóval néhány hitleri szájíznek megfelelő fasizta “törvényt” hoztak rövid pár napi látszattárgyalási komédia közepette a Haynau szellemétől áthatott “képviselők”. Ezek kö­zött szerepelt többek között a satjtótörvény is. Eddig is a há­borús kivételes de rendszeresí­tetté tett sajtótörvény szerint kezelték a magyar sajtót. Ez kevés volt. A mostani “uj” va­lójában az inkvizíció alatti saj­tótörvény visszaállításánál, a A magyar nép szabadságért, függetlenségért folytatott év­századokon áti harcában több ízben menekülésre kényszerül­tek annak szellemi vezetői (Rá­kóczi, Kossuth, Károlyi Mihály, stb. stb.) de 1919-ben az ellen­forradalmárok, mágnások és arisztokraták is igénybevették azt a menedékjogot, többek kö­zött az akkori szociáldemokra­ta uralom alatt levő Ausztria és Németroszágban is, sőt Bécs- ben lett a központjuk. Ott éltek még pedig jól éltek. Már most, hogy Németroszág és Ausztria a hitleri fasizmus csizmájának uralma alatt nyög igen sokan igyekeznek a hitleri paradi­csomból a szélrózsa minden irá­nyában menekülni vallás és fog­lalkozásra való tekintet nélkül azok kiknek életük szabadsá­guk bizonytalanná lett. így so­kan jöttek s jönnek ezen mene­külők Magyarországra is abbeli csalóka reményben, hogy lega­lább rövid s átmeneti időre él­vezhetik a hagyományos ma­gyar vendégszeretet ami a Haynau gondolkozásu fajtestvé­rek számára van rezerválva, föntartva és nyitva. A menedék­jogjogra számítókra a tolonc- házi fogház férges, bűzös testet Már mindenapossá vált, hogy Magyarországról sajtóterméke­ket kitiltanak. Ma julius 27-én csak egy külföldön megjelenő lapot ért Haynauék ezen kitün­tetése. A Barcelonában megje­Most jelent meg azon fölhí­vás, hogy a sajtó és hirszolgá­lati irodák működési engedély­ért “kérvényüket” nyújtsák be a miniszterelnökség sajtóosztá­lyához. — Mi nem kérvénye­zünk Haynauéktól semmit, s engedélyükre, mint a sajtósza­badság s gondolatszabadság tör­hetetlen hívei s harcosai, sem reflektálunk. Ez az ország a magyar nép országa, a magyar nép szabadságszerető mi ebből “szigot” azzal próbálták beadni a közvéleménynek, hogy a szél­sőséges nyilaskeresztes sajtót melyet ők szubvencionáltak egyébként — csakis igy tudják megrendszabályozni. Most azu­tán gyakorlatban átvive e saj- tórendszabályozás kibontotta a leplét s az ügyészségnek enge­dély végett még az egyszerű pl. üzleti megnyitásokat beje­lentő reklámcédulákat is be kell mutatni még pedig akár nyom­dai utón, akár sokszorosítógép (Stencil) utján állítják elő. íme a Haynau nyomdokait követő s önmagát m. kir. kormánynak nevező szükkörü reakciós érdek­társaság munkája a gondolat s sajtószabadság ellen gyakor­latban .... és lelketgyilkoló, “vendégszere^ tét” vár, ahová becsukják őket s hiába minden kérésük, kö­nyörgésük e szerencsétlen poli­tikai menekülteknek, ha letöltik a tiltott határátlépés miatt rá­juk kiszabott közigazgatási utón hozott büntetést, melyet pofára szabnak ki tetszésszerin­ti időre, ahelyet, hogy egy álta­luk meghatározott határon ten­nék ki őket ahonnan tovább me­hetnének, fegyveres kísérettel szállítják a német határra eze­ket a szerencsétleneket s adják ott át őket a német hatóságok­nak. Hogy ott milyen sors vár rájuk azt fölösleges leírni. Úgy látszik Haynauék azt hiszik itt Magyarországon uralmuk örök­éi etüvé üált. Ha majd egy szép napon ami a mai puskaporos le­vegőben igen hamar is bekövet­kezhet s reméljük sőt munkál­kodunk azon, hogy mielőbb be­következzen, hogy uralmuk mi­ként a talmi alapokra épített uralmak általában recsegve-ro- pogva összedől, mert össze kell hogy dőljön. Vájjon hová fog­nak tudni menekülni, s remél­jük hogy az akkori menekülőket hasonlóképpen kezelik s szállít­ják majd ide vissza őket, még akkor is ha a mai fasizta Né­metországban esetleg szociálde­mokraták lesznek az uralmon. lenő Előre c. laptól vonták meg a postai szállítás jogát. Úgy kell neki miért nem “Hátra” címen jelentették meg, hisz itt most mindenben ez dominál hát­ra lehetőleg a középkorba . . . a népből származunk, s megvet­jük Haynau ivadékait, leszár- mazottait, gondolatainak köve­tőit, akit s akiket a magyar nép megvet ahhoz nem szokott intstanciázni, attól semmire en­gedélyt mint betolakodottaktól nem kér. Nem kér még akkor sem, ha az uralmat zsarnoki módon jelenleg bitorolják is. Ezrt az IWW. hirszolgálati iro­da nem adja be “kérvényét” a működési engedélyért Haynau Imrédy ur s társai . . . ! Már szinte gyakorlattá vált, miként gyarmati területeken szokás, bár ott is tekintettel arra ez az adózók pénzéből megy, hogy az újonnan megvá­lasztott miniszterelnök elláto­gat az anyaországba vizitelni kollégájánál. Pl.-ul Canada mi- nisztelenőkei nem szaladnak sürgősen a megválasztásuk után Angliába pedig Canada állampénztára ezt jobban bír­ná. Nálunk pedig első ütjük mindnek Olaszországba. Musso­lini vagy Németországba Hit­ler — vagy mindkettőhöz ve­zet. Joggal vehetjük s vetjük fel a kérdést, Magyarország független állam e vagy Olasz esetleg Németország gyarmata- e. Ha független miként ezt igy hirdetik s állítják be mit jelent­senek ezek az ismétlődő puszi pajtáskodások? S ha vizitelnek miért s kizárólag fasiztáknál tesznek vizitet? Mit jelentsen a magyar rádió julius 26-ikai azon közlése, melyben többek között a szónok ezt mondta be” Már beszámoltunk arról, hogy Haynau-Imrédy kormány ezer millió pengő belső kénv- szerkölcsönt présel ki magyar- ország népéből “hasznos beru­házás” címen. E “hasznos beru­házás” első ettapja gyanánt egy millió pengő befektetéssel Szolnokon uj s immár 3-ik ren­dőrségi tolonc és fogházat léte­sítik melyhez nagyobb földterü­letet is vásárolt kényszermun­katelep céljaira. Indokolás sok a csavargó-koldus és emiatt kell ezt életrehivni. Valójában hárommillió koldus, mely, hogy itt e “tejjel mézzel folyó Kána­ánban teng-leng, vándorol s munkát, kenyeret hajszol, saj­nos eredménytelenül éppen Hay- náuék fajvédő keresztény s nemzeti reakciós uralmának az egyetlen látható eredménye’. De jól tudjuk gyakorlatból azt, hogy azokat a radikális munká­sokat, kik e rendszer megdönté­sén, egy szebb és jobb jövőért, a nép fölszabadulásáért, szabad­ságárt harcolnak s bíróság által nem tudják perrendszerüen elí­téltetni, közigazgatsi utón von­ják “elbánás ‘alá”. Ezeket min­den bírói Ítélet nélkül egyszerű­en a rendőrség saját kezelésé­ben levő tolonc, s fogházba zár­ják. Ahol perorvoslatnak egy­részt nincs helye, másrészt a bá­násmód, élelmezés ezerszeresen durvább, rosszabb mint a para­dicsomnak nem nevezhető bíró­sági fog és fegyházakban. A szabadság megfosztás, bebör­tönzés rendszerint bizonytalan időre szól s ez mindent megma­gyaráz. A pesti tolonc és fog­ház, mely magyarországon az egyedüli volt s elegendő volt, igaz, hogy akkor nem védték agyon a szegény magyarokat ennyire mint az utolsó 19 év­ben. Az is igaz, hogy nem volt “frázis” a keresztény és nem­zeti uralom dacára a keresztény . . . s Kánya Kálmán külügymi­niszter kábinetfőnökével együtt hazaérkezett . . . “Mióta van egyes minisztereknek kabinet­jük s kabinetfőnökük. A mo­narchia idején csak a Ferencz Józsefnek mint császárnak és királynak volt kabinetfőnöke. S most ebben a megcsonkított kis országban, ahol saját statiszti­kusaink szerint 3 millió a kol­dus tehát a lakosság egy har­madrésze, már a miniszterek­nek is lehet kabinetfőnökük? Ilyen jól ál laz állampénztár? S ha igen akkor ilyesmire szabad azt elfecsérelni? Kéjutazások elég magas a miniszteri fizetés talán helyesebb lenne ha saját zsebükből fedeznék, nem pedig feleségeikkel együtt utazgatni, szórakozni a koldusok bőrére. Haynau sem tette ezt minden zsarnoksága és lelkiismeretlen­sége dacára sem, s a magyar nép a 3 millió koldus nevében tiltakozunk az ellen, hogy ön­ünneplésekre, szórakozásra ne­héz tízezreket dobáljanak ki egy-egy alkalommal . . . királyságnak. S végül nem füg­gött minden hivatali szobában s rendőrőrszobákban a feszület, s a rendőri önkényuralom is szerényebb volt ezzel szemben. Röviddel ezelőtt Nagykanizsán az addigi ügyészségi fogházat, mely elavult, rozoga s egészség­telen állapota folytán emberek lecsukására alkalmatannak mi­nősítve uj, modern fogházba te­lepítették át, most a rendőrség vett igénybe a karmai közé ke­rülők bebörtönzésére. Ami a bí­rósági rabok részére rossz volt, az megfelelő a birói ítélet nél­kül “közigazgatási elbánás” alá vont rendőrségi rabok részére. Legföljebb csupán az történhe­tik, hogy hamarabb pusztulnak el s lévén nagyobb részben ra­dikális munkásokról szó ez sze­rintük nem olyan nagy baj. Igen igy izmosodik terebélyese­dik a Haynau szellemű rendőri hatalom, s igy válik sajnos Ma­gyarország immár teljesen ren- dőrállamá. Majd, ha fordul a kocka s a mai bebörtönözök be- börtönzötteké válnak s saját in­tézményeik “áldását” saját bő­rükön lesz módjukban tapasz­talni, szinte már halljuk miként ordítják tele a világot a rajtuk esett “sérelmekért”, pedig csak majd saját, ma kitünően meg­indokolt s életrehivott eljárá­sukat fogják élvezhetni. Csak sanyargassák a népet, s minnél erősebben teszik annál előbb jön el a leszámolás órája. S az 1919 évi kismiska volt ahhoz ami most van útban .... Védelemre adakoztak augusztus 23-ig. A. Molnár, Clev.................. 2.00 M. Homa, Baleir ............... 1.00 L. Lakatos, Lethbridge .... 1.00 Pápay, New York ............ 1.00 F. Pelárgus, New York .... 1.00 Hogy mutat a menedékjog A régi recept Nem jelentkezünk Pardon, tévedtünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom