Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-03-19 / 999. szám
1938 március 19. BÉRMUNKÁS 7 oldal TAKÁCS AKRONI ELŐADÁSA Szép számú halgatóság előtt tartotta meg akroni előadását Takács József munkástárs, az IWW platformján. Kellemes benyomást keltett megismerked- in a munkásmozgalom e veteránjával, valamennyiünknek. A szokástól eltérően, nem kellett sokáig várakozni az előadás megkezdésével, mert a hirdetett idő után néhány percei, már elfoglalta helyét Ra- ugch munkástárs és megnyitotta a gyűlést. Rövid keresetlen szavakkal vezette be az előadást és kifejtette, hogy a ma délutáni előadásra Takács József munkástársat azért hívtuk meg, hogy a Bérmunkásban vázlatosan közölt előadását, az akroni munkások között, élő szóval is ismertesse. Az előadó, régi munkásmozgalmi ember. Fiatal kora óta kiutat keresett a kapitalista társadalomból: lelkes, odaadó hive volt a politikai mozgalomnak, melyből sok csalódás után kiábrándult, mint sok más becsületes munkásember is. Forradalmi Ipari Unionizmus elvimeggyőződése, az ipari forradalmárok táborába hozta őt. Ismeri a munkásmozgalmat és mai előadásának tárgya is ezt fogja igazolni. “Mit várhatunk a politikai pártoktól?” A bevezető szavak után, Takács munkástárs emelkedett szóra. Az ember gondolatát, gazdasági helyzete határozza meg. “A társadalmi viszonyok és csoportosulások, a gazdasági visz- szatükröződései.” A pártmozgalmak és csoportosulások, nem munkásérdekeket, hanem pártérdekeket képviselnek, a pártvezérek megélhetési forrásai. S hogy mégis akadnak munkásemberek is a pártmozgalmakban, annak okát, hiányos ismereteikben találjuk meg. A pártokban tömörült munkásemberek sem szándékosan, hanem a gazdasági elnyomatás miatt csatlakoznak le és válnak vezérkövetőkké. Kiutat keresnek a kizsákmányolásból, de mert nem értik jobban — vezérkövetőkké vállnak. A társadalmi elhelyezkedésben lecsúszott intellektuelek, akik a kapitalista rendszerben elhelyezkedni már nem képesek felcsapnak munkásmegváltóknak. Az sem véletlen, hogy ezen elemekből kerülnek ki a pártvezérek. Hiszen hosszú éves iskolai tanulmánnyal bírnak, agyuk csiszolt, nyelvezetük alkalmas a munkások széditésére. A pártvezérek csak annak az osztálynak tehetnek szolgálatot melynek érdeke, hogy a munkásságot a kizsákmányolásból fakadó nyomorúságos helyzetével kibékitse. Az ilyen kibékité- si kísérleteknek megvan a maguk határa. A munkásság elégedetlensége, elkeseredése fokozza harcivágyát ami a vezér- garnitúrában való hit megingatásához vezet. Ilyenkor megkezdődik a zajlás, a pártszakadások. Uj vezérek kerülnek felszínre, újabb pártok alakulnak, uj taktikák, uj vélemények, újabb frontok: Jobbra, balra, előre, hátra, egyenes, görbe, kacs- karingós vonalak, melyek mindenhová vezetnek, csak a fel- szabaduláshoz nem hozzák közelebb a muknásságot. Az Ipari szervezet, a pártpolitikai mozgalomnak, merő ellentéte. Nem vélemények, hanem érdekközösség szerint csoportosítja a munkásságot. Csak bérmunkásokat csoportosít, kiknek érdekükben áll a bérrab- szolgasából való felszabadulás. Ilyen ipari szervezet az IWW mely szervezet nem a szépen hangzó jelszavak szerkesztésében éli ki magát, hanem forradalmi cselekvésre szervezi és neveli tagságát. Az IWW, megalkuvásnélküli osztályharcot hirdet és nem reformok követelésével bíbelődik. Az IWW tisztában van a szavak értelmével: nem a politikának, hanem a parlamentáriz- musnak az ellensége. Az iparok tulajdonosainak erejük, nem a parlamentjükben, hanem az iparok birtoklásában van. Ha a munkásság hatalomhoz akar jutni, szervezett ereje révén, az iparokat kell meghódítania. Nem voltam az egyedüli, akit a nagy társadalmi forradalmak megtévesztettek, akik lelkesedésünk minden tüzével hittünk és elragadtatva beszéltünk az Orosz vívmányokról, de abban az időben tartalmat véltünk a használt jelszavak mögött, a- melyek bizony mások voltak, mint a mostaniak. Ma sem találok kivetni valót abban, hogy: “MINDEN HATALMAT A SZOVJETEKNEK”. Mert enm jelentéktelen szókülönbség ám az, amivel felcserélték — minden hatalmat a munkásoknak — E mögött már a kommunizmus nevet bitorló és megszégyenítő nártbü- rokratizmus húzódik meg. A SZOVJETEK Ipari Tanácsok voltak és a szervezett munkásokat ruházták fel hatalommal. Mig érvényben voltak, szervezetten szólott bele a munkásság az őt érintő ügyekbe. De feloszlatták a szovjetteket és mindent vissza csináltak. Az orosz bérmunkás, nem szervezetein keresztül fejezi ki akaratát, hanem valahol a uccán felállított szavazó bódékban. A képviseltetés Oroszországban is földrajzi beosztás szerint történik és minden más mende* mondával szemben, éppen ezen keresztezésnél kerülnek ellentétbe Sztálinnál a régi forradalmárok, kiknek éltük után, puskagolyókkal tesznek pontot. Minden országban, ahol kizsákmányolás folyik, akár magán, akár államkapitalista rendszer mellett — megvan az in- tellektuellek kasztja, kik mindenre kaphatók, csak hasznos munkára nem — az intellektu- ellekből kerülnek ki a munkásmegváltó politikusok. Ebben találjuk meg okát annak, hogy a munkásság utálja is gyűlöli az intellektueleket, de mert kiutat keres, egyik csoportból kiábrándulva, — tudatlanságánál fogva — a másik csoportot követi . . . Az intellektuel, nehezen barátkozik meg munkásgondolatokkal és munkásfelfogásokkal érthető okokból. Az ő tréning je is más, a munkásé is. A munkás alig néhány elemi iskolával az élet iskolájába kerül és fizikai munkából él. Az intellektuel sok esztendei iskolai gyakorlattal, polgári ideológia, polgári gondolkodás, a bele szugerált polgári felfogástól már csak azért sem tud szabadulni, mert nem akar. ő nem a saját, hanem a mások munkájából akar megélni és őt a munkástól gondolatban egy egész világ választja el. —o— Lázasan folyik a készülődés a háborúra annak dacára, hogy a pártpolitikusok minden fajtája, békéről fecseg. A háború, mindig csak újabb háborút szül és igy önmagát nem szüntetheti meg soha. A háborút, csak a munkásság érdekegységén felépített Forradalmi Ipari Szervezetek fogják megszüntetni. A kérdések és hozzászóllások során, éles vita fejlődött ki. Érdemes feljegyezni, hogy az előadás tárgyát nem tudták kikezdeni, dupla X-es “elvtársak”. A felhalmozott anyag ellen nem emeltek kifogást, inkább azt fájlalták, hogy az előadó nem elvtársuk többé. A vitában, az “elvtársakkal” szemben, a halgatóságból emelkedtek szóra és az éles ellentét csak emelte a gyűlés nívóját. A zárszó jogán ismét szólásra emelkedő Takács munkástárs kijelentette, hogy “Nem beszélek Oroszország mellett, de hangsúlyozottan állítom, hogy hive vagyok a MINDEN HATALMAT A SZOVJETTEK- NEK megvalósításának” De ezt ne várják azoktól, a- kik az Orosz kormány élén vannak. Mert azok . nem akarnak kapitalizmust, de kommunizmust sem! Mint bürokraták bürokratizmust akarnak. És bürokratizmusuk meg is marad addig, élni fognak a dolgozók nyakán mindaddig, amíg Oroszországban épen úgy mint a világ más országaiban, a munkásság Forradalmi Ipari Uniókban szervezkedve, lerázza nyakáról az: élősdiek hadát és elsepri a bürokraták seregét és visszatér Leninhez: Minden hatalmat a szovjet- teknek! Ipari szervezeteket épit ipari tanácsokat alkot és azokon keresztül megvalósitja az emberek szabad társadalmát, az IPARI DEMOKRÁCIÁT! A halgatóság általános véleménye volt az, hogy jó és tanulságos gyűlésben volt részük. Azon kérdésükre és óhajukra, hogy mikor láthatják Takács munkástársat viszont ? Már folynak az előkészületek, egy újabb gyűlésre, melyre a jövő hónap valamelyik vasárnapjára ismét elihvjuk Akronba. A pontos dátumot, rádió utján is tudatni fogjuk. A gyűjtés eredménye 9.55 volt. Miután Takács munkástárs nem fogadott el útiköltséget — a teljes összeg a Bérmunkásnak lesz beküldye. Bischof Halál automobilja Egy antifasizta elbeszélés a Majorkai borzalmakról. November 18-ig, szökésem napjáig, a Majorkai pokolba, a fasizták 2,500 munkást gyilkoltak le kizárólag Palma-ban, Rossie gróf irányítása mellett. Ha hozzá adjuk, hogy Sellerben Alcuidaban, Campso-on, Mana- cer-ben és Pollensaban hason-t ló borzalmakkal végzik ki az áldozataikat, minden túlzás nélkül, több mint ötezerre rug a másvilágra küldött foglyok száma. Volt egy gépkocsi, melyet a “Halál Automobilja” névre kereszteltek. Ez az autó, korán reggel szokott cirkáló útjára indulni. Rendszerint Parma külvárosába a munkásoklakta kerületbe portyázott, ahol a fasizták iránti gyűlöletüket ha akarták volna sem tudnák palástolni a munkások. A kiszemelt áldozatokat elhurcolták otthonaikból a fasizták főhadi szállására, Falange- ba, ahol az inkvizíciót is megszégyenítő kínzásokkal kénysze- ritették ki belőlük , a fasizta szalutálást, majd az olasz receptet alkalmazták rájuk. Egy liter ricinus olajat erőszakoltak beléjük. Ilyen előmunkálatok elvégzése után, vissza hurcolták a kiszemelt áldozatokat, a “halál automobilján”: Kettesével ösz- szekötve, lámpanélkül indultak velük útnak, amíg elérték a külvárosi temetőt. Itt, mintha szabadon engednék őket, hátulról lelövöldözték az áldozatokat, mint a kutyákat. Az életük kioltása nem elégítette ki a gyáva vérszomjas bestiákat. Az agyonlőtt munkásoknak, szemeit kitolták és fejüket verték szét. Arcukat a felismerhetet- lenségig eltorzították és ruházatuktól megfosztottan, teljes felismerhetetlenségben hagyták a temetőben az áldozatokat. Egyszer, egy családdal mentem ki a temetőbe, kiknek fiuk eltűnt. Ez alkalommal, egymás mellett tizennégy áldozatot találtunk, olyan felismerhetetlen állapotban, hogy csak hús cafatok és alakjuk árulta el, hogy valamikor emberek voltak. Szemeik helyén üres üreg, arcuk hús cafat, testükön kiáltó sebek. Egyiknek keze ökölbe szorulva füvet markolt. Palma de Majorca börtönében, 6500 antifasizta van fogva A foglyok részére az újonnan épített börtön is kicsinek bizonyult. Kikötőkben horgonyzó öreg hajók, kastélyok és középületek is börtönökké vanak átalakítva. Van közöttük 270 civil gárdista és 100 Catalan katona. Ezen leírás, a Spanish Bulletinben látott napvilágot, mely hiteles forrásnak, Mallorca Ba- jo El Terror Fasizta-t nevezi meg. írója, M. Perez. OPEN FORUM QUESTION — DISCUSSIONS. Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring St.
