Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-01-15 / 990. szám
1938 január 15. BÉRMUNKÁS 5 oldal- NYÍLT tér Egy szerkesztői üzenet margójára “A Munkás” Sz. L. P. lap január első számában, a szerkesztő ‘elvtárs a nyelvöltögető elvtársát” olyként próbálja tisztázni, hogy egy szerkesztői üzenetben, egy ilyen csinos üzenetet küld: “mi mindig bizonyítani szoktuk állításainkat”. Hát kérem szeretettel ez minden csak nem az állításnak a bizonyítéka. S ha valamit bizonyít, úgy az a valami nem más mint az, hogy a “szerkesztő elvtárs” egy húron pendül a rágalmazó “elv- társával”. Voltaképpen ez nem is meglepő, hanem inkább természetes. Az ily fajta “bizonyítás” folyományaként, az A Munkás jóhiszemű akroni olvasói viszont, nemcsak a cikkírót, hanem a szerkesztő elvtársát is hazug rágalmazónak tartják. Mert ha az “A Munkás” szerkesztőjében, csak egy kicsivel is több munkásbecsület és munkástisztesség volna, mint a rágalmazóban (hát benne nincs — szedő gyerek) akkor azon írásért rendre utasította volna annak elkövetőjét, a dolgozatot meg az Íróasztala melletti papírkosárba csúsztatta volna. De miután egy szerkesztőtől többet lehet várni, mint egy meghibbant agyú követőtől és mert egy szerkesztőnek biráló képessége is kellene legyen és a cikk közlése, valamint a szerkesztői üzenet által az ily kvalitások teljes hiányát igazolja, neki kétszeres megvetés jár. Azt izeni a “szerkesztő elvtárs”, hogy: “Ha ezért az IWW tagok felbőszülnek, az az ő bajuk, Mi megmaradunk a tárgyilagosságnál. ők csak hazudjanak és rágalmazzanak. Már többször rájuk ütöttük ezért a gazemberség bélyegét.” Eddig úgy voltunk informálva, hogy new yorkban már régen nincsen erdő ... A fenti idézet meg azt igazolja, hogy van. Sőt még csárda is kell legyen, mert a hang, amit a “szerkesztő” használ, nem a munkásmozgalom fraziológiája hanem korcsmái beszéd. Nem olyan könnyű a gyakorlatban csinálni valamit, mint biztos fedezékből káromkodni és becsületes munkásemberekre “gazemberi” jelzőket osztogatni. Viszont ahoz, hogy az IWW-nak erkölcsi prédikációt tartsanak a munkás tisztesség, a munkás becsület és az osztály szolidaritás elemi szabályait kell megtanulják gyakorlatba vinni — ha ilyesmi már nincs önöknél kizárva. Mi azt, hogy “felbőszülni”? Ugyan ugyan . . . Hát azért, hogy az IWW tagjai az osztaly- harcban megedződtek, az Sz.L. Pisták meg a választási nyávogásban hátgerincsorvadásba estek, nem kell mindjárt megijedni .. . Vegyék tudomásul, hogy az akroni iWW-isták még abban is válogatósak, hogy kikre haragudjanak meg. “Felbőszülni”? Dehogy, dehogy kérem. Nem ez a helyes megnevezés. Az akroni magyar IWWsisták önökön szánakoznak! Szánalommal nézünk le önökre és arra a papír tekercsre, melynek hasábjairól pajzánul elemi iskolás gyerekek mosolygásával fújják a fűzfa sípot az osztályharc hirdetése helyett. Szánalmat keltő az a nyelvöl- tögetésük is amit kalapácsolásnak neveznek, melyben minket is próbálgatnak néha megcsiklandozni, hogy marhaságaikon úgy nevessünk mint azok, a borotválkozó gyerekek akik Írják. Ti szegény legények, még azt is kifogásoltátok, hogy az IWW tagjai, Kun Béla védelmére keltek. Harkályok módjára kalapácsoltatok vertétek a pártot, mint valami odvas fát és gúnyolódtatok. Pedig ha a munkásmozgalom történetét olvasta volna a harkály (kalapácsos) tudnia kellene, hogy az IWW. a szólás, sajtó és az emberi szabadságjogokért harcolt fennállása óta. Sőt egyszer-kétszer, még az Sz. L. P. uccai gyűléseinek védelmezésétől sem húzódott vissza clevelandon! Persze a szólásszabadság és a bebör- tönzöttekért vívott harcokat el tudtuk és el válasszuk, a választási cécóktól. Ennyit még a harkály (kalapácsos) is megérthetne. És mióta lett az IWW politika ellenes szervezet “elvtárs”? Ejnye mán no! Ennél többet kellene tudni még egy olyan “szerkesztőnek” is, aki a forradalmi párt lapot összeszerkeszti. Tudni kellene, hogy az IWW nem politikaellenes hanem POLITIKAMENTES GAZDASÁGI szervezet. Forradalmi IPARI SZERVEZET és szakmai szervezkedés ellenes alakulat. Igaz viszont, hogy nem játszunk politikai pártosdit. És erre minden okunk mellett az az egy is elég volna, hogy benneteket végig nézünk. Mi komolyan vesszük a munkásmozgalELŐADÁS AKRONBAN A társadalmi bajokat és betegségeket sokféleként próbálják orvosolni. Vannak olyanok — legtöbben — akik teljes bizalommal tekintenek az adminisztráció felé és a növekedő munkanélküliség dacára, tőle várják az orvoslást. Mások a Roosevelt kormányban, a fasizmus védőbástyáját vélik felismerni. Olyanok, akik a CIO-ban reménykednek és olyanok is akik a rövidebb munkaidő és magasabb bérekért folyó harcokat, “szocialista tudálékossággal” lekicsinylik. Ezeknek a kérdéseknek tisztázására, az akroni magyar IWW-isták, folyó hó január 30-án szómba teste, az akroni Magyar Házban, 112 E. Thornton st., tudományos előadást rendeznek. Tárgy: Wall Street vagy Washington? Melyik az igazi hatalom? A saját sorsa iránt érdeklődő és tanulni vágyó akroni munkásságot szeretettel hívjuk meg erre az előadásra, melynek előadója: WIENER ANDOR munkástárs, a Bérmunkás szerkesztője lesz clevelandból. Mindenkit elvárunk és szívesen látunk. Az IWW akroni tagjai. VÉDELMI NUUGTÁZÁS Az Egyetemes Védelmi Bizottsághoz a karácsonyi alapra küldtek: L. Fishbein, N. Y., az 59-563-803 és 845 sz. gy. ivén $14.25-öt — J. Bogad Millmont Pa. 40 sz. gy. iv $3.25, melyet köszönettel nyugtáz a központ. mat, osztályharcot vívunk, hirdetünk, nem a nyelvünket nyújtogatjuk másokra. Ha mi állítunk bizonyítunk is. Mi állítjuk, hogy az akroni “Figyelő” által elkövetett cikk hazugság és rágalmazás. A bizonyítást akronban részben már elvégeztük melynek kapcsán, a “megvetésből” mellyel a szerkesztő elvtárs a szerkesztői üzenetet befejezi — olyan adagot kapott itteni elvtársa, hogy abból egy porciót önnek is küldhet new yorkba. Amegvetés annak és azoknak jár, aki, vagy akik valótlanságot állítanak. Ezt üzenem Én a szerkesztői üzenetre. Bischof. TYSSENIPARBÁRÓ MENEKÜLNI AKAR (Folytatás az 1-ső oldalról) met sajtóerdőben kigyultak az örömtüzek. Megjelent a rendelet, hogy ezentúl meg kell fizetni a karácsony, húsvéti, pünkösdi, újévi és május elsejei ünnepnapokat, még abban az esetben is, ha a munkások ezeken a napokon nem dolgoznak. Boldog Harmadik Birodalom. A nácimunkáltatók a dolog természeténél fogva keserves könnyeket ejtenek az elviselhetetlen “szociális megterhelés” fölött. A “Deutsche Volkwirt” cimü lap menten kiszámítja: 250—300 millió márkába kerül a német közgazdaságnak ez a kiváló érzékre valló rendelkezés. Ezzel szemben bátrak vagyunk a következőket leszögezni: A németországi vállalatok évi munkabérösszege 30 milliárd márkára rúg. (Priester: “Das deutsche Wirtschatswunder” 222 old.) Az ünnepek megfizetésére szánt összeg 0.83—1%- ig terjedő munkabéremelést jelent. Miután a horogkereszt u- ralma alatt tilos a nem egész egyszázalékos munkabéremelkedés “terhe” alatt aligha fognak megszakadni a német 170 millió márkákat kereső vállalkozók. De azért propagandapergő- tüzben a gleichschaltolt sajtó dicséretektől hemzsegő vezércikkekben áradozik a horogkereszt csodás alkotásairól. Mi történtént Thyssen körül. Thyssen, a nehézipar leghatalmasabb képviselője volt a horogkereszt egyik legbőkezűbb protezsálója. Nem túlzás, ha azt állítjuk Thyssenről, hogy ő volt a Harmadik Birodalom bábája. Németországban széltében-hosszában beszélik (megirni nem merik és nem is szabad), hogy Thyssen 90 millió márka úgynevezett Flucht- (menekülési, távozási) adót ajánlott föl a kormánynak arra az esetre, ha megengedik neki, hogy vagyonával Angliába telepedhessék le. Miért távozik Thyssen? Talán háborús bonyodalmak eshetőségére gondolva, nem biztos személye, vagy vagyona alatt a talaj ? Érdekes volna, ha a Thyssen-menekülés részleteit hiteles adatok alapján ismertetnék meg a közvéleménynyel. M. G. PERELNI KÉSZÜL A CIO Legújabban, olyan hir kelt szárnyra, hogy Jersey City kardcsörtető fiók diktátorát Hague polgármestert, a CIO befogja perelni. A Hudson folyón melynek egyik oldalán fekszik e város sok viz folyt le az amerikai munkásmozgalom hőskora óta. Az IWW ilyen esetekben nem a polgári bírósághoz szokott fordulni, hanem harcot kezdett a szólásszabadságért! Ez helyett a CIO perli az ördögöt a nagyanyjánál, ettől a pertől nem várunk többet, mint 'a CIO.-tól, ami ugye nem sok? ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség ni* csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bin ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparba» dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be. szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
