Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-03-12 / 998. szám

i 2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 március 12. DISPUTA ■ a __ ■ a VERES PÉTER -KOZOTT- FEJTŐ FERENC A “FAJI SZOCIALIZMUSRÓL” VAGY A “SZÁMADÁS” KÖNYVKRITIKÁJA. Irta: FEJTŐ FERENCZ A “Szocializmus” cimü budapesti szocialista folyóiratban, egy rendkívül érdekes és tanulságos vita ért véget a közelmúltban. Pró és kontra, úgy a könyv Írója, mint annak kritikusa, tárgy és iro­dalmi isemereteikkel, alapos nekikészültséggel mérkőznek meg a nyilvánosság előtt a folyóirat hasábjain. Olyan kérdést feszegetnek és hoznak napirendre, melynek átvételével és a Bérmunkásban való folytatólagos közlésével nemcsak érdekfeszitő olvasmányt, nyújt­unk, hanem a világszemléletek és szemben álló ellentétek két brili­áns toliforgatójának irodalmi csatájából, tudásunkat gyarapithat- juk. (Szerk.) #/The World Is Yours#/ By. MARY VARGA Nem szándékom védeni a zsi­dót, mint zsidót. Közösségem a magyar néppel van és az igaz- ságossák követelményével, a- mely számomra fontosabb min­den ténynél. “Hogy ez igazsá- gos-e vagy nem — Írja viszont Veres Péter a zsidó irók tragé­diájával kapcsolatban —, az itt nem kérdés. Ez igy van. Tény. Ezen változtatni az osz­tálytársadalomban nem lehet.” Nos, én nem tisztelem a ténye- nyeket, nem függesztem föl az osztálynélküli társadalom bekö­vetkeztéig. A tény különben sem az, hogy a progresszív irót azért nem fagadják be, mert zsidó, hanem az, hogy a zsidó irót azért nem fogadják be. mert zsidó, hanem az, hogy a zsidó irót azért nemfogadják be mert progresszív. Vannak so­kan, akik még Veres Pétertől se hagyják magukat lebeszélni ar­ról. hogy zsidó származásuk el­lenére a magyar népért küzdje­nek. Vannak, akikmen nem le­het megingatni azt a meggyő­ződést, hogy szellemi vezetővé nem származás szerint lesz va­laki, hanem tehetsége szerint, egy közösség része sem eredete, hanem hite és eszmei szolidari­tása alapján. Vannak még, akik nem azért küzdenek az osztály­nélküli társadalomért, mert ab­ban jobb dolguk lehet a zsidók­nak: hanem egyszerűen emberi lelkiismeretből küzdenek érte. Vannak, akik szerint a zsidókat egészükben csak annyi szolida­ritás illeti, amennyi tisztessé­ges emberek részéről minden ül­dözöttnek kijár. Nem hagyjáK magukat faj elméleti alapon sem lebeszélni szellemi termelésük­ről, a haladás és a művészet szolgálatáról és Palesztinába vagy Birobidsánba csak akkor mennek majd arról a földről, ahol születtek, ha erőnek ere­jével viszik oda őket. Humanis­ták vagyunk és szocialisták: azt valljuk, hogy az emberi társa­dalomban a jövő nem a véré, hanem az érteimé, hogy a szel­lem közössége döntőbb, mint a származásé. Veres Péter ugyan­csak közelebb érzi magát Marx­hoz és annak ellenére, hogy zsi­dó volt, tanítványának vallja magát, ön tán rábeszéélte vol­na a maga idejében, hogy ne Ír­ja meg a Kapitalt és ne töre­kedjék vezető szerepre, érje be a közkatona-rossal, mert hazát­lan zsidó? Nem tette volna. De ha igy van, miért nem gondolja át következetesen, amit gon­dol? Egyszerre nem lehet két urat szolgálni. * Hogy a faji esame terjedése a magyarság egyetemes érdeke­ire is végzetessé válhat, azt ma már nemcsak szocialista, vagy “zsidó fajvédőnek” titulált kö­rökben hangoztatják: felisme­ri az éppenséggel se zsidó, se szocialista Szekfü Gyula is, aki pedig ugyancsak hozzájárult — bár “csupán” antiszemita vo­natkozásban — a faj eszem nép­szerűsítéséhez s az asszimiláció megnehezítéséhez. Veres Péter figyelmébe ajánlom Szekfü Gyulának a Magyar Szemle 1937 júliusi számában irt “Schitten- helm Ede” cimü cikkét. Schit- tenhelm Ede egy német szár­mazású tüzértiszt, akinek a ró­zsadombi Rókus-kápolnához he­lyezett sírkövén a következő fel­irat olvasható: “elesett 1849 május 8-án a hazáért”. E sírfel­iratból kiindulva, Szekfü Gyula a hazai németség asszimiláció­jának s a nagynémet faji-népi propagandája kérdésével foglal­kozik. őt elsősorban osztálya, a középosztály érdekli, amely annyi meg annyi németet asszi­milált, akik az idők folyamán nevüket megmagyarositották s magukta a nemzettel, vagy le­galább a nemzet nevén osztály­ukkal buzgón azonosították: de most úgy látja, a német faji im­perializmus bűvöletébe esnek . . Szekfü Gyula jelen cikkében sem tagadja meg faj elméi éti múltját; szerinte ez a bűvölet “kevésbé érthető” . . . olyanok számára, akik a faji kapcsola­tok minden jelentőségét vakon “tagadják”; holott — minden látszat ellenére — nem szüksé­ges, hogy a német eredetű kö- zéposztályuak rokonszenvét a mai német eszmekor iránt, né­met vérükkel magyarázzák. Az­ért nem szükséges először — amire zsurnalisztáink is már jó- néhányszor rámutattak —, mert az antihitlerista front vezető­egyéniségei közt is igen szép számmal találkozunk német ere­detű sőt gyakran nevű férfiak­kal — hogy csak “kapásból” Eckhardt, Peyer, Friedrich, Rassay nevét említsem! S má­sodszor : miért nem “ébrede­zett” ez a német “vér” a wein- mari köztársaság idején? Miért nem váltak akkor középosztá­lyunk német eredetű képviselői a weimári demokrácia híveivé a németséggel való vérbeli egy­üttérzésük kifejezésére? Szek­fü azt írja, hogy Németország “hatalmi felemelkedése . . . tesz nagy benyomást” német arede- tü honfitársainkra . . . Nem, nem ez a felemelkedés hat, nem is a vér ébredez, sokkal kézen­fekvőbb, sokkal kevésbé “mate­rialista” magyarázat is akad. A középosztályban a magyar ellen- forradalmi korszak vetette el a faji eszmét, habár csak a zsidó­ság ellen. Ennek a faji eszmé­Democracy! What is Democ­racy? Everyone in America knows the meaning of Democ­racy. We are told that it is a form our government in which the supreme power is retained by the people. What does this mean? It surely doesn’t mean that we make our own laws; yet that is what we are led to believe. Every child that goes to school in America is told that laws are necessary, else the criminal would go unpun­ished. However, class-conscious workers know that laws are made under capitalism for the protection of private property and not in the interests of ab­stract justice. The rulers under capitalism own all the means by which peole can make a living and they own most of the good personal things of life, too, — through the exploitation of the workers who must come and use the tools and machin­ery of the capitalists in order to draw wages to live. Naturally, there are going to be people brought up in such a nek kiélezett, náci változata te­hát nemhogy nem njság miná- lunk, de könnyen visszhangra s rokonérzésre talál. Mivel pedig az eszmét egy, ha nem is tény­legesen “hatalmasabbá”, de minden bizonnyal erőszakossá és hóditó-szándékuvá vált. Bi­rodalom támogatja és terjeszti, mégpedig olyan formában, hogy magának igényel mindenkit, aki valaha belőle kiszakadt, ma­gának azért, hogy tervbevett hódításait rajtuk keresztül elő­készíthesse, most semmi csodá­latos nincs abban, ha a magyar faji eszmét a már-már asszimi­lált németmultu egyedekben a kétségenkivül “igazabb” — ne­met faji eszme kezdi felváltani. Hozzájárul ehhez a magyarság egyes vezéreinek helytelenül ál­talánosító bizalmatlansága a német származásúak iránt. “Aki nem akar és nem "képes asszimilálódni, de akit mégis ez­zel vádolnak, annak életébe ez­zel a nyugtalanság olyan eleme vettetett, melyet nehéz egy­kedvűen elviselni. Az igy szár­mazó bonyoldalmak és szenve­dések mértékét akkor tudjuk megmérni, ha a ma még gya­koribb esetre, olyan megma- gyarosodott zsidóra gondolunk akit nem gyanúsítanak, hanem egyenesen fenyegetnek erősza­kos disszimilációval ...” A “Három nemzedék” Íróját osztályának, a “középosztály­nak” veszélye, úgy látszik, egész ideológiájának revíziójá­ra kényszerit. “A nemzet igazi érdeke — Írja — azt kívánja, hogy a disszimilációs folyamat­nak elejét vegyük. Középosztá­lyunk történeti ,nem faji kép­ződménye ...” Sajnálatos csak az, hogy a Szekfü nem teszi hozzá: “mint eddig magam is tartottam s az általam ócsárolt radikálisokkal és szocialisták­kal szemben. Sajnálatos, hogy eddigi eszméit ilyen csöndesen lábujjhegyen vonogatta vissza, nem pedig az ügy érdekében szükséges eréllyel és hangsúl­lyal; s végül sajnálatos az, hogy (Befejezés a jövő héten) system of injustice and pro- verty who are going to become criminals and go out to rob and pillage in order to live. Laws must be made by the rulers to “punish” these criminals, that is “protect” private pro­perty. These kind of “criminals”, howevsr, are comparatively rare. There are other people rared in poverty and insecur­ity who do not resort to indi­vidualistic gangsterism, rob­bery, etc., but instead organize on the jobs of the rulers and demand more and more of the things necessary to their lives and the well-being of their de­pendents. These people are union men and women, and some of them belong to the IWW.. which not only organizes on the job for more wages but insists that the workers should rally together and take over the means of pro­duction, the “private” property of the rulers. These union people are also “criminals” in the eyes of the Law and statutes are devised to “protect” the rulers from these union “criminals”. And so it is that the class­conscious workers have an in­tense distrust for “laws”. How­ever, certain ruler of conduct and procedure for normal social relations are necessary, but the class-conscious Industrial Work­er believes that such laws are best passed in his union halls and in his union conventons, for then he knows they are passed in his interests and not in the interests of the employers. This is what union people call Indust­rial Democracy. Why can we not have such Democracy? Because the ma­jority of the workers have not educated themselves to the point where they can see what is wrong with our peresnt sys­tem. If each worker would ask himself this question: “What would happen if I and all the rest of the workers in the country would organize into One Big Union, and instead of producing when the bosses tell is to produce, and shipping our products to the places our bos­ses tell us to ship, and instead of stopping to produce and to ship when our bosses tell us to stop because there is a “reces­sion”, we would gather in our union halls and say — From now on we produce for our­selves and shall appropriate to ourselves all the wealth we make. We shall go back into the factories and run them our­selves. We shall elect “fore­men” and “superintendents”, and “managers” from our own ranks who shall be no more or greater than we, controlled by us, and only existing as a faci­lity to order production and distribution! Remember, the world is yours Workers. You made it and you run it. Why not take it? Join the One Big Union of the IWW. and the trick will be done more quickly than you can imagine. Don’t believe it? Join up and see!

Next

/
Oldalképek
Tartalom