Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-07-30 / 1017. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 julius 30. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizet „ai árak: évre ............ $2.00 félévre ------- 1.00 Egyes szám -«-a —..... 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Snbscription Rates: One Year ________ Í2.QU Six Months ________ 1.00 Single Copy ________ 5c Bundle Orders -------- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztősé? és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd.. Cleveland. O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Fricskázza:............r . ... r Sósabbak itt a könnyek S a fájdalmak is mások Ezerszer Messiások A magyar Messiások. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD AZ IWW-RA SZÜKSÉG VAN Az IWW. 33 évvel ezelőtt alakult meg azon célkitűzéssel, • hogy á világ munkásságát olyan szervezethez juttassa, amilyent a fejlődő viszonyok megköveteltek. Az IWW. megalakulása óta a munkásság sok mindent megkísérelt az IWW. megkerülésével, hogy olyan szervezethez jusson, mely célkitűzéseinek megfelel — de különösen az utóbbi két három évben adta tanujelét annak, hogy a régi szakszervezeti formákkal elégedetlen és azért mégsem találta még azt meg, amit keresni vélt. Sőt közülük a legtöbb, még ma is szervezetlen munkás. Az az általánosan elismert és elfogadott tény, hogy a munkásságnak szervezkedésre van szüksége, még nem jelenti a problémák megoldását de a dolgozók nemtörődömsége viszont nem jelenti a helyzetükbe való belenyugvást sem. A profitrendszer és a kizsákmány olás, számos olyan helyen és olyan munkáscsoportokat kényszeritett megmozdulásra, ahol csak rövid idővel az ily megmozdulások előtt, még úgy beszéltek a sorsa iránt érdeklődést tanúsítani nem látszó munkástömegekről, mint amely reménytelen. Számos okok és körülmények kaptak szerepet abban, hogy az IWW. meggátoltatott a kedvezőnek látszó alkalom kihasználásában és nem birt élére kerülni a megmozdulásoknak, hogy azokat forradalmi harcokká és forradalmi célkitűzésekké formálja át. A gátlás puszta ténye azonban nem azt bizonyítja, mintha nem lett volna meg bennünk a forradalmi készség és az akarat, azt meg pláne nem, hogy a tömegeknek nincsen szükségük a forradalmi IWW. által propagált EGY NAGY SZERVEZETRE. Az osztály társadalom, mely az osztályharcnak az alapja, a bérrendszer, mely a tőkés kizsákmányolás biztosítéka, nem érintődön, de még csak egy sérelmes karcolást sem szenvedett az elmúlt esztendők munkásmegmozdulásaiban. A millitáns bérharcok a szakszervezetek régi megalkuvásról ismert metódusai és jelszavai szerint zajlottak le, minden komoly horderő, vagy végcél kitűzése nélkül. Lassan eljutottunk a dolgok szélcsendjéhez mely idő legalkalmasabb ahoz, hogy a munkásmozgalom legkényesebb és legjobban vitatott ügyeit mérlegre tegyük. Harc idejében — vezesse azt bármilyen szervezet nem szokása az IWW.-nak a harcot vezető szervezetnek kritizálása, mert azt valljuk, hogy mindenek fölött és elsősorban a harcot kell megnyerni segíteni a harcoló munkásoknak és a harcot vezető szervezetük megkritizálására, nem alkalmas idő az osztályharc nyílt szakasza. Ilyen kritika, bármilyen jóakaratu és bármily helytálló is, lehűtheti a harci szellemet és lelkesedést, ami által kedvtelenség és sorbontás kö- vetkezhetik be és a kapitalisták jutnának általa előnyhöz. Elültek a nagy harcok és a mesterségesen támasztott nagy lárma valamint a hamis ipari mozgalom mindent elseperni látszó irama is, mintha kőfalnak vágódott volna, úgy esett vissza. A munkásság széles rétegei bár belőle kiábrándultán, de tanácstalanul állanak és magyarázatot keresnek a visszaesés okaira. Ez viszont csak a kezdet stádiuma. Mert az úgynevezett “munkásokat védő” törvények, a munkabérek és munkaidő szabályozására hozott intézkedések és a National Labor Relation Board igazi szerepei csak azért sem mutatkozhattak, mert nagy gyakorlati próbára még igazán nem is kerültek. De odáig is eljutunk majd. A tehetetlen szakszervezetek és vezéreik — CIO. sem kivétel — ma már csak erre a kártyára tesznek mindent és éppen ezért a játszmát el fogják veszíteni. Semmilyen kapitalista törvényhozó testülettől nem várhatják el józan ésszel, hogy gazdái ellen döntsön. Már pedig minden törvénynek, — még az úgynevezett munkatörvénynek is kapitalista cselédek a szerzői, értelmezői és végrehajtó közegei. Nagy feladat és roppant sok munka vár épen ezért ránk ipari forradalmárokra, mert a csalódások egymást fogják érni. Roppant nagy és drága árat fog még a munkásság fizetni bizalmáért, hiszékenységért és nemtörődömségért egyaránt. Az árak fizetése mellett iönni fog. mert iönnie kell a nagy kiábrándulásnak és erre az időre kell felkészülve lenni minden ipari forradalmárnak és szerevezetünknek, az IWW.-nak. Mert a munkásság csak végső elkeseredésében fog igazán az IWW. felé fordulni, ha már minden mást megpróbált. Akkor nem fog félni a legforradalmibb szervezettől, mert hát mi mégis csak az vagyunk! RÉGMÚLT IDŐK küzdelmeitől dús kálváriás napjait örökíti meg a nagy költő fent idézett versszakasza. Pedig ő nem volt részese és építője az amerikai magyar munkásmozgalomnak, nem ismerte azt a küzdelmet és emberfeletti áldozatos 'bátorságot, melyeket az itteni munkásmozgalom úttörőinek kellett évtizedekkel ezelőtt a mozgalomba befekteteni. Nem jegyeztük fel azoknak a sok neves és névtelen forradalmároknak neveit, akik elvégezték a pionér munkát, lerakták az alapokat, melyeken ha egymással szemben is de vívja a munkásmozgalom, a maga harcát. * * * AKIK ÉVTIZEDEK ÓTA részesei vagyunk ennek a küzdelemnek, akik fiatalos lelkesedéssel és tűzzel belevetettük magunkat a harcba és szakadatlanul álljuk: hej de sok derék, becsületes, önzetlen és áldozatra kész forradalmárnak neveire emlékszünk, kik kidőltek a sorból. Sok konvencióra, gyűlésekre, melyekre gyalogszerrel éhesen sokszor tehervona- ton dzsompolva juthattunk csak el, de azért ott voltunk . . . Gyűjtésekre, adakozásokra, melyekben erejükön túl hoztak áldozatokat. Gyűjtésekre, emlékszünk, mikor gyűrűk órák, láncok és három számjegyes bankók hullottak a kalapokba. Védelmi munkákra, melyekben egy élet keresetét egyetlen ember szabaddátételéhez adták oda magyar munkásemberek. * * * S HOGY MINDEZEKET miért mondjuk el és soroljuk fel, nincsen egészen ok nélkül. Az elmúlt vasárnap, julius 17-én, a clevelandi “elvtársak” kerületi népünnepéyt rendeztek. Azért rendezték a kerület bevonásával, mert már helyben annyira lejárták magukat, hogy tömeget csak a megszédi- tett vidékről remélhetnek. Helyben diszkreditálva vannak, a kutya sem törődik velük, nem hederit rájuk. A vidékben sem bíztak nagyon. így hát gondoltak egy merészet és nagyot . . . csin-dra-ratta-bum-bum, megverték a nagydobot és egy eleven, de Cleveland környéki elvtársaik előtt még ismeretlen papot tettek meg főatrakciónak, Kovács Imre tren- toni református lelkész személyében. Micsoda szaharai sivárság és szellemi szegénység lakozik azokban a berkekben, ahol már egyetlen ember sem található, ki mint néptribün, vonzóerővel bírna?! * * * IGEN KÉREM DE . . . Kovács “tiszteletes” nem fék pap. Neki egyháza és “istentisztelete’ van vasárnap, amit mi régi megrögzött forradalmárok saját nyelvünkön, butításnak birkanyirásnak szoktunk nevezni. Nem mintha már nem illenék rá az ilyen elnevezés, de a kommunista bibliából ezeket kitörülték és az akolba járást a legújabb vonal szerint forradalmi áhitatosságnak minősitik. Rossz pap, butitó vallás, a kommunista biblia szerint immár nincsen. Csak jó és mégjóbb papok vannak. Mégiobb papok azok, akik nekik is hajlandók a nyírásban segédkezni. A jó papok viszont azok, akik saját gyomruk és zsebükre nyírnak. * * * ILYEN “JOBB” PAP KOVÁCS IMRE tiszteletes is. Bár jól vigyáz trentoni híveire — abból él — de azért nem átalja összekacsingatni és cimborásdit játszani az “elvtársakkal” sem. És ez a dmboráskodás annyira egyoldalú, hogy nem az “elvtársak” prédikálnak Kovács tiszteletes híveinek az “ui” igéről, hanem Kovács tiszteletes prédikál NEKIK a régiről, így ez a vadházasság ha nem is használ, de semmi esetre sem árt a trentoni eklézsiának. A hivek csak olyan jámborok mint amilyennek lenniük kell és itt ott a kiábrándított “eretnekek” közül is visszatérnek az akólba a legújabb vonal alapján. De ha egyszer, mindkét bibliában igy vagyon megírva az “ige” akkor még Sztálinhoz is hiába apellálnának ellene. Az szent és punktum! * * * VASÁRNAP ISTENTISZTELET LÉVÉN, Kovács tiszteletes nem tudott eleget tenni a szorult helyzetbe jutott clevelandi “elvtársainak”. Ám nem azért élünk modern időket, hogy technikai akadályok miatt zátonyra jussanak vallásos törekvéseink — gondolták magukban az “elvtársak” . . . Mindent lehet csak akarni kell! ők meg bizony akarták. így született meg a gordiusi csomó megoldási lehetősége. Kovács tiszteletes, annak rendje és módja szerint kiprédikálta magát trentonban. Felült egy repülőgépre. Hip-hop ott legyek ahol akarok — és pár óra múlva, a clevelandi népünnepély ájtatos “kommunista” követőinek tartott prédikációt A népünnepély mint hírlik, jövedelmezett annyit, amennyibe a pap repülése került. Mindannyian megérik az árát egy fityinggel sem többet!
