Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-08-20 / 1020. szám
1938 augusztus 20. BÉRMUNKÁS 7 oldal Le az álarccal uraim! — NEW YORKI LEVÉL — Az a piaci lárma, amely az utóbbi hetekben folyik az Amerikai Magyar Világ körül lassan de biztosan lefogja rántani a leplet arról a kétes izü mozgalomról, ami az Észak-Amerikai Magyarok Demokratikus Szövetségében csúcsosodik ki. Mert minden kétséget kizáróan azt a célt szolgálja, hogy az egységnélküli egységfront csődjét takarja és a már lehetetlenné vált gyűjtéseket más téren pótolni tudja. Minden józan gondolkodású munkás tisztában van azzal, hogy ennek a mozgalomnak is csak az a célja, hogy az Amerikai Magyar Világot és a köréje csoportosult egyének pozícióját megmentse. Napról napra azt olvassuk az Amerikai Magyar Világban, hogy meg kell menteni az amerikai magyar munkásság “egyetlen” demokratikus napilapját. Itt aztán igazán nem tudom, hogy sirjak-e, Vagy nevessek ezen a hatalmas ostobaságon. Mert, hogy lehet beszélni demokráciáról az olyan embereknek, akik lábbal tipornak minden demokratikus ideált. Jó viccnek tűnik fel az amikor olyan emberek, mint Fehér József “elvtárs” ur és a köréje csoportosult “elvtárs” urak de- makráciáról beszélnek, mig ők maguk még a legelemibb demokratikus ideáloktól is irtóznak. Nem hiszem, hogy helyén való dolog az, amikor olyan emberek akarják menteni a demokráciát, akiknek halvány fogalmuk sincs arról, hogy az milyen fán terem. Ellenben nagyon jól tudják, hogy milyen eszközökkel lehet tovább is tej éltetni az amerikai magyar munkásságot. Erre alkalmasnak kínálkozott az Északamerikai Magyarok Demokratikus Szövetsége. Persze itt is nehézségeknek néztek elébe, mert sem Fehér József “elvtárs” ur, sem pedig a többi töb- bé-kevésbbé szereplő “elvtárs” urak nem voltak alkalmasak, mert elvégre a magyar munkásság sem esett a feje lágyára és igy természetesen nem dűlnének be nekik, mert nem adhatnak hitelt az olyan egyéneknek, akik még csak tegnap véresszáj u kommunisták voltak és egy éjszakai pihenés után, minden átmenet nélkül pápáb- bak lettek a pápánál és demok- ratikusabbak a demokratáknál. Tehát mi lehet a megoldás, mert a gyűjtésekre csak szükség van. És tudjuk, hogy az ilyen köpenyeg-forgató elvnélküli “elvtársaknál” a cél mindég szentesíti az eszközt. így történt ez most is. Amikor már kisütötték az eszmét, hogy meg kell alakítani az Északamerikai Magyarok Demokrat’ikus Szövetségét, amely takaróul szolgáljon kisded játékuknak, nagybölcsen elő ráncigáltak a társadalmi élet szürkeségéből egy néhány nem szereplő, sőt talán jóhiszemű, lelkes elvtársat, s sikerült nekik megszerezni a kommunizmus legnagyobb dicsőségére néhány papot, akik majd kikaparják részükre a sült gesztenyét. Vagy legalábbis igy képzelték el. Talán igy is lett volna, ha az amerikai magyar munkásság nem gondolkozna és nem tudná meglátni a motívumokat, melyek az egész cécó mögött meghúzódnak. Szerencsére az amerikai magyar munkásság többé nem az a csorda, akinek Fehér “elvtárs” ur elképzeli. Az amerikai magyar munkásság és különösen a szervezett munkásság ma olyan szellemi nívón áll, hogy teljesen át lát a szitán. Nem lehet többé őket maszlaggal etetni, mert tényeket és pedig elfogadható tényeket követelnek, mielőtt leszurkolják a véres verejtékkel megszerzett és sokszor önmaguktól megvont dollárokat. Lássuk csak milyen tényekkel állunk szemben. Tudjuk és ezt maga az Amerikai Magyar Világ igazolja napról-napra, hogy az egész cécót csak azért kellett megcsinálni, hogy a köréje csoportosult máról-holnapra az “elvtársakból” átvedlett urak könnyű és kényelmes kenyerét biztosítsa. Hiába keresem a legerősebb fényű Achilles lámpással is, hogy hol jön ide be az amerikai magyar munkásság érdeke. Nem tudok rájönni . . . Nem tudom meglátni, hogy milyen vesztesség érhetné Magyar-Amerika szervezett munkásságát, ha az Amerikai Magyar Világ beadná a kulcsot. Tudjuk és látjuk, hogy itt New Yorkban bármilyen erőlködést fejtenek ki nem tudnak zöldágra vergődni. Nagyon biztos forrásból megtudtam azt, hogy a kétezer lappéldányból, amit az itteni sztandekre elhelyeznek, amelyért hetenként százhuszonöt dollárt fizetnek, háromnegyed részét vissza szállítják nekik, amiért viszont nekik három centet példányonként kell a Metropolitánnak fizetni. Tehát ez világosan mutatja, hogy nekik muszáj visszavásárolni azt, amit soha el sem adtak. Világos, hogy ilyenképpen New York nekik csak vesztességet jelent, amit a többi városok gyűjtéséből kell fedezniük, csak azért, hogy lapkiadók, szerkesztők, ügyvezető-igazgatók és az áldás tudja még hányféle más titulusban sütkérezhessenek itt New Yorkban. Mi köze ehhez a magyar munkásságnak? Miért kell neki ezért szenvedni? Miért kell megvonja a saját szájától a betevő falatot? Azért, hogy ezek az “elvtárs” urak a tőkésektől elsajátított tétlenségben, here módon élhessenek? Nem “elvtárs” uraim! A magyar munkásságnak sokkal messzehatóbb, sokkal magasztosabb célkitűzései vannak, amelyekért hajlandó, sőt kötelességének tartja a legmesszebbmenő áldozatokat hozni. De nem egy egyszerű polgárias jellegű és semmi célt nem szolgáló lapért, amely oly szegényesen van szerkesztve, jobban mondva ollózva, hogy még csak a rendes polgári lap nívóját sem éri el. A magyar munkásság szempontjából az Amerikai Magyar Világ megszűnése sem többet, sem kevesebbet nem jelentene, mint egy zagyvalékkal kevesebb. Pardon, pardon, majdnem elfelejtettem, mert mégis csak valamit jelenteni fog. Jelenteni fogja azt, hogy kimúlik az amerikai magyar munkásság vámszedője. ők beszélnek fasizmusról? ők féltik az amerikai magyar munkásságot a fasizmustól? Ha tudnák, ha megértenék, a fasizmus jelentőségét, akkor nagyon könnyen beláthatnák, hogy minden ténykedésükkel, minden cselekedetükkel elősegítik, sőt siettetik a fasizmus eljövetelét. Szerencsétlenségükre Hitler és Mussolini valószínűleg még nem vettek tudomást működésűkről a fasizmus szolgálatában, mert ha Henry Ford kiérdemelte a Hitler keresztet akkor ők kétsé- genkivül jogosan kiérdemelték magát Hitler “elvtárs” urat. De az amerikai magyar munkásság ebből nem kér és nem kíván, mert meggyőződéses forMÁR NEM LESZ... VAN! A Munkás Betegsegélyző Szövetséget, legutóbbi konvenciója, a lejtő útjára terelte, amit konvenciós határozatai kapcsán megállapítottunk. Ezért mi azokat a tisztviselőket tettük felelőssé, akik a tagságot félrevezették és úgy a konvenció előtt, mint azon és az után agyon gyúrták. A kritikát nem bírták el a bürokraták és mindenre kapható intézők. Annyira eszüket vesztették és megvadultak, hogy nagy munkájába fog kerülni a józan tagságnak őket észre téríteni. Hogy kinek van és volt igaza, ítélkezzenek a tagok. Mi azt irtuk, — amit ihint szörnyű bűnt ránkidéz az elnök — hogy: “— olyan dohos kripta szaga lesz intézményüknek, melynek bűzét; állszocialista, állhazafias ódiumjukkal sem lesznek képesek annyira fertőteleniteni, hogy becsületes forradalmárok orrhoz szorított zsebkendővel véglegesen hátat ne fordítsanak”. Gross elnök és egy két kivétellel — intéző bizottsága úgy sietett megvédelmezni azokat a titkárokat, akik azt kiabálták szemébe, hogy börtönben volna a helye: úgy akarja megcáfolni megállapításunkat, hogy a lapbizottság hat tagját, az anyaosztályaik megkérdezése nélkül egyszerűen kizárta. Hogy a kizárásból mi lesz és velük mi lesz ha a tagság pucolni kezd, azt nem lehet még most tudni. De egyet már látni tud mindenki akinek szeme van. Már nem lesz kripta szag . . . jóslatunk hamarabb bekövetkezetett mintsem várni lehetett. Hogy két közmondásból melyik válik be, majd elválik. Az angol azt mondja hogy: Give them enough rope so they can hang themselves”. A magyar viszont azt, hogy: “Aki szelet vet az vihart arat”. És ez a vihar, nem “egy pohár vízben” fogja kitombolni magát, arról az érdekelteket előre biztosíthatjuk! Wiener Andor radalmiságában is rendíthetetlen hive az igazi demokráciának, amely nem tűr lepelt, mely nem bújik álarc mögé, hanem nyíltan vallja amit cselekszik és cselekszik amit vall. Ha azonban akad olyan, akinek tetszik az “elvtárs” urak működése, az csak rohanjon velük együtt a fasizmus posványába és segítse elő dollárjával a fasizmus mielőbbi eljövetelét, de mi nem kérünk egy cseppet sem belőle. Az amerikai magyar munkásság szempontjából sokkal helyesebb, ha a fasizmus melegágya elpusztul és vele együtt mindazok az egyének, akik álarc mögé bújva segítik elő azt, hogy a saját sírjaikat ásatják, mintsem nehezen keresett dollárjaikkal további életet adjanak egy olyan lapnak, amely semmi jelentőséggel nem bir munkás szempontból. Uraim elég volt a játékból. Le az álarccal! Ha önök igazi antifasizták, akkor álljanak félre az útból, adják át helyeiket őszinte és önzetlen embereknek akik nincsennek diszkreditál- va és akik nem fognak dobá- lódzni fasizta jelzőkkel, olyan emberek, akik úgy munkás mozgalmi, mint munkás erkölcsi szempontokból toronymagassá- gu felsőbbségben állnak az “elvtárs” urak fölött, hanem csirájában fogják azt lehetetlenné tenni. Hajnal János. MIKE LINDWAYÉRT Az IWW. detroiti tagjai és az Egyetemes Védelmi Bizottság detroiti 20-as csoportja, nagyszabású pikniket rendez augusztus 20-án, Lindway védelmének támogatására és ki- szabaditási költségeinek fedezésére. A Finnish Marxian Club, nagyszerű nyári telepét felajánlotta e célra, mely alkalommal élve, detroitban oyan monstre összejövetelt várnak, amilyent az ügy meg is érdemel. Útirány: a Finnish Marxian Club nyári telepe, a Gordon roa- don van, a Harper és East Jefferson utak között, a 11 mile roadtól északra két blocknyira. A magyar munkástársak tömeges megjelenését kéri és elvárja, az Egyetemes V. Biz. 20-as csoportja. HARMADIK NAGY GULYÁS PIKNIK NEW YORKBAN. Augusztus 28-án vasárnap egész nap az Edenwald erdőben a szokott helyen a régi forrás viz közelében, az IWW. tagjai GULYÁS PIKNIKET tartanak. A legjobb ételekről gondoskodva van. Ha igazán a szabad vadonban akar eltölteni egy kellemes napot, távol a város füstös levelgőjétől úgy okvetlen jöjjön el. Útirány: a Lexington Ave. “White Plains” road subway veendő a 223. uccáig és onnét a Dyre Ave. autóbusz a Pratt Aveig, ahonnét néhány perc séta be^ az erdőbe. A labdázó tér közelében leszünk. Torr Cedervall is fog beszélni most pénteken este a clevelandi uccai gyűlésen — Magyar szónok is lesz. Legyünk ott tömegesen.
