Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-11-12 / 1032. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 november 12. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: pgy évre .................. $2.00 One Year___________ $2.00 r'élévre -------- 1.00 Six Months___________1.00 Egyes szám ____ 5c Single Copy____________5c _____Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders _____ 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland. O. Entered as secead-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD «a®*. 42 Évfordulón Az úgynevezett civilizált világ, november 11-én ünnepi köntöst olt magára, hogy az 1914-ben elindított világháborúban, a huszonegy évvel ezelőtt megkötött fegyverszüntet ünnepelje. A háború, melyről azt állították, hogy az utolsó ... és azért folyik, hogy ennek a barbár korszakból ránkmaradt rossz szokásoknak egyszer és mindenkorra véget vessen, nem hozta meg, amit általa elérni remélt az emberiség. A világháború semmit, a világon semmit nem szüntetett meg. Ellenben növelte a nyomort, a szegénységet és teremtett olyan állapotot, melyben a győzők és legyőzöttek egyaránt annyira fulladoznak, hogy kétségbeesett levegőutáni kapkodásukban, vele rántani látszanak a világot egy újabb katasztrófába. A fegyverszünet aláírása óta, szültetett és embemyi emberré fejlődött egy újabb generáció, mely csak a hamisított történelemből ismerheti meg — ha egyáltalán megismerheti — azokat a borzalmakat, amelyeknek közepette meglátta a napvilágot. Szükségesnek tartjuk tehát, hogy egy kis áttekintést nyújtsunk és számokban elevenítsük fel, hogy mibe került az emberiségnek az a háború, melyet az utolsónak hirdettek és amelynek állítólag megkellett menteni ezt a csúnya világot a “demokrácia számára”. Itt vannak a számok, olvassátok!: Fogoly és Országok Fegyverben Elesett Sebesült eltűnt Oroszország ............. 12,000.000 1,700.000 4,950.000 2,500.000 Franciaország ........... 8,410.000 1,357.800 4,266.000 537.000 Angol birodalom ....... 8,904.467 908.371 2,090.212 191.652 Olaszország ................ 5,615.000 650.000 947.000 600.000 Egyesült Államok .... 4,355.000 126.000 234.300 4.500 Japán .........ő................. 800.000 300 907 3 Románia ........... 750.000 335.706 120.000 80.000 Szerbia ......................... 707.343 45.000 133.148 152.958 Belgium ........................ 267.000 13.716 44.686 34.659 Görögország ..... 230.000 5.000 21.000 1.000 Portugál ....................... 100.000 7.222 13.751 12.318 Montenegró ....... 50.000 3.000 10.000 7.000 Németország .......... 11,000.000 1,773.700 4,216.058 1,152.000 Ausztria-Magyar........ 7,800.000 1,200.000 3,620.000 2,200.000 Törökország ............... 2,850.000 325.000 400.000 250.000 Bulgária _____ 1,200.000 87.500 152.390 27.029 összesen: 65,038.810 8,538.315 21,219.452 7,750.919 Embehi életben ez volt az ára annak a háborúnak, amelynek ideiglenes beszüntetését huszonegyedszer ünnepelteti a kapitalizmus azokkal és utódaikkal, akik belőle megmenekültek. Hozzávetőleges számítások szerint a statisztika helyes, de nem teljes. Nem ad számot azokról a civilekről, akik elpusztultak. Kihagyja azokat, akik éhen vesztek. De megemlíti, hogy tizenkét millió születés maradt el négy esztendő alatt. Nem beszél az özvegyek és árvák égbekiálltó nyomoráról, összetört egzisztenciákról, elpusztult és elpusztított városokról, országokról és a felmérhetetlen javakról, amely évszázados munka, szorgos termékeként az emberi alkotás magasztosságát dicsérte. Nem beszél, de némaságában hangosabban fejezi ki a legdörgedelmesebb szavaknál is, mindazt amit elhallgat. Mindazt, amibe ez a vérözön, a dolgozó emberiségnek, a minden hasznot termelő munkásságnak került. Hallgat arról is, hogy a háborút követő és szintén vérbefoj- tott forradalmaknak mi volt az ára. Szemet huny, hogy a leg- förtelemesebb rendszerek kialakulása, a Hitlerizmus, a Musso- linizmus — a názizmus és fasizmus is ennek a háborúnak a terméke. A feltörekvő munkásmozgalom is ebben a háborúban tört össze. Az IWW. szervezet ellen is ebben a háborúban vezették az amerikai történelemben még eddig párja nélkül álló irtóhadjáratot, melyben a halottak, a meglincseltek, a beszurkolt és tollazot- tak száma, sok ezret meghaladott. Hallgat a társadalom, hallgatnak azok ,akik a háború pofrit- jából meghíztak és milliókat halmoztak fel. Ne ünnepeljetek hát. Nincsen miért! Mert a háború és fegyverszünete semmit sem hozott nekünk dolgozóknak, amiért megünneplését méltónak tarthatnánk. Semhogy megoldott volna bármit is, lezüllesztette az egész emberi társadalmat, eltiporta, megfojtotta a munkásmozgamat, ami által elvágta a lehetőségét, ki- totta idejét annak, hogy amikor nyilvánvalóvá válik a kapitalista termelési rendszer csődje, akkor a szervezett munkásság azt leválthassa. A számok beszélnek. Azt mondják és igazolják, hogy a háborúból, a munkásság nem nyerhet, de mindent — legdrágább kincsét — életét is érte kell adja, benne kell feláldozza. Utáljátok, vessétek meg és gyűlöljétek a háborút, mint a barbár korszak által a civilizációra hagyott örökséget. Le vele! Le az ünneplőivel! Le a rendszerrel, mely belőle táplálkozik! Karcolatok Karcolja (f) H. G. Wells egyik fantáziáját átdolgozva rádióra, gyerekes rémisztgetéssel adták le, az egész országot behálózó egyik rádióállomásról. Hallagtók közül nagyon sokan annyira megrémültek, hogy orrhoz tartott vizes zsebkendővel szaladgáltak az uccán sikoltozva, “jön a gáz”. Érdekes, hogy a nép még a képzeletbeli háborútól is retteg és mégis amikor az uralkodók részére az embermészárlást megindítják, némám tűrik, sőt tehetetlenül fölhasználni hagyják magukat a véres háborúkban. Ez az egyik főoka annak, hogy nemcsak képzeletben “jön a gáz”! Mi akik az igazi emberszeretet vallásának az ipari szabadságnak vagyunk hívei és harcosai, nem igen foglalkozunk mások vallásával. Azt minden ember magánügyének tartjuk. így nem is tudjuk a vallási ünnepek napjait. Kivételes eset volt, hogy tudomásunkra adták, hogy nov. 2-án szerdán halottak napja volt. A Magyar Világ rövid de annál dicstelenebb életet élő egységfrontos napilapnak, annyira szivére ment a papokkal kötött egységfront, hogy pont a halottak napján gutaütésben kiszenvedett. Lelkiüdvének hetekinti visszatérésére most tartanak gyászmiséket New Yorkban. Tény az, hogy polgári értelemben a legnagyobb igazságtalanság volt, a magyar területek Csehországhoz való csatolása, polgári értelemben tehát igazságos a revízió. A baj csak ott van, hogy a legnagyobb területrabló bitangok osztogatnak revíziót Hitler és Mussolini. Hát legyen a magyaroké Magyarország. De legyen a spanyoloké Spanyolország! A főrablók osztása csak hamis lehet, és meglátjátok, hogy ők csak a saját részükre osztottak revíziót. A* munkásnép javát szolgáló revízió, csak a termelés szinterén jöhet létre, de nem a nemzeti határok közé szorítva, hanem a nemzetközi osztályharc alapján! Suttogó hírek keringenek arról, hogy neves amerikai magyar kommunisták akik Szov- jetoroszországot építeni mentek át, szintén hűvösre vannak téve. Bebrics, Wexler, Smith Arthur, Abelovszky és mások állítólag 5-10 évi börtönre vannak ítélve. Nem tudjuk, hogy igaz-e, de ha igy van nagyon sajnáljuk őket. Sajnáljuk őket, mert ismerve képességeiket nem arra valók, hogy börtönben üljenek. Stalin atya könyörlüj meg ezeken a szegény jánoso- kon, mert amikor téged dicsőítettek akkor sem tudták, hogy mit cselekszenek. Lázas készülődés folyik a CIO. konvenció előtt az AFL. és CIO. között levő bajok elsimítására. Úgy néz ki, mintha nem is konvenciót készítenének elő hanem házasságot. Fésülgetik John L. Lewis borzas haját, mintha csak egy ártatlan kis mennyasszonyt állítanának az oltár elé. AFL. és CIO. tagok, kezdhetitek fütyörészni, %“lako- dalom lesz a mi uccánkban” és készíthetitek a hozományt. Ahogyan nehéz százezreket fizettetek Lewis-Green válásért, Ugyanúgy ti fogtok fizetni az uj házasságért is! ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek^ minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a1 régi társadalom keretein belül-
