Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-07-30 / 1017. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 julius 30. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizet „ai árak: évre ............ $2.00 félévre ------- 1.00 Egyes szám -«-a —..... 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Snbscription Rates: One Year ________ Í2.QU Six Months ________ 1.00 Single Copy ________ 5c Bundle Orders -------- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztősé? és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd.. Cleveland. O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Fricskázza:............r . ... r Sósabbak itt a könnyek S a fájdalmak is mások Ezerszer Messiások A magyar Messiások. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD AZ IWW-RA SZÜKSÉG VAN Az IWW. 33 évvel ezelőtt alakult meg azon célkitűzéssel, • hogy á világ munkásságát olyan szervezethez juttassa, amilyent a fejlődő viszonyok megköveteltek. Az IWW. megalakulása óta a munkásság sok mindent megkísérelt az IWW. megkerülésével, hogy olyan szervezethez jusson, mely célkitűzéseinek megfelel — de különösen az utóbbi két három évben adta tanujelét annak, hogy a régi szakszervezeti formákkal elégedetlen és azért még­sem találta még azt meg, amit keresni vélt. Sőt közülük a leg­több, még ma is szervezetlen munkás. Az az általánosan elismert és elfogadott tény, hogy a mun­kásságnak szervezkedésre van szüksége, még nem jelenti a prob­lémák megoldását de a dolgozók nemtörődömsége viszont nem jelenti a helyzetükbe való belenyugvást sem. A profitrendszer és a kizsákmány olás, számos olyan helyen és olyan munkáscsopor­tokat kényszeritett megmozdulásra, ahol csak rövid idővel az ily megmozdulások előtt, még úgy beszéltek a sorsa iránt érdeklő­dést tanúsítani nem látszó munkástömegekről, mint amely re­ménytelen. Számos okok és körülmények kaptak szerepet abban, hogy az IWW. meggátoltatott a kedvezőnek látszó alkalom kihaszná­lásában és nem birt élére kerülni a megmozdulásoknak, hogy azokat forradalmi harcokká és forradalmi célkitűzésekké for­málja át. A gátlás puszta ténye azonban nem azt bizonyítja, mintha nem lett volna meg bennünk a forradalmi készség és az akarat, azt meg pláne nem, hogy a tömegeknek nincsen szüksé­gük a forradalmi IWW. által propagált EGY NAGY SZERVE­ZETRE. Az osztály társadalom, mely az osztályharcnak az alapja, a bérrendszer, mely a tőkés kizsákmányolás biztosítéka, nem érin­tődön, de még csak egy sérelmes karcolást sem szenvedett az el­múlt esztendők munkásmegmozdulásaiban. A millitáns bérharcok a szakszervezetek régi megalkuvásról ismert metódusai és jel­szavai szerint zajlottak le, minden komoly horderő, vagy végcél kitűzése nélkül. Lassan eljutottunk a dolgok szélcsendjéhez mely idő legal­kalmasabb ahoz, hogy a munkásmozgalom legkényesebb és leg­jobban vitatott ügyeit mérlegre tegyük. Harc idejében — vezes­se azt bármilyen szervezet nem szokása az IWW.-nak a harcot ve­zető szervezetnek kritizálása, mert azt valljuk, hogy mindenek fölött és elsősorban a harcot kell megnyerni segíteni a harcoló munkásoknak és a harcot vezető szervezetük megkritizálására, nem alkalmas idő az osztályharc nyílt szakasza. Ilyen kritika, bármilyen jóakaratu és bármily helytálló is, lehűtheti a harci szellemet és lelkesedést, ami által kedvtelenség és sorbontás kö- vetkezhetik be és a kapitalisták jutnának általa előnyhöz. Elültek a nagy harcok és a mesterségesen támasztott nagy lárma valamint a hamis ipari mozgalom mindent elseperni látszó irama is, mintha kőfalnak vágódott volna, úgy esett vissza. A munkásság széles rétegei bár belőle kiábrándultán, de tanácsta­lanul állanak és magyarázatot keresnek a visszaesés okaira. Ez viszont csak a kezdet stádiuma. Mert az úgynevezett “munkásokat védő” törvények, a munkabérek és munkaidő sza­bályozására hozott intézkedések és a National Labor Relation Board igazi szerepei csak azért sem mutatkozhattak, mert nagy gyakorlati próbára még igazán nem is kerültek. De odáig is eljutunk majd. A tehetetlen szakszervezetek és vezéreik — CIO. sem kivétel — ma már csak erre a kártyára tesznek mindent és éppen ezért a játszmát el fogják veszíteni. Semmilyen kapitalista törvényhozó testülettől nem várhatják el józan ésszel, hogy gazdái ellen döntsön. Már pedig minden tör­vénynek, — még az úgynevezett munkatörvénynek is kapitalista cselédek a szerzői, értelmezői és végrehajtó közegei. Nagy feladat és roppant sok munka vár épen ezért ránk ipari forradalmárokra, mert a csalódások egymást fogják érni. Roppant nagy és drága árat fog még a munkásság fizetni bizal­máért, hiszékenységért és nemtörődömségért egyaránt. Az árak fizetése mellett iönni fog. mert iönnie kell a nagy kiábrándulás­nak és erre az időre kell felkészülve lenni minden ipari forradal­márnak és szerevezetünknek, az IWW.-nak. Mert a munkásság csak végső elkeseredésében fog igazán az IWW. felé fordulni, ha már minden mást megpróbált. Akkor nem fog félni a legforra­dalmibb szervezettől, mert hát mi mégis csak az vagyunk! RÉGMÚLT IDŐK küzdelmeitől dús kálváriás napjait örökíti meg a nagy költő fent idézett versszakasza. Pedig ő nem volt ré­szese és építője az amerikai magyar munkásmozgalomnak, nem ismerte azt a küzdelmet és emberfeletti áldozatos 'bá­torságot, melyeket az itteni munkásmozgalom úttörőinek kellett évtizedekkel ezelőtt a mozgalomba befekteteni. Nem jegyeztük fel azoknak a sok neves és névtelen forradalmá­roknak neveit, akik elvégezték a pionér munkát, lerakták az alapokat, melyeken ha egymással szemben is de vívja a munkásmozgalom, a maga harcát. * * * AKIK ÉVTIZEDEK ÓTA részesei vagyunk ennek a küzdelem­nek, akik fiatalos lelkesedéssel és tűzzel belevetettük ma­gunkat a harcba és szakadatlanul álljuk: hej de sok derék, becsületes, önzetlen és áldozatra kész forradalmárnak neve­ire emlékszünk, kik kidőltek a sorból. Sok konvencióra, gyű­lésekre, melyekre gyalogszerrel éhesen sokszor tehervona- ton dzsompolva juthattunk csak el, de azért ott voltunk . . . Gyűjtésekre, adakozásokra, melyekben erejükön túl hoztak áldozatokat. Gyűjtésekre, emlékszünk, mikor gyűrűk órák, láncok és három számjegyes bankók hullottak a kalapokba. Védelmi munkákra, melyekben egy élet keresetét egyetlen ember szabaddátételéhez adták oda magyar munkásemberek. * * * S HOGY MINDEZEKET miért mondjuk el és soroljuk fel, nin­csen egészen ok nélkül. Az elmúlt vasárnap, julius 17-én, a clevelandi “elvtársak” kerületi népünnepéyt rendeztek. Azért rendezték a kerület bevonásával, mert már helyben annyira lejárták magukat, hogy tömeget csak a megszédi- tett vidékről remélhetnek. Helyben diszkreditálva vannak, a kutya sem törődik velük, nem hederit rájuk. A vidékben sem bíztak nagyon. így hát gondoltak egy merészet és na­gyot . . . csin-dra-ratta-bum-bum, megverték a nagydobot és egy eleven, de Cleveland környéki elvtársaik előtt még is­meretlen papot tettek meg főatrakciónak, Kovács Imre tren- toni református lelkész személyében. Micsoda szaharai si­várság és szellemi szegénység lakozik azokban a berkekben, ahol már egyetlen ember sem található, ki mint néptribün, vonzóerővel bírna?! * * * IGEN KÉREM DE . . . Kovács “tiszteletes” nem fék pap. Neki egyháza és “istentisztelete’ van vasárnap, amit mi ré­gi megrögzött forradalmárok saját nyelvünkön, butításnak birkanyirásnak szoktunk nevezni. Nem mintha már nem il­lenék rá az ilyen elnevezés, de a kommunista bibliából eze­ket kitörülték és az akolba járást a legújabb vonal szerint forradalmi áhitatosságnak minősitik. Rossz pap, butitó val­lás, a kommunista biblia szerint immár nincsen. Csak jó és mégjóbb papok vannak. Mégiobb papok azok, akik nekik is hajlandók a nyírásban segédkezni. A jó papok viszont azok, akik saját gyomruk és zsebükre nyírnak. * * * ILYEN “JOBB” PAP KOVÁCS IMRE tiszteletes is. Bár jól vi­gyáz trentoni híveire — abból él — de azért nem átalja összekacsingatni és cimborásdit játszani az “elvtársakkal” sem. És ez a dmboráskodás annyira egyoldalú, hogy nem az “elvtársak” prédikálnak Kovács tiszteletes híveinek az “ui” igéről, hanem Kovács tiszteletes prédikál NEKIK a régiről, így ez a vadházasság ha nem is használ, de semmi esetre sem árt a trentoni eklézsiának. A hivek csak olyan jámbo­rok mint amilyennek lenniük kell és itt ott a kiábrándított “eretnekek” közül is visszatérnek az akólba a legújabb vo­nal alapján. De ha egyszer, mindkét bibliában igy vagyon megírva az “ige” akkor még Sztálinhoz is hiába apellálná­nak ellene. Az szent és punktum! * * * VASÁRNAP ISTENTISZTELET LÉVÉN, Kovács tiszteletes nem tudott eleget tenni a szorult helyzetbe jutott clevelan­di “elvtársainak”. Ám nem azért élünk modern időket, hogy technikai akadályok miatt zátonyra jussanak vallásos tö­rekvéseink — gondolták magukban az “elvtársak” . . . Min­dent lehet csak akarni kell! ők meg bizony akarták. így született meg a gordiusi csomó megoldási lehetősége. Ko­vács tiszteletes, annak rendje és módja szerint kiprédikálta magát trentonban. Felült egy repülőgépre. Hip-hop ott le­gyek ahol akarok — és pár óra múlva, a clevelandi népün­nepély ájtatos “kommunista” követőinek tartott prédikációt A népünnepély mint hírlik, jövedelmezett annyit, amennyi­be a pap repülése került. Mindannyian megérik az árát egy fityinggel sem többet!

Next

/
Oldalképek
Tartalom