Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-11-12 / 1032. szám
1938 november 12. BÉRMUNKÁS 3 oldal Miért fordult az 1-ső osztály Somló Lipót központi titkár ellen? — Megjelent az “Egyetértésben” — Vidéki tagtársaink előtt érthetetlen, hogy miért fordult az első osztály tagsága Somló Lipót az első osztály volt elnöke ellen. Érthetetlen, mert éppen az első osztály volt az, mely Somló központi titkári jelöltségét Vitálissal szemben támogatta. Mivel abban az időben én voltam az első osztály titkára, jó magam is Somló egyik legodaadóbb támogatója, talán senki jobban nem ismeri az első osztály Somló ellen való és ma már gyűlöletes állásfoglalását mint jó magam. Először is megjegyezni óhaj-'®’tóm, hogy mielőtt az első osztály Somló Lipótot az osztály elnökévé avatta, még az első osztály tagjai sem ismerték őtet. Az osztály régebbi tagjai közül ismerték néhányan abból az időből, amikor még együtt voltak vele a Szocialista Pártban. Ezek az emberek annyit tudtak róla, hogy mindig mun- kanélkül volt, még akkor is mikor még dolgozhatott az aki akart. Somló azonban nagy költőnek képzelve be magát, inkább előbbeni feleségét hagyta munkaután szaladgálni, aki megunva állandó kitartását faképnél hagyta és visszament az óhazába és ott is maradt. Elvitathatatlan, hogy Somlónak volt valamennyi tudása a nemzetközi szocializmus terén, csakis ennek köszönhette azt, hogy az első osztály régebbi tagjai köztük én is megsajnálva őtet, próbálták valahogyan támogatni. Az osztálygyülése- ken vagy 5-10 centes szocialista füzeteket árusított vagy nyaksálakat és a tagtársak csak sajnálatból vettek tőle. A tagsági diját időben fizetni nem tudta, mindig kivételes elbánásban részesült, szintén csak sajnálatból mert emberek vagyunk és magyar állampolgárnak elsőrendű feladata és erkölcsi kötelessége.” Hiszen ami azt illeti sajnos a kötelesség itt dögivei van, csak szabadság, csak jog, csak emberi élet nincs a magyar állampolgároknak. Jellemző és elképzelhető, mily nagy lelkesedéssel — mert ezzel kürtölik tele a világot — vállalják a kényszerkatonai szolgálatot a munkások és elnyomott, kizsákmáv- nyolt parasztok, ha az u. n. úri osztály tagjai is 6 hónapi fogházat kapnak “lelkesedésükben” tett nyilatkozatért. Budapesti rádió: Okt. 10-én helyszín közvetítést adott a Budapesten élő “menekült szlovákok” gyűléséről. E “menekült” szlovákok javarésze békeidőktől él itt, állami és városi tisztviselők és azok itt született leszármazottai. Ezek voltak a szónokok. A hallgatóság mint “menekült szlovákok” nyilasok voltak, kik bár egyetlen szót sem értettek tót és rutén nyelven, de az adott lejre a kórusban előzőleg betanított jelszavakat harsogták, persze tótul. Végül “elhatározták”, hogy Szlovenszkót Magyarországhoz csatolandó memorandumot juttatnak el, Mussolini .Hitler, Angol, Francia és Lengyelországhoz. A szlovák kormányt pedig hazaárulónak, Prága megfizetett bérenceinek bélyegezték meg. Hát került ez nekik valamibe? . . . bizony Somló Lipót többet éhezett mint jólakott. Az első osztálynál a temetési bizottsági költségekből az osztály koszorút vásárol a ravatalra, a többi az osztály pénztárába megy át. A temetésre osztályunknál nem hatan, hanem 20- 30-an vonulnak ki, igy úgysem lehetne azt a néhány dollárt köztük elosztani. Temetési dijat osztályunknál csak Somló Lipót követelt ki, nem két dollárt, hanem 3 dollárt, azt állitván, hogy annyit veszített pedig ő annyit még egy hétig sem keresett. Ezek voltak az előzmények mielőtt Fishbein tagtárs ajánlatára szervezőnek neveztük ki Somlót, aki saját maga kijelentette, hogy ő nem tudja milyen munka a tagszerzés mert még soha egyetlen tagok sem vett föl. Mikor mi mondtuk csak fogadja el mert 15 dollár heti fizetést fog kapni, azonnal elfogadta. A tagoknak 70 százalékát Fishbein, Vaszkó tagtársak és én ajánlottam neki, ő csak a fizetést vette föl. Ekkor történt meg az, hogy azért mégis akart Somló is tagot fölvenni és fölvette egy tüdőbajos ismerősét. Az illető 4 hónapi tagság után beteget jelentett. Közben Somló központi titkár lett és én mint az osztály titkára azonnal bejelentettem nála, hogy egy uj tag akit ő vett föl beteget jelentett gyanús körülmények között, tehát fölülvizsgálatra kell vinni, ő mint jó titkár, azonnal válaszolt nekem, hogy azt a nőt tiz év óta ismeri annak semmi baja nincsen, és nem kell azt fölülvizsgáltatni. Az osztály elé vittem az ügyet, és az osztály azonnal fölülvizsgálást rendelt el. Elvittük az uj tagot, egy orvosprofesszorhoz aki írásbeli bizonyítványt adott, hogy az illetőnek legalább egy évvel előbb tüdőbaja volt már. Ezért 25 dollárt kellet fizetni. Persze megszabadítunk egy tagtól, aki betegen lépett be, és biztosan 950 dollárjába került volna a Szövetségünknek. Somló mint jó titkár, ahelyett, hogy ezért megdicsért volna bennünket és a szabály szerint a 25 dollárt visszafizette volna több mint egy félévig veszekedni kellett vele, mig végre leküldte az osztálynak a pénzt. Ekkor veszítette el az osztály bizalmát Somló és a levelei még ma is kezeink között vannak, melyekkel bizonyítani tudjuk, hogy a központi titkárunk egy betegen behozott tagot, a Szövetségünknél akart tartani, csak azért mert az illető neki jó barátja volt. Ezután kezdődött az osztály bankügye. Ugyanis osztályunknak a bankbukások idején, több mint 400 dollárja fagyott be az egyik bankba. Ezen összegben volt a havidijra kiutalt check is. Ez a check 25-én lett bekülve, de akkor még Vitális a házaival lévén lefoglalva 12 napig nem váltotta be a checket. A bank csak 25-ike után 12 nappal későbben zárt be, tehát világos ha a checket annak rendje és módja szerint depositolják akkor az első osztálynak egy cent tartozása sem volna a központnál. Amikor aztán Somló lett az osztály elnöke, ő volt az egyik legnagyobb hive annak, hogy ezt az összeget az osztály nem köteles megfizetni, mert Vitális hibájából történt a vesztesség. Én voltam már akkor az osztálytitkár, amikor a bezárt bank 24 dollárt utalt visg- sza és Somló mint elnök mondta nekem, hogy ezt az összeget ne küldjük be a központba, amit az osztály el is fogadott. Ezen összeg is ötször annyi összeggel együtt fölhasználva lett Vitális kibuktatásának előzetes munkáira ,aminek köszönheti Somló, hogy odakerült. Éptunkban Zára János munkástárs egy nagyon érdekes chicagói eseményről nyújt beszámolót e lapszámunkban. És mivel állandó rovatvezetőink közül még ketten is megemlítik a Magyar Világ kimúlását, tervbe vett necrológjának megírását a szerkesztőség elnapolja. De nem hagyhatjuk szó nélkül azt a kis hirt, mely a bedöglött lap utolsó megjelent száma után számított ötödik napon megjelent a clevelandi napilapban. Ugyanarról a Kovács Imre tiszteletesről szól ez, aki az “elvtársakat” annyira reformálta, hogy már az egyház vezetőség is megsokallta és megálljt parancsolt neki. A példaszó szerint, a csapások csomóstól szoktak jönni, így van ez az “elvtársaknál is”. Bedöglött a Betyár Világ és most elveszítették a főpapjukat is, akit református paptársai visszaparancsoltak a “Demokratikus Szövetség” elnökségétől. Alant közöljük a visszaparan- csolás hivatalos okmányát: HIVATALOS BEJELENTÉS Kovács Imre tretoni lelkész lemondott arról az elnöki tisztségről, amit az Északamerikai Magyarok Demokratikus Szövetségében viselt. Ezt a lépést nem csupán saját meggyőződésétől indíttatva tette, hanem erre kérték azok a lelkészi testületek is, amelyekhez lelkészi minőségében tartozik: a Református Egyház keleti maprar egyházmegyéje, valamint az országos Református Lelkészegyesület is. Szükségessé vált lemondása egyfelől azért, mert az elnöki teendők folytonos szaporodása természetszerűleg vonta maga után lelkészi munkájának mindig nagyobb mértékben háttérbe szorulását, ami később ez pen ezért a szemtelenség netovábbját látta az osztály annak amikor pár hónappal később ugyanez a Somló főparancsnoksági hangon követelte ezen ösz- szegnek a beküldését. Ekkor aztán már megismerte mindenki Somlót és az osztálygyüléseken megvoltak a fölszólalások, hogy egy másik Vitálist tettünk be a központba. így történt Somló beültetése a titkári székbe az első osztály által és utána annak az óhajnak a nyilvánítása, hogy jó lesz onnét őtet minél sürgősebben kiemelni. Én egyáltalán nem szégyellem azt, hogy Somlóval a legjobb baráti viszonyban működtem együtt és most nagy csalódás ért engem is vele szemben. De hiszen a családi életben is, ahol még sokkal közelebbi viszonyban élnek azi emberek egymással gyakorta megtörténik a csalódás, melynek aztán válóper a következménye. Én is beadom a válópert. Isten önnel Somló Lipót. Szigeti Ernő, az első osztály volt tikára utóbbinak szükségképpen elhanyagolására vezetett volna. Másfelől azonban azért is szükség volt lemondására, mert elnöki tevékenysége előbb félreértésekre, később pedig már sajnálatos összeütközésekre is alkalmat adott. Általános felháborodást keltett az a távirata, amiben Benes csehszlovák elnököt buzdította a fasizmus elleni kiirtásra; mindenütt a magyar nemzet ellen hazaárulást láttak abban a cselekményben, amit pedig éppen a magyar nemzet iránti féltő szeretet sugalmazott. Elnöksége egészen más világnézetű táborba vitte bele ,mint amelyet lelkészi minőségében szolgált; és bár ő teljes jóhiszeműséggel Jézus Krisztus evangéliumát kívánta hirdetni szövetségének még radikális tagjai előtt is: elkerülhetetlenné lett az összeütközés a különböző felfogások képviselői között. A keresztyén Egyház föltétlenül vallja ugyan, hogy Jézus Krisztus evangéliumát szociális téren is meg kell valósítani és erre állandóan törekszik is, — eszközei között azonban semmi esetre sem alkalmazhatja az erőszakot és kényszerítést, mint ezt a radikális világnézet hívei teszik. Világos tehát, hogy elnökségének további megtartása veszélyeztette volna egyházi munkájának eredményeit: a szövetségnek nagy számmal vannak olyan tagjai, akiknek magatartása az egyházzal szemben áll. Két ilyen ellentétes felfogású tábort egyszerre még szolgálni sem lehet, nem hogy vezetni: a kettőnek az összeférhetetlensége nyilvánvaló. Mindezeknek kellő megfontolása eredményezte az elkerülhetetlenné vált lemondást. Megbízásból Dr. Tóth Sándor. Meghalt a gyerek megszűnt a komaság “Egyről-Másról” cimü róva-
