Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-07-09 / 1014. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 julius 9. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetni árak: Subscription Rates: 171 gy évre .................. $2.00 One Year____________$2.00 r'élévre ........................... 1.00 Six Months___________1.00 Egyes szám —✓a ...... 5c Single Copy _________ 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundlt Orders ...... _3t Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, 0. _______________ Telephone: MAin 8121 Entered as seecmd-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD PERPATVAROK A CIO-BAN Mind nagyobb port ver fel az a belső harc, mely lappangó stádiumából akkor tört a nyilvánosságra, midőn Homer Martin az Autó Unió elnöke, Frankensteint és társait, vakmerő gesztussal megfosztotta állásuktól. Akik az Autó Unió belügyeibe beavatottak voltak, már hónapokkal ezelőtt beharangozták, hogy a nyílt harc és összecsapás a két frakció között kikerülhetetlen s csak idő kérdése a kirobbanása. E hasábokon már hónapokkal ezelőtt megirtuk. Éppen akkor, midőn a “túloldalról” Martin, Unióját és az ő progresszív radikalizmusát, agyba főbe dicsérték. Sietünk leszögezni, hogy misem áll távolabb tőlünk, mint a fő és alvezérek — a veszekedő csoportok bármelyike fölött olyan lándzsát törni, hogy az, egyik vagy másik fél javát szolgálhatná. Nem. Nekünk megvan a külön véleményünk illetve a magunk véleménye nem csak az ilyen peres ügyek szereplői fölött. Úgy ismerjük őket, hogy az egyik tizenkilenc, a másik egy hijján húsz. Sem jobbra, sem balra, sem előre, sem hátra mitsem számit, hogy ki lesz a nyertes és ki bukik? Mert bárhogyan dől el az ügy, akik minket legközelebbről érdekelnek, az automobil ipar dolgozói, nem nyerhetnek. A vezérgarniturák és azoknak kicserélése, akár viharos veszekedések között, akár békés utón történnek, legrosszabb és legjobb esetben is, csak személycserét jelentenek és a szervezet struktúráját, annak összetételét érintetelenül hagyják. S ha figyelmünket levesszük a pereskedő fő és alvezérekről legalább is olyan rövid időre, hogy magát a mozgalmat, melyben a pereskedés folyik szemügyre vehessük, látni lesz alkalmunk hogy igaza egyik félnek sincsen. Az Autó Unió (UAW.), melyet elődeiből több mint húsz év óta ismerünk, örökös veszekedésnek volt a szintere. Hiszen váltakozó sikerrel és sikertelenséggel, mint független és függő szervezet, két évtized óta boldogította a detroiti autó munkásokat, a legkülönbözőbb vezérgarimturákkal az élén. Független “ipari” szervezetként bontott zászlót. Közben függő viszonyba került az AFofL.-el. Közben csatatere volt nemcsak a frakcióknak, hanem magának a Kommunista Pártnak is, kiknek vezérei egyszer másszor alaposan ki is használták. Egy időben gerince volt a MESA-nak (Mechanics Educational Society of America) majd a CIO. konjuktura idejében, szemétlerakodó helye lett mindazoknak, akik elvi meggyőződés helyett, azokra a dollárokra kacsingattak, melyeket Lewisék a kámpány kasz- szába gurítottak. Személycserébe tehát nem szűkölködött sem az Autó Unió, sem pedig a hozzá tartozó munkások. De alapjában véve, attól az időtől kezdve, ahogy azt a renegát Logan lerakta, alig változott valamit. Megmaradt, egy módosított szakszervezetnek. Mondvacsinált “ipari uniónak”. Ma is csak az. Karakterében, összetételében, célkitűzésében, megférni akar a kapitalista bérrendszer burkolatában és mindenkori vezérei csakúgy mint a most egymást marók — jól vigyáznak arra, hogy ezt a burkolatot a világért megne sértsék. “Tissztességes bér és tissztességes napi munka” a határ, melyet nem csak nem akar túllépni, de mindenkor automatikusan kilökni kész magából azokat az elemeket, akik ilyesmire felhasználni merészelnék. / Minden szakszervezetnek és az ipari nevet bitorlónak, mint amilyen a CIO. az a sorsa, hogy a megfogyatkozott koncért, benne a vezérek összeverekszenek egymással. A fejlődés törvénye ez és kikerülni egysem birja, legfeljebb időben elodázni vagy kitolni képes. Társadalmi viharokra az ilyen szervezetek nincsennek berendezve. összetételük és alapjuk csak olyanok, hogy sorsukat és jövőjüket, az idő előre lepecsételte. Az osztályharc alapján álló Európai szakszerevezetek magasan fölötte állottak a CIO.-nak és mégis kivétel nélkül elbuktak az első nagy történelmi vizsgákon. Hogy helyüket jobban megállották, mint az őket irányitó pártmozgalmak, mitsem változtat azon a tényen, hogy mint a társadalmi forradalom élcsapata és az uj társadalom termelő, elosztó szerve elbuktak azon puszta oknál fogva, hogy ilyen funkció teljesítésére, sem felkészülve, sem berendezve nem voltak. Az európai történelem nyitott könyve, meggyőző erővel kell hasson minden gondolkodó munkásra. Bár lehet felhozni mentséget nyalábszámra, a lényegen azonban mindez semmit sem változtat. Mert azon országok, melyek a történelmi átalakulás sod-% rába kerülve forradalomba kényszerültek valamennyien szakszervezetekkel rendelkeztek. Valamennyinek munkássága évtizedes — Németország és Anglia évszázados szakszervezeti mozgalmakkal rendelkeztek. Nem a forradalmi készség, elszántság és bátorság hiánya juttatta zátonyra a nemes emberi törekvéseket. Dehogy is. A végcél nemismerése, a céltudatosság homálya és főként a szervezetek szerkezete, összetétele az ahol a hibákat keresnünk kell. Európában, a Spanyol CNT. kivételével, egyetlen szakszervezet nem volt — legalábbis erőben számottevő nem — melynek elvinyilatkozata, szerkezete és összetétele, magát a szervezeteket és tagságát arra a funkcióra képezte, nevelte volna, mely reá a kapitalista termelési és társadalmi rendszer összeomlásával hárul. Legyünk csak őszinték és tárgyilagosak. Nem csak a Szocialista és Kommunista Pártok buktak el a nagy vizsgán. Elbuktak a szakszervezetek is. S hogy a szakszervezeti vezérek, azonosak voltak a pártvezérekkel, az jottányit sem változtat azon a tényen, hogy szerkezetük nem felelt meg az uj társadalom termelésének átvételére, a javak fölötti ellenőrzésre és a szétosztásra. Mindezekkel éppen úgy adósak maradtak a szakszervezetek, mint a Politikai Pártok. Az sem véletlen, hogy általánosításunkban a Spanyol CNT.- vel kivételt teszünk. Mert a CNT. Európa egyetlen olyan szak- szervezete, melynek szerkezetében éppen az van benne, aminek hiányát, a többi európai szakszervezeteknél kifogásoljuk.. Ez a titka annak, hogy a Spanyol szabadságharc két esztendőre húzódhatott ki, hogy a Loyalisták által kontrolált területeken, nem csak rendet, fegyelmet tudnak fentartani, hanem a termelés menetét, dacára a káosznak és a sok hiányosságoknak, folytatni és fokozni képesek. De térjünk vissza az amerikai szakszervezetekre, vagy ha úgy tetszik a CIO.-ra. Vizsgáljuk tovább az eshetőségeket és mérlegeljük, hogy az Autó Unió belső harcának likvidálásával mit várhatunk tőle, vagy bármelyik más csoportjától? Tegyük félre a vita kedvéért, hogy a CIO. az AFofL hasonmása. Felejtsük el egy pillanatra, hogy bosszúból és olyan szülőktől nemződött, kik az átöröklés rideg törvényei értelmében sem teremthettek különbet, az AFofL-nél. Próbáljuk elhinni a hihetetlent, hogy rátermett, hithü, széles látókörű, progresszív sőt forradalmi vezetőséggel, a CIO. amellett, hogy megalkuvásnélküli eszközévé válhatna az osztályharcban az amerikai dolgozóknak, még a fasizmus ellenes védbástyának is megfelelne. Nos és ha a helyes választ akarjátok, akkor újból csak Európára kell mutatnunk. Nézzetek, Német, Magyar, Francia, Angol országok felé nézzétek meg, hogy mire voltak képesek és mivé lettek azoknak szakszervezetei, melyek valamennyije sokkal jobban megfelelt az osztályharc szellemének és követelményeinek, mint a CIO.-tól valaha is elvárhatnánk és akkor gondolkozzatok ! A történelmi példák sorozata igazolja és bizonyítja, hogy egy szervezetnek sorsa, útja, eldőlt a zászlóbontásával. Sem szer-* kezeiét sem harcitaktikáit, sem összetételét megváltoztatni nem engedte. Befutotta, a kiszabott útját. — A Mór elvégezte a kötelességét — a Mór mehet — A tőkés termelési és társadalmi rendszer kereteihez idomult szervezet, nem válik és nem is válhat ik olyanná, mely a keretet széjjelfeszithetné olyanná meg pláne nem alakulhat át, hogy egy újabb, fejlettebb termelési és társadalmi rendszernek alapja legyen. Bárhogyan dől tehát el. Martin és Frankensteinék perpatvara, az Autó Unió és a CIO. minden egysége, marad ami volt. Koncért való viaskodásaiban összeroppanik és sorozatos árulások alkudozások között elpusztul. Viszont ha e pusztulást a társadalmi átalakulások vihara megelőzi amire Amerikában is megvan az eshetőség: semhogy a fasizmus ellen védőbástyává alakuljon, vagy ennek megfordított- ja történik, vagy felmorzsolódik. Ne hagyja magát frázisokkal, demagógiával senki megtéveszteni. Az American Federation of Labor és a CIO. egymásellenes harcai, sem pedig a CIO. vezéreinek harcai egymás pozíciói ellen, nem olyan harcok, melyeknek tisztitó tüzében alkalmasokká válhatnának, vagy megváltozhatnának a szervezetek. Ezekben a harcokban legjobb esetben csak a munkásság edződhetik és változhat meg. A munkásság juthat általuk olyan előnyökhöz és olyan felismeréshez, hogy sem a szervezetek, sem a hadakozó felek nem képviselik őt, nem az ő érdekében történnek a marakodások. Ilyen felismerés közelebb hozhatja őket ahoz a szervezethez, melynek szintén zászlóbontásával jelölődött ki történelmi ujta. Ez pedig az IWW. Mert a hiányosságok felismerése melyeket a szaszervezeteknél kimutattunk, késztették az ipari forradalmárokat az IWW megalakítására 33 évvel ezelőtt. Korunk történelmi eseményei viszont azt mutatják, hogy ha nem volna IWW. meg kellene alakítanunk. 4 órás munkanapot — 4 napos munkahetet követeljetek a munkanélküliség megoldására A
