Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-10-29 / 1030. szám
1938 október 29. BÉRMUNKÁS 3 oldal Pillanatfelvétel a magyar nép életéből AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI A SZEMÉTBÁNYA MELLÉ LAKOLTATTÁK A KIPESTI CSALÁDOKAT A legutóbbi költségvetési vita során Kispest polgármestere maga is kevésnek találta az inségenyhités terén végzett munkát. A város ellátott szegényeinek száma nem áll arányban a város lakosságával. Ezer lakosra még egy ellátott sem jut, holott a magatehetetlen ellátatlanok száma hónapról-hónapra növekedik. De növekszik a kilakoltatott ^ ínségesek száma is. Ezek a hajléktalanok eddig a temető és a fertőtlenítő környékén éltek. Ott ütötték föl kalyibáikat és legtöbbjük földbevájt lyukakban keresett menedéket a hideg ellen. Az elmúlt télen sokat szenvedtek a szél járta, vizenyős réten. Halottjuk is volt. Az egyik öreg ott pusztult el a gödörben penészgombák és patkányok társaságában. Valamennyiükben az a remény tartotta a lelket, hátha .mégis fölépíti a város a régóta tervezett inségbarakokat és akkor legalább lakásgondjaik megszűnnek. Most azután valóban történt velük valami. Eddigi tartózkodási helyükről a város áttelepítette őket a Vas Gereben uca végére, a régi szemétbánya szomszédságába. Itt újra hozzákezdtek nyomorúságos búvóhelyeik fölépítéséhez. Mély gödröt vájnak, korhadt lécekből tetőt emelnek fölé, amelyet rozsdás pléhdarabokkal, kát- ránypapirfoszlányokkal, rongyokkal, gazzal és földdel fednek be. Életveszélyes putrik ezek, amelyek bármelyik pillanatban a fejükre szakadhatnak. A legutóbbi esőzések alkalmával három putrinak beomlott az oldala és csak azért nem történt szerencsétlenség, mert történetesen senki nem tartózkodott bennük. Tizenkét család él most itt, mintegy ötven személy. Feltűnően sok közöttük a gyermek, mert újabban a sokgyermekes családokat még akkor is kilakoltatják, ha pontosan fizetik a házbért. És ha valaki egyszer kikerült az uccára, akkor elveszett mert mielőtt a háztulajdonos kiadja a lakást, lenyomozza az érdeklődőt. Amikor megtudják, hogy hol laknak, úgy óvakodnak tőlünk, mintha bélpok- losak lennének. — Bizony — mondja egy családapa —, aki egyszer idekerül az mentehetetlenül ittragad. Még akkor sem küzdheti magát vissza az emberek közé (igy mondja), ha kereseti lehetőségei rendeződnek valahogyan. Megbélyegez bennünket ez az élet. — Tönkrementek a bútoraim — zokogja egy asszony. — Itt volt ez a hetes eső és minden holmim kint ázott a szabad ég alatt. A másik asszony gyermeke nemrég jött ki a kórházból. Tüdőgyulladásba volt. “Porban, füstben ne tartózkodjék — intették az orvosok — és vizes lakásban sem szabad laknia.” — Szegény kicsikém, elpusztul itt a télen — sirdogál az asz- szony. Egész kis uccasort alkotnak ezek a földturások. Füst és bűz terjeng körülöttük. . Építési anyaguk a lótrágya és a sár. A téli hónapokban bizonnyal valóságos melegágyai lesznek a fertőző betegségeknek. — Deszkát ígértek nekünk, meg gerendákat — lázadozik az egyik féligkész putri tulajdonosa —, de én nyomát se láttam ilyesminek. A régi tanyahelyünkön sok vályogtéglát készítettünk a nyáron. Gondoltuk, majd elviselehetőbbé tesszük ezt a sorsot. Ezek most mind tönkremennek, mert nem kapunk kocsit, amely elhozná ide. A környéken ugyan van egy agyaglelőhely, de a tulajdonos hallani sem akar rólunk. De az “uj település” ellen a környékbeli lakosságnak is ki- gásai vannak. Csupa kisember él errefelé, apró házacskák, keskeny telkek .csöppnyi gyümölcsösök hirdetik az iparkodást. Az itteniek most elkesedetten szemlélik az uj nyomortelepet, amely elcsúfítja, barátságtalanná teszi az egész környéket. De főleg attól tartanak, hogy mi lesz itt, ha ezekben a baktériumfészkekben fölüti a fejét valamilyen járványos betegség hiszen sem kutjuk, sem egészség- ügyi berendezéseik nincsenek. Nyitott tűzhelyeik füstje elkö- dösiti az egész negyedet és kibírhatatlan bűzök szűrődnek be a lakásokba. TÁRSAS VACSORA — Az IWW. Cleveland west sidei magyar tagjai, 1938 október 29-én szombaton este 8 órai kezdettel TÁRSAS VACSORÁT rendeznek a, HENKE HALL- ban, 3930 Lorain Avenue CSIRKE PAPRIKÁS lesz felszolgálva. Személyenként 50 cent. Uj előfizetők szerzéséhez három dolog szükséges: Cselekvési hajlam — akarat és kitartás. Akik ezekkel rendelkeznek, a nyugtázási rovatban nevükkel találkozni fogunk. Fosztogatás készül Magyar Amerika, mind hangosabb lesz a revíziós handa- bandázástól. A magyar urak, elérkezettnek lássák az időt, hogy ismét fejős tehenekké tegyék az amerikai magyarságot. Az évtizedeken folytatott rabló hadjáratnak, amely a világháború alatt érte el tető pontját, megvakitott, hazafias maszlaggal megtömött magyarság szemét ugyan annyira, hogy ez utolsó tiz évben nem sikerült nekik egyetlen kiadós érvágás sem. Most Hitler rablótámadásait a Csehek ellen, alkalmasnak találták ezek a zsebrákok arra, hogy a revízió jelszavával nyúljanak a magyar zsebekbe. Ha az amerikai magyarság újra megszédül és meghagyja rabolni a maga kis WPA. borítékját, akkor megérdemli a sorsát, akkor csak rajta magyar urak és papok, használjátok ki az alkalmat, addig amig nem késő. A gondolkodni tudó magyar munkásoknak a jelszava viszont az, hogy egyetlen lukas fillért sem a Horthy—Hitler—Mussolini bandita trió amerikai magyar bérenceinek. Heil Hitler! A revíziós berkekbe, amikor az Európa Al. Caponeja világgá bömbölte, hogy “felszabadítja” az elnyomott szudéta németeket az esetleges háborúra számítva magához rendelte Horthyt és utasította, hogy vele együtt ők is követeljék a felvidéki, magyarok, tótok és rutének “fölszabadítását” illetve amikor ő Hitler megindítja a náci hordákat Csehszlovákia ellen, akkor a magyar hordák is induljanak meg a “felszabadításra”. Akkor harsogott Magyarországon és az amerikai magyar berkekben is az üvöltés Heil Hitler a nagy felszabadító. Azóta azonban egy kis változás történt, nevezetesen a két “nagy demokrácia” egyszerűen eladta a “kis demokráciát” Hit- leréknek, mely ma szőröstől-bő- röstől kiszolgáltatta magát a náciknak, ma már nem érdeke a német kapitalizmusnak Csehszlovákia további feldarabolása, tehát Hitler fügét mutat Magyarországnak, vagyis visszaadnak egy kis részt az elveszített területekből, ha a Magyar- országi németeknek, nagyobb kulturális és nemzeti szabadságot, adnak Horthyék. Hosszú az arcuk azoknak kik itt Amerikában akartak keresni a fölszabadításon és szeretnék visszaszivni a Heil Hitlert aki lenyelette velük a bikát. A Betyár Világ tovább siratja a katholikus testvérek üldözését és ajánlgatja az egységfrontot az anyaszentegyháznak. De arról nem vesz tudomást, hogy a Csahszlovákiai munkás szervezetek, ugyanarra a sorsra jutnak, amelyre a német, osztrák és olasz munkás szervezetek jutottak. Nem tudja illetve nem akarja tudni a Betyár társaság azt, hogy a kapitalista társadalmi rend egyik legnagyobb támasza mindenkor az egyház volt. Az egyház volt a lelki csendőr, amely vigyázott arra, hogy a nép gondolkodását úgy el ho- mályositsa, hogy az képtelen legyen befogadni a szabadság eszméit. Az egyház mindenkor megalkudott a hatalommal, ahogy megalkudott Mussolinivel, úgy megalkuszik Hitlerrel is, mert az egyháznak, sokkal kedvesebb a fasizmus mint egy munkás kormányzat, amint azt a spanyol példa is igazolja. Mert a pápa nemcsak az áldását küldötte Francónak, hanem pénzbeli támogatást is a spanyol munkások hóhérjának. De ez a kis szépséghiba nem zavarja a mi kommunistáinkat, ők továbbra is ajánlgatják magukat, mint egy uccai nő az egyháznak. Kár, hogy őszentsége nem fogadja el ezt a fel- kinálkozást, mert igazán gyönyörű kis virágcsokor volna ha együtt “harcolna” Browder a new yorki érsekkel. Igazán méltók volnának ők egymáshoz. Bőg a Tóni bőg. A revíziós kutyakomédia, felszabadította a magyar sajtókulik ösztöneit. Vad kurjonga- tásba fogtak a legények Him- ler Mártontól le a legutolsó Orosz Tóniig. Ez az utóbbi sajtókuli aki még életében egy épkézláb mondatot le nem irt ma ott Tretonban nagyon el- bőditette magát a “Függetlenség” cimü szennylapjába és ilyeneket ir le “Az öreg eszelős Maszarik” “Benes a hazudo- zó senki”. Mitőlünk igazán távolesik világnézetileg mindkettő, de tárgyilagosan meg kell állapítsuk, hogy pl. Masarik már akkor európai hirü hudós volt amikor ez a Tóni még hátul gombolós nadrágba járt. Tolsztojnak nemcsak eszmei de személyes barátja is volt. Massarik egy tudós, humanista volt, kit az egész világon mint kiváló egyént ismertek. Benes már a háború előtt egyetemi tanár volt, de ki ez az Orosz, ez csak egy nagy tóni aki, még csak cipője sarkáig sem ért volna fel Massariknak. Sovány, de nagyon ronda kenyér hetilapok szerkesztőinek a kenyere. I A szavak csak akkor jelentenek valamit, ha tettek követik i | . j j Mit tettél osztályod, a munkásosztály felszabadulásáért? j
