Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-01-22 / 991. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 január 22. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: c'try évre .................. $2.00 One Year ___________ $2.00 félévre ................ 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára _____ 5c Single Copy ________ 5c Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD •’•Sag*' 42 Mi történt a kuliszák mögött. Se vége, se hossza a kommentároknak, jóslásoknak és találgatásoknak, melyek egy héttel azután sem szünetelnek, mikor Roosevelt elnök magához hivatta a tőke képviselőit. A zárt körű tárgyallásokról fantasztikus találgatások keringenek a levegőben s még azok is csak nehezen igazodnak el a jelentések között, akik gyakorlottak a sorok közötti olvasásban. “A történelem megismétlődik”. Hasonló konferenciát, az 1929-es “fekete péntek” után Hoover elnök is össze hivott. Ezen a tárgyalláson megigértette a nagytőkések képviselőivel, hogy nem fognak bérlevágást eszközölni és nem fogják, az amerikai munkásság életszínvonalát alászállitani. Azon munkásemberek, kiknek idegzetét és emlékező képességét, még nem őrölte fel a kenyérgond: nem felejthették el, hogy az iparfejedelmek jóformán haza sem értek, hanem táviratilag rendelték el a bér le vágásokat. Ami a Hoover — Tőke'- képviselet tárgyallásán és utána történt, arról felesleges beszélni .. . Arra még mindenki emlékszik. Némi személycserével, de ugyanazon iparvállalatok intézői jelentek meg a Roosevelti konferencián is és még valaki — Lewis — CIO. munkásvezér. Mi nem fogunk csatlakozni, a kivácsiskodók táborához. A rideg gazdasági tények és társadalmi alapismereteink alapján próbáljuk meg felboncolni és analizálni az eseményt. Mint materialisták, gazdasági érdekcsoportokra, két ellentétes érdekeket képviselő osztályokra osztottnak ismerjük és valljuk a társadalmat. Nem kételkedünk abban, hogy Roosevelt jól válogatta e meg az öt iparfejedelmet és hogy tényleg keresztmetszetét alkotják e azok a kapitalista képviseletnek. Elfogadjuk vita nélkül, hogy a ’’Big Five” méltó és joggal felruházott az amerikai tőkések reprezentánsaként megjelenni a Washingtoni konferencián. Abban viszont nemcsak kételkedünk, de egyenesen tagadjuk, hogy Roosevelt a parancsnoki szerepet töltötte be; hogy az elnöki fölényt a kormányzói bizalmat éreztette velük. Ezen a találkozón, Roosevelt csak kérhetett, csak engedményeket ígérhetett a nagytőke képviselőinek, akik tőle a világon semmit sem kértek. Legfeljebb csak barátságosan, mosolygósán elbeszélgettek és közölték, hogy egyik, vagy másik hatalmas ipar- vállalat igazgatósági gyűlésein, milyen tervezetet, munkaprogramot fogadtak el. Kétségtelen, hogy ebbe a munkaporgramba, alacsonyabb munkabéreket és sok más olyan dolgokat foglaltak bele, melyek nincsennek harmóniában Roosevelték tőkeadóztató és szabadszervezkedést hangoztató programjával. Az ipar és kereskedelmi kamarák nyílt állásfoglalásai ezek és azoknak képviselői nem kellett, hogy titkolódzanak. Ha valaki Ígért, az csak Roosevelt lehetett. S hogy Roosevelt Ígért, misem igazolja jobban, mint John L. Lewis meghívása, aki akkor fogta meg a kilincset, mikor az még meleg volt az iparbárók kézfogásától. Egyszerű a dolog. Ha az iparfejedelmeknek olcsó munkaerőre, türelmes rabszolgákra van szükségük, akkor ezt nem az elnök, hanem a munkásvezérek hivatottak garantálni. Ha tehát képet akarunk konstruálni arról ami a Fehér házban történt, akkor a három csoportot: Rooseveltéket, a Tőkések képviselőit és Lewiséket kell együvé hozni és meg van a tiszta kép. Roosevelt nagy és üres Ígéreteiből egyetlen egyet sem valósíthat meg, a tőkések ellenére. Roosevelt kormánya a tőkéseknek tett ígéretének megvalósítására is képtelen, a munkásvezérek akarata és jóváhagyása nélkül. Viszont az is kétségtelen, hogy a megalkuvásra hajlamos és minisztrációja. Kétségtelen, hogy a megalkuvásra hajlamos és politikai ambícióiról ismert Lewis, kooperációt Ígért. Hiszen ha a CIO. széjjel hull, az ő ambíciói is széjjel mállnak. Már pedig a CIO. — ideig — óráig csak úgy maradhat egyben, ha munkaalkalmat biztosítanak a tagjaiknak. Munkaalkalmat viszont csak a tőkések biztosíthatnak egyenlőre. Kétségtelen, hogy Washingtonban megalkudtak, üzletet kötöttek a munkások bőrére. Lewis a történelem legnagyobb árulására készül. Hogy ez sikerül e neki? az viszont az amerikai munkásságtól függ. Senki mástól. BUDAPESTI ÉS BÉCSI JELENTÉSEK arról számolnak be, hogy a Magyar, valamint az Osztrák népet nyúzó kormányok, egyszerre ismerték el Franco generálist és Juntáját, mint a spanyol nép képviselőjét. Ez az elismerés kissé korai. Sőt ha a Spanyol térképre nézünk és a harctéri jelentéseket figyeljük, túlságosan korainak tűnik fel. Hiszen egy esztendő óta egy tapodtat sem haladtak a fasizta zsoldosok. Ellenkezőleg. A szabadságért küzdő spanyol munkáshadsereg, egymás után foglalja vissza a fontos pozicókat Ettől eltekintve az elismerés logikus . . . Horthy, Darányi, Stahrenberg, meg Franco rokonlelkek. Sőt az is bizonyos, hogy Franco eltaposása után, rájuk is sor kerülhet. A sürgős elismerés viszont, e tényen semmit sem változtat. Nem szoroz, nem oszt. * * * A BETYÁR VILÁGBAN NEM OLVASTUK, hogy a Szovjet nagykövetet visszarendelték magyarországból, aki többi követtársai módjára, mióta Budapestet elhagyta, nem hallatott magáról. Ilyen fontos dologról pedig illenék írni. Ez Szovjet és Magyar ügy is. Elvégre, ha már Horthyország és a Szovjet kereskedelmi és diplomáciái viszonyban vannak, akkor megszabad írni, ha a Szovjet követ, hirtelen elhagyja a posztját. Igaz, hogy rossz nyelvek már arról beszélnek, hogy Dr. Bekzadiánnak, valószínűleg rövid interjúja lesz csak Stalinnal ... És azután elfogják őt is küldeni Karakhán török nagykövethez, kinek élete után golyók töttök pontot * ^ * A GÉPTECHNIKÁT ÉS A . MECHANIZÁLÁST általánosságban, arról is meglehet állapítani fejlődésmenetében, hogy egy-egy ország mennyi olajat használ el évenként. Az elmúlt 1937-es esztendőben. Olaszország több olajat fogyasztott, illetve a dupláját annak, amit az Ethiópiai háborús évben. Csak azt kell tudnunk, hogy a szerencsétlen sze- recseneket halomra gyilkoló repülőgépekben, Szovjet olaj égett. Nos és megsúgjuk . . . nembánjuk akárhányan meghallják is, hogy a spanyol proletárok tízezreire halált okádó fasizta repülőgépek is szovjet olajat használnak. Erre viszont a “beavatottak” azt felelik, hogy kérem ez politika, diplomácia . . . nem munkásmozgalom. Nem hát . . . * * * MEGVAGYUNK GYŐZŐDVE ARRÓL, hogy a szovjet olajku- taknál szorgoskodó munkások megkérdezése és beavatása nélkül folynak a transzakciók a diplomaták — népies nyelven a nemzetközi méregkeverők között. Nincsen kétségünk az iránt, hogy azi olajipar dogozói nem is sejtik, hogy hová kinek szállítják az általuk kezelt, finomított olajat. Sőt messzebbmegyünk még ennél is . . . sokezer olyan proletár forradalmár él a szovjetben, kik életük kockáztatása árán is tiltakoznának, szembehelyezkednének azzal a bölcs diplomáciával, mely testvérgyikosságban bűnrészessé alj ásította őket az Ethiópiai feketbőrüek ellen viselt rablóhadjáratban és az olajon keresztül, eszköznek használták fel szintén, Mussolini Francóék cimboráskodásában. Viszont ez nem politika, sem nem diplomácia ... ez munkásmozgalom. * * * AZ EGYENES ÉS GÖRBE KACSKARING,ÓK, tézisek és vonalak pont e keresztezésnél térnek el a munkásmoz'galomtól. Itt jelentkezik a szembeszökő ellentét, diplomáciát űző politikusok, politikai pártok és a munkásmozgalom között. A Szocializmus, kommunizmus megvalósulásától, gyakorlásától olyan távol — vagy ahogy tetszik, olyan közel — vannak mint ahoz, hogy a termelők saját szervezeteiken keresztül szabják meg a munkaidőt, a termelt javak mennyiségét, minőségét sőt annak hováforditását, elosztását is. A Szovjet politikusai, diplomatái szerint, ilyesminek gyakorlására, a szovjet dolgozói, még nem érettek . . . S, hogy ők, a politikusok és diplomaták az ilyesmit jobban értik, azzal bizonyítsák be, hogy a szovjetben gyártott olajat Mussolininál váltják be. ők érettek. Érettek a rothadásig. * * * MÁR SOKFAJTA MAGYART ISMERTÜNK, ez ismeretünket gazdagítják eggyel a chicagói “elvtársak”, akik BÉKESZERETŐ magyarokat hívogatnak egy gyűlésre, ahol Féja Géza bebörtönzött magyar iró ügyét készülnek ismertetni. Élünk a gyanúperrel, hogy erről a gyűlésről, éppen a BÉKESZERETŐK maradnak távol. Érdekes a hasonlat, a chicagói meg a lezajlott new yorki gyűlés között. New Yorkban, Lengyel Emil és Rév. Takaró Géza neveit használták fel gyűjtő cégérnek. Gyanús előérzetből . . . saját szónokaik mellett jobb hangzású és tekintélyesebb nevekre volt szükségük. A nevezettek közül Takaró tiltakozott nevének fel- használása ellen. Lengyel Emil meg nem jelent meg. Chicagóban ugylátszik nincsenek lépes nevek. így a gyűlés szónokait nem említik a meghívókon, a BÉKESZERTő magyarok. Mi van ott? Szégyenük nevüket, vagy nem bíznak a “magyarok” tolakodásában? . . .