Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-03-19 / 999. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1938 március 19. PÁRBESZÉD Irta: Gn. Bt. G: Ha jól emlékszem a múltkori beszélgetésünk tárgyai között a fasizmus kérdése félben maradt. Nézzük tehát melyek azon területek amelyeken ennek a vésznek útját állni lehet s kik hivatottak rá. Én a javak termelése és szétosztásának területeire gondolok az azokon foglalatoskodók által. A munkásság az egyedüli erő a társadalomban, nem csak a fasizmus megakadályozására, de egy oly gazdasági reneszánsz létrehozására is amelyben végre érdemes lessz élni. Ennek a kivitelére persze szervezkednie kell. U: Kellene! . . . ebben egyet értek veled, szeretném hinni is de ettől elriaszt a munkásság gazdaságtani analfabétizmusa. Itt is lelkiismeretes irányítókra volna szüksége csak úgy mint amott a politikai területén. Mit ért a munkásság a gazdasági gépezet bonyolult szerkezetéhez? ... Az a társadalmi fontosság pedig amit te neki tulajdonítasz egyszerűen nevetségesen hat. G: Testvér! sajnálattal kell megállapítanom, hogy téged reménytelenül helyben hagytak. Ebből a siralmas félrene- veltségből bajosan fogsz kigázolni, de azért csak folytassuk. Az a bizonyos “analfabéka,, •— vagy hogyan is mondtam — sajnos annyira érvényes mindnyájunkra, hogy azon semmiféle lelkiismeret nem segíthet. Gazdasági öntudat mellett viszont a lelkiismeret mehet a pokolba .... Legyünk végre tisztában a politika fogalmával is. A politika a magányos vadságból társiassá szerveződött élet- közösség önkormányzatát jelenti, mely az egyesülésben rejlő erő fölismeréséből született meg. Ez egyben a kultúra is, az ember politikai állat. Az a zagyvaság, amit te politikának gondolsz: csak a “köz” nyakán való élőskődés a közigazgatás álarca alatt. A gazdasági gépezetet pedig mint eszközt, úgy látom össze téveszted a céllal: a gazdálkodás helyes technikájával. Ez utóbbihoz — mint mondtam — sajnos — eggyen sem értünk, de vájjon ki ért jobban az eszközökhöz mint a munkás aki azokat állítja és kezeli, azokkal a társadalmat szükségletekkel ellátja? . . . Félek, hogy itt meg egy csoport fehérgalléros „nadrágos” úriember (?) téveszt meg — kik szintén “MUNKÁSOK” — és akik sok esetben kétes gazdasági és intellektuális fölényükben méltóságukon alulinak tartják részesévé vállni oly mozgalomnak, amelyeknek sajnálatos módon a társadalom legmélyéről kell ki indulniok. így azután ha ezek elbotlanak, te a botlásokból salamoni bölcsességgel kiolvasod a társadalmi fontosság hiányát. Pedig ez nem más mint a gentlemanek politikai vakságának munkás- mozgalmi önigalása, aminek átkát később a leveskonyhán együtt szenvedi a mérnök a sepregetővel, az orvos a csatorna tisztítóval s igy tovább. U: Ha jól értem a szervezkedés végső célja a termelő eszközök kisajátitsása és állami ellenőrzése alá helyezése volna ugy-e? G: Isten őrizz! A munkásság csak veszthetne egy ilyen gazda cserén: magának kell, hogy legyen a gazdája a termelő eszközök brtokba vétele révén. Az államnak azon szervei pedig, a- melyekre még szükség lessz, valamilyen részeivé vállank a nagy termelési és szétosztási szervezetnek. Az irányítás és ellenőrzés fölötti rendelkezés az összes résztvevők egyenlő joga, mely egyet jelent a “HASZON- ÉLVEZETTEL” ami a tulajdon fogalmának voltaképi értelme. így nézne ki egy igazi, hami- istatlan “ipari unió” ipari demokrácia. Ennek a fölépitési lehetőségétől függ, hogy a fasizmust kikerüljük e vagy nem. Ez az életforma — akár tudjuk megvalósitani, akár nem —- immár történeti esedékesség, minthogy a modern termelőeszközök teljes kihasználása az életküzdelem elavult technikája mellett lehetetlenné vált. A fasizmus tébolyodott gondolata ezen históriai adósság le- tagadása és az embernek a ragadozókat jellemző uralmi hajlamának árkon bokron keresztül való érvényesítése és folytatása végett született meg. U: Ez utóbbiak kivételével mind ez gyönyörűen hangzik testvér, s bevettem, már is úgy érzek mint akit félig megfőztek valami tündér mese tüzén. Még is félek, hogy nem számolsz eléggé azokkal a lélektani akadályokkal, amik ama bizonyos ragadozók jellemevoná- sai amelyek közé szerinted mi is tartozunk s mint ilyeneknek az életküzdelemben nincs Ínyünkre az oly kerülő ut, mely a másik ember érdekein vezet keresztül. Mi a közvetlenséget, a direkt utat szeretjük s az a régi példa szó: “közös lónak túrós a háta” több mint puszta éle. Félek, hogy a dolgok tul- mesterkéltsége targikus ellentétbe kerül természtünkkel. G: Sohase féltsed te a kerülő utaktól a lelket, ha azokon “jóllakhat” szívesen veszi föl azok irányát: átalakul, ellenben hamis utakon örökké bestia marad ... A közös ló meséjét meg csak ott próbálták ki ahol szegény pária csak “MAGA” volt közös egyébb semmi. Ami a dolgok mesterkéltségét illeti lélegzetünk kivételével minden tevékenységünk, életünk összes cselfogása, technikája mesterséges, sőt természet ellenes. Mit hozunk ezekből magunkal a világra, s mi marad személyes halálunkkal ? . . . Szinte nyomtalanul tűnik el minden, s az utódoknak egy e- gész életen át folyó mesterséges erőlködésbe kerül azok újból megszerzése . . . Amíg a többi lények mindent készen kapnak mint egy születésnapi ajándékul ösztönökben becsomagolva. Mi egy bizonytalanul mozgó ingatag erőre vagyunk még utalva aminek a neve “ész”. Erre utal az a bizonyos paradicsomi átok. Ez a lényege a kiűzetés és elveszett gondviselet legendájának. De mégis kegyvesztettek vagyunk e valóban? Amíg amazok élete egy rémesen egyhangú lélek-gyil- kos nyugalmi helyzet, addig a mienk amaz erő folytonos fejlesztése révén örökké változó, mozgó világ, telítve oly távlaKORSZERŰ VÁZLATOK KANADÁBÓL (Folytatás az ra való tekintet nélkül, hogy minek a hive . . . hogy akar e osztályrarcot, egy jobb társadalmi rendnek a hive e, vagy kapitalista bérenc ... Fő a vonal meg a tagdíj jak fizetése: ha ezt megteszik, akkor “haladók”. Én meg amondó vagyok, hogy inkább KALANDÓK-nak nevezhetnénk őket! 5—. Ezek aHALANDÓK már annyira mentek, hogy nemzeti szinü Petőfi gombokat árusítanak darabonként 15 centjével, hogy ilyen diszgombokról ismerjenek egymásra. Hej Petőfi — te halhatatlan nagy költő! Neked jó volt . . . Mert azt írtad, hogy “Egy gondolat Bánt Engemet”. Bizony minket itt kanadában, több gondolat is bánt. Ha felkelhetnél névtelen sírodból és közöttünk járhatnál akkor téged is bántana sok minden, de valószínűleg mérgesen tépnéd ki gomb jelvényeidet a hazafias gomblyukakból. Aztán nézzünk bele abba a “forradalmi” újságba, amit munkáscentekből teremtettünk meg. A “Kanadai Magyar Mun kás” március 5-iki számának mellékletében találkozunk: grófokkal, bárókkal, sőt még “hazánk” bölcsével, Deák Ferenc cél is. Ezt nevezik munkás újságnak az itteni HALANDÓK akik “haladók”-nak képzelik el magukat. Igaz, nem igy volt valamikor . . . még 3 évvel ezelőtt sem . . . Hát Sebestyén munkástársam emlékszik e még 1931-re? Mikor a Hamiltoni Betegse- gélyző 16-ik Calgary-i osztályának tagjaiként az ön igaza mellet síkra szállottunk és körleve- ekben ismertettük az ügyet az összes osztályokkal? Mi tudtuk megvoltunk győződve róla, hogy önnek volt igaza, őn szállott szembe az illetőkkel. és mi lett a vége? Mi, mert szolidaritást vállaltunk meglettünk bélyegezve, mint “rombolók”, ön pedig, mert az igazáért kiállott és őszintén állást foglalt, kizáratott először a Betegsegélyző- ből, másodszor: a Munkás Szervezetből ! És mit látnak szemeim!? Hogy áll azt nem tudom? de egy biztos :VELÜK EGYÜTT KIÁLTJA A FESZITSDMEG- ET! Egy közületek való. U.i. — ,A Kanadai Munkás Szervezet radikális programmal bontott zászlót. Rövid pályafutásában odáig jutott e lejtőn, hogy csak úgy lubickol a polgári mocsárban. Szerkesztői megjegyzés: Helytadtunk e cikknek, mert írójának őszinteségéről, az elmúlt néhány hónap alatt meggyőződést szereztünk. Kanadai terepszemléje, nem kesergő. Megtalálta helyét és elindult azon a csapáson, ahol minden igaz forradalmárnak haladnia kell. A Forradalmi Ipari Union- izmus nehéz úttörő munkáját vállalta magára a Kanadai magyar munkások között és a kezdet nehézségei dacára munkája eredményt mutat. Nekünk van tudomásunk artokkal, amikben föl-fölcsillan az az isteni elhivatottság, hogy végre önmagunknak is, alkotóivá válljunk. 5-ik oldalról) ról, hogy Sebestyén munkástársunk dolgozatai megjelennek a “Kanadai Magyar Munkásban” is és mint akik a cikkíró által felemlített 1931-es belső harcokat nem ismerjük, az őt ért szemre hányó soroknak kötelességszerüen helyt adtunk. Meglehet, hogy az előzmények után Joggal helytelenítik Sebestyén munkástársnak, MÉG IRODALMI MUNKÁLKODÁSÁT is azok a forradalmárok, akik egyszerűen érhetetlennek tartják, hogy valaha is dolgozni lehet egy olyan lapnak, mely meghurcolásában főszerepet kapott. Elpukkadt a hólyag (Folytatás az 1-ső oldalról) möszölve abban a facsizmában, amit ők fasizmussal tévesztenek össze. A szokásos gyűjtést, Fehér Jóska rendezte. Bevallásuk szerint zöldhasu, dollárokban nyolcvanat számoltak össze. Csengő pénzből 10 dollár 71 centet. Az uj micsodának választottak egy 23 tagú fejet, (ettől büdsödik a hal), kik háromha- vonként jönnek majd össze. Őszintén szólva, idegzetünk és türelmünk a feszülésig próbára került, hogy mint csendes figyelők végig ülhettük ezt a politikai cirkuszt. Szánalommal néztük azt a vergődést, mellyel úgy próbálták mivoltukat titkolni, mint az uccai nő, tükör előtt az ártatlanságát . . . Azt egésznek legfeljebb annyi eredménye lehet, hogy uj cégér alatt kísérlik majd meg a lesoványodott pártkassza felhizlalását, ha az amerikai magyár munkásság még ilyesminek bedül. A két napos tárgyallás után, jól esett a friss levegő, örömmel és rendíthetetlen ipari uni- onista meggyőződéssel hagytam el a Niagara Falisi Tempe- renc Hall fertőzött levegőjét és e tudósítás megírása után, veszek egy üdítő friss fürdőt, mert renyhe népekkel érintkeztem. Tudósitó. Most szombaton este, a clevelandi Bérmunkás Otthonban, 2759 E. 79 ucca, 8 órai kezdettel, tarka színpaddal, rendkívüli érdekes és szórakoztató műsorral egybekötött mulatság lesz a helyiség javára. Felkérjük a Bérmunkás olvasóit, mozgalmunk pártolóit, hogy ha egy kellemes estét óhajtanak eltölteni, úgy szíveskedjenek megjelenni. Jó zene és hűsítők. Belépti dij — tetszés szerint. MÁRCIUS 20-án VAS. d.u. 3- órakor VLASITS MÁRTON tart előadást. Tárgy: Demokrácia vagy diktatúra. A New Yorki Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave., (77 St.) lesz megtartva. Kérjük munkástársainkat, hogy ismerőseik körében agitáljanak, hogy minél többen legyenek ott jelen. Minden előadáson kérdések és szabad felszólalás. Belépti dij nincs! Testvéri üdvözlettel
