Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-02-12 / 994. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 február 12. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: ’•’gy évre .................... $2.00 One Year____________$2.00 félévre ................. 1.00 Six Months_________ 1.00 Egyes szára ára ........... 5c Single Copy_________ 5c Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ---------- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD ”®»42 Tyúkkal költött “kacsák” A munkásmozgalmi események oly gyorsan követik egy­mást, hogy örök éberséghez szoktatott, trenírozott figyelemnek kell lenni, mindennek megfigyeléséhez. Az elmúlt héten három olyan dolog történt, melyek e rovat­ba kívánkoznak. Megfigyelésünk, összehasonlításunk és kommen­tárral ellátásuk is elválaszthatatlanul forrasszák őket egymásba. Washingtonban, az United Mine Workers of America kon­vencióján, már túlestek az alapszabályok módosításán. Ebből megtudjuk azt, hogy a CIO. anyamozgalma, és a kommunisták viszonya, hasonlít ahoz a bizonyos tyúkhoz, mellyel kacastojást költettek . . . A bányásszervezet meghagyta alapszábályaiban a kommun­ista ellenes klauzulát, melynek értelmében, ha valamelyik bá­nyász, tagja a kommunista pártnak, vagy kommunista eszmék­nek ad hangot, kizárható a szervezetből. E pontokat kibővítették azzal is, hogy aki pártelveket (kom­munista) vall, soha nem lehet a Bányászszervezíet tisztviselője. Az United Auto Workers Union nevében, annak főtisztvi­selői, Mr. Martinnal az élen, paktumot kötöttek a General Mo­tors Co.-val és határozott Ígéretet tettek arra, hogy a munkán- való sztrájk taktikáját végérvényesen elvetik mint harci eszközt és a jövőben nem engednek meg olyan sztrjákot,melyet a tag­ság kezdeményez a vezérek, hozzájárulása nélkül. Hasonló Ígéretet már tettek Martinék a közelmúltban is. De a szervezet tagsága, azt túlnyomó szavazattöbbséggel elve­tette. Hogy ez meg ne ismétlődhessék, a legújabb paktumot már nem is bocsájtották az Auto Unió (CIO.) tagjai elé, hanem mint befejezett, megmásíthatatlan tényt vezéri gesztussal deklarálták. Ugyancsak detroitban, több mint százezer munkanélküli autómunkást, a Cadillac Squaren felvonultattak egy demonstrá­cióra, melyen tiltakoztak a városi adminisztráció szervezett munkás ellenes eljárásai ellen és több gyorsabb segélykiutaláso­kat követeltek. E három esemény csokorba kötése nem is olyan könnyű fe­ladat. Úgy vagyunk vele, mintha három hadonászó őrültet akar­nánk, egyetlen kényszerzubbonyba szorítani. Megkérdezhetnénk, a kommunistákat és azokat is akik jog­talanul, felelőtlenül és felelőségnélkül magukat azoknak vallják, bogy mit keresnek a CIO. körül. ök viszont azt felelnék a detroiti demonstráció után, hogy ezt . . . Lássátok? Ez az ... Mi itt érezzük magunkat otthon. Micsoda demonstráció! És ezt mi csináltuk. Bizony. Ilyen befo­lyásunk van nekünk . . . Viszont, hogyan egyeztethető össze az a paktum, melyet Martinék kötöttek a General Motors Co.-val? Erre szabatosan es gyorsan felelnék, hogy ezt nem ők, hanem az Auto Workers Union tisztviselői csinálták és azok érte a felelősek . . . Gazdasági szervezet — Auto Workers Unió, több mint két­százezer taggal, Cadillac Squarre megy demonstrálni és ugyan­akkor megfosztja a gyári szervezeteket a szabad, közvetlen cse­lekvési jogtól és a szervezeti demokráciától. Egy szervezet, mely — HA — Detroit és vidékén elevenek és holtak felett rendelkezhetnék, segélyért, levesért és jogokért könyörög, mely ipari erejének gyakorlása helyett, az uccára vonul. Hát ilyennek képzelik el a munkásság forradalmi szerveze­tét és osztályharcos csoportusulását? Nem e csudálotas, hogy a zagyvaságtól a szellemi szecskától és a botor ellentmondásoktól még annyi józansággal és türelemmel is bir a tagság, mint ami­lyent tanúsít tűrhetetlen helyzetében ide-oda rángatottságában? És van e még ezek után is kételyük azoknak, az IWW józan bírálatában? Merik e mondani, vagy állítani, hogy a CIO. az AFofL-lel folytatott kakasviadala és cibálódása ellenére is an­nak nem egy fattyú hajtása. Hát igy kell kinézni egy Forradal­mi Ipari Szervezetnek! Hát az United Mine Workers újdonsült alapszabálya az osztályharc szellemét tükrözi vissza? Martin paktáló, jogfosztó, munkásdemokráciát ölő cselekvése és az Autó­ipar rabszolgáinak tehetetlenségre kárhoztatott gúzsbakötése nem e azt mutatja, hogy a kommunista tyúkok által költött CIO. kacsák, legjobban a szakszervezeti mocsárban való lubicko­lást szeretik és az elvtársak kotlós tyuk módjára, szaladgálhat­nak a parton? Hát nem e. FRED ERWIN BEAL, szökéssel és másodfokú gyilkossággal vádolva, a Massaehusett-i rendőrség fogdájába, harcol a kiadatás ellen. Beái után, North Carolina bosszúálló szövő­bárói nyújtották ki szőrös mancsukat és minden áron meg­kísérlik a kiadatását. A North Carolinai vérbriák már előre dörzsölik mancsaikat a jó fogás miatt s ha tőlük fog függni, Fred Erwin Beal, nem kerülheti el bosszuszomjukat. Fred Beal tehát nem elfelejtett, — csak elhagyott ember. Két állam törvényei között került az úgynevezett igazságszol­gáltatás présébe és közvetlen hozzátartozóin kívül sem szimpátiát sem támogatást, vagy védelmet nem várhat. * * * AZ OLVASÓ BIZONYÁRA összeráncolt homlokkal azon töri az eszét, hogy ki is az a Fred Erwin Beal? Ugy-e? mintha is­merős volna a név? Mintha hallották volna már valamikor? Úgy van . . . Nagyon ismerős név az övé. Sztrájkvezére volt a Gastoniai szövő sztrájknak, melyet az a bizonyos görbe vonalak szerint kicirkalmazott National Textile Unió veze­tett és elárult, megbuktatott, az 1928-as időkben. Fred Er­win Beal, valamikor front page news volt a Daily Worker- ben és a jobblétre szenderült Uj Előrében. Hajdanában ő is fényes csillag volt. Olyasféle, kire a párt kódexe szerint, csak felfelé lehetett tekinteni. * * * A SÁTRAKBAN LAKÓ SZÖVŐMUNKÁSOKAT, kiket a szövő­bárók parancsát vakon teljesítő törvényes vigilantik ottho­naikból kiszórtak — éjnek idején a sheriff vezetésével meg­támadta a csőcselék és parázs harc fejlődött ki, melyben a támadók közül többen — közöttük a sheriff is — életüket veszítették. A régi kipróbált recept szerint, a sztrájkvezető­ket helyezték ez miatt letartóztatásba, közöttük elsősorban Fred Beáit is. Minden suta vezetés ellenére maga a sztrájk jó jövedelmi forrása volt a Pártnak és lapjainak, valamint a védelemből élő ILD-nek is. Pénz volt bőven — Beáit és társait, 10 ezer dolláros biztosítékok ellenében kiváltották és szabadlábra helyezték. * * * SÚLYOS KIFOGÁSOKAT EMELTÜNK abban az időben amiatt, hogy a Kommunista párt utasítására, az helyett, hogy a pert lefolytatták volna, — a kiváltott vádlottakat, Szovjet Oroszországba szöktették! Gyávaságnak és árulásnak mi­nősítettük e cselekvésüket, ami alól csak a tova illanó idő, valamint sok más ehez hasonló cselekvésük után teljes széj­jel züllésük mentette fel őket, — úgy ahogy —. Fred Beal viszont tovább csillogott. Irta a zengő zengedező dicshim­nuszokat a “Proletárok Hazájából” és áldotta a percet, melyben elhatározta magát a kapitalizmustóli bucsumon- dásra és utolsó “Istenhozzádot” kiálthatott a Manhattani “Szabadságszobornak”. * * * AZÓTA SOK VIZ FOLYT LE A VOLGÁN. Beái nemcsak Ame­rikában, nemcsak az Amerikai Kommunista Pártban, de a Szovjetben is elhagyott ember lett. Akkor hallottunk róla ismét, midőn tavaly megjelent egy könyve és a kapitalista lapok legrondább)'aiban, a Hearst lapokban Oroszországi ta­pasztalatairól olyan ada okát és olyan hangon irta meg, mellyel magára vonta azoknak a haragját, kik bálványozták istenítették őt, kiknek a szovjet égen ragyogó üstökösük volt. Nagyon szerették volna, de Beáit nem lehetett elfelej­teni. A North Carolinai “Hill Billy”-nek is volt annyi ma­gához való esze, hogy amit a pártvezérektől tanult, azt ho­gyan lehet készpénzre váltani a tőkéseknél. * * * NEM HŐS MÁR A SZÖVŐSZTRÁJK nagy hőse. Renegát, stréber kapitalista bérenc szociál fasiszta, a pártvezérek szemében. Az ILD. azóta alaposan leapadt kasszáján is lakat van. Nem tízezer dollárt, de tiz centet sem adnának érdekében még ak­kor sem, ha ezzel életét lehetne mgmenteni. Bár mi nem vesszük készpénznek azi a vádat, hogy Beái rendőrkézre juttatásához a volt elvtársai nyújtottak segédkezet — A sors e kegyetlen játékában meglátni bírjuk azt a tragédiát, melynek meg játszásához egy hajdani szövőgyári munkás főszerepet kapott s ha a jelek nem csalnak, az utolsó felvo­nása is ott fejeződik be ennek a munkásdrámának, ahol az első kezdődött . . . Gastonia, North Carolinában. * * * A PÁRTVEZÉREK ÚGY REAGÁLNAK most Fred Beal nevé­nek említésére, mint a szabómester a fürészreszelésre. Nem szeretik hallani még említését sem. Ami azt illeti, mi sem vagyunk tőle túlságosan elragadtatva. Nem is voltunk so­ha. Akkor sem, mikor legfényesebben ragyogtatták a párt egén. Nem is sietünk gyors védelmet ajánlani ügyéhez, de ez nem is a mi hivatásunk. Csupán körmök közé vettük az esetet, mely végeredményében munkásmozgalmi ügy — egy frame-upnak a folytatása melynek szerencsétlen áldozata épen azok által lett cserben hagyva, akik az ügyén keresett összeget előbb elköltötték, mintsem befejezést nyert volna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom