Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-01-01 / 988. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1938 január 1. JÓZSEF ATILLA A legutolsó harcos ... Öngyilkosságba menekült Hortyék rendszeréből. Valami forró, nyári éjszakán Ha én sírok, a világ vére hull, Gyárfüst ölelt át lomha földszagot Ha káromkodok, minden trón remeg, S a legnagyobb lélek szökkent belém:Ha nevetek, az Isten is örül Az ucca és a föld fia vagyok. S tavaszba szöknek akkor a telek! HÁZASSÁGI ÜZLET Irta: Bacsó Béla Benedek Magda, most már dr. Verebélyi Sándorné, kéthóna­pos asszony korában megláto­gatta a szomszédos nagyváros­ban lakó édesatyját, a tekinté­lyes és dúsgazdag parcellázó ügyvédet. Bejelentetlenül, és kellemes meglepetésként akart atyjával találkozni. (Anyja ez időben Nizzában próbálta visszaszerez­ni hervadó bájait.) Az irodá­ban kereste. Az ügyvédjelölt a belső szobába vezette azzal, hogy az ügyvéd ur mindjárt itt lesz a pénzügyi tárgyalásról, a- mely a bankok és egy nagyobb parcellázó érdekeltség között folyik. Az ügyvédjelölt udvari- askodott, bókolt: — Nagyságos asszony csodá­latos jó színben van . . . Mint leány is nagyon bájos volt, de most száz percenttel szebb . . . Verebélyiné mosolyogva szólt vissza: —Köszönöm, Mester ur . . . Nagyon hízelgő, amit mond . . . Majd megkérdezte: — Hát az üzlet hogy megy, Mester ur? — Az ügyvéd ur zseniális em­ber — mondta az ügyvédjelölt kellemeskedve —, olyan üzle­tet csinálunk a közeljövőben, hogy a félvármegye ügyvédjeit megüti a guta . . . Fényes üzle- lesz, nagyságos asszony ... A kedves férje is benne van . . . Mester ur aztán kiment a szoszéd szobába és bizalmatlan- kodó parasztembereknek ordít­va magyarázott valami dolgot, ami már egészen rendben van, de amire a tót ember még min­dig bizalmatlankodott mert ha ő fizet, hát rendet is akar. Benedek Magda boldogan dűlt hátra az atyja Íróasztala előtti karosszékben. Szépen ápolt ke­zeit, gondosan manikűrözött körmeit nézegette, gyönyörkö­dött friss, üde és egészséges mi­voltában és az jutott az eszébe hogy ő végtelenül boldog asz- szony. Férje dr. Verebélyi Sán­dor, a legideálisabb ember, akit valaha csak el tudott képzelni. Stendhal egyik regényhősével, a Vörösök és feketék egyik fő­alakjával hasonlította össze, ó, mert Sándor is oly nagy érzésű, oly végtelen szerelmü lélek, mint Stendhal hires regényhő­se. Szép, derék, nagy szőke em­ber, aki még angol ruhában is úgy néz ki, mint egy germán isten,boldogságát ápolgatta ját­szott kellemes érzéseivel és úgy érezte, hogy szerelme örökéle- tü hatalommal tölti meg a lel­két. Majd az íróasztalon heverő iratokat nézegette. Elolvasott egypár levelet, mindegyikben pénzről vagy pedig arról volt szó, hogy az árverés ez ellen vagy az ellen a tót ellen ki van már tűzve. Kiváncsi kutatás közben különös iratcsomóra a- kadt, amelynek külső boríték­jára nagy betűkkel ez volt Írva: Dr. Verebélyi-Sonnenfeld. Nyugtalan kíváncsisággal föl­bontotta a csomót. Milyen üzle­ti ügye lehet itt az ő férjének? Először csak nagyjában nézte át a leveleket, de azután fájdal­mas gyanuérzéssel, megkeserí­tett szívvel és megölt hittel sor­ra olvasta azokat. Ma hat földrészre nyílik bimbaja Szép szivem óriás, piros virág És villamos hullámok lengetik Világbalengő, kitárult szagát.-—Hitem a sors lesz: Szivbéli Urunk Akar csodátlan, uj, legszebb csodát, Kaszárnyát, börtönt elurombolnak az Arcunkról ömlő, lelkes lavinák. tan, hogy igenis üzlet is van a dologban . . . Dr. Verebélyi na­gyon nélkülözhetetlen társam lett a párcellázó üzleteimben, amelyek rnost már az ő közre- játszásával két megyére terjed­nek ki. Te hozományképen száz­ezer koronát kaptál tőlem mely összeget férjed közös üzletünk­be helyezett, azonkívül az ő ma­gánvagyonával és hitelképes egyéniségével is csak hasznára lehet az üzleteimnek, amelyek rövidesen nagyon szép hasznot fognak hozni mindannyiunk szá­mára ... Nem tagadom, igenis üzleti szándék vezetet a kitünő­en sikerült házasságnál ... De ezért éppen neked van a leg­kevesebb okod fölháborodni . . . A te boldogságod csonkitatlan, zavartalan ... A legvigaszta­lóbb persze az a dologban, hogy nagyon szép hasznocskákra van kilátás a közeljövőben . . . Magda szivszorulva hallgat­ta üzleti boldogságában megkó- tyagosodott atyja áradozásait. Belátta, hogy ők sohasem fog­ják egymást megérteni. Mert lehet ugyan, hogy ő regényes hajlandóságú, hogy ő nem is­meri a könyörtelen, vastörvé­nyeken alapuló reális életet, mindazonáltal lehetetelennek hitte azt, hogy ez a rideg szel­lem kell, hogy vezérelje leg­szentebb érzéseit. Nem talált megnyugtató magyarázatot, és csak azt érezte, hogy itt vala­mi fájó hiány van; valami élet- bénitó igazságtalanságot sej­tett a dolog mögött. Pedig bi­zony, ő éppúgy bele fog majd ebbe törődni, ahogy annakidején beletörődött az anyja, ahogy be­letörődnek a barátnői és a töb­biek mind-mind, akik sohasem gondoltak semmi akcióra, akik a ma gyönyöreinek éltek, akik lelketszomoritó gondolatokkal sohasem gyötörték magukat. De amikor arra gondolt, hogy majdan születendő gyermeke ugyanebben az érzéstelen üzleti szellemben fogja hazudni azt a szerelmet, amelyet megölt a pénz, akkor leborult az asztal­ra és keserves sírásra fakadt. Megsiratta az eljövendő szerel­mét. KÉT ÉVIG TARTÓ MURI. A clevelandi magyarajku IWW isták, saját helyiségük­ben, 8622 Buckeye Road, méltó keretek között fogják elbucsuz- tatni, az 1937-es esztendőt, Szil­veszter este, december 31-én. Kezdete 1937-ben, befejezése, 1938-ban. Mindazok, akik az ipari forradalmárok meghitt környezetében kívánnak búcsút venni e küzdelmes évtől, velünk lesznek. Hogy a búcsú könnyebb le­gyen, bufelejtőkről gondoskod­va van. Bercsa és Leisz mun­kástársnőink viszont, magukra vállalták és garantálják, hogy még 1938-ban sem kívánhatnak jobb kosztot, mint amilyent ők fognak felszolgálni. Mindenkit szeretettel vár a Rendezőség. OPEN FORUM Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring St. QUESTION _ DISCUSSIONS. Börtön, kaszárnya, templom nem elég Minden jövendő tűz is bennem él, Hogy a hegyekről ledobja szavam Hogy az utolsó harcos én legyek, És minden ige fölöttem lebeg A simogatás az én lobogóm És minden más szándék szándék- S minden megindul, hogyha én me- talan. gyek! A lelkesedés zengő süvegét Égig hajítják a görnyedt napok, Ha szivetekben a tükör leszek: Az ucca és a föld fia vagyok. Az első levelet Sonnefeld Mik­sa irta Debrecenből. Ebben ar­ról volt szó, hogy ő tud egy na­gyon jó parthiet a Magduska számára; az illető dúsgazdag ügyvéd, fiatal ember és meg­elégszik százezer korona hozo­mánnyal. Sonnefeld ur csupán a hozomány 2 százalékát kíván­ja a közvetítésért. Magda önmagát gyötörve, to­vább folytatta a levelek olvasá­sát. A második levél hiteltudó- sitás volt: “R. S. Dun & Co. — Kauf­männisches Auskunfts bureau, Berlin — 0. H. Dr. Verebélyi Sándor ügyvéd 32 éves nőtlen ember, irodája évente 16.000 koronát jövedel­mez. Atyjának, majd annak el- haltával anyjának ócskavas és zálogház-üzlete volt, amely nagy haszont hozott. Az üzlet­tel a közelmúltban hagytak föl. Anyjával közösen van egy há­romemeletes házuk a Ferenc József-kőruton, amelynek betu­dásával anyjával közös vagyo­nát 300.000 koronára becsülik. Úgy tudják, hogy dr. Verebélyi parasztok körében bekebelezés ellenében kölcsönöket szokott folyósítani nagy haszon mellett. A nevezettről kedvezően véle­kednek egyénét illetőleg. A tu­dósítók nagyobb összegű hitelt megadhatónak tartanak. Erre Sonnefeld Miksa levele következett, amelyben a kitűnő ügynök óvatosságra és elővi­gyázatosságra inti dr. Benede­ket. Ebben írja: “Ha az információk jók, ak­kor a második lépés az, hogy a két legfőképen érdekelt lássa és ismerje egymást, hogy az ügy­nek meglegyen a szerelmi lát­szata. Egyben értesítem, hogy felem szintén informálódik.” Magda sápadtan, szédülve dőlt hátra székében. Minden roman­tikus érzésének és boldog sze­relmi hitének halálát jelentet­te ez a fölfedezés. — Tehát portéka voltam — gondolta szomorúan és megbán­tott szívvel emlékezett vissza a közelmúlt örömös eseményeire, amelyekből mindmostanáig azt gondolta, hogy élete legszebb emlékei lesznek. Undorral gon­dolt arra, hogy a holdvilágot az apró figyelmességeket, azt mind-mind Sonnenfeld ur ren­dezte két percentért. Magda si- koltva, lármázva zokogni sze­retett volna. Becsapottnak, meg- csaltnak érezte magát, minden­ki hazudott neki: az anyja, az apja és a férje, ők mindannyi­an tudtak az üzletről, alkudoz­tak rajta, mint ahogy a porté­kán szokás. Magda el akart menni. De akkor lépett be a már kis­sé öregedő dr. Benedek. Meg­csókolta leányát és az iratok között keresgélve, beszélgetett hozzá: — Hát, hogy vagy, fiacskám . . . Kis Jboldog asszony ... Né­hanapján gondolsz-e még a te jó apukádra ... Mi? ... Te kis elröpült madár? . . . Magda szigorú arckifejezés­sel állt apja elé: — Atyám én az előbb átnéz­tem a VerebélyiSonnenfeld-cso- mót . . . Ha jól láttam, ez az ügy már el is van intézve . . . Mégpedig kedvezően . . . Csak egy baj van a dologban, a leg­inkább érdekelj; fél — már mint én — vissza fog lépni az üzlet­től . . . Benedek nem volt az az em­ber, aki megriadt volna bármily kis akadálytól. Verekedett ő már minden hájjal megkent ró­kákkal is. És hát rendszerint sohasem hagyta cserben régi ravaszsága. Mint öreg törvény­csavaró, ez esetben is föltalálta magát. Leültette tiltakozó póz­ba helyezkedett leányát, azután rágyújtott, leült és nyugodtan magyarázni kezdett: — Nagyon helytelenül tetted, hogy rideg üzleti titkokat tar­talmazó irataim között turkál­tál .. . Ez.árt a te szépen meg­alapozott és eddig még soha senki által sem zavart csöndes és nyugodt boldogságodnak. Te, aki úgyszólván a regények nyo­mán rendezted be az életedet, sohasem fogod megérteni azt az igazságot, amely könyörte­len, amely idealizmust ölő. Ami­kor mi a te boldogságodra tö­rekedtünk, akkor te nem mond­hatod sem nekem, sem senki­nek a földön, hogy meg vagy rövidítve, hogy be vagy csapva. Mi összekötöttük a hasznost a kellemessel, mert a turbékolás- ból nem lehet megélni . . . Hogy ne sokat csűrj em-csa var jam az ügyet, megmondom neked nyíl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom