Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-07-09 / 1014. szám
1938 julius 9. BÉRMUNKÁS 5 oldal ^ "Szervezés" — "Nevelés7' — "Felszabadulás" W ^ W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága y/ ^ y/ Csődött mondott patent pirula Az Olvasók Köréből Az Uj Osztás egyik újfajta patent orvossága a CIO volt, mellyel a termelési rendszerben beállott emésztési zavarokat akarták elhárítani. A patent orvosságok lényegét jól ismerjük. A patent orvosság sohasem a betegség okaira nyújtanak orvoslást, hanem a felületes bajok ideiglenes eltüntetésére, melyek azután később még nagyobb mértékben mutatkoznak. Egy ismert orvos véleménye szerint ha az összes forgalomban levő patent orvosságokat a tengerbe öntenék a halak felfordulnának tőlük. A patent orvosság tehát méreg. Cukorkába burkolt méreg. Az egyik nagyon elterjedt csokoládés hashajtóban közönséges patkány méreg van. De azért milliószámra használják mert nem tudják, hogy mi az. Az Uj Osztás csokoládés pirulája a CIO melyet szintén millió- számra nyeltek le már eddig is és láthatólag még tovább is fogják használni. Nézzük hát csak meg milyen gyógyító hatása volt eddig, hogy megállapítani tudjuk, hogy használata milyen eredményeket hozhat a jövőre. A CIO mint patent orvosság a régi szakszervezeti tehetetlenséggel szemben uj harci erőt kellett teremtsen, a munkanélküliek munkába állítására a rö- videbb munkaidővel, a munkában levők életszínvonalának emelésével a magasabb munkabérekkel és a több mint negyven millió szervetlennek nagyobb részének megszervezésével. Mindezekben az alapvető kérdésekben a CIO már eddig is csődöt jelentett be és teljes csődje kikerülhetetlen. A CIO mindjárt a kezdetben elvileg csődöt mondott, mert nem nyújtott semmiféle uj szervezkedési formát. Az idejét múlta szakszervezeti ideálizmus volt a lelki alapja a CIO- nak, melyhez a látszólagos for- radami köntösbe burkolt régi politikai pártalakulatok hangos hozzácsatlakozása csak az elvi csőd gyors ütemét sitették. Gyakorlatilag szintén csődöt mondott a CIO. Nem ért el egyetlen egy gyakorlati harcban olyan számottevő eredményt mely a régi szakszervezet fölé emelhette volna. A zöld asztalnál aláirt vezérkari szerződések, az össztagság jogainak a sárba tiprása, a tagság lázadása a tagsági dijak befizetése ellen, határozott bizonyítéka a gyakorlati csődnek. Számbelileg szintén csődöt mondott a CIO. Tagságának több mint kétharmad részét a szakszervezetektől vette át. Több millió dolláros szervezési alappal arányag nagyon csekély számú tagot szervezett a szervezetlenek nagy táborából. A taglétszámának fele még ma is féllábbal a CIO-ban féllábbal az AFofL.-ben van. Ha tehát a burkot az Uj Osztás patent orvosságáról leütjük, látni fogjuk, hogy semmi más mint egy régi fajta a piacon már kiselejtezett hasznavehetetlen valami, mellyel már a gazdasági bajok kiütéseit pillanatnyilag sem lehet eltüntetni. A társadalmi bajok okai a termelés menetében vannak. A termelés menetében változás a bajok orvoslása csak úgy lehetséges, ha a termelés menetét megváltoztatjuk. A termelésben a hiba és baj ott van, hogy az a magántulajdon rendszere alapján történik. A termelés bajaira az egyedüli orvosság a termelés társadalmi irányítása, a termelt javak társadalmi kontrolja és elosztása, a termelési eszközök köztulajdonba való helyezése. Ezt pedig nem lehet semmi féle patent orvossággal végrehajtani, ehhez egy modern technikai eszközt az Egy Nagy Szervezet képezi, melyhez a tömegek csatlakozása adja meg a forradalmi erőt. Addig mig a munkás tömegek ennek tudatára nem ébrednek, újabb és újabb patent orvosságokat nyeleinek le velük. GULYÁS PIKNIK NEW YORKBAN! Julius 17-én vasárnap egész nap az ismert Edenwald erdőben, kirándulást tartanak az IWW. new yorki tagjai, ahol minden a régi jó világban szokott módszer szerint lesz intézve. Aki tehát egy kellemes napot akar eltölteni jöjjön julius 17-én az Edenwald erdőbe. Munkástársaink figyelmét felhívjuk, hogy bent az erdőben, ahol a régi forrásvíz volt fogjuk fölütni tanyánkat, oda jöjjön mindenki. Útirány: a Lexington Ave. “White Plains Road’’ subway veendő a 233-ik uecáig és onnan a “Dyer Ave. Bus” a Platt Aveig ahonnét néhány perc séta be az erdőbe. Figyeljétek a jelző táblákat. Tisztelt szerkesztőség! Amint látom az én előfizetésem is lejárt, tehát it küldök 1 dollárt újra megújítom egy fél évre. A múltkor sem volt tehetségem, hogy hosszabb időre rendeljem meg és most sem, mert mit habozzak, ha az ember nem dolgozik hát nincsen pénze még kenyérre sem. De amióta ez országban vagyok igaz annak még csak rövid két éve, mégis fontosabbnak és nem heti hanem minden napi betevő falatnak szükséges volna egy ilyen forradalmi munkás lap, minden dolgozni akaró munkásnak. Szeretnék igy szólni: Kedves Munkástársak! énis csak szegény munkás embernek születtem engem is a drága felejthetetlen jó sors dobott ide Horthy földről az-az az én szülőhazámból, bajos volna nekem mint zöld embernek még többet szólnom, elég most ennyi, örülök, hogy megtaláltam itten azt a lapot amire nekem nagy szükségem van, de nem rsak nekem hanem mindnyájunknak is mert mióta én azt ismerem minden egyes lap és minden egyes betűje megvan nekem őrizve. Azóta ez az én bibliám. Kedves munkástársak ha azt akarjuk, hogy e földön csak az legyen az ur aki dolgozik. Ha azt akarjuk, hogy nem a dolgozót,, hanem a herét pucoljuk ki mert aki nem dolgozik, nem épit, nem gyűjt, csak élnek a meggyüjtött mézen mint a herék. Össze kell fognunk tömörülni itt a helyünk egy ilyen szervezetben mint az Industrial Workers of the World. És ha majd minden munkás ott lesz, szebben fog hangzani, hogy ROMBOLÓK VAGYUNK! . . . Maradtam továbbra is a Bérmunkás olvasója E. Kovács New Brunswick Szerkesztői megjegyzés: Bármilyen küzdelmes és göröngyös is az utunk, ilyen levelek azt igazolják, hogy jó utón haladunk lapunk a “Bérmunkáson” keresztül végzett nevelő munkának van eredménye és gyümölcse. Nemcsak New Bruswic- kon vannak ilyen Kovácsok, vannak, kell legyenek más magyar kolóniákban is. Keresni és megtalálni kell őket, hogy növeljük olvosóink táborát velük és sorozzuk az uj harcosokat az ipari forradalmárok táborába. Eső után köpenyeg Az illegális Német szervezetek uj taktikái. A “Schiffahrt” cimü illegális németországi lapban, — melyet a tengerszállitó munkások jelentetnek meg — oyan munka- program látott napvilágot, mely mellett, nem haladhatunk el szó nékü. A nevezett szervezet felöleli a tengerszállitás, folyami hajózás és rakparti munkások milli- táns részét, akik nem csak hogy nem akarnak belenyugodni, Hitlerék általi eltiportságuk- ba, de keresik a leghelyesebb cselekvés módját is oly erő ki- fejlesztésére, ami által önmagukat felszabadítani lesznek képesek. “Valamennyiünk közös érdekében olyan gazdasági szervezetet kell létesítenünk és újjáépítenünk, melyek mint szabadszervezetek, nem csak erőhöz juttatnak bennünket, de az építkezés időszakában, megvédelmeznek, a Náci spiclik és rendőrök befurakodása ellen is. Mi németországi tengeri és folyami hajósok, rakparti munkások és vasúti szállító munkások, a következőkben állapodtunk meg: 1. — Mindazok, kik a fent- nevezett csoportok közül ki- akarjá venni részüket az építő munkából. megszakítani minden összeköttetést bárminemű politikai párttal vagy csoporttal, azokban semminemű aktivitást ki nem fejtenek. 2. — Csatlakozás esetén ígéretet tesznek arra, hogy frakcióharcokat nem szítnak, azokban részt nem vesznek illegális tagságuk idejében és kilépés által szakítanak meg mindennemű összeköttetést olyan politikai párttal, mely a gazdasági szervezet fölötti uralomra törekszik. 3. — Kötelezi magát arra is, hogy csak olyan röpirat és irodalom terjesztésére vállalkozik, melyeket hivatalosan eismer, pecséttel láttamoz a szervezetünk, az EFT. (International Transport Federation)”. Végre valahára a német munkásságnak legalább egy rétege felismerte azt az utat, melyen haladniuk kell. Ha Hitler előtt jutnak el a német munkások számottevő részben ehez a felismeréshez, akkor most már nem kellene eső után köpönyeg. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegitik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a Munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. /
