Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-01-22 / 991. szám
1938 január 22. BÉRMUNKÁS 3 oldal INNEN- ONNAN összeszedte: ZÁRA JÁNOS Mikor és hogyan lehet egyenlőség? — Pusztulnak a méregkeverők is — Hitleri logika — Az amerikai ipar és üzlet belefáradt a nagy mozgásba és pihenőt vesz. Valamikor régen amikor az üzlet nem hozott elegendő profitot és leállították a termelést, azt mondták, hogy “crisis” (üzleti válság) van. Később uj nevet adtak a pangásnak; “depression” (pangás) lett belőle. Azonban ameriká- ban szeretik a változatosságot és amint az idők változnak úgy változnak vele az elnevezések is. Újabban már sem nem depression, sem nem crisis, hanem “business recession” (üzleti pihenő) lett. De bármilyen néven nevezik is az; eredmény egy és ugyanaz. A munkások milliói az uccá- ra kerülnek, megszűnik a kereset és az ország lakosságának nagyszázaléka a legnagyobb nélkülözések elé kerül. A munkásság között tanyát üt a nyomor. Sokan az éhezést megunva öngyilkosok lesznek, a türelmesebbek éhen pusztulnak, a bátrabbak rabolni mennek, bár az utóbbiakat legtöbb esetben elfogják és “állami gondnokság” alá helyezik. A lavina feltartózhatalanul rohan a lejtőn. A munkások ezrével és tízezrével kerülnek az uccára. Az acél, automobil élelmezés, bánya, általános áru gyártási iparok ontják — nem a termelt árut — hanem a munkásokat a nyomorba. Amikor mindezeket naponta olvassuk, részesei vagyunk ezen kálváriának, ugyan akkor a szenátusi bizottság nyilvánosságra hozta az ipar fejedelmek évi bevételeiről készített kimutatást. E két tény egymás mellé állítva, még a vaknak is meg kell látni, hogy itt valami nincs rendjén. Az elmúlt év novemberében a kormány által megejtett “munka- nélküli cenzus” szerint 11 millión felül volt a munkanélküliek száma. Azóta néhány millióval emelkedett e szám. A munkáltatók panaszkodnak, hogy nincs rendelés, képtelenek a munkásokat foglalkoztatni, de ugyanakkor az iparfejedelmek fél milliós évi fizetéseket húznak. A nagy korporációk között első helyen áll a General Motors Croporation, amely a legmagasabb összegeket fizeti ki és a legnagyobb számmal vannak a lajstromon a magas fizetések. A.P. Sloan, aki az elmúlt évig elnöke volt a G.M.C.-nak 1936- ban 561,311 dollár évi fizetést húzott. W.S. Knudsen, aki jelenleg elnöke, 459,878 dollárt; L. P. Fisher, szintén a G.M.C.- nál 307,773; C.F. Kettering G. M. C. 304,400; A.J. Fisher G.M. C. 303,423; E. J. Fisher G.M.C. 303.423; W. A. Fisher G.M.C. 303.423. Ezen hét vezető embere a General Motors Corpora- tionnak 2 és fél millió dollárt húzott fizetés címén 1936-ban. Ugyan ebben az időben volt folyamatban az a hatalmas autó ipari sztrájk, amelynek láttára hidegborzongás futott végig a munkáltatók hátán. Mennyire lamentáltak, hogy az ipar nem bir el újabb béremeléseket. Ugyanazok az egyének, akik fél milliós évi fizetéseket húznak, körömszakadtáig ellenszegülnek, amikor a munkások néhány rongyos cent béremelést követelnek. Nyilván való, hogy itt az “egyenlőség” mérlege hamis szerkezettel van ellátva. A General Motors Corporation munkásai és vezérei fizetései közötti szakadék azonban nem áthidalhatatlan. Meg van rá a mód, hogy a General Motors minden “alkalmazottja” egyforma fizetést kapjon. Pl. ha az automobil és a többi iparok munkásai is szervezkednek a forradalmi Egy Nagy Szervezetbe és lefoglalják a termelés és szétosztás eszközeit, megszüntetik a kiváltságokat és mindenki megkapja a munkája teljes gyümölcsét. A General Motors telepein foglalkoztatott összes munkások közös hozzájárulására van szükség, hogy az automobilok elkészüljenek, tehát csak természetes, hogy mindenkinek egyformán kell részesedni a termelt javak jövedelméből. Ez lesz az egyenlőség. * * * Nem tudni, hogy az amerikai nép okosodik-e. vagy vissza fejlődik, de tény az, hogy 1937 évben 221 újság szűnt meg az Egyesült Államokban. Az N. W. Ayer & Son’s nyilvántartási cég kimutatása szerint 1937- ben 2,084 angol nyelvű napi újság jelent meg az országban, ami 23-al kevesebb mint 1936- ban. 10,629 hetilap, ami 176 e- sést mutat s 359 hetenként kétszer megjelenő lap, 18-al kevesebb, mint az előző évben. Az idegen nyelvű lapok száma hárommal emelkedett az elmúlt évben. A napi sajtó átlaga az évben 41,400,000 volt. Ha tekintetbe vesszük, hogy am ég megjelenő 13,072 újság mennyi mérget, mennyi káros szellemi táplálékot nyújt olvasóinak, egy cseppet sem sajnálkozunk azon, hogy 221 megszűnt. örvendetes volna, ha amilyen arányban fogy a szellemi mérget nyújtó lapok száma, oly százalékban emelkedne a munkás lapok olvasóinak száma. Erre a feltevésre azonban kevés ok van. Pedig, amig az arány meg nem változik, a munkásosztály ügyének győzelme kevés reménnyel kecsegtet. * * * Aki a szabadság fogalmával valamennyire tisztában van az kétségtelenül egyet ért velünk abban, hogy a német nép a történelem leggyalázatosabb napjait éli. A háború előtti “vassarok uralom” a jelenhez képest “menyország” volt, de azért, amikor Hitler ur a külföldi országok képviselői előtt nyilatkozik, úgy tünteti fel, mintha a német nép beérkezett volna az ígéret földjére. A németországban levő külföldi diplomaták az elmúlt héten jöttek össze, hogy kölcsönösen kicseréljék a szokásos újévi üdvözleteket és ez alkalomra Hitler elmondta, hogy milyen ‘áldás” a német népre az ő uralma. Erélyesen hangsúlyozta, hogy németország minden országgal békében akar élni, mert az ő “elve a béke”. A Hitler “békéje” is olyan, mint amikor a rabló feltartóztat valakit és az áldozat látva a fegyvert, ‘önként” adja át a nála levő pénzt, vagy értéktárgyat. AZ EFAIIA EGYSÉGFRONTOT SEM NEM IRIGYELlOK SEM NEM KÖVETELJÜK Páris, — Verdier bíboros, Pá- ris érseke Rómából visszatérve, üzenetet intézett egyházkerületének híveihez, üzenetében beszámol azokról a kijelentésekről, amelyeket különkihallga- tása alkalmával a pápa tett előtte. A pápa ez alkalommal többi között a következőket mondotta: — Az együttműködést akar- jáktok-e? Mi, keresztények, könnyíteni akarunk azokon és meg akarjuk vigasztalni azokat, akik szenvednek, segíteni akarunk a munkásnak, hogy hozzájusson minden jogához, elő akarjuk készíteni az igazságban és könyörületben minden ember kibékülését. Ha felénk nyújtott kezetek azt jelenti, hogy jobban meg akarjátok ismerni katolikus testvéreiteket azért, hogy jobban tiszteletben tartsátok az ő meggyőződésüket, érzelmieket és munkájukat, akkor az egyház nem utasítja vissza a fejvilágositó munka elvégzését és hamarosan tapasztalhatjátok majd azt hogy nagy mértékben elő tudja mozdítani minden ember boldogságát. Verdier bibqros üzenete ezután igy folytatódik: — Mély megindulással hallgattuk, amikor a Szentatya december 15-i beszédében — viszhangul a kommunizmusról és az istentagadásról szóló “Divine Redemp- toris” enciklika nagyszerű ajánlásaira — nyivánosan kifejtette e nagy gondolatot. A pápa ezt mondotta ez alkalommal: “Mi is, mint Te, ó, isteni szamaritánus, kezet akarunk nyújtani mindazoknak, akik szenvednek vagy nyomorognak és bízunk benne hogy könnyitünk rajtuk vagy legalább is megerősítjük és vigasztaljuk őket. Mi is meg a- karjuk őket segíteni, föltéve, hogy nem kívánják tőlünk azt, hogy a legkisebb darabkáját is föláldozzuk annak a szent igazságnak, amely alapja és gyökere minden igaz könyörületnek és minden igaz üdvnek.” * Páris — A kommunista párt köreiből közlik, hogy Thorez a kommunista párt főtitkára, lojálisán, minden kétértelműség és minden elhallgatás nélkül kezet nyújtott a katolikusoknak. A kommunista párt három nap múlva tartandó országos nagy gyűlésén alkalma lesz arra, hogy kifejtse hogyan lehet és kell elképzelni az együttműködést a katolikusokkal. Rendkívül örvendünk annak — mondják —, hogy a pápa válaszolt ajánlatunkra. Verdier bíboros üzenete, amely közli a pápa által bíborosoknak adott tanácsokat, nagy örömmel tölt el minket. Meg kell j egyénünk hogy Páris érsekénél mindig töltetlen megértést találunk az együttműködés tekintetében. nevezetesen a szegények támogatásának és az emberi nyomorúság enyhítésének munkájában. A kommunista párt vezetői megjegyzik, hogy nincs szó arról, hogy a párt bármelyik tagja is lemondjon a párt tanairól és elméleteiről. A kommunisták továbbra is laikusok maradnak, de minden eretnekség nélkül és arra törekszenek, hogy a szociális kérdésekben a mások hitét tiszteletbentartó közös eljárást biztosítsanak. Hozzáteszik továbbá, hogy remélik, ez az együttműködés előmozdítja a béke megvédését. * Páris — A Francia Szocialista Párt (SFIO) és a Kommunisták Franciaországi pártjai között az egységesítő tárgyalások december végén megszakadtak jelentősebb eredmények nélkül. A tárgyallások félbeszakítására az adott okot, hogy az “Le Humanite” kommunista lapban, Georges Di- mirtov aláírásával — ki a III-ik Kommunista Internacionáíénak titkára — egy támadó cikk jelent meg a szocialista mozgo- lom ellen. Dimitrov azzal vádolja a Francia szocialistákat, hogy a fasizmust támogatják. A Francia szocialisták sérelmesnek tekintik ezt a támadást és igazságtalannak is. Arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ha ők a fasizmus támogatásában bűnösök — Dimitrov szerint — akkor a Francia kommunisták is azok, mert hosszú idő óta egységes akciókat folytattak már jóval az egyesitő tárgyallások előtt és alatta is. A Francia munkásság megmozdulásaiban közösen és nem egymás ellen működtek. Ha tehát Dimitrov jobban ismeri a francia viszonyokat és eseményeket azoknál, akik abban cselekvő szerepet töltenek be, semmi értelmét nem látják a szocialisták a további tárgyallások folytatásának. Ezzel indokolta meg a SFIO végrehajtó tanácsa, a tárgyallások részükről való felfüggesztését. Dimitrov azzal vádolta a Francia szocialistákat a nevezett cikkben, hogy a Il-ik In- ternacionálé égisze alatt mükö(Folytatás a 7-ik oldalon)
