Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-10-01 / 1026. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1938 október 1. Meghalt llljich Lenin... Oda az igazság! hívei hogyan tiporják lábuk alatt a demokrácia ÉS PARLAMENTÁRIS jogokat. 1938. szeptember első heti, az Amerikai Magyar Világ egyik száma behirdeti, hogy az IWO. Magyar szekció chicagói kerületében konferenciát hiv egybe, melyre minden tagot, valamint vendégeket is szívesen látnak, hogy a konferenciából részt vegyenek stb. stb. Először is mint egykori vezető és építő, másodszor mint tagszerzési kampányok különféle dijjak nyertese és tulajdonosa, harmadszor pedig mint egyszerű tag és érdekelt egyén kiváncsi voltam látni és hallani az esetleges fejlődések, változások a haladás irányában milyen méreteket ölthetett e környezetből két évi távollétem alatt. Esni kezdett, az eső. Én pedig a Munkásotthon felé baktatok, ahol többek közt Fehér tagtárs “igazi IWO. testvéri szeretettel” köszöntött. (biztos, hogy nem tőlem tanulta) örültem is de sajnáltam is, hogy úgy ő mint az őt irányítók és itteni helytartók, mennyire képtelenek voltak burkolni kishitű egyéni elfogultságukat szerény személyemnek a láttán, mint a kisértet teli siralomházba visszajáró szelleme hat az ottlevőkre, úgy hatott egyesekre a hazugságtól áztatott bűnös lelkiismeretükön az én megjelenésem is. Demonstrativ magatartásuk engem nagyon hidegen hagyott, mert teljes tudatában vagyok annak, hogy kik mit és mennyit hisznek vagy sem abból amit rólam összhazudoztak minden konkrétum nélkül. Vigasztalódok abban, hogy ebbeli eredmények mellettem és ügyem való tényállás amellett állnak, mert akivel csak szóba elegyedek és alkalmuk van hallani az én oldalamról jövő mondanivalót, kivétel nélkül mindet gondolkodóba ejti és töprengni kezd a dolgok felett. Előítéleteik alább hagynak ekkor. Hol egyik, hol a másik vidéki delegátus hivott félre ilyesféle kérdéssel: mond már, igaz- e amit ez és ez mond felőled? Mi igaz vagy sem, abból amit felőled hallottam? ... És ilyen meg ehhez hasonló kérdések hallása után persze, habár csak egy kis töredékét mondom el nekik a valóban történteknek, mert kutyafuttában ezt kimeríteni lehetetlenség, látható élvezettel megkönnyebbülnek azon, hogy saját hangomból veszik a szavamat a rágalmak megcáfolására. Sőt amikor készséget mutatok azzal, hogy direkt meghívom bármelyikét adataim és bizonyítékaim megvizsgálására hát a még esetleges megmaradt kételyeik is oszladozni kezdenek és magam is hálásan gondolok az ilyen emberek pártatlan igaz- ságszeretetére. Most pedig menjünk be a konferenciára ahol South Bend-től (Garry kivételével) Milwaukee- ig minden osztály képviselve van és a kér. v. b. titkárja ismerteti a konferencia jelen céljait és napirendjét. Varga, Mill- waukee-ból és Váci, Chicagóból lesznek a nap elnökei Váci elis foglalja az elnöki széket. Petrás foglalkozik a kerületi jelentéssel, melyben a régi megszokott teendőket tárja a jelenlevők elé unalmasan, sablonos szürkeséggel és öszinteséghiá- nyos oratóriával. ötét követi Fehér a központi I. B. titkára, ki tulajdonképen feltárja a régi hibák bajok és tévedések krónikus állapotát azzal a külömb- séggel, hogy őszinte beismeréssel mutat arra, “hogy a kerületek és osztályokban látható hibákért a központot terheli a felelőség először is, már csak azért is bűnös a központ, mert sok olyan dolgkoat tűr meg, amit nem szabadna megtűrnie”, ha ugyan e szavakat Kuhn Leo, Korvin, Chányiné, Kaufmanné, Blum vagy Lichtman elvtársak mondanék bizony hamar összefektetnék őket Trortzkyval egy ágyba. De megtették volna ezt ám bármelyikével azoknak, kik e szavakat maguk hallották a konferencián, mert ilyen kijelentéshez kisebb személyiségnek mint Fehér József őkegyel- mességének nincs semmilyen joga. Az ezen a konferencián elhangzott szavak sokkal súlyosabb kritikát és sokkal nagyobb megrovásra méltó hangnemben volt részesítve, mint amit azon cikkemre reá sütöttek, melyet a BÉRMUNKÁS-ban kényszeri- tettek, hogy leközöljek miután az Am. Magy. Világ naiv kicsinyeskedéssel nem közölt le, holott az Am. Magyar Világ szept. 9-iki száma alátámasztotta a “Hogy állunk az egységfrontal” cimü cikkem minden egyes tételét, csakhogy ám igaz, hogy én egy Gold Lajos oda merészkedjek, hogy Am. Magyar Világ és Fehér Jóska elől elmondjam azt, amit pár héttel később ők akarnak majd elmondani? . . Hát ez igazán valóságos botrány!!! Sőt még ennél is több, mert ha Gold mondja, akkor az nyílt Trotzkyizmus, csakis akkor nem az, amikor egy-egy fen- kent, méltóságteljes egyéniség az illető. A hozzászólások folyamán én is szót kértem s kaptam, véleményem konkrét tapasztalatokra építve, rámutattam a súlyosabbnál súlyosabb hibákra és amennyiben beismerte a központi titkár, hogy a központi végrehajtó bizottság bűne az osztályokban elkövetett hibák. Látni akartam, mennyiben van tudomásuk a dolgok való tényállásairól és a konferencia elé tártam a következőket: Mondván, hogy nagyon szép és üdvösnek látom a törekvést abban hogy az IWO. magyar téren 1940-ig 20.000 tagra és az egyetemest pedig 400.000-re emeljük, azonban, hogy ez sikerrel teljesülhessen a központnak muszáj lesz legelső sorban is egy általános nagy takarítást csinálni és nagyon vigyázni arra, hogy olyan emberek mint John Schmies ne tétessenek kerületi titkári funkcióba, mert ötezer dollár deficittel, a Medical Department orvosai hat és több hónapokig fizettetlenül voltak, kölcsönök és sok egyebek mai napig sincsennek tisztázva egy olyan chaotikus helyzetben hagyta el a kerületi irodáját, hogy az egyetemes központ állítólag azt a kijelentest tette, hogy a chigagoi kerületi iroda által felgyülemlett adósságok s egyebekért a központi iroda nem vállal semmilyen felelőséget. Ezenkívül az ő ittléte alatt saját szememmel láttam szervezetünk egyik olasz osztályában Calumet Cityben, hogy egy tag sem ülhetett helyére mielőtt az olasz fasizta szalutálást az elnöknek le nem adta, az ilyesminek történni nem szabad . . . Azonban mit látunk??? Miután Schmiest kivitették Chicagóból helyi sre egy sokkal rosszabb és kevés- bbé megfelelő egyént tettek a kerületi irodába Jack Rusak személyét Schmieshez hasonlítva, hát a két rossz közül ez a rosszabbik, mert az általam neki adott pénzekkel, amit négy tételben adtam, (százhetvenöt dollárt) még senkinek be nem számolt tudomásom szerint. Állítólag az egyik ötven dolláros tételről beszámolt ha igaz, no de akkor is még mindég kell felelnie százhuszonöt dollárért, amit kényszerrel sajtolt ki belőlem azzal, hogy állásomból kitétet ha követeléseinek eleget nem teszek. Ugyan ez a Jack Rusak volt az, aki látva, hogy miután kiépítettem három helyen a Városi végrehajtó bizottságokat és osztályok vezetőségi tagjai segítségével több CIO. felvételt eszközöltem mint más kettő és három szervező együttvéve, amiért persze, hogy Fon- tecchio sürgette és folyton serkentette a többit, hogy produkáljanak Goidhoz hasonlóan. Senki ezt a szivéhez nem ve:;te annyira mint Rusak, mert ő volt az, aki Fontecchiot rábírta hogy kényszeritsen engem az IWO.-val nem foglalkozni, Hanem szorítkozzak aktivitásaimmal kizárólag az acélmunkások uniójának az építésére. 1936 decembertől, 1937 májusig, minden hónapban egy- egy újabb unió charter kérvénynyel húzódtam elő jelentékeny tagsággal a charterek mögött. Látva, hogy minden cselszövése dacára is törtettem és vittem a munkámat előre, addig áskilt alattam, mig maga esett a nekem szánt gödörbe. Végül neki sikerült mosakodni némileg a pártgépezet kerületi vezetői előtt, ahol ellenem szította emeletes hazugság és bluffokon keresztül az eddig velem soha és semmi bajban nem levő pártvezetőket. Aznoban, hogy valakit kivégezhessenek, ahhoz okozat is kell ám. Egyebet nem lévén képesek feltalálni, hát belekapaszkodtak egy általam rt pikkbe, amit legelőször is az Am. Magyar Világhoz küldtem be “Hogy állunk az egységfrontal” címen. Ebből nagy d<r- rel-durral igyekszik még Fehér is elterelni a témát azzal, hogy igy meg úgy nem IWO. ügy e kérdés, holott igenis az, mert Rusak IWO. Kér. titkár, amit kikunyerált magának azoktól, kiket sikerült megtévesztenie. Petrás, Lawrence, Blum, Tomanicka, Meyer, Chulay, stb stb., mind IWO. tagok is. Látva, hogy semmit sem tudnak bizonyítani abból amit beszélnek, Vácihoz mint elnökhöz egy SÜRGŐSSÉGI INDÍT- VÁNYT tettem fel, amelyben kértem, hogy a konferencia kompetensségénél fogva egy há- rom-vagy-öt tagú bizottságot válasszanak, mely a birtokomba levő adatok alapján ejtsen meg egy vizsgálatot és az abból származó eredmények után tessék eldönteni, hogy hol áll az igazság. Azonban Váci elnök a sürgősségi indítványt nem tette fel hanem illemtelen dikciózásba kezdett, ignorálva a delegátusok jelenlétét egyúttal őket is megfszototta e konferencia jogos hangadásától, félve attól, hátha talán mégis akad olyan delegátus is. akit mint egyént de még mint az általa képviselt osztályt is érdekli a véka alá rejtett IWO. ügyek. Mert. hogy IWO. ügyek, az egyszer szent és tagadhatatlan. Az pediglen hogy a delegátusok maguk nem követelték a feltett indítványt engedjék eléjük döntés végett, annak tudható be, amint a két vidéki küldött nekem mondta; “Látja Gold, ezek nem tudják a rendet, hisz meg vannak hipnotizálva a “matyó”-tól — “úgy beszélt mintha mondott vón valamit csak nem egészen értették meg” — “nem tudják mi a joguk éppen minthogy mi a kötelességük. Szomorú de majdnem úgy is van és ebben mindennek megleljük a magyarázatát komentár nélkül. Nem hittem volna, hogy huSz esztendő tényező lehetne abban, hogy egy féltve őrzött ideálizmust annyi változáson ennyi nyakatekertségen át is képviselni lehessen szemrebbenés nélkül nagyban eltérőleg attól, ki hagyományként adta a világ elnyomottjainak, hogy történelem ismeret óta rabszolga sorsban élő népek e hagyományok révén könnyebb és gyorsabb felszabadulásban részesülhessenek. Ahol a demokratikus jogok és népszerű parlamentáris eljárást a legkimagaslóbb példamutatással kellene eszközölni, ahol ilyen kérdésekben éppen a mi környezetünknek kellene mun- kásmvoiltunknál fogva a legnagyobb éberséggel kutatni és szolgálni az igazságot . . . Akik 1938 szeptember 11-én d.e. 10 órakor a chicagói magyar Munkásotthonban ott voltak, szemtanúi voltak és fülta- nui annak, hogy miként tiportak és tapostak az áll-képvise- lők egy munkásember legelemibb jogain, fittyet hányva Demokrácia, Parlamentárizmus, Szociális de még Kommunizmusra is, ezek velem együtt elmondhatják ezidő szerint, hogy MEGHLTÜ! ILJICH LENIN . . ODA AZ IGAZSÁG!! Gold Lajos TÁRSAS VACSORA — Az IWW. Cleveland west sidei magyar tagjai, 1938 október 29-én szombaton este 8 órai kezdettel TÁRSAS VACSORÁT rendeznek a, HENKE HALL- ban, 3930 Lorain Avenue CSIRKE PAPRIKÁS lesz felszolgálva. Személyenként 50c.
