Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-10-01 / 1026. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 október 1. BÉR MUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W._________ Előfizet»« árak: • Subscription Rates: c'(jy évre .................. $2.00 One Year __ $2.00 félévre ................ 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ».ca .... 6c Single Copy ------------- 6c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ......— 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland. Q. Entered as seer ad-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE* WORLD Készületien a proletariátus Senkisem képes önmagát kiszakítani környezetének befolyása alól. A társadalmi viszonyok, jelenségek és alakulatok, magukkal ragadják mindazokat, akik betartoznak a társadalom kötelékébe. Osztályok és csoportok saját osztályérdekeik diktálta véleményeket alkotnak, ami különösképpen áll azokra, akik kontrolálják a termelő eszközöket, javakat és a társadalom irányitó gépezetét. Tudunk remetékről is, akik önmagukat kiszakítják az emberi társadalomból: olyanokról is akik nem birnak, vagy nem akarnak tudomást szerezni a körülöttük tülekedő történésekről. Ám az ily esetek a kivételhez tartoznak és a szabályt semhogy megdöntenék, megerősítik azokat. Hetek óta az egész világ figyelme a háborús készülődésekre szegeződött és senki sem tudja sem kihúzni sem mentesíteni magát az események befolyása alól. Lapunk rovatvezetői sem képezhetnek kivételt és nem is helytelenítjük, hogy e témával röviden, hosszabban, de több cikkben foglalkoznak azok a bérmunkások, akik ezt a munkáslapot megírják. Nem olyan időket élünk, amikor megengedhetnénk magunknak a jóslatokba bocsájtkozásokat. Annyira felfordult és fejtetőre állított minden, hogy a közvetlen holnapban rejlő fejlemények lemérésére használt összes eszközök alkalmatlanná váltak és hasznavehetetlenek lettek. így legfeljebb a jelenről beszélhetünk és következtetéseinket a múltakra építhessük csupán. Tegnap . . . még láttuk a munkás- mozgalmat a világ minden technikailag fejlődött és fejlődő országában. Láttuk, mint szervezkedik és csoportosul zárt sorokban a proletáriátus. Láttuk, mint vívja osztályharcát a munkáltatókkal és időközönkénti legyőzése után, mint szervezi újra sorait, újabb, még hatalmasabb küzdelmekre. Láttuk, mint fejlődik ki a munkásmozgalom elmélete, filozófiája, gyakorlati harcitaktikája és mint löki ki magából, minden kezdet gyermekbetegségeit. Láttuk a kezdetleges, a gyönge mozgalmak megizmosodását és az alig felmérhető horderejét, a mindent átölelő nemzetköziség megnyilatkozásának. Láttuk a sovinizmus, a hazafiasság mint kell térdre kussadjon a nemzetköziség előtt és mint hódítja sok milliós táborát az osztályharc elméletének sziklaszilárd alapján épülő szocializmus. Ebbe a kialakuló fejlődési folyamatba illeszkedett bele és hódított magának helyet a mi mozgalmunk is, a modern idők és a haladó proletáriátus legtökéletesebb alkotása, a tudományos mdusztrializmus, a forradalmi ipari unionizmus. Közöttünk és minden más felfogást vallók között az volt és maradt a sarkalatos különbség, hogy a képviseltetésre épült politikai mozgalmak helyett, a direkt akciót helyeztük előtérbe. A szakszervezetek és szakmák szerint elhatárolt mozgalmak helyett, az üzem — ipari szervezetek előnyösségét iámertük fel és megalkuvás helyett a kérhetetlen osztályharcot hirdettük; választottuk. Kormányok és politikai gépezetekkel való viaskodás helyett, mi az iparokat választottuk harcterünknek és a végcélunk megjelölését, nem a politikai állam lefoglalásában, hanem az iparok kisajátításában és a bérrendszer eltörlésében határoztuk meg. Amig más mozgalmak gyökérnélküli, alkalmi tömegmegmozdulásokból is tőkét kovácsoltak, mi rendíthetetlen hittel és ügybuzgalommal, csakis a szervezett munkásságban bíztunk. Amig más mozgalmak — politikai pártok — esélyeket választási meglepetéseket és alkalmi pillanatokat reméltek ügyük előbbrevitelére, mi váltig hangoztattuk, hogy a proletáriátus ügyét, csakis célirányos, céltudatos, megszervezett és rákészült, történelmi hivatását és szerepét ismerő munkássággal lehet végrehajtani, vagy előbbre vinni. Hogy kinek volt igaza? Nem ők és nem mi döntöttük el. Nem a szenvedélyes viták, az elméleti csaták, hanem a fejlődésmenet és a senkire sem váró átalakulások tettek mindenre hivatalos pecsétet. Most itt vagyunk: némelyek siránkoznak, mások sopánkodnak és mi összeszoritott ököllel, vagy ha ez jobban hangzik — csikorgó fogakkal konstatáljuk, hogy az elmúlt világháború és az úgynevezett fegyverszünet aláírása óta, visszaesett, hanyatlott, erőben számarányban, hitben, célirányosságban, harcikészségben és mindenben: a munkásmozgalom. Mindenben, mely társadalmat változtató és átalakító hivatásában elengedhetetlen kellék. Itt állunk a világháború küszöbén a magunk tehetetlenségében annyira készületlenül, hogy az 1914-es viszonylatot véve alapul, önmagunkat kellene szégyenlenünk. S mert mi mégis csak igazolódtunk, mint IWW.-isták legfeljebb csak annyit tehetünk, hogy sajnáljuk, vagy szidalmazzuk azokat, akik e nagy idők történelmi pillanatának tükrében, a proletáriátus készületlenségé- ért felelősek. A tőkéseket és poitikusokat egyaránt, akik jólfelfogott érdekből, a munkásság szervezkedési törekvéseit hátráltatták, elgáncsolták és lekicsinyelték. A legszomorubb a dologban az, hogy mindezekért a elelősséget és mindezeknek a következményeit mi is kell viseljük, mert gyermekei és részesei vagyunk ennek a fejtetőre állított társadalmunknak, melynek alapváltoztatásához, felkészült és szervezett proletáriátusra van szükség. Hát csak ezt akartuk mondani! AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS . . Ő MEGJEGYZÉSEI 9 Az egyik magyar hetilap felpanaszolja, hogy a magyar olvasó közönség nem méltányolja eléggé (értsd nem fizet) azt a kultur munkát, amit a magyar heti lapok Amerikában kifejtenek. Tökéletesen igaza van ennek a szerkesztőnek. íme egy példa: Mrs. Bükkfa fejűnek születés napja van és erre fel egy mulatságot rendeznek, amelyen megjelenik . . . a . . . szerkesztő ur és a lapjának a legközelebbi számában két hasában keresztül, áradozik arról, hogy mit ettek, ittak a vendégek és, hogy azok soraiból kiknek a neveit sikerült feljegyeznie. Mit gondolsz kedves olvasó? mit kap ez a szerkesztő ezért a kultur tevékenységért? Talán egy-két dollárocskát. Dehogy, kap két sonka szendvicset és egy csésze kávét, hát kérem ilyen támogatással igazán nem kulturásokdhatnak. Követeljük, hogy a magyarság ezen kullancsainak, fizetés fejében adják oda az ételmaradékokat is, ezt csak megérdemlik? Sőt csak ezt érdemlik meg. i 9 A levitézlett kommunisták két rosszul sikerült törvénytfelen a Demokratikus Szövetség és a Betyár Világ, hogy elfelejtessék a tudatlan tömegekkel a forradalmi (?) múltat, piszkos konkurenciát kezdtek Hinder Mártonokkal, kik eddig a hazafiasság vámszedői voltak, mosl ők is a hazafiasságon akarnak keresni és tömegeket fogni. Ezért elrendelték, hogy október 6-án hazafias emlékünnepélyt rendezzenek. Mégnyugtatom Nagy János “elvtárs” urat, hogy ez a trükk sem fog sokat hozni a konyhára, mert az öntudatos munkások undorral fordulnak el ettől a maszlagtól. A hazafiasságtól megbódult tömegek, meg a régi jászolnál fognak letejelni. # Az egyik Somló 3 évvel ezelőtt húzta a vészharangot, mikor Vitális, akarta megnyirbálni a Munkás Betegsegélyző Szövetség munkás jellegét. Ma amikor a másik Somló — a “költői lelkű” Lipót végre is hajtotta a herélést, a clevelandi Somló már nem kongassa a vészharangot, hanem kolompot ráz, amellyel a nyájat szavazni hajtja, hogy a Lipót titkári állását örökre biztosítsa. A nyáj felhajtó puli kutya szerepére viszont a conven- cióról jól ismert Siket vállalkozik, ki még ma sem józanodott ki. Ugyanis ő csak egyszer van évente alkohol mámorba: januártól — decemberig. 9 Comentár nélkül: a Demokratikus Szövetségnek, mint a hozzánk közlésre küldött jelentés mondja, 21 képviselő, két szenátor és két biró van a tanácsadó bizottságban. Windber, Pa.-ban Szent István ünnepély volt. Az ünnepély szónokai a következők voltak: Rév. Fekete, Fehér József “elvtárs”, Rév. Nánássy, és Kis József “elvtárs”. így szabadítják fel a kommunisták a proletáriátust. Hát kell ehez komentár? Nem elég, hogy ha csak annyit mondunk, hogy pfuj! 9 A demokráciák melyekért a kommunisták feladtak mindent melyeknek a szolgálatába akarják állítani a világ proletáriá- tusát, tökéletesen levizsgáztak ismét. Ahogy cserben hagyták a hősiesen küzdő spanyol , proletáriátust és rájuk szabadították Franco mórjait, Hitler és Mussolini hordáit, ugyanúgy eladták a Kis demokrata” országot Csehszlovákiát. A csehszlovák nép szabad prédája lett Európa veszett kutyájának. Szőröstől bőröstől eladták őket. A vevő Hitler volt az eladók: a két “nagy demokrácia” Anglia és Franciaország és a munkás demokrácia Szovjet Oroszország. A történelemnek ezekből a legszégyenletesebb árulásaiból le kell vonnia a munkásságnál a tanúságot, hogy az öntudatos munkásságnak semmi keresnivalója nincs a politikai pártok soraiban. Meg kell érteniök azt, hogy a kapitalizmus alól való fel- szabadulásnak csak egyetler egy útja van és ez a forradami ipari unionizmus. A magyar hazafiak öröme viszont nagyon korai, mert Csehszlovákia után a legközelebbi állomása Hitlernek Magyarország lesz, amelynek az urai'szívesen szállítják a magyar proletáriátust Hitler igájába, ha a hatalmi érdekeik ezt úgy kívánják.
