Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-01-29 / 992. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 január 29. DISPUTA VERES PÉTER KOZOTT FEJTŐ FERENC A “FAJI SZOCIALIZMUSRÓL” VAGY A “SZÁMADÁS” KÖNYVKRITIKÁJA. írja: VERES PÉTER A “Szocializmus” cimü budapesti szocialista folyóiratban, egy rendkívül érdekes és tanulságos vita ért véget a közelmúltban. Pró és kontra, úgy a könyv Írója, mint annak kritikusa, tárgy és irodalmi isemereteikkel, alapos nekikészültséggel mérkőznek meg a nyilvánosság előtt a folyóirat hasábjain. Olyan kérdést feszegetnek és hoznak napirendre, melynek átvételével és a Bérmunkásban való folytatólagos közlésével nemcsak érdekfeszitő olvasmányt, nyújtunk, hanem a világszemléletek és szemben álló ellentétek két briliáns toliforgatójának irodalmi csatájából, tudásunkat gyarapithat- juk. (Szerk.) ambíció is. Vágyhatik világirodalmi vagy világtörténelmi szerepre, de ehhez is csak a saját közösségén keresztül vezet az ut. Ez egészséges, reális, érthető viszony. Nekem nincs is itt semmi eltagadni valóm: én igenis a saját faji közösségemen belül akarok érvényesülni. (Hogy “érvényesülés” alatt mit értek, azt úgy hiszem, mindenki tudja: nem polgári karrierről van szó.) S hitem szerint az egyben a legigazibb szocialista álláspont is. A legelső marxista parancsok egyike helytállni és változtatni ott, ahol vagy, ahol erőidet a leghatásosabban fejtheted ki. Ezt értem én faji szloidaritásnak is. Nekem, mint magyar szocialistának, az a kötelességem, hogy a saját fajtám útját egyengessem a kollektivizmus felé, a németeké meg s a többieké ugyanaz. Ahogyan és amikor lehet, ezen kell munkálkodni. S ebben a munkában itthon érzem magam, nyelvileg, kulturálisan, vérség szerint benne élek a saját közösségemben, igy a közösség érdeke s az én ambícióm pontosan egybevágnak. De éppen ez az asszimilált vagy félig asszimilált zsidó irók tragédiája. Nekik nincs ilyen közösségük, a zsidóságnak nincs saját élete. Az ami van, az meg nekik már nem kell. Legjobb, legkompetensebb írásaikat is tolakodásnak, sznobizmusnak minősítik. Viszont ebből ered irigykedésük, gyanakvásuk, de- nunciálásuk is a fajilag magyar Írókkal szemben. Ugyancsak ezeknek a féltékenysége is ebből érthető. Hiába van több jövedelmük, biztosabb megélhetésük, ők az igazi szellemi vezetők szerepére vágynak. A többieknek ugyan köny- nyebb, akik nem ilyen igényesek, és megelégednek a pénzzel az újság- és plakátdicsőséggel, de ezzel is úgy áll a dolog, hogy ma már hiába nyernek világdijakat, hiába csinálnak nemzetközi karriert a zsidó irók, itthon egyszerűen nem ismerik el magyar írónak őket. Még az egyetlen hely, ahol kevesebb a féltékenység és a gyűlölet: a szaktudományok területe, ahol a legnyugodtabban kiélhetik a zsidók is a szellemi ambícióikat. Igazságos-e vagy sem, ez nem kérdés. Ez igy van. Tény. Ezen változtatni az osztálytársadalomban már nem lehet. Ezért a zsidó intelletuelnek a legelső kötelessége az osztálytársadalom megszüntetése érdekében harcolni. Ha nem lehet és nem célszerű az első sorokban, akkor álljon a második vagy tizedik sorba. Nem mondhatnám eddig, hogy erre nagyon hajlanának. Nagy többségük “polgári baloldali” lesz, vagyis olyan radikális, aki csak úgy egyénien radikális. * Befejezésül tehát: ne féljünk a faji gondolattól, ne féljünk, hogy vele szemben a szociológiai igazságok — a tények, az osztájlytények — ilemaradnak. Ezek keresztültörnek minden “zoo-politikán”, minden ideológiai hamisításon, álvalóságon, átmeneti vagy másodrendű valóságokon; mert ezek az emberi együttélés első törvényei. Ezekután pedig kijelentem, hogy nem érzem zavarosnak ezt a gondolkozási vonalat, ellenkezőleg, dialektikusnak és marxistának tartom, s igy nem fogok visszatérni a “hagyományos szocializmus”-hoz, mert sohasem távolodtam el tőle, még ha sokszor uj területen botorkáltam is és meglátásaimat uj nyelven fejeztem is ki. Nem “engedmények”-ről van itt tehát szó, hanem meggyőződésről hiszen a Számadásból is inkább kihagytam, amit muszáj volt, mintsem mást Írjak, mint amit hiszek. így a világszemléletem hiányait sem kell kiegészíteni, esetleg csak a tudományos készültségemet és a kifejezőké- pességeTnet kell olyanra fejleszteni, hogy mennél többen és mennél jobban megérthessenek még ha uj gondolatokat vetek is fel. Fejtő Ferenc barátomnak pedig azt ajánlom, hogy úgy most mint a jövőben hasonló tárgyilagossággal intézzük el a vitánkat és bontsuk ki a trójai falovat s nézzük meg, mi van a hasában . . . Válasz Veres Péternek Irta, FEJTŐ FERENC Kénytelen vagyok fenntartani, sőt álahuzni azt, amit Veres Péter “faji szocializmusának” zavarosságáról mondottam. Az ellentmondások s a zavar főokát abban látom, hogy Veres Péter nem a fajkérdésről szóló megbízható s valóban tudományos müvekből merítette értesüléseit, hanem közkeletű agi- tációs hírlapi és férc-frázisokat vetett össze saját tapasztalataival s e különleges vegyületet — fajelméleti és szocialista “kölcsönös rábeszélés” hibrid termékét — igyekezett aztán bizonyos rendszerbeli kapcsolatba hozni a marxizmussal. * Veres Péter cikkemre irt válaszában megpróbálja magyarázni és világítani, hogy mit ért faj alatt. Azzal kezdi, hogy annak jelölésére, amit ő faj szó alatt ért, “sajnos ...” ezidő- szerint nincs megfelelő szó”. Kutatni kezd szóemlékeinek tarában: “a nemzet” — írja — nem jó, “mert nagyon elhasznált értelmű . . . ”. szóval, ha nem volna elhasznált értelmű, akkor a nemzet is jó lehetne? Szeretném tudni, hogy egy fogalom megjelölésénél döntő szempont-e a jelölésre használható szó “elhasznált” volta; szeretném tudni azt is, hogy egy fogalom megjelölésénei döntő szempont-e a jelölésre használható szó “elhasznált” volta: szeretném tudni azt is, hogy mit jelent egy szó értelmének “elhasználata”; mert azzal, hogy sokan sokat visszaéltek már a nemzet szóval, értelmét még éppen úgy nem használták el, mint ahogy a szocializmus kifejezését is nyugodt lelkiismerettel alkalmazhatjuk, annak ellenére, hogy a “nemzeti szocializmus” formájában lényegével éppen ellentétes eszmekor megjelölésére fordították. Aztán meg — kérdem Veres Pétert — a frissebb keletű faj szóval nem éltek-e vissza A “faji gondolattal történelmet csinálnak” — mondja Veres Péter s ez igaz, de nem érv, egyrészt azért, mert a nemzet szóval is csináltak már egy kis történelmet, másrészt Veres Péter jól tudja, hogy ami történelmet a faj szóval csinálnak, nem éppen kecsegtető a szó szocialista használatra és elismerésére. Veres Péter tovább válogat a szavakban: “A tisztára zoológiái — írja — a “rassz antropológiai jelentőségű, igy mégis kénytelen vagyok a faj szót használni”. A faj szó azonban pontos magyar fordítása és megfelelője a francia race( ma- (Foly tatjuk) KRITIKA THE LABOR SPY RACKET. IRTA, LEO HUBERMAN. Modem Age Books Inc., New York. N. Y. Akik a fasizmus terjeszkedésétől félnek és Európai megtestesítőit, Német, Olaszországokban, a maguk mezítelenségében mutogatják, helyesen tennék, ha egy kicsit Amerikában is körülnéznének. Amíg Rooseveltékben látják azt az áttörhetet- len kőfalat, mely a kétes “demokráciának” biztosítéka, fellelhetnék, hogy a fasizmus előfutárjai, gyökeret tápláló ingová- nyai, már régen beleették magukat az amerikai iparokba oly annyira, hogy az onnan való kiirtásuk külső törekvései ma már céltalanok és meddők. Célirányos, céltudatos, bátor' forradalmi készséggel és elszántsággal rendekező munkásszervezet képes csak a fasizmus gyökereit kitépni. A fasizmus pestise, legelőször a munkásmozgalmat pusztítja el. Addig nincs és nem is lehet biztonságban, amig szervezett munkássággal kell számolnia. Minden hódítási cél, hatalmi téboly és látszólagos politikai hatalommá alakulását, a munkásmozgalom megbénítása, belső ellentétek szitása, erejének lebontása és teljes megsemmisítése előzi meg. Amerikában, 230 kémvállalat spicli érdekeltség operál. A La Folette Civil Liberties Committee félbeszakított vizsgálatai eredményeként, 2,500,000 szóban, nyolc vaskos kötetben foglalták össze a gyári kémrendszer működését. Ezekben nem szerepelnek a gyárvezetőség által, a társulatok zsoldjában direkt alkalmazott besúgók, csak a külső vál- lalkozókéi. Kihalgattak vállalati elnököket, superintendenteket, bószo- kat és fóremanokat. Direktóriumi elnököket, detektív vállalatok főnökeit és a munkát végző professzionista spicliket. Ebből a képzeletet szédíti) munkából sűrítette össze, köny nyen megérthető gondolatokba, mondanivalóit Leo Huberman Ezen adathalmazból kotorászta ki azokat az adatokat, melyek felkiáltó jelekként figyelmet parancsolnak mindenkitől, akik valami közösséget éreznek és vállalnak a haladással, akii nem riadnak vissza a meredek partnak haladó munkásmozgalom építésétől. Külön fejezetet szentel, a szakszervezeti munkásvezéreknek, munkásfékereknek könyvében. Negyvenhét fontos szak- szervezeti pozíciókat betöltő, elnök-tői lefelé egyszerű bizalmi férfiakig lajtromozza a gyászvitézek még gyászosabb, megvetendő, utálatos spicliskedését akik mint a spiclivállalatok alkalmazottjai, ' a La Folette bizottság hálóját nem tudták ki kerülni. A Corporation Auxiliary spiclivállalat clevelandi irodája, 1935 novemberében, újabb 30 spiclit állított munkába, hogy a növekvő szervezkedési mozgalmakat gátolja. Ezek közül, 23 ird és olvasd: huszonhárom szakszervezeti befolyásos pozíciókat betöltő volt. Iparok és üzemek sorozata, bennük a spiclik munkálkodásának káros hatásai, munkásmozgalmak leépítése, kibontakozásuknak megakadályozása, gyűlnek össze sorrendben úgy, hogy ökölbe szorul olvasásuk után a kéz és lesújtani szeretne. Emberek tönkretétele, munkából való elbocsájtások, váro- sokbóli kiüldözések és még a segélyirodák ellenük való felso- rakozása is kidomborodik egy egy ciklusában. Az iparfejedelmek, évenként, 80,000,000 ird és olvasd: nyolcvan millió dollárt költenek el spicliszolgálatokra. Ennyit utalnak ki magánvállalatoknak. A könyv nem csak érdemes olvasmány, hanem tanulmány is. Betekintést nyújt, az ipari élet belsejébe. Elválasztja az ipart az államtól. Bemutatja a maga erejében. Abban a függetlenségében mely nem tűr ellentmondást, beavatkozást, mely csak a szervezkedni vágyódó, elszánt és erős akaratú munkásságon, törik meg. A fasizmus terjedését az iparokban kell meggátolni. W.
