Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-01-15 / 990. szám

1938 január 15. BÉRMUNKÁS 5 oldal- NYÍLT tér ­Egy szerkesztői üzenet margójára “A Munkás” Sz. L. P. lap ja­nuár első számában, a szerkesz­tő ‘elvtárs a nyelvöltögető elv­társát” olyként próbálja tisztáz­ni, hogy egy szerkesztői üze­netben, egy ilyen csinos üzene­tet küld: “mi mindig bizonyíta­ni szoktuk állításainkat”. Hát kérem szeretettel ez minden csak nem az állításnak a bizo­nyítéka. S ha valamit bizonyít, úgy az a valami nem más mint az, hogy a “szerkesztő elvtárs” egy húron pendül a rágalmazó “elv- társával”. Voltaképpen ez nem is meglepő, hanem inkább ter­mészetes. Az ily fajta “bizonyí­tás” folyományaként, az A Munkás jóhiszemű akroni olva­sói viszont, nemcsak a cikkírót, hanem a szerkesztő elvtársát is hazug rágalmazónak tartják. Mert ha az “A Munkás” szer­kesztőjében, csak egy kicsivel is több munkásbecsület és mun­kástisztesség volna, mint a rá­galmazóban (hát benne nincs — szedő gyerek) akkor azon írásért rendre utasította volna annak elkövetőjét, a dolgozatot meg az Íróasztala melletti pa­pírkosárba csúsztatta volna. De miután egy szerkesztőtől töb­bet lehet várni, mint egy meg­hibbant agyú követőtől és mert egy szerkesztőnek biráló képes­sége is kellene legyen és a cikk közlése, valamint a szerkesztői üzenet által az ily kvalitások teljes hiányát igazolja, neki kétszeres megvetés jár. Azt izeni a “szerkesztő elv­társ”, hogy: “Ha ezért az IWW tagok felbőszülnek, az az ő ba­juk, Mi megmaradunk a tárgyi­lagosságnál. ők csak hazudja­nak és rágalmazzanak. Már többször rájuk ütöttük ezért a gazemberség bélyegét.” Eddig úgy voltunk informál­va, hogy new yorkban már ré­gen nincsen erdő ... A fenti idézet meg azt igazolja, hogy van. Sőt még csárda is kell le­gyen, mert a hang, amit a “szerkesztő” használ, nem a munkásmozgalom fraziológiája hanem korcsmái beszéd. Nem olyan könnyű a gyakor­latban csinálni valamit, mint biztos fedezékből káromkodni és becsületes munkásemberek­re “gazemberi” jelzőket oszto­gatni. Viszont ahoz, hogy az IWW-nak erkölcsi prédikációt tartsanak a munkás tisztesség, a munkás becsület és az osztály szolidaritás elemi szabályait kell megtanulják gyakorlatba vinni — ha ilyesmi már nincs önöknél kizárva. Mi azt, hogy “felbőszülni”? Ugyan ugyan . . . Hát azért, hogy az IWW tagjai az osztaly- harcban megedződtek, az Sz.L. Pisták meg a választási nyávo­gásban hátgerincsorvadásba es­tek, nem kell mindjárt megijed­ni .. . Vegyék tudomásul, hogy az akroni iWW-isták még ab­ban is válogatósak, hogy kikre haragudjanak meg. “Felbőszül­ni”? Dehogy, dehogy kérem. Nem ez a helyes megnevezés. Az akroni magyar IWWsisták önökön szánakoznak! Szánalommal nézünk le ön­ökre és arra a papír tekercsre, melynek hasábjairól pajzánul elemi iskolás gyerekek mosoly­gásával fújják a fűzfa sípot az osztályharc hirdetése helyett. Szánalmat keltő az a nyelvöl- tögetésük is amit kalapácsolás­nak neveznek, melyben minket is próbálgatnak néha megcsik­landozni, hogy marhaságaikon úgy nevessünk mint azok, a bo­rotválkozó gyerekek akik Írják. Ti szegény legények, még azt is kifogásoltátok, hogy az IWW tagjai, Kun Béla védelmére kel­tek. Harkályok módjára kala­pácsoltatok vertétek a pártot, mint valami odvas fát és gú­nyolódtatok. Pedig ha a mun­kásmozgalom történetét olvas­ta volna a harkály (kalapácsos) tudnia kellene, hogy az IWW. a szólás, sajtó és az emberi sza­badságjogokért harcolt fennál­lása óta. Sőt egyszer-kétszer, még az Sz. L. P. uccai gyűlése­inek védelmezésétől sem húzó­dott vissza clevelandon! Persze a szólásszabadság és a bebör- tönzöttekért vívott harcokat el tudtuk és el válasszuk, a vá­lasztási cécóktól. Ennyit még a harkály (kalapácsos) is meg­érthetne. És mióta lett az IWW politi­ka ellenes szervezet “elvtárs”? Ejnye mán no! Ennél többet kellene tudni még egy olyan “szerkesztőnek” is, aki a for­radalmi párt lapot összeszer­keszti. Tudni kellene, hogy az IWW nem politikaellenes ha­nem POLITIKAMENTES GAZ­DASÁGI szervezet. Forradalmi IPARI SZERVEZET és szak­mai szervezkedés ellenes alaku­lat. Igaz viszont, hogy nem ját­szunk politikai pártosdit. És er­re minden okunk mellett az az egy is elég volna, hogy benne­teket végig nézünk. Mi komoly­an vesszük a munkásmozgal­ELŐADÁS AKRONBAN A társadalmi bajokat és be­tegségeket sokféleként próbál­ják orvosolni. Vannak olyanok — legtöbben — akik teljes bi­zalommal tekintenek az admi­nisztráció felé és a növekedő munkanélküliség dacára, tőle várják az orvoslást. Mások a Roosevelt kormány­ban, a fasizmus védőbástyáját vélik felismerni. Olyanok, akik a CIO-ban reménykednek és olyanok is akik a rövidebb mun­kaidő és magasabb bérekért fo­lyó harcokat, “szocialista tudá­lékossággal” lekicsinylik. Ezeknek a kérdéseknek tisz­tázására, az akroni magyar IWW-isták, folyó hó január 30-án szómba teste, az akroni Magyar Házban, 112 E. Thorn­ton st., tudományos előadást rendeznek. Tárgy: Wall Street vagy Washington? Melyik az igazi hatalom? A saját sorsa iránt érdeklő­dő és tanulni vágyó akroni munkásságot szeretettel hív­juk meg erre az előadásra, melynek előadója: WIENER ANDOR munkás­társ, a Bérmunkás szerkesztő­je lesz clevelandból. Mindenkit elvárunk és szívesen látunk. Az IWW akroni tagjai. VÉDELMI NUUGTÁZÁS Az Egyetemes Védelmi Bi­zottsághoz a karácsonyi alapra küldtek: L. Fishbein, N. Y., az 59-563-803 és 845 sz. gy. ivén $14.25-öt — J. Bogad Millmont Pa. 40 sz. gy. iv $3.25, melyet köszönettel nyugtáz a központ. mat, osztályharcot vívunk, hir­detünk, nem a nyelvünket nyúj­togatjuk másokra. Ha mi állí­tunk bizonyítunk is. Mi állítjuk, hogy az akroni “Figyelő” által elkövetett cikk hazugság és rágalmazás. A bi­zonyítást akronban részben már elvégeztük melynek kapcsán, a “megvetésből” mellyel a szer­kesztő elvtárs a szerkesztői üze­netet befejezi — olyan adagot kapott itteni elvtársa, hogy ab­ból egy porciót önnek is küldhet new yorkba. Amegvetés annak és azok­nak jár, aki, vagy akik valót­lanságot állítanak. Ezt üzenem Én a szerkesztői üzenetre. Bischof. TYSSENIPARBÁRÓ MENEKÜLNI AKAR (Folytatás az 1-ső oldalról) met sajtóerdőben kigyultak az örömtüzek. Megjelent a rende­let, hogy ezentúl meg kell fizet­ni a karácsony, húsvéti, pün­kösdi, újévi és május elsejei ünnepnapokat, még abban az esetben is, ha a munkások eze­ken a napokon nem dolgoznak. Boldog Harmadik Birodalom. A nácimunkáltatók a dolog természeténél fogva keserves könnyeket ejtenek az elviselhe­tetlen “szociális megterhelés” fölött. A “Deutsche Volkwirt” cimü lap menten kiszámítja: 250—300 millió márkába kerül a német közgazdaságnak ez a kiváló érzékre valló rendelke­zés. Ezzel szemben bátrak vagy­unk a következőket leszögezni: A németországi vállalatok évi munkabérösszege 30 milliárd márkára rúg. (Priester: “Das deutsche Wirtschatswunder” 222 old.) Az ünnepek megfize­tésére szánt összeg 0.83—1%- ig terjedő munkabéremelést je­lent. Miután a horogkereszt u- ralma alatt tilos a nem egész egyszázalékos munkabéremel­kedés “terhe” alatt aligha fog­nak megszakadni a német 170 millió márkákat kereső vállal­kozók. De azért propagandapergő- tüzben a gleichschaltolt sajtó dicséretektől hemzsegő vezér­cikkekben áradozik a horogke­reszt csodás alkotásairól. Mi történtént Thyssen körül. Thyssen, a nehézipar legha­talmasabb képviselője volt a horogkereszt egyik legbőke­zűbb protezsálója. Nem túlzás, ha azt állítjuk Thyssenről, hogy ő volt a Harmadik Biroda­lom bábája. Németországban széltében-hosszában beszélik (megirni nem merik és nem is szabad), hogy Thyssen 90 mil­lió márka úgynevezett Flucht- (menekülési, távozási) adót ajánlott föl a kormánynak arra az esetre, ha megengedik neki, hogy vagyonával Angliába te­lepedhessék le. Miért távozik Thyssen? Talán háborús bonyodalmak eshetőségére gondolva, nem biztos személye, vagy vagyona alatt a talaj ? Érdekes volna, ha a Thyssen-menekülés rész­leteit hiteles adatok alapján is­mertetnék meg a közvélemény­nyel. M. G. PERELNI KÉSZÜL A CIO Legújabban, olyan hir kelt szárnyra, hogy Jersey City kardcsörtető fiók diktátorát Hague polgármestert, a CIO be­fogja perelni. A Hudson folyón melynek egyik oldalán fekszik e város sok viz folyt le az amerikai munkásmozgalom hőskora óta. Az IWW ilyen esetekben nem a polgári bírósághoz szo­kott fordulni, hanem harcot kezdett a szólásszabadságért! Ez helyett a CIO perli az ör­dögöt a nagyanyjánál, ettől a pertől nem várunk többet, mint 'a CIO.-tól, ami ugye nem sok? ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség ni* csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bin ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparba» dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be. szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom