Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-11-03 / 1031. szám
1938 november 5. BÉRMUNKÁS 5 oldal IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése Egy new brunswicki rezervista levele a Bérmunkás szerkesztőiéhez Tisztelt Wiener szerkesztő munkástárs. Hát maga jól megüzente nekem, amit bizony nem érdemeltem meg. De megint bebizonyosodott az a régi közmondás, hogy “mondj igazat, betörik a fejed”. Az igazat megvallva, meglepett és megsértett a szerkesztői üzenete, amit csak azért nem veszek zokon, mert többet gondoltam ön felől és sokkal jobban tiszteltem, semmint azt várhattam volna, hogy “fütyül rám” . . . Hát csak fütyüljön kérem. Az csak csigavér. A fő az hogy, én figyelmeztettem a szerkesztőséget arra, hogy ki az a Vass Károly. Ha elofgadják tőlem, jó, han nem? úgy is jó. Megtettem a kötelességem. Nevem elhallgatása, illetve a levélíró inkognitója ,ebben a kérdésben nem lett volna szabad számítson. Eszembe jut egy paraszt ember, akit a hajdani Magyarországon megválasztottak képviselőnek. — A mi képviselőnk felment Pestre és mint az ilyen ranghoz illik, egy előkelő étterembe betért vacsorázni — de csak úgy paraszt gúnyában. — A főpincér hozzálépett és udvariasan figyelmeztette, hogy — itt csak estélyi ruhában öltözöttet szolgálnak ki. — A paraszt felállott és elhagyta a vendéglőtt. De másnap megint megjelent, frakkban és cilinderben. Leült egy asztalhoz és a pincér a legnagyobb készséggel állott rendelkezésére. Mikor a pincér a levest szervírozta, a mi paraszt képviselőnk lekapta a fogasról a cilinderét és beletöltötte. Dühöngve szinte ordítva, terelte magára a figyelmet. Edd meg cilinder. Itt nem az embert nézik, hanem téged. Nem nekem, hanem neked hozták a levest. . . Hát kérem szeretettel, én is igy jártam. Mert amellett, hogy nekem olyan hangon válaszolt munkástárs, amit nem érdemeltem meg, írásomba és szavam hihetőségében is kételkedett. Mást vártam. Nem tudtam, hogy csak estélyi ruhában kaphatok a Bérmunkás szerkesztőségétől figyelmet. Mert amit Vass Károlyról önöknek megírtam, az nem is minden. Köteteket lehetne írni erről a volt “elvtársról”. S ha nekem nem hittek, miért nem olvasták el a bizonyitékokat ? Az “Uj őlőre” önökhöz eljuttatott és általam megőrzött példányait, amelyek beküldése mellett megjegyeztem, hogy érdeklődjenek néhány Bérmunkás olvasótól New Brunswickon és meggyőződhetnek a szavahihetőségemről. De úgy látom hogy ön ■szerkesztő munkástárs többre becsül egy Vass Károlyt, mint egy névtelen jóakarót. ön azt üzente, hogy Vas Ká- rolynak több gerince van mint nekem, mert nem hallgatta el a nevét. Hát ha csak ez a baj, akkor ezennel be mutatkozom. Igaz, hogy hónapokkal ezelőtt is névtelen levélben kerestem fel önöket és Rezervista címre kértem egy szerkesztői üzenetet, melyben két dollárt is csatoltam. Azt akartam tudni, hogy a “Magyar Világ” kinek a tulajdona? Hálásan gondolok most is vissza, hogy milyen alapos körültekintéssel és szabatossággal válaszolta meg munkástársam. Hát akkor nem volt a nevem fontos? Csak most fontos a név amikor egy olyan emberről adtam információt, akit a new brunswicki öntudatos munkásság viselt dolgai miatt lenéz és ignorál? Hát nem bánom jól van ha önök is igy gondolják. Legyen Vassnak gerince és aki őt leleplezi, azt meg tartsák gerinctelennek. Nézetem szerint mellékes az, hogy ki hívja fel az önök figyelmét?. Pityi Palkó, N. N. vagy akárki. A fontos az, hogy őszintén cselekedtem. Szeretném felfrissíteni munkástársamnak a figyelmét egy kicsit. Midőn vagy hét évvel ezelőtt itt járt és egy gyűlésen beszélt a new brunswicki Munkás Otthonban. —Talán visszaemlékszik, arra a gyűlésre, melyet a coloradói bányászok érdekében hivott egybe itt az IWW.? — Ugyanaz a Vass Károly próbálta megzavarni a gyűlést, aki most a Bérmunkásban cikkezik. Emlékszik rá? V.K. és Bodó voltak azok. Hát ahoz kell gerinc? Mert ha kell hát V.K.- nak van .... Szégyenlem magamat, hogy V.K. több elégtélet kapott a Bér munkástól mint én, holott én so- hasém vétettem sem a munkásságnak sem a munkásmozgalomnak. No de jövök azzal a bemutatkozással, amire ön olyan kiváncsi. Lehet, hogy emlékszik is a nevemre. Kissé pirulva jelentem ki, hogy olyan 20%-os. De sohasem tagadtam le sohasem szégyenlettem, nem is változtattam meg . . . Büszke vagyok rája mert, megmaradtam egyszerű szürke munkásembernek nem hoztam rá szégyent. S ha azt kérdezné tőlem ,hogy ismerem e önt? Azt kell mondanom, hogy írásából igen. De személyesen nem. De ha erre jár, csak térjen be hozzánk és egy meleg kézszoritással üdvözölni fogom. Jártam én valamikor Cleve- landon is. Ismerem az IWW ak- 1 tiv tagjai közül, Kacibán Mi- j hályt, Horváthot, Lefkovits és ’ Takács Józsefet is, aki már ak- i koriban kezdett kiábrándulni a 1 pártpolitikusokból: no meg ha 1 él egy szakállas borbélyt. Ha több információra van szüksé- < ge ,ismer engem Fischbein is ] New Yorkból és Brunwickon: ; Ehász, Gellén, Goldstein, Vizer, i Rád, S. Deutsch stb. munkás- i társak. Ha mindez kevés volna, ; küldhetek még vagy háromszá- ] zat. Most pedig egyszer és min- ] denkorra kikérem, hogy ezt az ] öreg becsületes, tiszta ípultu la- ] púnkat, a Bérmunkást jó lesz respektálni és személyeskedés- • re nem felhasználni. ] írásaiból úgy veszem észre, ; hogy ön egy kicsit hirtelen tér- j mészetü és ítélőképessége nem üti meg ^ mértéket. Tehát nincs j más hátra, mint ehez alkalmazni magamat. S ha a jövőben valami helytelenésget látok azt j azzal a tudattal fogom megírni, hogy csak úgy lesz figyelembe'", véve, ha Wiener szerkesztőnek ( nem lesz kifogása ellene. Még valamit: ha egy Bér- . munkás szerkesztő több igazat tud adni és több gerincet ítélni egy V.K.-nak, akkor bajok kell legyenek, vagy itt, vagy ott, vagy Clevelandon. Persze önnek lap van a kezében. Most üthet rajtam amilyent jólesik. De csak szabályosan ne hasba üssön. A szerkesztői üzenet belten aluli volt s az az én javamra Íródik. Remélve hiszem hogy a bemutatkozás után más hangon fog engem kezelni. Válaszát előre is köszönve szíveskedjen üdvözletemet átadni a már említett munkástársaknak és vagyok őszinte jóakarójuk, tisztelőjük, egy new brunswicki Rezervista. Szerkesztői megjegyzések: Konstatáljuk, hogy a fenti cikk Írójában sokkal több gerinc és jóakarat van. mint azt előbb gondoltuk. De mindez egy kis sereg tévedéstől őt mégsem mentesíti. Elsősorban, mi e levél íróját nem sértettük, nem bántottuk, nem oktattuk ki. Mi azt a “jóakarónkat” utasítottuk rendre, aki velünk nem tartotta érdemesnek neve közlését és nem akarta megosztani a titkát. T. i. azt, hogy New Brunswickon azokon kívül is vannak jóakaróink, akik velünk levelezésben állanak. Nem ő jelentkezett nálunk, hanem annak a bizonyos paraszt képviselőnek a cilindere, amelyben belé töltöttük a levest. Emlékező képesség dolgában elég jog állunk. Rezervista barátunkat személyesen is imeri Wiener Andor, aki tizennyolc évvel ezelőtt, a new yorki Munkás Otthonban találkozott vele Bar- tha Lajos társaságában. Munkásságát is ismeri és nincsen szüksége, sem ajánló levelekre, sem affidevitre, de személyes referenciákra sem. Vass Károlyt éppen ennyiszer látta a Bérmunkás szerkesztője. Valóban igaz, (csak két évvel trafált mellé) mert kilenc év vei ezelőtt azon a nevezetes brunswicki gyűlésen volt egyetlen kellemetlen találkozásunk. Röviddel azután, Vass Károly egy cikkben kopogtatott be a Bérmunkás ^szerkesztőségéhez, amelyet helyesbítés céljából, visszaküldtünk New Brunswic- ra munkástarsainkhoz akik nem ajánlották közlését s igy nem is került a lapba. Vass Károly okult ezen és a közelmúltban beküldött első cikkét, brunswicki ajánlóval hitele- lesitette az ő leveléhez csatoltan juttatta el szerkesztőségünkhöz, ami által feleslegessé tette] hogy mégegyszer megjárja Brunswickot és direkt utat kapott lapunk nyilvánosságához. Ezért sern vehettük “Rezervista” jóakarónk névtelen leveleit tudomásul. Mert nem csak V.K.-ról volt szó, hanem arról, is, hogy más olyasvalakinek szavahihetőségében kételkedjünk, amire nekünk a Brunswickon élő munkástársunk eddig még nem adott okot. (Kívánatra az ajánló nevét elküldjük). Azért sem nagyon vettük készpénznek a “dokumentumokat”, mert az “Uj Előre” clip- pingjeiben mi nem sokat bízunk. Rólunk is írtak már azok az alakok az idők folyamán néhány csekélységet és nem tartjuk azt bedöglött lapot olyan fórumnak, melynek szavahihetőségét éppen egy névtelen helyről készpénznek fogdhatnánk el. Vass Károlyra, nekünk nincsen okunk haragudni. Megbo- csájtásunkat — mint New Brunswicktól távol élőknek — elnyerte akkor, midőn beismerő vallomásait megtette a nyilvánosság utján. De ha valóban olyan ártalmas mint amilyennek “volt elvtársai minősitik őt, ha visszaélései és bűnei vannak, amelyek olyanok, hogy megérdemli az öntudatos munkások közüli kirekesztést, arról mi tudni akarunk ! Bizonyitékokat akarunk látni! • Rezervistának nem csak módjában van, de kötelessége is hogy ne minket küldjön Bruns- wickra Clevelandból, hanem ő Járjon el azon munkástársak között, akiknek neveit megemlíti, akik közül az egyik Vassnak ajánlója is volt. A megokolásba, vagy ha ugy- tetszik az okoskodásban, egy kis alaki hiba csúszott. Igaz, hogy az elmúlt nyáron, a “Be- Tyár Világ” ügyében névtelenül KeRDeST intézett hozzánk. Barmikor, bárkinek adunk bár- milyen nyilvánosság elé tartozó kerdesekben választ, ha kérdés joszandéku és tisztességes. De nevtelen illetőnek választ adni vagy a tanácsát elfogadni (itt f?"do^°2zon egy kicsit) két különböző dolog. Más elbírálás aia tartozik különösen akkor, ha a tanacs vád is rágalom is lehet. (Folytatás a 6-ik oldalon)
