Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-01-29 / 992. szám
1938 január 29. BÉRMUNKÁS 3 oldal IN WEN- ONNAN összeszedte: ZÁRA JÁNOS Ne hidjetek a tőkéseknek — Ne bízzatok a politikusok hitegetésében — “Sár és Vér” — Ha az osztályhü kapitalista lapokat olvassuk, vagy a kapitalista osztály ideológiájával telt politikusokat halgatjuk, azt kell hinnünk, hogy az amerikai munkásság beevezett tejbe-méz- be úszó kanaánba. Annyit kotyognak az utóbbi időben arról hogy a kormány ezt, meg amazt csinálja a munkásság érdekében és hogy a kapitalizmus teljesen a kormány rabszolgája lett, hogyha saját bőrünkön nem tapasztalnánk az ellenkezőjét, még el is hinnénk, örök- ' ké a félelemről és bizonytalanságról beszélnek és ezt hozzák fel a jelen “recession” okául. Azért szórják a munkások százezreit az uccára, mert a holnap bizonytalanságától való félelmükben nem mernek befektetéseket eszközölni. Ennyi lárma után, már magunk is kutatni kezdtünk, hogy melyek azok a törvények, a- melyek annyira kétségbe ejtették a kapitalizmust ? Azonban a leggondosabb kutatás után sem voltunk képesek nyomára akadni olyan törvényeknek, amely okot adna a kapitalizmusnak ezen hátborzongató félelmére. A tény azi, hogy a Wagner féle maximális munkaidő és minimális órabér törvény javaslat az egyetlen, amely név- leg munkás törvény, de a hónapok óta tartó vitákban, maguk a “new deal-isták”, akik a törvényt javasolták elismerték, sőt ezt használták érveknek, hogy ezen törvény sokkal előnyösebb a munkáltatóknak, mint a munkásoknak. És mégis még ezt is annyira ellenzi a kapitalizmus, hogy megkötötte magát, mint az akaratos ló és sem fenyegetésre, sem pedig a kérésre nem mozdul. Ettől a passzív ellenállástól a kormány is annyira megijedt, hogy konferenciára idézte be az iparmágnásokat Washingtonba. A beidézettek között szerepltek bankárok és a nagyobb ipari vállalatok megbízottai. Többek között kihalgatáson volt Lam- mont Du Pont az amerikai muníció gyárosok leghatalmasab- bika, aki a közel múltban az “American Manufacturers Association” előtt tartott beszédében élesen kritizálta a hozott és hozandó törvényeket. Du Pont a szenátusi bizottság előtt azzal okolta meg a jelen pangás okát, hogy bizonyos törvények a “bizonytalanság ködébe” vannak burkolva és az üzlet emberek nem tudják felismerni ezen törvények célját, eszerint félnek üzleti vállalkozásokba fogni. Ha volnának ilyen törvények, amelyek a munkásság érdekeit szolgálják és a kapitalizmusnak ártalmára volna, Du Pontnak tudni kellene, ameny- nyiben ő az egyik legvehemen- sebb vezére az ily törvények támadóinak. Nézzük mit mond Du Pont: “Én nem tudom, mi az értelmük ezen törvényeknek. Ha valamit tudnának tenni, hogy tisztáznák azokat.” Byrnes szenátor: “Melyik az a törvény ” Du Pont: “Nem hiszem, hogy határozott példát hozhatnék fel . . . Azt hiszem, hogy egyes kivonatai a munkástörvényeknek, amelyek bizonytalanok”. Byrnes szenátor: “Volt önnek baja a munkásaival ezen törvény következményeként ?” Du Pont: “Nálunk nem voltak munkászavargások.” Byrnes szenátor: “Tehát a törvény kitételei egyáltalában nem vágtak az ön vállalatának érdekeibe ?” Du Pont: “Arra nagyon vigyáztunk, hogy a törvényeknek engedelmeskedjünk.” Miután Du Pont beismerte, hogy egyáltalában nem ütközött nehézségekbe a törvényeknek engedelmeskedni, amely “bizonytalannak” láttatja a jövőt, Murray szenátor annak o- kai iránt érdeklődött, hogy miért, szórták a munkások ezreit az uccára úgy a Du Pont, mint más nagy vállalatok. Murray szenátor: “ön mindig bizonyos félelemmel tekintett a jelen kormány intézkedései felé? Nem de? Du Pont: “Egyénileg igen”. Murray szenátor: “Mindazmellett, a tény az, hogy a jelen kormány intézkedései nyomán az üzleti forgalom példátlan emelkedést mutatott 1937 tavaszáig.” Du Pont: “Azt hiszem ez tény. Az emelkedés nagyon jó volt.” Murray szenátor: “Én számított ilyesmire?” Du Pont: “Nem abban az időben.” A fenti válaszokból kitűnik, hogy a hozott törvények egyáltalában nem szolgálják any- nyira a munkásság érdekeit, hogy a munkáltatóknak ártana, valamint, hogy a Roosevelt adminisztráció ténykedései folytán az üzleti világ nemremélt jövedelmet élvezett az elmúlt év tavaszáig. De miért akkor ez az irtózatos lárma? Minden jel arra vall, hogy a sokat emlegetett “prosperitás” csak a kizsákmányolóké volt. A munkásság milliói állandó munkanélküliségre vanak kárhoztatva és a munkáltatók ennek dacára, példátlan jövedelmet zsebeltek be az utóbbi években. Mennyiben szolgálják ezek a “munkástörvények” a munkásság érdekeit? Egészen más itt a baj. A kapitalizmus megérett a pusztulásra. A fejlett termelő eszközök folytonos gyorsítása és túlságos hosszú időn át üzemben tartása folytán sokkal gyorsabban megy az áruk termelése, mint amennyit képesek vagyunk vissza vásárolni. A munkások miihói csaknem teljesen vásárló képtelenek, akik dolgoznak azoknak nagyrésze a szükségleteknek csak nagyon kis részét képesek megvásárolni és igy bekövetkezik, hogy a termelt áruk felhalmozódnak. Nem igaz, hogy “túltermelés” van. Inkább nincs vásárló képesség. A pillanatnyi megoldása ennek, hogy le kell szállítani a munkaidőt annyira, hogy az összes munkabíró és dolgozni akaró munkanélküliek bejussanak az ipartelepekre. A munka- nélküliség megszüntetésével a munkabérek emelése aztán már könnyű dolog. Ilyen folyamat természetesen csak a munkáltatók profitja rovására történhetik. Tőlük várni ennek bevezetését, kishitűség. Ennek bevezetése a munkásságra vár, amire csak az esetben lesz képes, há a jelen követelményeinek megfelelő forradalmi Ipari Szervezetbe szervezkedik. . * * Hs * Aki a szabadság fogalmával tisztába van, az megegyezik velünk abban, hogy a diktatúra ■—- bármilyen szinü legyen is az — teljesen ellenkező fogalmat képvisel. Vannak akik ellenségei a fehér, fekete, vagy más szinü diktatúrának, de favorizálják a vöröset. A mi felfogásunk szerint azonban, bármily szinü legyen is, az a társadalom zömének, tehát a munkásosztálynak elnyomását szolgálja a kiváltságos egyének, vagy osztályok javára. Ahol diktatúra van — vájjon van-e ország amely mentes ettől — ott a társadalom hasznos osztályának, a teremlőknek csak eggyett szabad tenni — teljesíteni a diktátorok kívánságát. A diktatúra nem uj keletű. A kizsákmányoló osztály mindig alkalmazta azt a kizsákmányol- takkal szemben. De, amig a régi módszerü diktatúra a köny- nyebb fenyítést alkalmazta a lázadókkal szemoen, addig az újszerű diktátorok úgy vélekednek, hogy a lázadók elhal- gattatására a legalkalmasabb módszer a puskagolyó. A halott ember már nem lázad az elnyomatás ellen. . Az utóbbi két évtizedben szörnyű példák tárultak a szemeink elé a diktatúrát illetőleg. Magyarország, olasz, orosz, német, japán és legutóbb románia került ily újfajta diktatúra alá és csodálatos, hogy a munkás- osztály mindezeket a legnagyobb közömbösséggel nézi. Ha ilyen arányban haladunk, pár év leforgása alatt a világ dolgozói a rabszolgakor borzalmainál is szörnyűségesebb helyzetbe kerül. Ma még egyes országokban legalább jajgatni lehet ha fáj, a fasizmus terjedésével azonban még ennek lehetősége is elvész. Hitler szerint, nincs igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy németországban nem szabad kritizálni. “Mi kritizálhatunk. És van elég kritizálni való, de a felül levők kritizálnak és az alantasok fogadják azt.” A diktátorok minden országban igy vélekednek. A fasizmus az egész világon mindenfelé terjed. A felületesek úgy vélekednek, hogy nincs eszköz annak megállítására. Pedig van. A tettre lusták állíthatják csak azt, hogy nincs. Spanyolországban néhány millió forradalmi ipari munkás immár másfél éve képes ellent állni a fél európa közvetlen és másik fél európa burkolt támogatását élvező fasizta hordáknak. Ha a világ munkássága, csak tizedrész annyi áldozatra volna hajlandó a fasizmus meggátlá- sára, mint amennyit a spanyol NÁCI VEZÉR A SÜLLYESZTŐBEN Már félhivatalosan is híre jár annak, hogy a nácik átalakítják kormányukat. Elsősorban is betöltik a birodalmi gazdasági miniszteri széket, amely Schacht lemondásával megüresedett. Ezenfelül külön sajtö- miniszteriumot alakítanak, és a vezetője Hitler egyik legbensőbb hive: Dietrich lesz. A sajtóügyet elválasztják a propa- gandaminiszteriumtól, ami Göb- bels háttérbe szorítását jelenti. A Göring—Hess—Göbbels párbaj Göring fölülkerekedésével végződött. Az ellentétek még a “hosszú kések éjszakája” előtti időkre nyúlnak vissza s Göbbels valóban csak jókor köszönthette, hogy nem járt úgy, mint Röhmék, akikkel egy szárnyhoz tartozott. Megbukik Seldte is és minisztériuma: a birodalmi munkaügyi minisztérium, mint fölösleges emlék, egészen megszűnik. Az ügykört a gazdasági minisztériumba osztják be. A szociális vonatkozású ügyeket Ley kapja, akinek másfél évvel ezelőtti erkölcsi bukása bizonyos egészen személyes okokból nem járt egyúttal a közszereplésből való kizá- sásával is, sőt most miniszterré lesz, C. F. munkásság már eddig hozott, a fasizmus belátható időn belül a múlt emléke volna és vele eggyütt pusztulna a kapitalizmus is, amely a fasizmus karjaiba keres menedéket. * * » A levegő az egész világon puskapor szagától bűzös. Európában, ázsiában és afrikéban vérpatakok folynak. A háború réme kisért minden felé. Ifjak és öregek, férfiak, nők és gyermekek ezreit pusztítja a háború. A városok védtelen _ lakossága éppen oly veszélynek van kitéve, mint a tüzvonalban levő katona. Az ágyú golyók és a repülőgépekről ledobott bombák a csecsemők és aggastyánokat is egyformán pusztítják. Az emberiség ezen szörnyű rémének magakadályozására mindenkinek akcióba kell lépni. Azt is megmondjuk, hogyan. Fel kell világosítani a munkásságot ezen irtózatos szörnyeteg ténykedése felől. Meg kell velük ismertetni a háború szörnyűségeit. Ez az első lépés. Az IWW. chicagói magyar tagjai ezt a célt kívánják szolgálni, amikor tervbe vették Mayer B. József legújabb háborús drámájának bemutatását. A színmű cime: SÁR ÉS VÉR” a próbák már lázasan folynak és a szinmü március 6-án kerül bemutatásra a Lincoln Auditóriumban, 4217 Lincoln Ave. Ezúton is felszólítjuk a chicagói magyar munkásságot, hogy lépjenek haladéktalanul érintkezésbe az IWW. magyar tagjaival és legyenek segítségükre a magyarság ezreinek toborzásában. Ezrek nézzék meg a háború borzalmait, melyet a “SÁR ÉS VÉR” fog szemléltetővé tenni március hatodikén. I Olvasd a Bérmunkást!