Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-10-01 / 1026. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1938 október 1. Meghalt llljich Lenin... Oda az igazság! hívei hogyan tiporják lábuk alatt a demokrá­cia ÉS PARLAMENTÁRIS jogokat. 1938. szeptember első heti, az Amerikai Magyar Világ egyik száma behirdeti, hogy az IWO. Magyar szekció chicagói kerüle­tében konferenciát hiv egybe, melyre minden tagot, valamint vendégeket is szívesen látnak, hogy a konferenciából részt ve­gyenek stb. stb. Először is mint egykori veze­tő és építő, másodszor mint tag­szerzési kampányok különféle dijjak nyertese és tulajdonosa, harmadszor pedig mint egysze­rű tag és érdekelt egyén kiván­csi voltam látni és hallani az esetleges fejlődések, változások a haladás irányában milyen mé­reteket ölthetett e környezetből két évi távollétem alatt. Esni kezdett, az eső. Én pedig a Munkásotthon felé baktatok, ahol többek közt Fehér tagtárs “igazi IWO. testvéri szeretet­tel” köszöntött. (biztos, hogy nem tőlem tanulta) örültem is de sajnáltam is, hogy úgy ő mint az őt irányítók és itteni helytartók, mennyire képtelenek voltak burkolni kishitű egyéni elfogultságukat szerény szemé­lyemnek a láttán, mint a kisér­tet teli siralomházba visszajáró szelleme hat az ottlevőkre, úgy hatott egyesekre a hazugságtól áztatott bűnös lelkiismeretükön az én megjelenésem is. Demons­trativ magatartásuk engem na­gyon hidegen hagyott, mert tel­jes tudatában vagyok annak, hogy kik mit és mennyit hisz­nek vagy sem abból amit rólam összhazudoztak minden konkré­tum nélkül. Vigasztalódok ab­ban, hogy ebbeli eredmények mellettem és ügyem való tény­állás amellett állnak, mert aki­vel csak szóba elegyedek és al­kalmuk van hallani az én olda­lamról jövő mondanivalót, ki­vétel nélkül mindet gondolkodó­ba ejti és töprengni kezd a dol­gok felett. Előítéleteik alább hagynak ekkor. Hol egyik, hol a másik vidé­ki delegátus hivott félre ilyes­féle kérdéssel: mond már, igaz- e amit ez és ez mond felőled? Mi igaz vagy sem, abból amit felőled hallottam? ... És ilyen meg ehhez hasonló kérdések hallása után persze, habár csak egy kis töredékét mondom el nekik a valóban történteknek, mert kutyafuttában ezt kimerí­teni lehetetlenség, látható élve­zettel megkönnyebbülnek azon, hogy saját hangomból veszik a szavamat a rágalmak megcáfo­lására. Sőt amikor készséget mutatok azzal, hogy direkt meg­hívom bármelyikét adataim és bizonyítékaim megvizsgálására hát a még esetleges megmaradt kételyeik is oszladozni kezdenek és magam is hálásan gondolok az ilyen emberek pártatlan igaz- ságszeretetére. Most pedig menjünk be a kon­ferenciára ahol South Bend-től (Garry kivételével) Milwaukee- ig minden osztály képviselve van és a kér. v. b. titkárja is­merteti a konferencia jelen cél­jait és napirendjét. Varga, Mill- waukee-ból és Váci, Chicagóból lesznek a nap elnökei Váci elis foglalja az elnöki széket. Petrás foglalkozik a kerületi jelentéssel, melyben a régi meg­szokott teendőket tárja a jelen­levők elé unalmasan, sablonos szürkeséggel és öszinteséghiá- nyos oratóriával. ötét követi Fehér a központi I. B. titkára, ki tulajdonképen feltárja a régi hibák bajok és tévedések króni­kus állapotát azzal a külömb- séggel, hogy őszinte beismerés­sel mutat arra, “hogy a kerüle­tek és osztályokban látható hi­bákért a központot terheli a fe­lelőség először is, már csak az­ért is bűnös a központ, mert sok olyan dolgkoat tűr meg, amit nem szabadna megtűrnie”, ha ugyan e szavakat Kuhn Leo, Korvin, Chányiné, Kaufmanné, Blum vagy Lichtman elvtársak mondanék bizony hamar össze­fektetnék őket Trortzkyval egy ágyba. De megtették volna ezt ám bármelyikével azoknak, kik e szavakat maguk hallották a konferencián, mert ilyen kije­lentéshez kisebb személyiség­nek mint Fehér József őkegyel- mességének nincs semmilyen joga. Az ezen a konferencián elhangzott szavak sokkal súlyo­sabb kritikát és sokkal nagyobb megrovásra méltó hangnemben volt részesítve, mint amit azon cikkemre reá sütöttek, melyet a BÉRMUNKÁS-ban kényszeri- tettek, hogy leközöljek miután az Am. Magy. Világ naiv kicsi­nyeskedéssel nem közölt le, hol­ott az Am. Magyar Világ szept. 9-iki száma alátámasztotta a “Hogy állunk az egységfrontal” cimü cikkem minden egyes té­telét, csakhogy ám igaz, hogy én egy Gold Lajos oda merész­kedjek, hogy Am. Magyar Vi­lág és Fehér Jóska elől elmond­jam azt, amit pár héttel később ők akarnak majd elmondani? . . Hát ez igazán valóságos bot­rány!!! Sőt még ennél is több, mert ha Gold mondja, akkor az nyílt Trotzkyizmus, csakis ak­kor nem az, amikor egy-egy fen- kent, méltóságteljes egyéniség az illető. A hozzászólások folyamán én is szót kértem s kaptam, véle­ményem konkrét tapasztalatok­ra építve, rámutattam a súlyo­sabbnál súlyosabb hibákra és amennyiben beismerte a köz­ponti titkár, hogy a központi végrehajtó bizottság bűne az osztályokban elkövetett hibák. Látni akartam, mennyiben van tudomásuk a dolgok való tény­állásairól és a konferencia elé tártam a következőket: Mond­ván, hogy nagyon szép és üd­vösnek látom a törekvést abban hogy az IWO. magyar téren 1940-ig 20.000 tagra és az egye­temest pedig 400.000-re emel­jük, azonban, hogy ez sikerrel teljesülhessen a központnak muszáj lesz legelső sorban is egy általános nagy takarítást csinálni és nagyon vigyázni ar­ra, hogy olyan emberek mint John Schmies ne tétessenek ke­rületi titkári funkcióba, mert ötezer dollár deficittel, a Me­dical Department orvosai hat és több hónapokig fizettetlenül voltak, kölcsönök és sok egye­bek mai napig sincsennek tisz­tázva egy olyan chaotikus hely­zetben hagyta el a kerületi iro­dáját, hogy az egyetemes köz­pont állítólag azt a kijelentest tette, hogy a chigagoi kerületi iroda által felgyülemlett adós­ságok s egyebekért a központi iroda nem vállal semmilyen fe­lelőséget. Ezenkívül az ő ittlé­te alatt saját szememmel lát­tam szervezetünk egyik olasz osztályában Calumet Cityben, hogy egy tag sem ülhetett he­lyére mielőtt az olasz fasizta szalutálást az elnöknek le nem adta, az ilyesminek történni nem szabad . . . Azonban mit látunk??? Miután Schmiest ki­vitették Chicagóból helyi sre egy sokkal rosszabb és kevés- bbé megfelelő egyént tettek a kerületi irodába Jack Rusak személyét Schmieshez hasonlít­va, hát a két rossz közül ez a rosszabbik, mert az általam ne­ki adott pénzekkel, amit négy tételben adtam, (százhetvenöt dollárt) még senkinek be nem számolt tudomásom szerint. Ál­lítólag az egyik ötven dolláros tételről beszámolt ha igaz, no de akkor is még mindég kell felelnie százhuszonöt dollárért, amit kényszerrel sajtolt ki be­lőlem azzal, hogy állásomból ki­tétet ha követeléseinek eleget nem teszek. Ugyan ez a Jack Rusak volt az, aki látva, hogy miután kiépítettem három he­lyen a Városi végrehajtó bizott­ságokat és osztályok vezetőségi tagjai segítségével több CIO. felvételt eszközöltem mint más kettő és három szervező együtt­véve, amiért persze, hogy Fon- tecchio sürgette és folyton ser­kentette a többit, hogy produ­káljanak Goidhoz hasonlóan. Senki ezt a szivéhez nem ve:;te annyira mint Rusak, mert ő volt az, aki Fontecchiot rábírta hogy kényszeritsen engem az IWO.-val nem foglalkozni, Ha­nem szorítkozzak aktivitásaim­mal kizárólag az acélmunkások uniójának az építésére. 1936 decembertől, 1937 má­jusig, minden hónapban egy- egy újabb unió charter kérvény­nyel húzódtam elő jelentékeny tagsággal a charterek mögött. Látva, hogy minden cselszövése dacára is törtettem és vittem a munkámat előre, addig áskilt alattam, mig maga esett a ne­kem szánt gödörbe. Végül neki sikerült mosakodni némileg a pártgépezet kerületi vezetői előtt, ahol ellenem szította eme­letes hazugság és bluffokon ke­resztül az eddig velem soha és semmi bajban nem levő pártve­zetőket. Aznoban, hogy valakit kivégezhessenek, ahhoz okozat is kell ám. Egyebet nem lévén képesek feltalálni, hát beleka­paszkodtak egy általam rt pikkbe, amit legelőször is az Am. Magyar Világhoz küldtem be “Hogy állunk az egység­frontal” címen. Ebből nagy d<r- rel-durral igyekszik még Fehér is elterelni a témát azzal, hogy igy meg úgy nem IWO. ügy e kérdés, holott igenis az, mert Rusak IWO. Kér. titkár, amit kikunyerált magának azoktól, kiket sikerült megtévesztenie. Petrás, Lawrence, Blum, Toma­nicka, Meyer, Chulay, stb stb., mind IWO. tagok is. Látva, hogy semmit sem tud­nak bizonyítani abból amit be­szélnek, Vácihoz mint elnökhöz egy SÜRGŐSSÉGI INDÍT- VÁNYT tettem fel, amelyben kértem, hogy a konferencia kompetensségénél fogva egy há- rom-vagy-öt tagú bizottságot válasszanak, mely a birtokomba levő adatok alapján ejtsen meg egy vizsgálatot és az abból szár­mazó eredmények után tessék eldönteni, hogy hol áll az igaz­ság. Azonban Váci elnök a sür­gősségi indítványt nem tette fel hanem illemtelen dikciózásba kezdett, ignorálva a delegátu­sok jelenlétét egyúttal őket is megfszototta e konferencia jo­gos hangadásától, félve attól, hátha talán mégis akad olyan delegátus is. akit mint egyént de még mint az általa képviselt osztályt is érdekli a véka alá rejtett IWO. ügyek. Mert. hogy IWO. ügyek, az egyszer szent és tagadhatatlan. Az pediglen hogy a delegátusok maguk nem követelték a feltett indítványt engedjék eléjük döntés végett, annak tudható be, amint a két vidéki küldött nekem mondta; “Látja Gold, ezek nem tudják a rendet, hisz meg vannak hip­notizálva a “matyó”-tól — “úgy beszélt mintha mondott vón va­lamit csak nem egészen értet­ték meg” — “nem tudják mi a joguk éppen minthogy mi a kö­telességük. Szomorú de majd­nem úgy is van és ebben min­dennek megleljük a magyaráza­tát komentár nélkül. Nem hittem volna, hogy huSz esztendő tényező lehetne abban, hogy egy féltve őrzött ideáliz­must annyi változáson ennyi nyakatekertségen át is képvi­selni lehessen szemrebbenés nélkül nagyban eltérőleg attól, ki hagyományként adta a világ elnyomottjainak, hogy történe­lem ismeret óta rabszolga sors­ban élő népek e hagyományok révén könnyebb és gyorsabb felszabadulásban részesülhesse­nek. Ahol a demokratikus jogok és népszerű parlamentáris eljá­rást a legkimagaslóbb példamu­tatással kellene eszközölni, ahol ilyen kérdésekben éppen a mi környezetünknek kellene mun- kásmvoiltunknál fogva a legna­gyobb éberséggel kutatni és szolgálni az igazságot . . . Akik 1938 szeptember 11-én d.e. 10 órakor a chicagói ma­gyar Munkásotthonban ott vol­tak, szemtanúi voltak és fülta- nui annak, hogy miként tipor­tak és tapostak az áll-képvise- lők egy munkásember legele­mibb jogain, fittyet hányva De­mokrácia, Parlamentárizmus, Szociális de még Kommuniz­musra is, ezek velem együtt el­mondhatják ezidő szerint, hogy MEGHLTÜ! ILJICH LENIN . . ODA AZ IGAZSÁG!! Gold Lajos TÁRSAS VACSORA — Az IWW. Cleveland west sidei magyar tagjai, 1938 október 29-én szombaton este 8 órai kezdettel TÁRSAS VACSORÁT rendeznek a, HENKE HALL- ban, 3930 Lorain Avenue CSIRKE PAPRIKÁS lesz felszolgálva. Személyen­ként 50c.

Next

/
Oldalképek
Tartalom