Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-02-19 / 995. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1938 február 19. A JAPÁN {MARGARET SANGER JE — SHIDZUE ISHIMOTO Terpentin Irta: F. RÁCZ KÁLMÁN Petykó fel sem nézett a munkából. Tovább fényezte a hatalmas ajtótáblákat. Az asszony ráripakodott: — Meddig tart még ez a bűz a lakásban? Nem tudom, mit trottlirozik maga is. Egyforma népség! Meg is mondom Lusz- tig urnák, hogy nézze meg jobban az embereit. Mit álljon le ezzel a hárpiával — gondolta Petykó. De érezte, hogy most már szívesen elmondana neki valamit, amitől elmenne a harcias kedve. Ha büdösnek tartja a terpentint, akkor ne jöjjön a szobába. Ő nem tartja annak, sőt szereti. Már pedig ez a fontos mert ő dolgozik vele. Hiába is mondaná a Lusztig ur sem adna neki igazat. Az asszony idegesen kutatott a kis tükörszekrényen összevissza-rakott holmik között. — Hallja-e — szólt rá újra Petykóra —, nem maga járt itt ezeknél a holmiknál? Eltűnt egy arany karperes. Tolvajokkal van tele az egész ház. Hát majd rosszul fognak járni! — mondta most már mind fenyegetőbben és kutató szemmel vizsgálta az ablakkilincsre felakasztott festékes kabátot. Petykó arcát elöntötte a pir. Nem, ez aztán már pok. Ilyen könnyű szerrel csak úgy lopással gyanúsítani valakit. S éppen őt, aki egy félig szívott cigarettát sem venne ki más hamutartójából. Pedig sód alkalma volna, mert mindig idegen lakásokban dolgozik. A teremtésit ennek a vén dögnek. Erőt vett magán és fojtott hangon csak ennyit szólt: — Nekem mesterségem van, kérem. Abból élek, amit megkeresek. Nincs eszükségem más holmijára — tetszik tudni. — Mi? Hogy mer maga igy beszélni egy uriasszonnyal — kiabált az asszonoy hisztérikusan. — Rendőrt fogok hivatni. Ismerem már az ilyen népséget. Ott lopják meg az embert, ahol csak tudják. A zajra megjelent az ajtóban “Ella kisasszony”, ahogy Petykó mindig látta. Most is fel volt kötve a haja és zsíros volt az arca a mindenfajta rosszszagu kenőcstől. Unalmas tekintettel nézett körül a szobában. Háta mögött “Loránd fiatalúr” totyogott papucsban. Éppen borotválkozáshoz szappanozta az arcát. Egy hete. hogy itt dolgozott Petykó, de nem tudta felfogni, hogy mit csinálhat egész nap ez az épkézláb fiatalember akit mindig csak borotválkozni látott. De a legfinomabb ciga- retákat szívja, amint a szagukról megállapíthatta, mert bizony őt még egyszer sem kínálta meg belőlük. — Mi történt mama? — kérdezte a leány közömbös hangon. — Az történt, hogy eltűnt az arany karpereced. Már pedig magától semmi. Tolvaj népséggel van az ember körülvéve — ebből a házból nem tűnhetik el pattogott az asszony és az utolsó szavakat nyomatékosan, félig Petykó felé intézte. Petykó most már nem birt magával. Lecsapta az ecsetet. Felemelkedett a helyéről és ahogy kihúzta magát, mindhárman egy kissé visszahökköltek. Megtaníthatná őket egy kis becsületre, de csak neki lenne baja belőle. De mi köze is van neki ehhez az egész népséghez? Lusztig ur, a vállalkozó ide- küldte, hogy kifényezzie az ajtókat. S egy hét óta úgy bánnak itt vele, mint valami gonosztevővel. Sehol sem becsülik nagyon az ilyenfajta helyeken, de ahogy ezek basáskod- nak vele, abból már éppen elege van. Most pedig még lopással is vádolják. A leány hirtelen ingerülten a fiatalember felé fordult: — Ez megint te voltál, pimasz alak. A múltkor az ezüst szoliteremet vágtad zsebre, és most meg az aranykarperecet Nem elég, hogy eltartalak benneteket, még meg is loptok állandóan — mondotta mind indulatosabban. — De Ella, hogy beszélhetsz igy egy ilyen ember előtt — dadogta az asszony és Petykó felé intett, aki még mindig ökölbe- szoritott kézzel állt előttük “Loránd fiatalúr” felhúzta a szemöldökét, mintha csak csodálkozott volna valamin. Aztán kifelé tartott. A háztető még csupa hó, a gödör, árok tiszta jég. A napsütésben hintáz az ereszről lecsüngő, színes buborék. Ki fújta oda és miért? Hol az a pajkos, gyermeteg? Ki lel örömet abban, hogy a szines buborék rögtön szétreped? Olyan, mint egy-egy világűrbe fújt rohanó vagy álló világ melyen játszódnak kicsi, nagy komédiák, tragédiák. — Mert már éppen elegem van belőletek, ti szégy élj étek magatokat, hogy egy ilyenfajta ember előtt ebbe a helyzetbe hoztatok. Petykó most már annyira lehiggadt, hogy nyugodtan nézte, mint tuszkolja ki az asszony a leányát, akin a pongyola is széjjelnyilott a nagy izgalomban. Kívülről még halottá a leány hangját. Tolvaj, tolvaj, — “Te meg mindjárt megmondom ki vagy” — volt rá a felelet. Szép kis banda — gondolta Petykó magában. Jól állhatnak ezek, ha már “az liyenfajta ember” előtt sem tagadják le a természetüket. Keserű nyál gyűlt össze a torkában. Még azt sem érdemlik meg, hogy kiadja előttük. Kabátzsebéből elővette kis elemózsiás csomagját. Aztán hozzáfogott az evéshez. Mindegyik töpörtyű darabka után egy-egy zöldpaprika szeletet ka- nyaritott magának. Ettől a ronda esettől még nagyobb étvágya támadt. Az asszony újra benyitott a szobába. Az ajtó- nyiláson át beszviárgott a közeli konyhából a főtt étel kellemes meleg szaga. Az asszony egy ideig tett-vett a szobában, aztán már csendesebb hangon, de kötekedve szólt Petykóhoz: — Remélem ma estére befejezi a munkát. Lusztig urnák is megmondom majd a véleményemet. Lehet maguk birják — cseresznyevirágra, papirházi- kókra, szines lampionokra gondol az ember, amikor ezt a nevet olvassa. De az az asszony aki ezt a nevet viseli, nem az elénk révülő operettkörnyezetben él. Börtönben ül, a fasizta Jap- pán börtönében, a halálos itéle: súlya alatt. Shidzué Ishimoto ősrégi szamuráj családból származik, annak szigorú hagyományai szerint nevelték. Férje volt első, európai értelemben vett tanítója, vele együtt utazott át Amerikába s itt megnyílt előtte a huszadik század asszonyának világa. Az össziehasonlitás a/. amerikai és a japán asszony sorsa között szegény, kicsi testvérei rovására ütött ki. A jap- pán nőknek nincs semmi szava az életben, rabja és szolgája a férfinak, előbb az apának, később a férjnek. Shidzué Ishimo- to megfeszített energiával vetette bele magát a nőkérdés tanulmányozásába, hogy csatlaA pillanat neki sok ezerév, a perc meg örökkévalóság véget sohsem sejt és a szín, a látszat neki mind valóság. Megesküszik rá, hogy örök s a következő pillanatban még a helyét sem tudod biztosan, mikor a légben szertepattan. Újabb nő amott és ki fújja? Ki az a pajkos, gyermeteg? Vagy tán maguk közt szórakoznak a világnemző istenek ? t ^ . “A PÉNZ KOMÉDIÁJA” Feb. 20-án kerül színre. Most vasárnap délután pont 3 órakor a Yorkvillei Casinóban 210 East 86th St. New Yorkban lesz a bemutatója Ben Jonson örökbecsű müvének “A PÉNZ KOMÉDIÁJÁ”-nak, melyre Papp István és kitűnő müvészgárdá ja már hetek óta készülnek, a legnagyobb ambícióval és rajongó lelkesedéssel, érezvén ennek a kiváló színjátéknak hatalmas társadalmi és kulturális jelentőségét. __ A nagyszerű szereptudás és játékok részleteinek kidolgozásán kívül, Papp István arra is gondolt, hogy a darab stilszerü kellékei meglegyenek. Az előkészületekből megállapítható, hogy egy valóban nívós és felejthetetlenül gyönyörű színházi élményben lesz része azoknak akik jelen lesznek “A PÉNZ KOMÉDIÁJA” előadásán. a büdösséget. Úri házakban nin- csennek ehhez hozzászokva. — Hát befejezem már estére. De tetszik tudni, vannak sokkal büdösebb dolgok is, mint a terpentin. Úgy bizony, nagyságos asszony — válaszolta Petykó, csak úgy odavetve. Teli szájából úgy kigömbölyödött kétoladlt az arca, mint egy-egy átlátszó rózsaszínű hólyagocs- ka. Hamiskásan felnevetett. kozhassék ahhoz a maroknyi csoporthoz, amely hazájában példátlan áldozatkészséggel és felbecsülhetetlen bátorsággal dolgozik a japán nő öntudatra ébresztésén. Tanulmányainak eredményeként, hazatérve, önállósította magát előkelő rokonságának szörnyű megbotránkozására, és női klinikákat, házassági és születési tanácsadókat alapított hogy elhagyott, testileg és lel- .kileg elmaradt asszonytársainak segítségére lehessen. Minden nehézséggel és ellenkezéssel dacolt, bár a háborúra készülő és a fokozott népszaporodást brutálisan követelő hatalmak gyűlöletével megbirkózni nem volt könnyű feladat. Megpróbáltatásait tetézte az, hogy férje egy merész fordulattal a fasizmushoz pártolt, ám Shidzué Ishimoto e fordulat következtében csak mégjobban érezte, hogy kettőjük helyett most már egyedül magának kell a meggyötört nép szolgálatát vállalnia. Logikus következménye volt ennek a szenvedésekben gazdag életpályának, hogy a kirobbant háború ellen minden tudásával és befolyásával szembefordult. Nyilvánosan tiltakozott a vérengzések ellen, a japán csapatok kegyetlensége ellen. Kínai megrohanásuk ellen. Aki ismeri a fasizmusok magatartását ebben a kérdésben, nem csodálkozik azon, hogy azonnal letartóztatták és rövid idő múlva már a halálos ítéletet is kimondották fölötte. Ebben a pillanatban már áradnak a tiltakozó írások, levelek, táviratok a japán fasizmus felé Shidzué Ishimoto életének megmentése érdekében. A sárga fasizmus jó tanítványa a fehérnek. Pallossal és akasztófával csinálnak történelmet a Távol-Keleten is. Alig pislog a reménysugár, hogy Japán megkegyelmez annak az asszonynak, akinek nevét oly nagyra becsülik mindenütt a világon, ahol a bátorságot, tudást, önfeláldozást értékelni tudják. De Shidzué Ishimoto asszony marad mégis a japán asszony és a japán nép örök példája, amint örök példái a fehér asz- szonyoknak is azok a hős nők, akik a fehér fasizmus börtöneiben várják a halált azért a bűnükért, hogy védelmére keltek az asszonyok által teremtett életnek! —a— Aki a humort szereti, az jöjjön és nézze meg a “Forog vagy nem forog” parasztkomédiát és ráadásul a “Frakk” cimü bohózatot. Ha szórakozni és táncolni szeret, vagy egy kellemes délutánt akar eltölteni jóbarátok ismerősük és forradalmárok között, az ön helye is az UJ BÉRMUNKÁS OTTHOBAN VAN, ahol mindezt megfogja találni, a vasárnapi találkozón. A TŐKE csupán a MUNKA gyümölcse: Soha nem jöhetett volna létre ha munka nem előzi meg. Ábrahám Lincoln Buborékok az ereszen . .. FARKAS ANTAL
