Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-11-03 / 1031. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1938 november 5. Egy new brunswicki rezervista levele a Bérmunkás szerkesztőjéhez (Folytatás az 5-ik oldalról) [ TÁRCA | A JÓ BÍRÓ Irta: PAP KÁROLY A biró fent ül az emelvényen. Lent előtte két asszony: az egyik a vádlottak padján, a másik oldalt a széken, mellette az ügyvédje. Elnyűtt proletárasszony mind a kettő. Töméntelen szigorú és kicsinyes gond ákom-bákomjai az arcukon, alig lehet őket az első pillantásra megkülönböztetni. Csikné a vádlott talán valamivel alacsonyabb s kicsit több húst hagyott rajta a nehéz élet. Előrehajlik a padban, fázósan, gyanakvóan mondja el az adatait. A férje gépgyári munkás, hetibéren dolgozik és akkor bo- csájtják el, amikor akarják. Pedig négy gyermeke van, ő maga semmit sem keres. Aztán a vádló következik: Boboriné. Ez valamivel csontosabb, nem hajlik előre, keményen, egyenesen ül. Elszánt ridegséggel adja a biró tudtára élete körülményeit. Ha annak van négy gyermeke, hát az van neki is, éppen ugyanannyi! Ha az számit valamit. Az ő férje is munkás, csakhogy egy gumigyárban s ő is hozzáteszi: az enyimet is akkor bocsájtják el, amikor akarják. Nincs itt semmi előnye a másiknak, meg nem is lesz. Az ügyvédet Boboriné, a vádló fogadta. Ezt az embert sem rózsás kedvében teremtette az Isten. Töpörödött, savanyuképü, szennyes kis tyukperekben őszült meg vastag tapadós haja. Lapos pislogásokkal vigyáz az ügyfelére s néha szárazon aprókat beleköhint a nagy terembe, amelyet kintről a közelgő ősz még ridegebbé és kopottab- bá homályosit. A bíróról nehezen látszik, hogy minek készült: hol kenetesen nagyokat bólint, mintha papnak indult volna, azután pedig könnyedén, játékosan forgatja a fejét, kezét-lábát, ilyenkor színésznek is beillenék. Kopaszsága békítőén világit ravasz, de azért kedves és fürge szeme fölött. Nem olvassa fel a vádat, hanem csak úgy kezdi, a maga módján: — Hát összekaptak egy kicsit, ugy-e? No. sebaj! Boboriné azt mondja, hogy maga. Csiknéé féltékenykedett rá az ura miatt. Aztán csúnya szavakat mondott utána, amikor elment az ajtaja előtt. No, mit szól ehhez, kedvesem, Csikné? — Én csak rendreutasitottam kérem — mondja a vádlott —, mert mindig olyan sandán nézett rám, az uramra meg olyan mézédesen! Hát csak azért. Boboriné a vádló% erre^ még- j óbban kihúzza magát. Mély lélegzettel készül a beszédre: — Még, hogy nem átall itt is ilyet mondani! Szégyen-gyalázat, méltágos biró ur! Nem szereti az ura, aztán mindig rajtam keresi! Nálam nincs! Oda vigye az ördög, ahol van, a csúf száját! Most a másik vesz, mélyebb lélegzetet. A biró azt is hagyja. — Persze, hogy nincs magánál az uram! De szeretné, ha vóna !Azért jött ide engem feketíteni ! — Tetszik látni, már megint rágalmaz! Pedig Isten engem . . S már peregne a szó még keményebben, éles mozdulatok villannának jobb-balról, a szemek már szikrázni kezdenek: ekkor a biró hirtelen fölemeli két karját, a két asszony elhallgat. — Jaj . . . — mondja a biró és a szivéhez kap. Kopasz feje egyszerre csak lehanyatlik, mint aki szívrohamot kapott. A. teremőr tétován előbbre jön, de már fölösleges, mert az egyik asszony jobbról, a másik balról fut a bíróhoz. Fogják, támogatják. Az meg hagyja, egyikre is, másikra is gyöngéden ránehezé- dik s halottraváltan motyogja: — Köszönöm szépen, kedveseim, köszönöm . . . Csak a szivem . . . Egy kis csend, aztán minden rendbejön . . . Most hát csend lesz. A biró egy kis vizet iszik az előtte lévő pohárból. A két asz- szony még mindig ott áll mellette, a halál árnyékától megille- tődve lesik, lehajtott fejjel. Az ügyvéd szorongva pislog. A teremőr a homályba húzódott. A biró, mint aki lassan erőt vesz magán: — Milyen jó asz- szonyok maguk, hogy is tudnak úgy civódni . . . Mikor az élet úgyis olyan rövid . . . S mindegyiküknek négy gyereke van. Milyen jó maguknak, hogy úgy élhetnek, egészségesen . . . No, béküljenek össze szépen . . . . Hadd menjek egy kicsit lefeküdni a beteg szivemmel . . . A két asszony mricskéli egymást, aztán a birót. Csikné, a vádlott kezdi előbb, ő szívesen belemegy abba, amit a biró ur mond. Ő nem jött volna ide magától, őt úgy hívták. Mire Boboriné: — Hát én se bánom ... a biró ur kedvéért ... a szive miatt . . . ■ De aztán hirtelen eszébe jut az ügyvédje. Tétován néz körül. Az ügyvéd már fölkelt a helyé- gól. Most egyszerre hárman néznek felé. A biró enyhén, betegesen kezdi: — Azt hiszemn, hogy az ügyvéd ur . . . tekintettel a felek békességére s szegénységére, el fog tekinteni a díjazástól. A beteges hang mögül szemrehányó két megtört szem mered az ügyvédre. Az mogorván néz vissza s kelletlenül mondja: — Kérem én úgyis beérem a legcsekélyebb díjazással. De Boboriné följajdult: — Jaj kérem, én azt a csekélységet se bírom. Még én fizessek az ő csúnya szavaiért? Nem azért fogadtam ügyvédet, kérem! — s gerincét megmerevíti. A vádlott is újra kezdi: — Én csak rendreutasitottam őt! Még én fizessek az ő csúnya tekintetéért ? S már kezdődnék élőiről, de a biró megint rosszul lesz. Most csak a homlokát simogatja, úgy hajlik előre a székben, aztán nyögni kezd: — Talán elég lesz ... az ügyvéd urnák ... a fele is . . . Azt meg majd felosztják maguk között ... jó asszonyok . . Az ügyvéd ur . . majd elfogadja . . Ha az valaki ellen szól, akit a nyilvánosság előtt bemocskolunk? még csak hivatkozni sem tudunk másra, mint egy bedöglött egy dicstelenül kimúlt, sza- vahihetetlen lapra és egy ismeretlen Rezervistára, aki éppen úgy lehet nekünk is rosszakarónk, mint az illetőnek, akit nálunk befeketít. Nem munkás társam. így nem lehet lapot szerkeszteni és a lapnak súlyát szavahihetőségét, megbízhatóságát megtartani. Ezt csak ott csinálták, ilyesmi csak ott volt irányelv, ahonnan Vass Károly kiesett sokezer magyar munkással együtt és akiknek ön már az utóbbi huszonötévben egy szavát sem hitte el. Biztosítjuk önt, hogy érdemtelenül a Bérmunkás szerkesztője nem fogja sértegetni. Másokat sem. Arról is biztosíthatjuk, hogy a jövőben is, minden névtelen levél, cikkíró, vagy informátor, ugyan olyan bánásmódba részesül, mint eddig. A Bérmunkásban, hírek események, helyi ügyek ha megjelennek, azoknak olyanoknak kell lenni, hogy megfeleljenek a tényeknek és az igazságnak. S ha előfordul, hogy valakit le kell vakarnunk a közélet testéről, azt a kellemetlen funkciót is elvégezzük, de akkor pláne bizonyítékainknak kell lenni ha személyeket támadunk. Vass Károly esetében — ha az általa leirt dolgok nem fednék a tényeket, volna kire hivatkoznunk, mert a beajánlója részletekben is . . . Feláll, arca levegő után kapkod. — hogy Igazán sajnálom — motyogja —, hogy ilyen rossz állapotban vagyok. S bizonytalan járással elindul a teremőr támogatja: mentében megveregeti betegesen, könnyedén a két asszony vállát, aztán a savanyu ügyvédet simogatja meg és lassan bevánszorog a bírói szobába. Az ügyvéd savanyúan néz utána, majd a két asszonnyal kiballag a folyosóra, odakint lassan, nehezen megegyeznek a részletekben. A biró pedig odabent ,ahogy átlépte a küszöböt, mosolyog a játékon. Nincs könnyű dolga egy bírónak! Egyszerre kell lennie bírónak és komédiásnak! A múlt hónapban a fejét fogta azelőtt olyan influenzás volt, hogy beszélni se tudott, csak úgy mutogatott. De mit tesz a jövő hónapban? Majd bénának adja ki magát. Mert csak egy jó biró van: a betegség, a halál. Csak az békiti ki az embereket. De az ügyvédség ravasz népség. Azt hiszi, ez is gyanút fogott, ez a savanyu emberke. S valóban, az ügyvéd gyanúval gondol a biróra. Ezután vigyáz majd s ügyfeleit előkészíti a biró halálára. egy New Brunswicki megbízható munkástársunk volt. Amit pedig Wiener felől tart: Well . . . ha ezek után is fenntartja . . . ? — “az csak csigavér” — ő sem haragszik. CLEVELAND EAST SUDE AKCIÓBAN Az elmúlt országos értekezlet határozatait, mint látszik, komolyan veszik és végrehajtani készülnek, az IWW. magyar tagjai. A szervezés és nevelés folytatásához, egy bizottságot választottak, mely most dolgozik a téli időszak folyamára a tudományos előadássorozatok megszerzésén. A Modern Színkör a közelmúltban mutatkozott be és már is terv alatt van, az akroni kirándulás mellett, egy nagyszabású Thanksgivingi mulatság, melyen az “Édesanyám” két fel- vonásos népszínmű bemutatása mellett, számos magánszámmal tarkított program van munkálat alatt. December elejére, egy nagyszabású háromnapos BAZÁRT rendez a csoport. A bazár tárgyak és adományok beszerzésénél és összegyűjtésénél, Takács József né és Kacibán Mihályné, már is szép teljesítményt mutattak. A jó példát valamennyi munkástársnő követi és gyűjtő- ivekkel felszerelve, úgy az üzletekbe, mint a magán lakásokba fognak bekopogtatni. Itt kérjük fel a Bérmunkás olvasóit és pártolóit, — Cleve- landon kívül esőket, is — hogy ha van, vagy tudnak bazártárgyakat szerezni, juttassák azokat el a bazár rendező bizottsághoz. Más városokból, küldjék el adományaikat, a lapbizottság címére, melyeket továbbítani fogunk. Tekintettel a felhalmozott csoportmunkákra, minden pénteken összejöveteleket tartunk, a Bérmunkás Otthonban, ahol más tárgy hijján, a bizottság tárgyalja meg a folyó akciók munkáit. NEM LESZ VASÚTI SZTRÁJK A kormány bizottság, mely a vasúti munkások bérlevágási ügyének felülvizsgálásával volt megbízva megállapította, hogy a vasutbárók 15 százalékos bérlevágási határozata, amellett, hogy nem igazolt, a vasúti ipar ügyeit sem rendezné. A bizottság emellett úgy nyilatkozott, hogy valamelyes bérlevágást helyesnek tart. Most újból megkezdték a tárgyalásokat és amint látszik, hiába szavaztak sztrájk mellett a vasúti munkások, mert a szervezeti vezérek, nevükben és helyettük zárt ajtók mögött fogják az ügyet elintézni. Bérlevágás tehát lesz. Hogy mennyi? azt majd megtudják a vasutasok.
