Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-02-19 / 995. szám
1938 február 19. BÉRMUNKÁS 7 oldal WARREN K. BILLINGS KARAKTERRAJZA Aki inkább az életfogytiglani börtönt, vagy az akasztófát választotta, sem mint eszközéül szegődött Mooney vádlóinak. Irta: HAROLD COY Ismerjünk meg egy fiatal legényt, aki 18 éves korában nem volt sztrájktörésre kapható, aki 22 éves korában pénznek és csábításnak ellentált és nem adta magát eszköznek Mooney frame-uppolásához és felemelt fővel inkább a vádlottak pádjára ült semmint áruló lett volna. Ez a legényke, most már 43 éves és Warren K. Billingsnek hívják. *----------------------------------------------Ha majd Mooney kiszabadul a börtönből — és ennek ideje, mint látszik, már gyorsan közeledik — nem fog nyugodni addig, amig Billings szabadságát kiverekszi. Billings már 1913-ban frame- upnak volt az áldozata. Detektívek, az ő tudta nélkül — beugratták egy kézitáska szállítására, amivel soha a címzetthez nem érhetett. A táskában dinamitot rejtettek el és Bil- lingset — aki mitsem sejtett — elküldték vele, a vasúti pályamunkások sztrájktanyájára. Útközben elfogták és a sztrájkoló- kat, valamint a táskát cipelő suhancot, bombamerénylet tervezetével vádolták meg. Billingset a Californiai osz- tálybiróság fiatal kora dacára, rövidebb börtönbüntetéssel sújtotta. Ennek kitöltése után, bátrabb edzettebb lett, de egyben bélyegzett, rovotmultu is. Ez az oka annak, hogy az ő ügyét nem lehet együtt kezelni a Mooneyéval, aki mint ismeretes, minden munkásmozgalmi múltja és aktivitása dacára is, büntetlen előéletű. Billingsnek a California állami Supreme Court adhat kegyelmet és annak kell tárgyalni ügyét, mielőtt még az Egyesült Államok Legfelsőbb Birósága elé kerülhetne. Valamikor régen, még 1912- ben, egy fiatal kékszemü su- hanc bekopogtatott, a Murray és Ready munkás elhelyező irodába munkáért. Egy az irodában lődörgő idegen a munkát kereső suhanctól azt kérdezte, hogy miért nem megy a cipő gyárhoz? ott most szednek fel embereket . . . “Hell no” válaszolta gyorsan a suhanc — “Nem vagyok én sztrájktörő”. Mooney és Billings találkoznak. Az önérzetes választ adó fiatalember, Warren K. Billings volt. A kiváncsi kérdező pedig egy az irodában ólálkodó sztrájkoló cipő szabász. Megtetszett neki a fiú és bemutatta, egy agilis még szintén elég fiatal szervezőjüknek, kinek Thomas J. Mooney volt a neve. Ki hitte volna akkor, hogy ez a bemuta- tatkozó és találkozó, egy emberöltőn át összeköt két embert kiknek neveik az egész világot bejárják és mártiromságukkal történelmi alakokká fognak megnőlni. Martin Swanson, a közszolgálatba szegődött spicli bízatott meg, az -1916. Mooney ellenes összeesküvés megszervezésével. ő volt az egyik detektív, aki Billingset segítette börtönbe juttatni. Swanson úgy okoskodott, hogy a fiatal fiút köny- nyü lesz eszköznek újból felhasználni. Billings a börtönben látogatót kapott. Meglepődött, midőn a látogatóban Swanson személyét ismerete fel. Swanson nyájasan beszélgetett. Megtette az ajánlatot is, mely szerint, kiszámíthatatlan előnyökhöz juthatna Billings, ha “adatokat” hajlandó lenne szolgáltatni, a seztrájkvezetők, illetve Mooney ellen. Billings, minden információt megtagadott. Később, 1916 nyarán, Mooney az United Railroads alkalmazottjainak szervezésével volt elfoglalva. Swanson eltökélt szándéka volt, Mooneyt minden áron és bármilyen eszközzel ártalmatlanná tenni, hiszen ebben az időben, Mooney neve, már borzongatta a munkáltatókat és egy egész sereg spicli dolgozott azon, hogy ártalmatlanná tétele sikerüljön. Swanson megint Billingset szemelte ki. Billingsnek “rovott” múltját, megfélemlítésével, vagy ha az nem sikerülne, úgy pénzbeli lekenyerezéssel próbálta kiaknázni. — Ez látszott a legbiztosabb eszköznek. Junius 11-én, korán reggel, midőn a villamos vasúttársaság alkalmazottjainak gyűléséről a munkások már széledni kezdtek erős bombarobbanás rázott meg három erőáram fejlesztő tornyot, melyek a villamos áramot szolgáltatták, a közúti vonalakhoz. A társulat 5.000 dollár dijat tűzött ki a tettes fejére, kéz- rekerités esetén. Egy titokzatos suttogó kampány vette kezdetét, melyben Mooneyt nevezték meg “tettesnek”. Történt mindez annak dacára, hogy a társulat tisztviselői kidüllesztett mellel nyilatkoztak, hogy “Mooney minden lépéséről pontosan vannak informálva”.' Senkit sem tartóztattak le a bombarobbanással, noha információink vannak arról, hogy Swanson, legalább három személyt közelitett meg vesztegetési szándékkal, hogy a merénylettel Mooneyt megvádolhassa. A visszautasított vesztegetési dij. Az események ezután, már gyorsabb tempót vettek. A villamos alkalmazottak, három Ízben kíséreltek meg sztrájkot egymásutánban. Julius 14—16 és 18-án. Martin Swanson, felszállott egy jitney búsra, melynek vezetője és tulajdonosa egy személyben. Isráel Weinberg volt. Egy kis jelentéktelen gyanusi- tási vallomást akart csak kicsikarni Weinbergtől”, mint kisült — 5.000 dollár ellenében. Weinberg ezt megtagadta. E tagadásért ő is a vádlottak padjára került, Mooneyval együtt. Hasonló ajánlattal környékezte meg Billingset is. Viszont azt is tudnunk kell itt, hogy a Preparedness Parade és a nevezetes bombarobbanás vele kapcsolatosan, ugyanezen időkre, esik. Másnap Billingset felvitte magával, a Pacific Gas & Electric Co. főirodájába, ahol a tisztviselők előtt, megismételte az 5.000 dolláros vesztegetési ajállatát és még egy jó állás'kilátásával is megtoldotta. Billings visszautasította az ajánlatot — nem lett hamis tanú, . hát lett lelőle vádlott. Ugyanazon a héten, egy villanyszerelőt, Arthur Slikwood- ot is megkörnyékezték hamis- tanuzási megvesztegetéssel. Neki si felajánlották, az 5.000 dollárt, egy Mooney ellenes hamis tanúvallomásért. Ugyanezen a héten, öt nappal később, julius 22-én történt meg a Preparedness Párádéi bombarobbanás és Swanson, spiclikarrierjének legnagyobb müvének megvalósításához elérkezettnek látta a pillanatot. Két héttel a bombarobbanás előtt, a Kereskedelmi Kamara köré csoportosult munkáltatók, egy erőteljes kampány alatt, 1.000.000 dolláros alaptőkét teremtettek. A bombarobbanás és a háborús propaganda hisztériás állapotában, megoldották a zsákot, melyben az egy milliót gyűjtötték és munkához láttak. Swanson immár bízott abban hogy könnyebb dolog lesz Billingset rászedni hamistanunak, mert Billings a börtönben volt mint gyanúsított. Megismételte az ötezer dolláros vesztegetési összeg felajánlását. Mikor ez nem ment, felemelte tízezer dollárra, és egy kéj utazásra, Mexico területére, ha Mooney ellen tesz hamis vallomást. Az összeesküvők csoportja, megkörnyékezte a védelmet is. Egy legutóbbi kihalgatás alkalmával John G. Lawlor, a Moon- neki is Ígértek 12.500 dollárt ha szenzációs tanúvallomást, hogy neki is igétek 12.500 dollárt, ha Billingset egy Mooney ellenes vallomásra birja. Ám a fiú, aki ma már 43 éves soha sem tagadta meg elvi meggyőződését, és hűen kitartott HULLADÉK Bizonyos Vincze János hazajött Szibériából. Régen elment huszonhárom esztendővel ezelőtt és csak most érhetett visz- sza. Illetve nem is ment, vitték akkor. Nem egyedül őt vitték, elég sokan voltak. Nagyon sokan mentek el akkor és nem jöttek vissza. Még huszonhárom esztendő után sem jöhetnek vissza, mert már nem élnek. Már régen porladnak csontjaik a harctereken vagy hadifogolytáborok temetőiben. Vincze József magával hozott egy memorandumot is, amely Szibériában készült. Magyarok készítették ezt a memorandumot és Írták alá kilencezren. Azt kérik kilencezren. Szibériában élő magyarok, hogy hozassák őket haza. Tegyék lehetővé hogy hazajöjjenek, mert már megunták Szibériát és szeretnék a további életüket hazájukban leélni. A kérés a legridegebb tárgyilagosság szerint is jogosult. Nem lehet ezeknek a szibériai magyaroknak a szemére vetni azt, hogy türelmetlenek voltak. Elég sokáig vártak. Ha egyszer elvitték őket, hát az illendőség is azt kívánja hogy hazahozzák őket. Kívánságuk jogos. Van ebben az ügyben valami fájdalmasan elképesztő. A kérdés sistereg és éget — hát még mindig? Hát még mindig a háború? Egyszer elmentek sokan és sokan meghaltak. De vannak, akik élnek, akik elkallódtak, valahol messzi fogolytáborok határain túl,végtelen és szomorú hányódásban a világ valamelyik zugában. Sokan nem adnak élet jelt magukról. Talán nem is akarnak. A legtöbben nem is tudnak. Néha azonban érkeznek hírek, bizonytalanok, de szivbemarkolóak, hogy vannak itt is, ott is és vágynak haza. Ilyenkor borzong a lelkiismeret, fájdalmas és nyugtalanító érzések ébrednek a hírek, üzenetek nyomán. Tudják, mi volt ennek az oka vigyázni kell, ne legyen még osztálysorsosai mellett. Ez Warren K. Billings. Az IWW detroiti uj helyiségének cime: 3363 Gratiot Ave. egyszer hulladék így az ember. N....A. QIvasdaBérmunkást! ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nil csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bin ják, akikből a munkáltató osztály álL E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, inig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra. hogy a munkáltató osztály egvre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell. valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogv megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
