Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-10-01 / 1026. szám

1938 október 1. BÉRMUNKÁS 5 oldal IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése Fehér Jóska és követői címére VISSZAEMLÉKEZÉS, AMELYET BASKY LAJOS ELMÚLÁ­SA VÁLTOTT KI. A cimmel elletétbe nem necrológ lesz ez a pár soros írás. Ezt a hézagot betöltötte a “Bérmunkásban” és az “Az Ember­ben” megjelent két cikk Basky Lajosról, melyekkel egyet értek s mint ilyeneket magamévá teszek. Megemlékezést azért sem Írhatnék Baskyról — az emberről —, mert amióta a magyar pártban a frakcióharc elült — úgy ahogy — vagy amelyikről szó van — annak már tizenhá-^___________________________ rom éve mullott. S bár nagyon szerettem volna megismerni ezt a csökönyös akaratú kitartó em bért — nem tudtam vele talál­kozni. Inkább azt szolgálják tehát e sorok, hogy felfrissítsük az ese­ményeket tizenhárom év távla­tából és rámutassunk, hogy mi volt a pártban és hová juttatta az ami ott lefolyt. Sok egyébb hibájuk mellett, Basky-Becker- ék elkövették azt a végzetes és megbocsájihatatlant, mely a Fehér Józsival való társulásban csúcsosodott ki. E puszta tény az annyira üdvös és kilátásba helyezett csatorna tisztogatást bukásba vitte Abban az időben, az emigrá­ció már csaknem befejezéshez jutott. Akik Amerikába vándo­roltak át a kommunista pártot boldogítani, már elhelyezkedtek a magyar pártban oly annyira, hogy a rajzás jeleit az ügyek­hez közelállók érzékelhették. Voltunk a pártban olyanok is akik hosszú éves tapasztalatok­kal bírtunk, melyeket a mun­kásság érdekében gyümölcsöz- tetni próbáltunk. Voltak — kü­lönösen az uj jövevények között — akik csekélységüknek olyan különös fontosságot tulajdoní­tottak, hogy párttagságukat is­teni küldetésnek minősítették, önmagukat prófétáknak hitték. Ez időtájban jelent meg New Brunswickon Fehér Jóska is, aki bizony nem jelentkezett pártmunkára. Csalogatni kellett. Mézes má- zos ígéretekkel hívogattuk. Még állást is ígértünk ennek a “nép­biztos” urnák, hogy jöjjön kö- zibénk, de nem akadt a horog­ra őkigyelme és sehogysem ál­lott kötélnek. Úgymond ő nem aktivizálhat, mert mint afajta “népbiztosnak” vigyáznia kell magára. Igaz ugyan, hogy mi Fehér Józsi nevezetű népbiztosról so­hasem hallottunk a Magyar for­radalom alatt és utána sem . . . Bár meglehet, hogy Ka jászó Szentpéteren a borkóstolók nép­biztosságáról nem emlékezett még meg a magyar történelem, és azért nem találkoztunk az ő nevével sem. De hát ha . volt ? ha nem volt? ... az amerikai magyar munkásmozgalom sze­rencsétlenségére, előbb New Brunswickon később országosan belekapcsolódott a pártmozga­lomba. Ez idővel esik egybe az a frakció harc, melyet Baskyék szerveztek a beözönlő zöld han- danbandázókkal szemben. Hogy ki győzhet? nem New Yorktól, hanem a vidéktől függött. A vi­dék egyik vagy másik oldalra állítása dönthette el. New Brunswicknak is jutott ebben szerep. Mert, hát, akkor mi brunswickiak, trockyisták, rom­bolók, meg miegymások több­ségben voltunk a szavazásnál. Fehér Jóska (már ekkor nem Józsi) ekkorra már végig pró­bálta ,a boldogulás és a gyors meggazdagodás minden módsze­rét. Még dolgozni is próbált . . de vigyázott, hogy a tenyere ei­ne kérgesedj ék és bizony még az ilyen kísérlet közben is csak fél- válról lenézően nyilatkozott az igazi munkásokról. Gyorsan kopott lefelé és ki­felé is. Majd az üzleti pályán próbált szerencsét olyan tempó­val, hogy a helybeli rendőrség félreérthetetlen módon figyel­meztette az “üzlet” azonnali ab­bahagyására és a város elha­gyására egyszerre . . . Ezek volnának hát dióhéjban, a zöld Fehér Jóska gyakorlati tapasztalatai, melyek a párthoz való csatlakozását megelőzték. Orra az jó volt. Mert amint le- csatlaközott, azonnal megérez­te, hogy a frakciósok oldalán van a helye, mert amaz oldalon minden “állás” be van már tölt­ve. Nem tudok végzetesebb lépés- séről Basky Lajosnak, mint ar­ról, mely Fehér Jóskával való szövetkezést örökíti meg. A Kingsburyi csárdában kötött egyezség szerint, Fehér Jóska azt hazudta Baskynak, hogy ő — már mint Jóska — biztosítja Baskyt, hogy a New Brunswiki- akat szőröstől bőröstől a frakci­ósok mellé állítja. Mint említettem volt: a Bruswickiak többsége Baskyék állsápontját vallotta magáénak. Ám mikor Fehér Jóska felcsa­pott ez álláspont hivatalos vé­delmezőjének és képviselőjnek, a csoport tagjai azonnal szembe fordultak és minden erejükkel a Baskyék ellen harcolók olda­lára állottak éppen szövetsége­se, Fehér Jóska miatt. Már szemet szemért ment a játszma és Fehér látta, mint dől össze minden reménye és számítása. E sorok íróját is megfenyegette. Leszólta. Úgy­mond: Inkább azt nézné, hogy elhelyezkedjen és valami meg­élhetéshez jusson a mozgalom­ból ahelyett, amit csinál — már mint ő —. Készültünk a végső harcra, a leszámolásra. Berendeltek ben­nünket a központba, hogy meg­beszéljük a harc módozatait és hogy felsoroljuk Fehér Jóska ellen birtokunkban lévő adatain­kat is. E sorok Írója kapta a megbízatást, hogy Baskyék szö­vetségét, a “Frakciós Fehért” a konvenció nyilvánossága előtt leleplezze az adathalmazok alap­ján. Kezünkben volt s az volt a megállapodás, hogy erkölcsi­leg kivégezzük. S igy Fehért kompromitálva az ellenzéket ve­le együtt kivégezzük. Az adatok felsorolására, be­mutatására nem lett szükség. Fehér megérezte (hej micsoda orr? szedőgyerek) ami készül és mint leforrázott kutya húzó­dott félre. Szava, hangja nem volt. Mintha belett volna reked­ve. Cserben hagyta szövetsége­seit és hallgatásával csak arra gondolt, hogy önmagát átment­1 se. Ma már igy látom a dolgot. De akkor mást következtettem hangtalanságából. Az emberek- beni csalódásaim még nem kér- gesitettek meg úgy amint ma vagyok. Sajnáltam azt az ösz- szegömbölyödött kupacot, mely magában ült. Ejh, gondoltam, hátha megjavult. Hátha okult és szégyenli önmagát és múlt­ját . . . Nem volt szivem kivé­gezni. S mert nem hajtottam végre közös megállapodásunkat, mert azon mullott Fehér fehér­nek maradása, hogy nem olvas­tam fel és nem teregettem ki az adatainkat, súlyosan megleckéz­tettek, megróttak azok, akik e funkciót rám bízták. Viseltem férfiasán amit tettem, de meg­bántam. Ennek okát is elfogom mondani a Bérmunkás jövő heti számában. Vass Károly karcolatok Karcolja (f) Jelentést láttunk arról, hogy Csehszlovákiában 300 ezer Né­metországban 50 ezer személy részére uj temetőket készítet­tek elő. Olyan természetes nyu­godtsággal jelentik ezt, mintha csak a pincér jelentené, “tessék kérem kész a sült tojás”. A barbárkorszak idején az ellen­ségek alkalomadtán csak úgy fölfalták egymást, a huszadik században már csak meszesgö­dörbe temetkeznek. Hát nem gyönyörűség a kapitalista civi­lizáció ! A CIO. New York állami kon­venciójáról csak úgy szép csend­ben lemaradt a negyedmillió taglétszámmal rendelkező női- szabó szakszervezet. A Dubin- sky féle szakszervezet volt a fő dobverője a CIO.-nak, most az­tán az AFofL. oldalán ütik a nagy dobot. A szomorú a dolog­ban hogy a Lewis-Dubinsky fé­le szakszervezeti basák, még mindig úgy dobolhatnak a mun­kások hátán, ahogyan nekik tetszik. A magyar kormány, utánoz­va Chamberlaint szintén repü­lőgépen ment Hitlerhez tanács­kozni. A különbség csak annyi volt, hogy mig Chamberlain egyedül ment a festőlegény előtt hajlongani, addig a ma­gyar kormány pereputtyostul repült oda. A magyar kormány­nak annyi gyakorlata van kol­dulási engedélyek kiadásánál, hogy nagyon illett nekik levett kalappal szánalmas pózban álla- ni Hitler előtt. Litvinov krokodil könnyeket hullajtott a Nemzetek Ligája előtt és megbélyegezte Angliát és Franciaországot mert cser­ben hagyták az egyetlen mun­káshazát. Micsoda nagyképüs- ködő politikusok, a munkásság­gal még komolyan elakarják hi­tetni, hogy egy igazi munkás­országgal szerződést kötnek az imperialista rablók. A névleges munkáshaza cserben hagyta a világ proletáriátusát már akkor, amikor szerződésileg elismerte a kapitalista államok rablási jogát. (Lásd Mussolini szerző­déses betörését Ethiopiába.) Alkotmány nap ünnepet tar­tottak, amikor ismét figyelmün­ket felhívták arra, hogy az amerikai alkotmány szerint, minden embernek egyforma jo­ga van a boldogság és jóléthez vezető ut kereséséhez. Hát ez valóban igy van, a baj csak ott van, hogy a jólétet és boldogsá­got a munkások tömegei kere­sik, mig a megzsirosodott ka­pitalisták már régen megtalál­ták! A nemzeti határokért vérö- zönt zúdítani az egész világra. Most kell torkunk szakadtáig kiabálni, hogy testvérek va­gyunk, és a nemzetközi eszmék alapján egyesülnünk kell. Min­denütt, a gyárban az egyletek­ben még a templomokban is csak rajta, egy pillanatig sem szabad a nemzetközségről meg­feledkeznünk. Ember! Állj talp­ra és légy ember még mielőtt nem késő, emberi mivoltod vé­delmére ! ELŐZETES JELENTÉS. Az IWW. akroni tagjai, meg­hívták a clevelandi Modem Színkör tehetséges gárdáját, hogy november 6-án a nagy si­kerrel ^ több helyen előadott “Sár és Vér” színdarabot, az akroni magyarságnak is bemu­tassák. A clevelandiak a meg­hívást elfogadták és mi hisszük, hogy akroni szereplésük, a vá­ros legnagyobb színházi és tár­sadalmi eseménye lesz. Felkér­jük az akroni egyleteket, hogy november 6-án semmit se „ren­dezzenek és ezzel segítsenek ne­künk sikerre vinni a szórako­zást és nevelést szolgáló mulat­ságunkat, mely a Magyar Ház­ban lesz megtartva. Az IWW. akroni tagjai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom