Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-11-12 / 1032. szám

1938 november 12. BÉRMUNKÁS 3 oldal Miért fordult az 1-ső osztály Somló Lipót központi titkár ellen? — Megjelent az “Egyetértésben” — Vidéki tagtársaink előtt érthetetlen, hogy miért fordult az első osztály tagsága Somló Lipót az első osztály volt elnöke el­len. Érthetetlen, mert éppen az első osztály volt az, mely Somló központi titkári jelöltségét Vitálissal szemben támogatta. Mivel abban az időben én voltam az első osztály titkára, jó magam is Somló egyik legodaadóbb támogatója, talán senki jobban nem ismeri az első osztály Somló ellen való és ma már gyűlöletes ál­lásfoglalását mint jó magam. Először is megjegyezni óhaj-'®’­tóm, hogy mielőtt az első osz­tály Somló Lipótot az osztály elnökévé avatta, még az első osztály tagjai sem ismerték őtet. Az osztály régebbi tagjai közül ismerték néhányan abból az időből, amikor még együtt voltak vele a Szocialista Párt­ban. Ezek az emberek annyit tudtak róla, hogy mindig mun- kanélkül volt, még akkor is mi­kor még dolgozhatott az aki akart. Somló azonban nagy köl­tőnek képzelve be magát, in­kább előbbeni feleségét hagyta munkaután szaladgálni, aki megunva állandó kitartását fa­képnél hagyta és visszament az óhazába és ott is maradt. Elvitathatatlan, hogy Somló­nak volt valamennyi tudása a nemzetközi szocializmus terén, csakis ennek köszönhette azt, hogy az első osztály régebbi tagjai köztük én is megsajnál­va őtet, próbálták valahogyan támogatni. Az osztálygyülése- ken vagy 5-10 centes szocialista füzeteket árusított vagy nyak­sálakat és a tagtársak csak saj­nálatból vettek tőle. A tagsági diját időben fizetni nem tudta, mindig kivételes elbánásban ré­szesült, szintén csak sajnálat­ból mert emberek vagyunk és magyar állampolgárnak elsőren­dű feladata és erkölcsi köteles­sége.” Hiszen ami azt illeti saj­nos a kötelesség itt dögivei van, csak szabadság, csak jog, csak emberi élet nincs a magyar ál­lampolgároknak. Jellemző és el­képzelhető, mily nagy lelkese­déssel — mert ezzel kürtölik te­le a világot — vállalják a kény­szerkatonai szolgálatot a mun­kások és elnyomott, kizsákmáv- nyolt parasztok, ha az u. n. úri osztály tagjai is 6 hónapi fog­házat kapnak “lelkesedésük­ben” tett nyilatkozatért. Budapesti rádió: Okt. 10-én helyszín közvetítést adott a Bu­dapesten élő “menekült szlová­kok” gyűléséről. E “menekült” szlovákok javarésze békeidőktől él itt, állami és városi tisztvise­lők és azok itt született leszár­mazottai. Ezek voltak a szóno­kok. A hallgatóság mint “mene­kült szlovákok” nyilasok voltak, kik bár egyetlen szót sem értet­tek tót és rutén nyelven, de az adott lejre a kórusban előzőleg betanított jelszavakat harsog­ták, persze tótul. Végül “elhatá­rozták”, hogy Szlovenszkót Ma­gyarországhoz csatolandó me­morandumot juttatnak el, Mus­solini .Hitler, Angol, Francia és Lengyelországhoz. A szlovák kormányt pedig hazaárulónak, Prága megfizetett bérenceinek bélyegezték meg. Hát került ez nekik valamibe? . . . bizony Somló Lipót többet éhe­zett mint jólakott. Az első osztálynál a temetési bizottsági költségekből az osz­tály koszorút vásárol a ravatal­ra, a többi az osztály pénztárá­ba megy át. A temetésre osztá­lyunknál nem hatan, hanem 20- 30-an vonulnak ki, igy úgysem lehetne azt a néhány dollárt köztük elosztani. Temetési dijat osztályunknál csak Somló Lipót követelt ki, nem két dollárt, ha­nem 3 dollárt, azt állitván, hogy annyit veszített pedig ő annyit még egy hétig sem keresett. Ezek voltak az előzmények mielőtt Fishbein tagtárs aján­latára szervezőnek neveztük ki Somlót, aki saját maga kijelen­tette, hogy ő nem tudja milyen munka a tagszerzés mert még soha egyetlen tagok sem vett föl. Mikor mi mondtuk csak fo­gadja el mert 15 dollár heti fi­zetést fog kapni, azonnal elfo­gadta. A tagoknak 70 százalé­kát Fishbein, Vaszkó tagtársak és én ajánlottam neki, ő csak a fizetést vette föl. Ekkor történt meg az, hogy azért mégis akart Somló is ta­got fölvenni és fölvette egy tü­dőbajos ismerősét. Az illető 4 hónapi tagság után beteget je­lentett. Közben Somló központi titkár lett és én mint az osztály titkára azonnal bejelentettem nála, hogy egy uj tag akit ő vett föl beteget jelentett gya­nús körülmények között, tehát fölülvizsgálatra kell vinni, ő mint jó titkár, azonnal válaszolt nekem, hogy azt a nőt tiz év óta ismeri annak semmi baja nin­csen, és nem kell azt fölülvizs­gáltatni. Az osztály elé vittem az ügyet, és az osztály azonnal fölülvizsgálást rendelt el. Elvit­tük az uj tagot, egy orvospro­fesszorhoz aki írásbeli bizonyít­ványt adott, hogy az illetőnek legalább egy évvel előbb tüdő­baja volt már. Ezért 25 dollárt kellet fizetni. Persze megszaba­dítunk egy tagtól, aki betegen lépett be, és biztosan 950 dollár­jába került volna a Szövetsé­günknek. Somló mint jó titkár, ahe­lyett, hogy ezért megdicsért volna bennünket és a szabály szerint a 25 dollárt visszafizet­te volna több mint egy félévig veszekedni kellett vele, mig végre leküldte az osztálynak a pénzt. Ekkor veszítette el az osztály bizalmát Somló és a le­velei még ma is kezeink között vannak, melyekkel bizonyítani tudjuk, hogy a központi titká­runk egy betegen behozott ta­got, a Szövetségünknél akart tartani, csak azért mert az ille­tő neki jó barátja volt. Ezután kezdődött az osztály bankügye. Ugyanis osztályunk­nak a bankbukások idején, több mint 400 dollárja fagyott be az egyik bankba. Ezen összeg­ben volt a havidijra kiutalt check is. Ez a check 25-én lett bekülve, de akkor még Vitális a házaival lévén lefoglalva 12 napig nem váltotta be a checket. A bank csak 25-ike után 12 nap­pal későbben zárt be, tehát vi­lágos ha a checket annak rend­je és módja szerint depositolják akkor az első osztálynak egy cent tartozása sem volna a köz­pontnál. Amikor aztán Somló lett az osztály elnöke, ő volt az egyik legnagyobb hive annak, hogy ezt az összeget az osztály nem köteles megfizetni, mert Vitális hibájából történt a vesz­tesség. Én voltam már akkor az osztálytitkár, amikor a be­zárt bank 24 dollárt utalt visg- sza és Somló mint elnök mond­ta nekem, hogy ezt az összeget ne küldjük be a központba, amit az osztály el is fogadott. Ezen összeg is ötször annyi összeggel együtt fölhasználva lett Vitális kibuktatásának elő­zetes munkáira ,aminek köszön­heti Somló, hogy odakerült. Ép­tunkban Zára János munkástárs egy nagyon érdekes chicagói eseményről nyújt beszámolót e lapszámunkban. És mivel állan­dó rovatvezetőink közül még ketten is megemlítik a Magyar Világ kimúlását, tervbe vett necrológjának megírását a szer­kesztőség elnapolja. De nem hagyhatjuk szó nél­kül azt a kis hirt, mely a be­döglött lap utolsó megjelent száma után számított ötödik na­pon megjelent a clevelandi napi­lapban. Ugyanarról a Kovács Imre tiszteletesről szól ez, aki az “elvtársakat” annyira refor­málta, hogy már az egyház ve­zetőség is megsokallta és meg­álljt parancsolt neki. A példaszó szerint, a csapá­sok csomóstól szoktak jönni, így van ez az “elvtársaknál is”. Bedöglött a Betyár Világ és most elveszítették a főpapjukat is, akit református paptársai visszaparancsoltak a “Demok­ratikus Szövetség” elnökségétől. Alant közöljük a visszaparan- csolás hivatalos okmányát: HIVATALOS BEJELENTÉS Kovács Imre tretoni lelkész lemondott arról az elnöki tisztségről, amit az Észak­amerikai Magyarok Demok­ratikus Szövetségében viselt. Ezt a lépést nem csupán sa­ját meggyőződésétől indíttat­va tette, hanem erre kérték azok a lelkészi testületek is, amelyekhez lelkészi minősé­gében tartozik: a Református Egyház keleti maprar egy­házmegyéje, valamint az or­szágos Református Lelkész­egyesület is. Szükségessé vált lemondása egyfelől azért, mert az elnöki teendők foly­tonos szaporodása természet­szerűleg vonta maga után lel­készi munkájának mindig na­gyobb mértékben háttérbe szorulását, ami később ez pen ezért a szemtelenség neto­vábbját látta az osztály annak amikor pár hónappal később ugyanez a Somló főparancsnok­sági hangon követelte ezen ösz- szegnek a beküldését. Ekkor az­tán már megismerte mindenki Somlót és az osztálygyüléseken megvoltak a fölszólalások, hogy egy másik Vitálist tettünk be a központba. így történt Somló beültetése a titkári székbe az első osztály által és utána annak az óhajnak a nyilvánítása, hogy jó lesz on­nét őtet minél sürgősebben ki­emelni. Én egyáltalán nem szé­gyellem azt, hogy Somlóval a legjobb baráti viszonyban mű­ködtem együtt és most nagy csalódás ért engem is vele szem­ben. De hiszen a családi életben is, ahol még sokkal közelebbi viszonyban élnek azi emberek egymással gyakorta megtörté­nik a csalódás, melynek aztán válóper a következménye. Én is beadom a válópert. Isten önnel Somló Lipót. Szigeti Ernő, az első osztály volt tikára utóbbinak szükségképpen el­hanyagolására vezetett vol­na. Másfelől azonban azért is szükség volt lemondására, mert elnöki tevékenysége előbb félreértésekre, később pedig már sajnálatos összeüt­közésekre is alkalmat adott. Általános felháborodást kel­tett az a távirata, amiben Be­nes csehszlovák elnököt buz­dította a fasizmus elleni kiir­tásra; mindenütt a magyar nemzet ellen hazaárulást lát­tak abban a cselekményben, amit pedig éppen a magyar nemzet iránti féltő szeretet sugalmazott. Elnöksége egé­szen más világnézetű táborba vitte bele ,mint amelyet lel­készi minőségében szolgált; és bár ő teljes jóhiszeműség­gel Jézus Krisztus evangéli­umát kívánta hirdetni szövet­ségének még radikális tagjai előtt is: elkerülhetetlenné lett az összeütközés a külön­böző felfogások képviselői kö­zött. A keresztyén Egyház föltétlenül vallja ugyan, hogy Jézus Krisztus evangéliumát szociális téren is meg kell va­lósítani és erre állandóan tö­rekszik is, — eszközei között azonban semmi esetre sem alkalmazhatja az erőszakot és kényszerítést, mint ezt a ra­dikális világnézet hívei teszik. Világos tehát, hogy elnöksé­gének további megtartása ve­szélyeztette volna egyházi munkájának eredményeit: a szövetségnek nagy számmal vannak olyan tagjai, akiknek magatartása az egyházzal szemben áll. Két ilyen ellen­tétes felfogású tábort egy­szerre még szolgálni sem le­het, nem hogy vezetni: a ket­tőnek az összeférhetetlensé­ge nyilvánvaló. Mindezeknek kellő megfontolása eredmé­nyezte az elkerülhetetlenné vált lemondást. Megbízásból Dr. Tóth Sándor. Meghalt a gyerek meg­szűnt a komaság “Egyről-Másról” cimü róva-

Next

/
Oldalképek
Tartalom