Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-08-27 / 1021. szám
1938 augusztus 27. BÉRMUNKÁS 3 oldal w 1 w "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága w 1 w Tessék itt az igazi “Chop Suey” — NEW YORKI LEVEL — Még mindig dühöng az a fülsiketítő lárma, amelyet az Amerikai Magyar Világ körül csoportosult “elvtárs” urak indítottak útnak, hogy megmentsék kényelmes pozíciójukat. Mert azt senki sem hiszi el, hogy ezeknek az uraknak a lap fennmaradása, vagy pusztulása volna olyan fontos. De, ha nem lesz újság, akkor a dologtalan pozíciónak is fuccs, aminek következtében még előfordulhat, hogy ezek az “elvtárs” urak becsületes fizikai munkával lesznek kénytelenek ke-<^- nyerüket megkeresni. És pedig ez az amitől legjobban irtóznak. De ugylátszik, itt is nehézségekbe ütköztek, mert az amerikai magyarságot teljesen hidegen hagyja ez a városligeti zaj és minthogy a zajongókat egyszerű pojácáknak tekintik, nem sietnek leszurkolni a dollárokat. Eszerint tehát csődbe került az egész hazugságon alapuló egységfront, sőt kudarc fenyegeti az Északamerikai Magyarok Demokratikus Szövetségét is a most folyó kongresszusi vizsgálat nyomán. így aztán nagyon kevés remény van arra, hogy az amerikai magyar munkásság dollárjai beguruljanak az “elvtárs” urak kezébe. Tehát uj módszer után kellett nézni, mert bizony dollárok nélkül nem igen lehet urizálni. És ha valaki azt hitte, hogy ezek az “elvtárs” urak kifogynak a gyűjtő eszközökből, az nagyon tévedett, mert náluk úgy szokott lenni, hogyha az egyik módszer megbukik, vagy nem olyan sikeres, mint amilyennek elképzelték, akkor mindjárt kéznél van a másik, hogy az előbbit felváltsa. így történt ez most is. Miután belátták, hogy úgy az egységfront, amely ugyan sohasem létezett, mint a Demokratikus Szövetség, amelyben hire sincs a demokráciának, nem kecsegtetnek sikerrel, benyúltak a lomtárba és előszedtek egy országos lapkonferenciát. Ez ugyan nem uj dolog, mert országos lapbizottsága mindig volt az “elvtárs” urak által vezetett magyar kommunista bü- rónak, amely egyre-másra hozta a határozatokat, amelyek soha nem lettek végrehajtva, hanem mindig az történt, amit a vezető “evtárs” urak akartak. Tehát ez a lapbizottság semmiféle fontos szerepet nem töltött be. Egyet elfejeltettek ezek az “elvtárs” urak ezzel az országos lapkonferenciával kapcsolatban, még pedig azt, hogy tudatlanságukban nem gondoltak arra, hogy ezzel ők maguk rántják le az álarcot az Amerikai Magyar Világról és nyíltan bemutatják, mint a kommunista párt magyar osztályának torzszülöttjét. És ha valaki eddig kételkedett is, most világosan látja, hogy az Amerikai Magyar Világ nem más, mint az “Uj Előre” folytatása rózsaszínre festve. Hogy mi a célja ennek az országos lapkonferenciának, melyet szeptember első hetében fognak megtartani itt New Yorkban, azt már előre is tudhatja mindenki: Pénz, pénz és megint pénz! Újra össze fog jönni egy néhány jóhiszemű elvtárs, akik tehetségükön felül fognak majd letejelni és a vezér urak ismét tele fogják hazudni az országot, hogy az egységfront újra csodákat müveit, mert össze tudta kolompolni azt a néhány elvtársat, akik ott meg fognak jelenni és áldozatkészségesen letejelni, hogy aztán a vezér “elvtárs” urak a markukba röhöghessenek. Ez azonban jelenleg nem fontos, mert ami dögrováson van, annak előbb-utóbb úgyis el kell pusztulnia. Sokkal érdekesebb az “elvtárs” urak önvallomása, amit a konferencia összehívásával kapcsolatolatban tettek. Elismerték azt, hogy a múltban tévedések történtek az ügykezelés körül, amihez még csak azt kellett volna nekik hozzátenni, hogy amióta léteznek egyebet sem tettek mint tévedést tévedésre halmoztak, a proletárok kárára anélkül, hogy a legcsekélyebb óvóintézkedést tették volna a tévedések elhárítására. Sőt, ha néha akadt is egy-egy elvtárs, aki jóhiszemü- leg figyelmeztette őket, még mielőtt a tévedést elkövették volna, de ha a személyi hiúságukat csorba veszélyeztette, a figyelmeztetést figyelmen kívül hagyták, mert ha elfogadják, akkor nem tévedhetnek. És nem tévedni nem az “elvtárs” urak erénye. Továbbá elismerték még azt is, hogy a vezetés körül valami sántit, hogy ott a demokratikus elvek nem érvényesültek. Ez szép beismerés, de nem jelent semmit, mert azt ma már mindenki tudja, hogy a demokratikus eszméknek nincs helyük a magyar kommunista vezérek között, akik a hazugságnak és csalafintaságoknak hívei, de nem a demokratikus eszméknek. Tehát demokráciát? és becsületes munkás szolidaritást ott ne keressen senki, mert azt úgy sem találhatja meg abban a környezetben. Az amerikai magyar munkásság ma már nagyon jól tudja, hogy ezek az “elvtárs” urak a szükség pillanatában mindent megígérnek, de viszont ígéreteiket sohasem tartották be, de nem is azért ígérgetnek, hogy azokat komolyan be is tartsák, hanem azért, hogy maszlagul szolgáljon a proletárság letejel1 BASKY LAJOS | Az amerikai magyar munkásmozgalom egy közismert alakja távozott el az élők sorából. Basky Lajos augusztus 18- án súlyos szívbaj következtében 56 éves korában elhunyt. Basky Lajos élete viharos, színes élet volt, de bármennyire távol állt attól a helyes úttól, melyet mi hirdetünk mégis megállapíthatjuk, hogy egy harcos proletár élet volt. Basky Lajos 41 évet töltött el a munkásmozgalomban több mint 36 évet itt az Egyesült Államokban. Temetése augusztus 20-án ment végbe, a new yorki munáások nagy részvéte mellett. A Revolutionary Workers League részéről, Stamm mtárs angolul, a gyászoló család nevében Szegő mtárs és az IWW magyar csoportja részéről Fish— bein mtárs. mondtak búcsúztató beszédet. Basky Lajos az utóbbi években különösen mély szimpátiával viseltetett az IWW. iránt. Készséggel vállalkozott előadások tartására, melyben mesteri képzettsége volt. Fishbein munkástárs beszédében az amerikai magyar munkásmozgalem édes atyjának nevezte az elhunytat, és épugy mint a családban vannak jó és rossz gyermekek vagy mostohák de mégis a családhoz tartozó gyermekek vagyunk. Bármilyen is az amerikai magyar munkásmozgalom, bármilyen pártütő utakon halad, Basky Lajosnak volt a számottetésére. így a jelenlegi Ígéreteiket is a minimumura kell leszállítani, mert értékük egyenlő a nullával. Az a néhány jóhiszemű, áldozatkész elvtárs, aki még bízik bennük, csak konferenciázza- nak velük és tejeljenek továbbra is, de az amerikai magyar munkásság öntudatos része nem kér belőle. Hajnal János. tevő része annak megalapozásában, hogy van helyes munkás- mozgalom is. Soha sem voltunk egyuton Basky Lajossal ,de nagy tudását mindig elismeréssel fogadtuk. Különböző pártfrakciókban mindig kitartóan harcolt a saját meggyőződése mellett és halála napjáig mindig kitartott azon az utón, melyen a munkásosztály felszabadulását vélte elérni, soha nem szegődött az uralkodó osztály szolgálatába. Az IWW. tagjai mint egy harcos forradalmártól vesznek búcsút tőle. Az Általános Munkás Dalárda “miért oly borús” dallal adózott az elhunyt emlékének. A Munkás Betegsegély- ző Szövetség 1. osztálya vörös koszorút küldött a kidőlt harcos ravatalára. A holttestet a Fresh Pound long islandi Crematóri- umba kisértük ki, ahol az Inter- nacionálé hangja mellett helyezték a hamvasztóba. AKRON FIGYELEM! Az IWW. akroni magyar tagjai, augusztus 28-án, vasárnap társas KIRÁNDULÁST rendeznek, a Wilberth Roadi kiserdőbe. Akik egy kellemes napot óhajtanak szerezni önmaguknak és családjuknak, azok velünk tartanak. Lesznek szórakoztató játékok, hűsítők, de ami a fő FRISSEN FOGOTT HALBÓL HAL PAPRIKÁS LESZ FELSZOLGÁLVA. A kiserdő a város szélén fekszik, a City limiten belül. Útirány: Vegyék a Brown streetet, a Wilbeth roadig. A Wilbeth roadon ballra fordulva, az első dombot elhagyva jobbra kell fordulni . Úgy az akroni, mint a clevelandi munkástársakat szívesen látja és szeretettel meghívja a rendezőség. Esős idő esetén, a Magyar Házban lesz megtartva. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály es a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet beke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozo emberek milliói kozott s az élet összes javait ama kevesek bírjak, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet a termelő eszközöket es megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni osszpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép- te enne teszik arra hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyek a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetove teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc eseten egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkasokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös erdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melvnek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessek a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E_ maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR- RENDSZERREL!’* A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.
