Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-08-27 / 1021. szám

1938 augusztus 27. BÉRMUNKÁS 3 oldal w 1 w "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága w 1 w Tessék itt az igazi “Chop Suey” — NEW YORKI LEVEL — Még mindig dühöng az a fülsiketítő lárma, amelyet az Ame­rikai Magyar Világ körül csoportosult “elvtárs” urak indítottak útnak, hogy megmentsék kényelmes pozíciójukat. Mert azt sen­ki sem hiszi el, hogy ezeknek az uraknak a lap fennmaradása, vagy pusztulása volna olyan fontos. De, ha nem lesz újság, ak­kor a dologtalan pozíciónak is fuccs, aminek következtében még előfordulhat, hogy ezek az “elvtárs” urak becsületes fizikai mun­kával lesznek kénytelenek ke-<^- nyerüket megkeresni. És pedig ez az amitől legjobban irtóznak. De ugylátszik, itt is nehézsé­gekbe ütköztek, mert az ameri­kai magyarságot teljesen hide­gen hagyja ez a városligeti zaj és minthogy a zajongókat egy­szerű pojácáknak tekintik, nem sietnek leszurkolni a dollárokat. Eszerint tehát csődbe került az egész hazugságon alapuló egy­ségfront, sőt kudarc fenyegeti az Északamerikai Magyarok Demokratikus Szövetségét is a most folyó kongresszusi vizsgá­lat nyomán. így aztán nagyon kevés remény van arra, hogy az amerikai magyar munkásság dollárjai beguruljanak az “elv­társ” urak kezébe. Tehát uj módszer után kellett nézni, mert bizony dollárok nélkül nem igen lehet urizálni. És ha valaki azt hitte, hogy ezek az “elvtárs” urak kifogy­nak a gyűjtő eszközökből, az na­gyon tévedett, mert náluk úgy szokott lenni, hogyha az egyik módszer megbukik, vagy nem olyan sikeres, mint amilyennek elképzelték, akkor mindjárt kéznél van a másik, hogy az előbbit felváltsa. így történt ez most is. Miu­tán belátták, hogy úgy az egy­ségfront, amely ugyan sohasem létezett, mint a Demokratikus Szövetség, amelyben hire sincs a demokráciának, nem kecseg­tetnek sikerrel, benyúltak a lomtárba és előszedtek egy or­szágos lapkonferenciát. Ez ugyan nem uj dolog, mert or­szágos lapbizottsága mindig volt az “elvtárs” urak által ve­zetett magyar kommunista bü- rónak, amely egyre-másra hoz­ta a határozatokat, amelyek so­ha nem lettek végrehajtva, ha­nem mindig az történt, amit a vezető “evtárs” urak akartak. Tehát ez a lapbizottság semmi­féle fontos szerepet nem töltött be. Egyet elfejeltettek ezek az “elvtárs” urak ezzel az orszá­gos lapkonferenciával kapcsolat­ban, még pedig azt, hogy tu­datlanságukban nem gondoltak arra, hogy ezzel ők maguk ránt­ják le az álarcot az Amerikai Magyar Világról és nyíltan be­mutatják, mint a kommunista párt magyar osztályának torz­szülöttjét. És ha valaki eddig kételkedett is, most világosan látja, hogy az Amerikai Ma­gyar Világ nem más, mint az “Uj Előre” folytatása rózsa­színre festve. Hogy mi a célja ennek az or­szágos lapkonferenciának, mely­et szeptember első hetében fog­nak megtartani itt New York­ban, azt már előre is tudhatja mindenki: Pénz, pénz és megint pénz! Újra össze fog jönni egy néhány jóhiszemű elvtárs, akik tehetségükön felül fognak majd letejelni és a vezér urak ismét tele fogják hazudni az országot, hogy az egységfront újra cso­dákat müveit, mert össze tudta kolompolni azt a néhány elvtár­sat, akik ott meg fognak jelen­ni és áldozatkészségesen lete­jelni, hogy aztán a vezér “elv­társ” urak a markukba röhög­hessenek. Ez azonban jelenleg nem fon­tos, mert ami dögrováson van, annak előbb-utóbb úgyis el kell pusztulnia. Sokkal érdekesebb az “elvtárs” urak önvallomása, amit a konferencia összehívásá­val kapcsolatolatban tettek. El­ismerték azt, hogy a múltban tévedések történtek az ügyke­zelés körül, amihez még csak azt kellett volna nekik hozzá­tenni, hogy amióta léteznek egyebet sem tettek mint téve­dést tévedésre halmoztak, a pro­letárok kárára anélkül, hogy a legcsekélyebb óvóintézkedést tették volna a tévedések elhá­rítására. Sőt, ha néha akadt is egy-egy elvtárs, aki jóhiszemü- leg figyelmeztette őket, még mielőtt a tévedést elkövették volna, de ha a személyi hiúsá­gukat csorba veszélyeztette, a figyelmeztetést figyelmen kívül hagyták, mert ha elfogadják, akkor nem tévedhetnek. És nem tévedni nem az “elvtárs” urak erénye. Továbbá elismerték még azt is, hogy a vezetés körül valami sántit, hogy ott a demokratikus elvek nem érvényesültek. Ez szép beismerés, de nem jelent semmit, mert azt ma már min­denki tudja, hogy a demokrati­kus eszméknek nincs helyük a magyar kommunista vezérek között, akik a hazugságnak és csalafintaságoknak hívei, de nem a demokratikus eszmék­nek. Tehát demokráciát? és be­csületes munkás szolidaritást ott ne keressen senki, mert azt úgy sem találhatja meg abban a környezetben. Az amerikai magyar munkás­ság ma már nagyon jól tudja, hogy ezek az “elvtárs” urak a szükség pillanatában mindent megígérnek, de viszont ígérete­iket sohasem tartották be, de nem is azért ígérgetnek, hogy azokat komolyan be is tartsák, hanem azért, hogy maszlagul szolgáljon a proletárság letejel­1 BASKY LAJOS | Az amerikai magyar mun­kásmozgalom egy közismert alakja távozott el az élők sorá­ból. Basky Lajos augusztus 18- án súlyos szívbaj következtében 56 éves korában elhunyt. Basky Lajos élete viharos, színes élet volt, de bármennyire távol állt attól a helyes úttól, melyet mi hirdetünk mégis megállapíthat­juk, hogy egy harcos proletár élet volt. Basky Lajos 41 évet töltött el a munkásmozgalom­ban több mint 36 évet itt az Egyesült Államokban. Temeté­se augusztus 20-án ment végbe, a new yorki munáások nagy részvéte mellett. A Revolutionary Workers League részéről, Stamm mtárs angolul, a gyászoló család nevé­ben Szegő mtárs és az IWW ma­gyar csoportja részéről Fish— bein mtárs. mondtak búcsúzta­tó beszédet. Basky Lajos az utóbbi évek­ben különösen mély szimpáti­ával viseltetett az IWW. iránt. Készséggel vállalkozott előadá­sok tartására, melyben mesteri képzettsége volt. Fishbein mun­kástárs beszédében az amerikai magyar munkásmozgalem édes atyjának nevezte az elhunytat, és épugy mint a családban van­nak jó és rossz gyermekek vagy mostohák de mégis a családhoz tartozó gyermekek vagyunk. Bármilyen is az amerikai ma­gyar munkásmozgalom, bár­milyen pártütő utakon halad, Basky Lajosnak volt a számot­tetésére. így a jelenlegi Ígére­teiket is a minimumura kell le­szállítani, mert értékük egyen­lő a nullával. Az a néhány jóhiszemű, áldo­zatkész elvtárs, aki még bízik bennük, csak konferenciázza- nak velük és tejeljenek tovább­ra is, de az amerikai magyar munkásság öntudatos része nem kér belőle. Hajnal János. tevő része annak megalapozásá­ban, hogy van helyes munkás- mozgalom is. Soha sem voltunk egyuton Basky Lajossal ,de nagy tudását mindig elismerés­sel fogadtuk. Különböző párt­frakciókban mindig kitartóan harcolt a saját meggyőződése mellett és halála napjáig min­dig kitartott azon az utón, mely­en a munkásosztály felszabadu­lását vélte elérni, soha nem sze­gődött az uralkodó osztály szol­gálatába. Az IWW. tagjai mint egy harcos forradalmártól vesznek búcsút tőle. Az Általános Mun­kás Dalárda “miért oly borús” dallal adózott az elhunyt emlé­kének. A Munkás Betegsegély- ző Szövetség 1. osztálya vörös koszorút küldött a kidőlt harcos ravatalára. A holttestet a Fresh Pound long islandi Crematóri- umba kisértük ki, ahol az Inter- nacionálé hangja mellett he­lyezték a hamvasztóba. AKRON FIGYELEM! Az IWW. akroni magyar tag­jai, augusztus 28-án, vasárnap társas KIRÁNDULÁST rendez­nek, a Wilberth Roadi kiserdő­be. Akik egy kellemes napot óhajtanak szerezni önmaguk­nak és családjuknak, azok ve­lünk tartanak. Lesznek szórakoztató játé­kok, hűsítők, de ami a fő FRIS­SEN FOGOTT HALBÓL HAL PAPRIKÁS LESZ FELSZOL­GÁLVA. A kiserdő a város szélén fek­szik, a City limiten belül. Útirány: Vegyék a Brown streetet, a Wilbeth roadig. A Wilbeth roadon ballra fordulva, az első dombot elhagyva jobbra kell fordulni . Úgy az akroni, mint a cleve­landi munkástársakat szívesen látja és szeretettel meghívja a rendezőség. Esős idő esetén, a Magyar Házban lesz megtartva. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály es a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet beke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozo emberek milliói kozott s az élet összes javait ama kevesek bír­jak, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet a ter­melő eszközöket es megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni osszpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép- te enne teszik arra hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyek a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetove teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc eseten egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkasokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös erdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melvnek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessek a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E_ maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR- RENDSZERREL!’* A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom