Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-02-12 / 994. szám

1938 február 12. BÉRMUNKÁS 3 oldal /Y.VfíY-O.Y.Yt.Y összeszedte: ZÁRA JÁNOS Profit őszentsége — Ahol muszáj örülni — És mi lessz az erdélyi románokkal? — Az öszvér nem ember — Az ember nem öszvér — Háború ellenes dráma — Mint ismeretes a sokmilliós munkanélküli tömegeket az ál­lam alamizsnában részesíti. Az ilyen módon nyújtott alamizs­na ugyan elég arra, hogy az éhenhalástól megmentse a mun­kanélkülieket, de simmi esetre sem elég az életszükségletek fe­dezésére. Mindennek dacára az “állam adósság” naponta milli­ókkal növekszik és a kormány, hogy a mérleget balanszírozza, onnan igyekszik ezen alamizs­nára szükséges összegeket meg­szerezni, ahol van bőven. En­nek értelmében adót vetettek ki többek között a különböző vállalatok és korporációk fölös jövedelmére ( surplus profit) ami általános méltatlankodást váltott ki az ország kapitalistá­iból. Mert a kapitalizmus szive a profitban van és megbokro­sodik, ha a profiton esik csorba. Az utóbbi évek bő aratást nyújtottak a kapitalistáknak és a surplus profit megszámlálha­tatlan milliókkal növekedett. Az körül folyik most a harc, hogy ezt a fölöshaszon óriást adómentesitsék. A közelmúlt na­pokban Washingtonba idézett iparmágnások és pénzfejedel­mek ezt a surplus profit meg­adóztatást tartják a jelen “re- cesssion” (pihenés) okául. Ezen megadóztatás elleni tiltakozá­sul a kapitalisták “sztrájkba” léptek. Ha a profitot megnyir­bálják, beszüntetik a termelést. A New Yorki börze egyik je­les reprezentánsa M. L. Seid- man szerint: “semmiféle adó­nak nincs oly kevés barátja és egyetlen adó sem okozott annyi szívfájdalmat az' üzletnek, mint a surplus profit adó. Vélemé­nyem szerint a legokosabb amit csinálhatnak és a legkedvesebb zene az üzlet fülének, ha men­nél hangosabban kiáltják, hogy a fölöshaszon adót törlik. Kiér­demelte a halálos Ítéletét. Hal­jon meg.” Azon kérdésre, hogy ezen adó eltörlésével eleső összeget honnan hajtsa be a kormány? Mr. Seidman azt ajánlja, hogy szélesítsék ki a “jövedelmi” adót ( income tax) olyanfor­mán, hogy akik eddig a család­tagokra adómentességet élvez­tek, most azok is fizessenek va­lamit. Le kell szállítani az évi jövedelem összegét, hogy a kis- sebb évi jövedelműek is adóz­tassanak meg. Meg van a meg­oldás. A terhek még nagyobb százalékát viseljék a munkások. Eddig aki 2.000 dollárnál keve­sebbet keresett évente nem fi­zetett adót, de ezután még a nyomorúságos keresetből is vissza kell adni bizonyos részt, ami pótolni fogja a surplus pro­fit adót. Mert a profit “szent és sérthetetlen”. * * * Németországban a názi ura­lom hatodik évfordulóját ün­nepelte. Ez alkalommal az egész országban “örömünnep” volt. Németország 60 milliónyi lakossága parancsra “örült” an­nak, hogy részese vagy inkább viselője a világ lagbarbárabb, legvéresebb és legaljasabb ural­kodási rendszerének. Az “ün­neplőket” szuronyokkal kény- szeritették az uccára ünnepel­ni. Akiben volt elég bátorság ellenszegülni a parancsnak, az börtönbe, koncentrációs tábor­ba került, vagy egyenesen a puskacső elé állították. Mert németországban csak egyet sza­bad: teljesíteni a parancsot. Azt nem szabad észre venni, hogy a munkabérek állandóan csökkennek. Hogy a legszüksé­gesebb élelmiszerek egyáltalán einem érhetők és a silány táplá­lékmentes élelmiszerekért pe­dig méreg drága árat kell fizet­ni. Hogy a lakás hiány minden nap idültebb lesz. Hogy véle­mény nyilvánítási jog nincs. Hogy olvasni azt szabad, amit Hitler engedélyez. Minden mun­kásnak “szervezetbe” kell tar­tozni, amelynek irányítása ha­sonló a hadseregéhez. Mindezt és sok mást a német munkás­ságnak nem szabad észre venni csak örülni szabad annak, hogy a sors oly széles látókörű atyás­kodó vezérrel áldotta meg őket, akinek a nép minden bajára, minden fájdalmára van orvos­sága: a börtön és puskagolyó. * * » Az amerikai magyar sajtó megfujta a “riadót”. Meg kell menteni a Romániában élő ma­gyarokat. New Yorktól San Franciscoig minden magyar lapnál viszhangra talált a fel­szólítás. A liberális, fél-liberális konzervatív és ultra-konzerva- tiv lapok mind megegyeznek abban, hogy “meg kell mente­ni erdély magyarságát.” Az utóbbi időkig, csak a konzerva­tív sajtó kardoskodott amellett, hogy az elszakított magyarlak­ta területeket vissza kell csa­tolni magyarországhoz, most az­onban, hogy románia a fasizta Goga Oktávián diktátorsága alá került az amerikai magyar sajtó “egységfrontra” lépett. De hogyan is kívánják meg­menteni erdély magyarságát ? “Vissza kell csatolni erdélyt magyarországhoz.” Nem hin­nénk, hogy az amerikai magyar sajtó termékek tájékozatlanok volnának a magyar dolgozók sorsa felől. Nem hisszük, hogy nem ismernék azt a kálváriát, melyet húsz év óta járnak a ma­gyarországi dolgozók. Az ipari munkásság szégyenletesen ala­csony élet standardját, a pa­rasztság állati nívóra süllyesz­tését, a csendőr szuronyok és herélőkések villongását nem csak behunyt szemmel nézi a magyar kormány, hanem min­den utat eltorlaszol, amely ez ­en állapotok orvoslásához ve­zetne. A zsarnokság ül orgiát Magyarországon. Ezek tudatában, mennyiben segítene az erdélyi magyarsá­gon, ha erdélyt vissza csatolnák Magyarországhoz ? Nézetünk szerint “csöbörből-vödörbe” es­nének. De, meg aztán, miért csak a románjában élő magyar­ság sorsa fáj a “szabadságsze­rető” sajtónak? A román elnyo­mottak nem éppen úgy érzik a gyilkos rendszer hatátását? És ha vissza csatolnák erdélyt ma­gyarországhoz, ott nem éppen úgy várna rájuk a herélő kés a Horthy uralom alatt, mint ahogy romániában a Goga ura­lom alatt? Miért hát a müfel- háborodás ? Ha az amerikai magyar sajtó őszinte hive a szabadságnak, akkor minden ország zsarnokai ellen fel kell venni a harcot. És mivel a zsarnokság a kapitalis­ta, a bérrendszerbe gyökered­zik, azt csak ennek megszünte­tésével lehet elérni. * * * Sokan úgy vélekednek, hog/ a természetben az ember a leg- fejletteb lény. Azí ember gon­dolkozni tud, megtudja külön­böztetni a jót a rosztól és meg­van rá a mód, hogy elhárítsa a rosszat és használja ki a jót. Ezt a felfogást látszik megcá folni egy professzor, aki a Mis­souri egyetemen tartott előa­dást a ló és öszvér (mule) te­nyésztőknek. Professzor Trow­bridge szerint nem felel meg az igazságnak az az állítás, hogy az öszvér akaratos, hanem az öszvérnél erősebben van kifej­lődve a létfentartás ösztöne, mint a lónál. “ A ló sokszor megerőlteti magát a húzásban —mondja a professzor — az öszvér azonban vigyázatosabb. Amikor érzi, hogy a nehéz mur, ka ártalmára van az egészségé­nek, megtagadja a munkát.” Nem tudjuk, hogy tényleg tu­datosan cselekszik-e az öszvér, amikor nem hajlandó megszakí­tani magát a munkába, de bár miért teszi is, sok ember pél­dát vehetne tőlük. Ha az ösz­vérnek kellene az öntödékben az acél telepeken, bányákban, festék és üveg gyárakban, érc olvasztókban és sok száz veszé­lyes helyeken dolgozni, amilyen öntudatot tulajdonit nekik a professzor, már bizonyára rá jöttek volna, hogy szervezke­déssel védekezni tudnának az állati kizsákmányolás ellen és szervezett erővel igyekeznének megszüntetni az egészségre oly káros munkahelyeket, ahol em­berek dolgoznak. A munkások ilyesmire nem képesek. Vésse emlékezetébe minden­ki március hatodikét. Ezen a napon hozzák színre az IWW. chicagói magyar tagjai Mayer B. József megrázó háborús drá­máját: a “SÁR ÉS VÉR”-t. Anyák, arák. feleségek és gyer­mekek, apák és férjek, nézzé­tek meg, hogy mit várhattok a háborútól. A “SÁR ÉS VÉR” nektek íródott. Nektek, akiknek annak minden borzalmát át kell élni. A háború minden szenve­dése és terhe a ti vállaitokra nehezedik. HA ŐSZINTÉK LEHETNEK. Daily Herald jelenti: A Saar vidéken a nácihatóságok hetek óta propagandát csináltak a bá­nyászok között, hogy a külön­böző ünnepnapokon elvesztett munkaórák helyett dolgozzanak január valamennyi vasárnap­ján. A nácik ennél az agitáció- nál nemzeti érdekekre hivatkoz­tak. A saarvidéki bányák mun­kásai titkos szavazással dön­töttek a kérdés fölött és 43.000 bányászból 40.000 a nácijavas­lat ellen szavazott. “A PÉNZ KOMÉDIÁJA” FIGU­RÁINAK JELLEMZÉSE Ben Johnson, örökbecsű mü­vében “A pénz komédiájában” méltán jelöli meg állatnevekkel karaktereit, mint például: róka légy, holló, keselyű és a többi, mert a különböző állatok alap- természetével ragyogóan tudja megvilágítani azokat a gonosz emberi tulajdonságokat, melye­ket a pénz őrülete hoz felszínre s mely tulajdonképpen alapja az emberiség nagy tragédiájá­nak. Ernőd Tamás klasszikus fordí­tása hü tükre azoknak a drámai végtelenül szellemes és humo­ros jeleneteknek, melyekkel Ben Johnson hat képből álló szatírájában kemény vonalak­kal karikirozza figuráit, hogy megértesse a közönséggel a tár­sadalom legnagyobb hibáit. Ben Johnsonnak ez a gyönyö­rű alkotása szinte felbecsülhe- tetelen értékű úgy irodalmilag, mint társadalmi szempontból. Papp István és kitűnő mű­vészgárdája a legnagyobb am­bícióval készülnek “A pénz ko­médiája” február 20-iki előadá­sára, amely New Yorkban lesz megtartva a 86-ik uccai York- ville Casinoban. A közönségnek egy olyan kü­lönleges és érdekes színjáték­ban lesz része, amilyent ameri­kai magyar színpadon még so­ha sem volt alkalma látni. Igyekezzék tehát jegyét min­denki mielőbb beszerezni a szo­kott helyeken, hogy alkalma le­gyen megnézni “A pénz komé­diáját”. AZ OROSZ FILMIPAR SÚ­LYOS VÁLSÁGA. A moszkvai “Pravdá”-ban nagy cikk jelent meg, amely be­számol arról, hogy az orosz filmipar vezetőit szándékos kár­tevés miatt letartóztatták. Első­sorban Borisz Szumjatszkijt vá­dolják azzal, hogy tönkretette az orosz filmipart. — Az orsoz filmtermelés — írja a “Pravda” — 1935 óta úgy mennyiségileg, mint minő­ségileg katasztrofálisan rom­lott. 1936-ra 165 film gyártá­sát írtak elő, valójában azonban csak 46 film készült el. 1937- ben már csak 25 filmet gyár­tottak. Az elmúlt két évben ké­szült 71 film közül 39-et meg kellett semmisiteni, mert úgy politikai, mint művészeti szem­pontból használhatatlanok vol­tak. Szumjatszkij igazgatónak azt is szemére veti a “Pravda”, hogy minden olyan filmtémát visszautasított, amely a hadse­reg vagy az ifjumunkásmozga- lom népszerűségét lett volna hi­vatva fokozni. Természetesen, azért készült néhány olyan orosz film is, a- mely világszerte feltűnést kel­tett és amelyeket nagy siker­rel játszanak a nyugateurópai mozikban is. OPEN FORUM Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring St. QUESTION — DISCUSSIONS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom