Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-01-01 / 988. szám
1938 január 1. BÉRMUNKÁS 7 oldal ITT A "LEVÉL” A Munkás december 9-iki számában megjelent NYÍLT LEVELEMRE, Dr. Széllé Lajos, Magyar kir. konzulátus a következő “és megnyugtató” levelet küldte: OLVASSÁTOK! Kedves Sebestyén Ur‘ A “Kanadai Magyar Munkás” f. hó 9-iki számában személyemre mondottak igen jól estek, amiért is fogadja köszönete- met. Amit a magyar kormány szociális politikájára nézve említett, engedje meg, de ezzel nem értek önnel egyet. Higyje meg, hogy a magyar kormány a maga részéről minden lehetőt elkövet, hogy a csonka ország munkás és földművelő osztályának jólétét emelje. E téren már eddig is szerencsére komoly sikert könyvelhet el és lankadatlan erővel dolgozik azon, hogy a társadalom e két főpillérén a jövőben is minél inkább segítsen. Ha Sebestyén ur figyelemmel kisérte a magyar kormány arre vonatkozó tevékenységét, úgy bizonyára igazat fog nekem ebben adni. Elcsüggedésre tehát semmi ok sincsen. Hazafias üdvözlettel Széllé Lajos. M. kir. konzul VÁLASZOM A KONZUL URNÁK Méltóságos Uram' Ha Dr. Széllé Lajos konzul személyét nézem, akkor ez a levél itt nem Íródik le. Azonban nekem magyarország és első- sroban is a magyar nyomorgó milliók sorsa a hivatalbeli sérelemnél jobban fáj s igy a hivatali méltóságod előtt a szociális teendőket illetőleg a következőket kívánom feltárni: Méltóságod hozzám intézett levelének szövegét hivatalbeli korrektségének tekintem, de ez a szociális értelmeknek mindent födő meggyőződése nem lehet! Mert ha magyarországban még is történtek volna kisebbségi szociális intézkedések, úgy a magyar kormány szociális intézkedéseivel a magyar lapok már túl lármázták volna a világ államainak a legszociálisabb lapjait is és ezt a kanadai magyarsághoz érkező hozzátartozói leveleinek tömegei bizonyítanák, én ugyan nem olvasom a kanadai magyarsághoz érkező hozzátartozói leveleket, de a kormány és a magyar lapok hányadát igen csak átlapozgatom, de e lapokban a szociális értelmet illetőleg, még a mindent agyontakargató, különösen a kormány lapok közölt közleményekkel, Méltóságodnak még csak (a rideg, vagy meleg) hivatalos minősége sem dicsekedhetik, ebben az esetben pedig méltóságod levele úgy tűnik föl előttem, mintha Méltóságod Nagybritániáról, vagy Svédország szociális intézkedéseiről akarna beszélni és mintha a “Viharsarok” s a “Néma forradalom” nem is a magyar pusztaságról, hanem Abesszínia sivatagáról íródott volna s mintha Féja Géza és Kovács Imre a megirt müveikért (az alapjában felszántott magyar ugar ért) nem is a magyar zsarnokság lakatját viselnék és még azt is érdemesnek tekintem, hogy a szociális reformokról beszélve Méltóságod úgy elillant Kovács és Féja mellett, mintha ez az egész ügy, csak olyan coloradói néger eset volna, pedig Békéssámson és Budapest is inagyarországon van! S mivel már itt tartunk talán épen időszerű lesz, ha méltóságoddal együtt ( a sok közül) beletekintünk Féja Géza által személyesen felvett adatainak “Viharsarkába”. Nézzük csak mit mond ez a Viharsarok . . . “Békéssámsonon fogyatékosság nélkül a gyermekek 5.3 százaléka, tehát fogyatékossággal bir 94.7 százalék. Füzesgyarmaton a gyermekek 27 százalékát találták egészségesenk ... A Rákóczi telepen ... az iskolás gyermekek 25 százaléka rülies. 30-50 százaléka tetves . . . Ágy a legjobb esetbebn kettő akad egy-egy lakásban, holott a családtagok átlagos száma nyolcra tehető. A gyermekek a földön hemperegnek. Egyetlen ruhájuk a nappali ruha, éjjeli takaró. A ruha tisztántartásáról szó sem lehet . . . Télen a mos- datlanság és gondatlanság folytán a bűz szinte elviselhetetlen. Mikor a tejakció kezdődött, eleinte egymásután “kiadták” a tejet. Jórészük sebes az egyoldalú táplálkozástól, 192 gyermek közül 50 kapott, holott mind rászorult volna. Ebédközben megjelentek a gyermekek 14-16 éves testvérei s könyörögtek, hogy bocsájtsák be őket had egyenek a testvéreik ebédjéből. Megesett az is, hogy az éhező szülő kirántotta gyermeke kezéből az ételt.” Ez méltóságos uram, még méltóságod előtt sem lehet coloradói néger eset, mert Féja Géza az adatot az urnák 1937- ik esztendejében magyarorszá- gon vette fel és Féja Gézának e mellett az adatai mellett egy egész tekintélyes könyvnyi adata sorakozik fel s a tetejébe ez nem is a mexicoi, hanem a magyar közállapotokat sarkalja. Méltóságos uram! Mi itt nem törökországban, hanem (a fogadott hazánk dicséretére legyen mondva) a világ egyik legszociálisabb és legdemokratikusabb államában: canadában élünk és itt mindenki (méltóságod is) mondhat amit akar és ennek az országnak ebben rejlik a megdönthetetlen szellemi ereje s abból sem csinálhatok titkot, hogy amig mi itt (még magyarok is) gyülekezési, sajtó és szólásszabadságot élvezünk, addig a magyar hazánkban a magyar népnek még csak a titkos választójoga sincs meg s ennek a tétjébe a mi szeretett magyar hazánkban olyan kormány székel, amely a vidékre kinevezett gépezetével s annak minden tartalékjával, a maradi- ságot tüzzel-vassal ápolja s a közoktatása a szolgalelküséget egyenesen tenyészti s sajnos a felvilágosítás kérdésében a papság is erre fordítja a legna- gyob gondját. A fegyveres közrendészetre (a csendőr és rendőrségre) a nagyságos uraknak több befolyása van, mint a paragrafusnak s a népelnyomásra az oligarchiájára kényes magyar kormány ezt célzatosan elnézi, sőt ápolja. Ezzel aztán (a kanadai magyarság előtt jobb megfontolásra legyen betudva) a magyar kormány részese volt és lesz minden eljövendő magyar vérengzésnek és pusztulásnak. Én méltóságos uram a magyar kormánytól ezen a téren kérek reformokat s az ilyen értelmű reformokat a társadalom két főpillére is megfogja érezni és szeretni fogja a kormányt. A magyar nép nyomorúságán az nem sokat, vagy semmit sem fog enyhíteni, ha a magyar kormány felváltva, egyszer Mussolini fasizta módjára, máskor meg Hitler nácizmusára refor- málgatja a minisztériumait. No ez az éhező magyar nép szempontjából nem szociális intézkedés ! Érzelmeimnek ilyen súlyosságaival maradtam méltóságodnak hazafias üdvözlettel Sebestyén Dénes BRUNSWiCKI TEREPSZEMLE Egy sokat mondó privát levél, mely a nyilvánosságra kívánkozik Tisztelt Munkástárs! B. sorait a csatolt nyugtával vettem, melyre válaszolva megpróbálom némileg tájékoztatni önt az itteni mozgalmi lehetőségek felől. Bár erre nézve ön kapott egy kis Ízelítőt néhány évvel ezelőtt Sütővel együtt. . . . De had vegyek közelebbi epizódokat. A múlt tavasszal a CIO kezdeményezésére itt is mozgalom indult meg több gyárban — köztük a mienkben is (Mack Plant). Az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy egy kis bőrgyár kivételével — á- melyet nagy kínnal azóta össze tereltek — mi vittük a legtöbbre. .. . Az első alakuló gyűlésen ösz- sze jöttünk 800 megszervezendő munkás közül 15-en, a 15-ik egy besúgó volt az üzmeben és pont arról a részéről ahonnan az őrült munkairam elől már az öngyilkosságba is menekültek. Itt beiratkoztunk 7-en a következő gyűlésen már csak 5-en jelentünk meg, mig végül az utolsón csak a szervezők maguk. Tartozom az igazságnak még azzal a megjegyzéssel is, hogy a' gyárvezetőség részéről alig volt számba vehető ellen állás. A munkások egy része a CIO szervezetet túl radikálisnak, többek szerint meg a unió egyáltalán nem jó. Ezeknek az ő elképzelésük szerint igazuk van mert szerintük a unió egy tőlük teljesen független valami, ami lényegében csak a tisztikarból áll . . . Azóta a műhely viszonyok ugyancsak radikalizálódtak a másik véglet felé. De nem mondhatnám, hogy izgatok is, mert a munkásokból teljesen hiányozni látszik az a bizonyos valami, ami azt fölfogja. Egyekdvüen teljesitik azt az újabban bevezetett bérgyilkos politikát mely szerint az egyszerűbb munka műveletekért A NÉMA VÁDLOTT. Az East Sidei Munkás Dalárda és az IWW clevelandi magyar tagjai közös rendezésében TÁNCAL EGYBEKÖTÖTT műsoros mulatságot rendez 1938 január 1-én, szombaton délután három órai kezdettel, a MUNKÁS OTTHONBAN, 2759 E. 79 Street. Színre kerül a NÉMA VÁDLOTT egy felvonásos társadalmi szinmü, kitűnő szereposztásban. Az év jelentőségét Wiener Andor, a Bérmunkás szerkesztője fogja méltatni. Lesznek kitűnő magánszámok — ének és szavalatok. Disznótoros vacsora és tánc jó zene mellett. Ruhatár 30 cent. Akik a keveset ígérő uj esztendőt kellemes szórakozás mellett akarják elkezdeni, azok okvetlenül jelenjenek meg ezen mulatságon. Közös Bizottság. kevesebb fizetés jár, sőt az uj emberek állandóbb foglalkoztatását mindhogy ezek olcsóbbak. Még azt is tapasztalom, hogy elégtételt éreznek magukban egyeseknek a műhelyből történt távozása láttára. Akár csak a gyávább ragadozó; örül hogy az erősebb által hátra hagyott préda az övé. Újabban a Johnson és Johnson telep szervezésén fáradozik a CIO, házról házra járnak mert gyűlésre egy szálat sem kaphatnak közülük. A vagy három hónap óta folyó munka eredményét a szervezők által az egyik helyi lapban közölt liyen forma hangú lamentálás fejezi ki: “Sehogy sem értjük a magyar munkásoknak a szervezkedéstől való huzódozását akkor, midőn ebben a gyárvezetőségének kedvező (?) állásfoglalásán kívül még törvényes védelem is rendelkezésünkre áll”. Hogy az utóbbiakból mennyi igaz, azt a mi telepünk esetéből kifolyólag egy páran a side wal- kon demonstrálják. . . Bizony mind ezekben nehéz megnyugodni s nem kevésbbé nehéz megérteni, ha csupán csak az embereken kívül álló körülményekre vagyunk tekintettel s nem az emberekre is. Mert azokban van a hiba akik születésnapi ajándékként hozták magukkal a világra . . . Ilyen lelki diszpozíciók közt Munkástárs munka kedvet csak a legvakabb fanatizmus kölcsönözhet. Lám a CIO csak eléggé szerény valami, sőt mi szerintünk összetett kész formájában is csak egy léleknélküli embercsordának számit, de annak a tagadására viszont egész jó, hogy valamely helynek sürün- lakottságával — amint munkástárs jelzi — a szervezkedés lehetősége igazolható. A fent jelzett eredmények láttán az itteni munkásság fogyatékos lelki collectivitása, még a comiknak a 11 Plum st. alatti egy egész évtizeden tartó marakodásával sem menthető. Bár demoralizálóbb mozgalmi teljesítményt ennél aligha látott magyar amerika. Ez a helyzet itt munkástárs, az az hogy itt is csak olyan. Tudósitó.
