Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-08-20 / 1020. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1938 augusztus 20. TARCA Irta: RÁCZ KÁLMÁN Gábor az üzlethelyiség műhellyé berendezett részében foglalatoskodott. Befejezett néhány szükséges géptisztitást. Aztán leült a szerszámasztal mellé a faládára. Jóleső tekintettel simogatta végig uj kerékpárját. Végre sikerült kicserélnie a régit havi nyolc pengő ráfizetéssel. Sok ez a heti tizennyolcpengős fizetésből, de nem bánta meg. Nem lesz többé ve- sződése a rosszul kövezett külvárosi utón. Főnöknőjének sem lesz oka zsörtölődni a napközi késlekedések miatt. Elsősorban kifutónak fogadta föl, mert csak ritkán akadt műszerész- munka az üzletben. Kinyílt az ajtó. Fiatal nő lépett az üzletbe. Gábor a félig nyitott ajtón keresztül azonnal megismerte a ház előtt veszteglő alacsonykarosszériáju versenykocsit. A nő magabiztos, de jóindulatú mosollyal megbiccentette a fejét. Gábor torkában lüktető feszültséggel figyelte minden mozdulatát. Ez a számára szinte valószínűtlennek ható jelenség már hetek óta égő nyugtalansággal töltötte el. A nő alig néhány szót váltott az elébe siető főnöknővel. Majd leült a leggyorsabban gépelő Olga mellé és halk hangon diktálni kezdett. Gábor — néhány lépésnyire — megbénult tekintettel meredt a karcsú, izgató alakra. Bőrén érezte a szerteáradó finom illatot, amely fölkavarta az egész üzlet bágyasztó, dohos levegőjét. A nő néha enyhén feléje fordította fejét. Szép, ápolt arcán újra ott bujkált az alig észrevehető, rejtélyes mosoly. A nő befejezte a diktálást. Felállt helyéről. Elővette púder- szelencéjét. Amint a tükörbe nézett, hirtelen finomművű melltüjéhez nyúlt, önkénytelen kereső tekintettel nézett maga körül. A főnöknő észrevette a mozdulatot. — Elveseztett valamit nagyságos asszonyom? — Igen. Ügy látom, az egyik kis drágakő kiesett a foglalatából. A főnöknő ijedt s egyben sajnálkozó arccal állt a nő előtt. —Gyorsan, Gábor. Azonnal meg kell keresnie! — parancsolta Gábornak ingerült hangon. A fiatalember felugrott helyéről. Leguggolt az irógépasz- talka elé. Lázas igyekezettel végigtapogatta a jókora padlórészt. A szálkák már egészen felvérezték a tenyerét. A kis drágakő csak nem került elő. — Nagyon kérem, ha megtalálják, juttassák el a címemre. Számitok önökre — mondta a nő hirtelen. Bis kelletlenség érződött hangján. Sietve névjegyet helyezett az asztalkára. Kifizette tartozását. Aztán mindenkinek szóló fölényes mosolyával távozott. Amint becsukódott utána az ajtó, a főnöknő bosszús hangon intette Gábort: — Jól nyissa ki a szemét. Minden zúgott át kell kutatnia. Az üzletben semminek sem szabad elvesznie. Gábor előhozta zseblámpáját. A bútorokat elmozdította helyükről. Újra hozzáfogott a kereséshez. Az a, remény buzdította, hogy sikeres szolgálata révén alkalma lesz néhány szót váltania a nővel. Idegessége már nőttön-nőtt a hasztalan kutatás miatt. Végül is a nagy áruszekrény mögé irányította lámpája fényét. Guggolástól és izgalomtól reszkedő térddel hasalt a földre. Parányi fény szikrázott ki a keskeny padlórésből. Közelebb hajolt. A drdágakő volt. Két ujján leszakadt a köröm mire kikaparta. De a kezében volt. Hirtelen nyomasztó gondolata támadt. Mi történnék, ha megtartaná a drágakövet? Egyszeriben megszabadulna a kerékpárral járó gondtól. Ez a gazdag nő pedig idővel csak megvigasztalódnék az elveszett csecsebecse miatt. Gondolatmenete mégis megakadt. Szégyenkezés tört fel benne. Hogyan is gondolhatott erre. A lopással csak saját magát kicsinyítené. Az ilyesmi sem az ő, sem a hozzá hasonlók sorsát nem válthatja meg. S a finom női alak minden titkos ígéretével újra előbukkant képzeletében. Habozás nélkül fölemelkedett fekvő helyzetéből. — Megvan — mondta kissé rekedtes hangon. Keze remegett, amikor felmutatta a csillogó drágakövet. Főnöknője megkönnyebbülten mosolygott; — Most pedig azonnal vigye el a megadott cimre. Ne feletse magáé a felelősség, — fűzte hozzá komoly figyelmeztetéssel. A sárga gépkocsi rikító gőggel állott a jelzett ház előtt Gá^ bor melléállitotta kerékpárját. Aztán sietve bement a házba. Pillanatokig tartott, amig leküzdötte gyötrő elfogódottságát. Végül is rászánta magát és becsengetett. Kisvártatva szobaleány nyitott ajtót. — Mi tetszik? — Az irógépüzletből vagyok. Megtaláltam a drágakövet — mondta kissé csalódott hangon. Zsebéből elővette a gondosan becsomagolt ékszert. — Jöjjön be és várjon egy keveset. Beviszem a nagyságos asszonynak. Gábor körül sem nézett a szépen berendezett előszobában. Nyugtalan, ziháló lélegzetvételét figyelte. Maga sem tudta, minek kell történnie. Hiszékeny képzelődésében azt remélte, hogy a nő nyit majd ajtót. Ezen már egy kissé el is mosolyo- dott. Tekintete az ajtóra szege- ződött, amelyen át a szobaleány eltűnt. Úgy érezte, hogy oda- bent most építenek számára uj világot simogató, jótékony kezek. Az ajtó két szárnya tüstént kitárul s a küszöbön megjelenik az álombaillő alak, meghitt és biztató mosolyával . . . Kinyílt az ajtó. S megjelent a szobaleány. Barátságos mosollyal közeledett felé. Aztán pénzdarabot nyomott a kezébe. — A nagyságos asszony köszöni a figyelmet — szólt s enyhén kitessékelő mozdulattal nyúlt az előszoba kilincse után. Gábor kilépett a házból. Olyan érzése volt, mintha kipuskázták volna tilos területről. Tekintete a gépkocsira esett. A kormánykeréknél függő Miki- egér, mintha pajkos, torz vigyo- rával rajta hahotázott volna. Aztán kerékpárjára nézett. Az PETŐFI (1849 julius 31) Úgy jöttél, mint egy csodás met ,‘or, — Vakító fényben izzó tüze forr — Száguldtál, mint valami üstökös, Hogy meg ne állj és soha ki ne k iss, Csak keringj . . keringj a végtelenbe: Csodálkozó szivekből a szivekbe, Néped szivébe, a mi szivünkbe, Hogy kiégjen onnan minden üszke, Mert virágai csak úgy teremnek A szabadságnak, a szerelemnek. Röptöd az eszmék magasába vág — Dalol a csönd, dalol a némaság. Varázslatodnak rejtett a titka: Holt agyak börtönét mind kinyitja És tisztitó orkánt, vihart kavar: Szabad legyen az ország és magyar, A népe boldog, müveit és erős, Ki fénnyel sötét rútságot legyőz És lobogtatja a világon át Tüzes agyadnak piros zászlaját. Mint aranypermet, fényed egyre hull, Gyújt és tündöklik szakadatlanul, Szavak röptében zengő kincset ád — Gazdaggá válik az egész világ. Szabad eszméknek hitét hirdeted, — Hü követőid mi vagyunk néked. Ami fenséges eszmény, tiszta, szép: Mind-mind közöttünk hintetted szét. Hiába nem vagy semerre, sehol: A vágyad, eszméd mibennünk dalol; Lelked is mintha közöttünk szállana Mint rétivirágok friss illata. Mélyből magasba visz Veled az ut És az örökkévalóságba fut . . . Múlandóságba Neved sohse’ hal: örök dicsőség, örök diadal. Tuba Károly ezüstös váz kötekedő élénkséggel kínálkozott tekintetébe. Ez a két gép sem indulhat el közös versenyben, — ötlött fel benne önkénytelenül. Nem ugyanarra a célra kerültek ki teremtő kezek alól. Útjaik is másfelé vezetnek. Csak könyörtelen lecke volt az egész. De túl kellett ezen esnie. Mintha minden kétsége örökre feloldódott volna. Már újjáéledt öntudattal tekintet vissza a házra. Megragadta kerékpárját. Aztán vi taros lendülettel nekiiramodott az uccának . . . CHICAGO FIGYELEM“Free Mike Lindway Picnic” Az IWW. chicagói egyetemes tagsága, most vasárnap, augusztus 21-én az Edgbrook Forest Preservben, nemzetközi pikniket tartanak az Egyetemes Védelem javára. Útirány: Elston ave.-tői *cét blocknyira északra, a Central Avenuen van a bejárat. E nyári mulatság tiszta jövedelme, a Lindway alapot szolgálja, amiért is kérjük a munkástársak tömeges megjelenését. Lesznek társas játékok, ételek és hűsítők. Szabad bemenet. Esős idő esetén 1241 N. California Avenuen lesz megtartva. OPEN FORUM QUESTION — DISCUSSIONS. Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring S' Nem tékozló a clevelandi iskolaszék Az utóbbi hónapok folyamán számos oldalról az vád hangzott el a városi iskolaszék ellen, bizonyos pénzügyi és telekbirtokos érdekeltségek fizetett propaganda — ügynökei részéről, hogy pazarolja az adófizetők pénzét. Jellemző különben ezekre a panaszokra az a tény, hogy a legtöbbjük Clevelandtól kapja a jövedelmét, de a pénzüket nem itt költik el, mert nem is Clevelandban laknak. Hogy azonban a vád alaptalansága kitűnjön elég rámutatni a következő tényekre: 1. Cuyahoga megye 12 városába az 1938-ik évben az iskola-adó Clevelandban volt a legalacsonyabb. 2. Cuyahoga megye iskolakerületeiben 1937-ben átlagban 26 %-kal magasabb iskolai adót kellett a lakosságnak fizetni, mint Clevelandban. Ebből világosan kitűnik, hogy a panasz- kodók, akik nem Cleevlandban élnek, de Clevelandból kapják a jövedelmüket, panasz nélkül hajlandók több adót fizetni, csakhogy az ő gyermekeik kielégítőbb tanításban részesülhessenek. 3. Az átllagos ingatlanadó 1929 óta Clevelandban körülbelül 36%-al csökkent. Ez azt jelenti, hogy nagy belvárosi épületek tulajdonosai vagy spekuláns bérlői évenként milliókat takarítanak meg nemcsak a közoktatás érdekeinek rovására, de a kisebb háztulajdonosok és bérlők rovására is. CLEVELANDIAK A BÉRMUNKÁSÉRT. Az elmúlt szombaton este jól sikerült kis mulatság zajlott le a clevelandi Bérmunkás Otthon kerthelyiségében a Bérmunkás javára, melynek jövedelme hozzávetőleges számítás szerint 40 és 50 dollár között lesz. Az udvart kevés költséggel de annál több fáradsággal valóságos ligetté varázsolták át a rendező munkástársak és a környezetet oly kellemessé tették, hogy a szép számú közönségnek egy felejthetetlen estélyt szereztek általa. A vacsora élelmiszer kiadásait Lefkovits munkástársnő fedezte, ami által a jövedelmet és sikert előre bebiztosította. A főzést és felszolgálást, Farkas és Wiener munkástársnők vállalták, de bezzeg másoknak is neki kellett gyürközni, hogy a gyors és pontos kiszolgálást meggyorsítsák. Fábián munkástársnő egy szép tortát ajándékozott, melynek kisorsolása 7.14-et eredményezett a lap javára. A jól sikerült és cigányzenével hangulatossá tett kerti estélyre megjelent vendégek között szépen jelentek meg a west sideról és Akronból is, mely csak a hajnali órákban ért véget. A csoport nevében köszönetét mondunk mindazoknak akik adakozásukkal, munkájukkal és megjelenésükkel részt vettek a sikerből. Tudósitó.
