Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-01-15 / 990. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 január 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: c'?y évre ......................... $2.00 félévre .................. 1.00 Egyes szárn ára ........... 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Subscription Rates: One Year ___________ $2.00 Six Months _________ 1.00 Single Copy ________ 6c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Dicséretes teljesítmény. E lapszámunk megjelentetésével, ötödik havába lépünk a fizetéses alkalmazott rendszerre való áttérésünknek. Lapunk más helyén kimutatásokat közlünk egy hónapi teljesitményről a magyar ajkú ipari forradalmároknak, ami valamennyiünknek elégtételül szolgál. Bár igaz, hogy nem gyűjtöttünk tőkét és a folyó számlák kifizetése éppen olyan bizonytalan, mint volt bármikor, viszont az is igaz, hogy mindezideig, nem halmoztunk fel adósságot, amit a jövőben is kerülnünk kell. A harangokat sem vertük félre, munkástársainkat sem ijesztgettük. Végeztük a rutin munkát annak biztos tudatában, hogy szerte az országban, a magyarajku ipari unionisták is végzik az ő kötelességüket. Vannak városok, melyekben élő tagjaink és csoportjaink, csaknem erejükön felül tettek. Olyanok, ahol rendszeres munkát végeztek. Viszont egy néhány olyan helyről is tudunk, ahonnan egyetlen dollár sem jött be az elmúlt hónapok alatt. A helyek megnevezése nélkül is önmagukra ismernek az ott élő munkás- társaink és hisszük, hogy sorba állanak. Cleveland, oroszlánrészt kapott a lap megjelenésének munkájából. E terhet viselte is. Ám e sorok Írásának idejével a clevelandi helyzetben változás áll be. Helyiségünk fentartásának költségeit egyrészt az angolok viselték. A fejlődő angol mozgalom úgy kívánta, hogy uj helyiségbe költözzenek, mely köny- nyebben megközelíthető, mint a magyar negyed és elköltöztek a város belsejébe. A clevelandi magyar IWW-istáknak, helyiség keresés és teremfentartási gondjaik is lesznek tehát a közel jövőben. S hogy a lap megjelenése zavartalan maradjon, fokozottab munkát kell végeznünk az egész vonalon. A magyar IWW-isták kezdeményezésével kibontakozott angol mozgalom saját szárnyaira bocsájtásával, uj fejezetet irtunk be mozgalmunkba, melyre büszkék lehetnek a magyarajku IWW-isták. Recession — A tőkések sztrájkja. A munkásság és a munkáltatók érdekei egymással homlok- egyenest ellentétesek. Éppen ezért, mindkét hadakozófél olyan eszközöket használ az osztályharcban, melyek céljainak legjobban megfelelnek. Az iparoktól távol élő iparfejedelmek sokkal okosabbak a középosztálynál és igy nem is veszik komolyan a politikusokat. Sőt e tekintetbebn okosabbak a munkásság nagy részénél is. Valódi tőkés megveti, gyűlöli a politikust. Csupán eszköznek használja. Tulajdon jogánál fogva vagyonának gyökerei az iparokból táplálkoznak. Jövedelmét a munkások béréből kiizasz- tott profit képezi. Nem tűri, hogy bérharc esetén közibük és bérrabszolgáik közzé a politikusok beavatkozzanak. Ha például úgy akarják, hogy munkásaik hosszabb munkaidőt kevesebb bérért dolgozzanak, avagy helyettük nőket és gyermekeket alkalmazzanak, bárki megkérdezése nélkül egyszerűen megcsinálják. Nem hívják a politikusokat segítségül. Ugyan minek is tennék, nincs rá szükségük. Minden egyes alkalommal, midőn elbo- csájtják, vagy csoportostól lerakják munkásaikat a munkáltatók, direct akciót alkalmaznak. Minden egyes alkalomkor, ha fekete listát vezetnek be, ha kémrendszert alkalmaznak a munkán, ha sztrájktörőket, gunmeneket bérelnek, ha a munkamenetét meggyorsítják, ha a munkaviszonyokat rosszabbá teszik bérlevágással, munkaidő meghosszabbítással, a munkáltatók ipari cselekvést gyakorolnak rabszolgáikkal szemben. A recession nem más, mint a munkások kizárása. Az iparok tulajdonosai, azon egyszerű oknál fogva, mert profit hará- csolásra nincsen kilátás lezárják a gyárakat. Az összese politikusok a világ minden törvényeivel vagy hadseregével sem képesek a gyárak megnyitását ki kényszeríteni, a munkáltatóktól ha ők nem látnak profitot. Az üzlet üzlet. A munkáltatók tudatában vannak az ipari erő jelentőségének. Hiszen állandóan alkalmazzák: szrájkok, kérhetetlen kizárások és szabotázs formájában a munkások ellen. De a leghatározottabban ellenzik, hogy a munkásaik hasonló eszközöket használjanak. HENRY FORD AUTÓKIRÁLYAL az utóbbi hetekben sokat foglalkoznak az újságok. A National Labor Relation Board általi megbélyegzés ellen nem csak erélyesen tiltakozik Ford és vállalata, hanem: amint a legújabb hírek arról beszámolnak, megismételni készül az NRA-Ford féle kakasviadalt és az ügyet a legfelsőbb bíróságig fogja vinni. Mellesleg megjegyezve, nagyon kiváncsiak vagyunk mi is arra, hogy az NRLB vagy maga a Supreme Court, mint fogja kényszeríteni Fordékat a szervezkedés miatt elbocsájtott 29 munkás visszavételére. Arra meg pláne kiváncsiak vagyunk, hogy milyen intézkedéssel fogják a 29 munkást munkába tartani, feltéve, hogy fordék visszaveszik? We’ll see. * * * CHAUTEMPS EGYSÉGFRONT KORMÁNYA szörnyen haragszik amiatt, hogy a Francia Goodrich gyári munkások sztrájkja hosszú időre kinyülott és a sztrájkoló munkások visszautasították a kormányközegek egyeztető kísérletét. Francia határozat az ilyesmi. Hogyan is tudtak azok a gumigyári munkások ennyire vetemedni? Már hogy ők maguk akarják a saját sztrájkjukat intézni és sem közvetítőt, sem közbenjárót, sem egyeztetőt nem fogadnak el. Kérem ez sértés? A Francia miniszter elnök a “népfront” kormánynyal erről tenni fog. Már készül is egy törvényjavaslat, mely úgy a munkásokra, mint a munkáltatókra kötelezővé fogja tenni az egyeztető bizottságok elfogadását ’és teljhatalmú fellebbezhetetlen döntését a tőke és munka vitás ügyeiben. * * * A VILÁHÁBORU IDEJÉBEN az Angol kormány is nagyon felbosszankodott a sztrájkok miatt. Sehogy sem akart belenyugodni abba. hogy az angol bányászok, nem tudtak lépést tartani az egekig szökő élelmiszer árakkal, a békebeli fizetésekkel és sztrájkra határozták el magukat. Az Angol Parlament sebtiben, (még mielőtt a sztrájk kitört) egy olyan törvényt szerkesztett, melynek értelmében, hazaárulásnak minősítették a sztrájkot. Akik az elfogadott törvény dacára sztrájkba lépnek, azokat egy esztendei börtönre és fejenként száz font sterling pénzbírságra Ítélnek. Brrr. Micsoda egy szigorú háborús törvény? Mit tehettek ez ellen az angol munkások? Talán vártak a békéig a sztrájkjukkal, vagy a Munkáspárti képviselőkre bízták az ügyet? Dehogy is ... . * * * MIKOR AZ ANGOL PARLAMENTBEN ezt a törvényt az állambölcsek szentesítették és az ipari békét ilyen szigorú büntetés terhével biztosítottnak vélték, EGY MILLIÓ AN- GÓL BÁNYÁSZ AZONNAL SZTRÁJKBA LÉPETT. Összeállították bérköveteléseiket és beterjesztették a széntársulatok vezetőségének. A parlamentnek meg egy táviratot menesztették, melynek szövege úgy szólt, hogy: Sztrájkba léptünk, az elégtelen bérek ellen. Addig nem vesszük fel a munkát, mig a széntársulatok kövteléseinket nem teljesitik és a törvényt, mely a sztrájkot tiltja, hatályon kívül nem helyezitek. Küldhetitek a végrehajtókat, hogy a száz font sterlinget fejenként rajtunk behajtsák. Amennyiben börtönbe kell mennünk, nem kifogásoljuk. Ráérünk. Az angol parlament, a sztrájkellenes törvényt azonnal vissza vonta. * * * HA MÁR A TÖRVÉNYEKNÉL TARTUNK, szenteljünk egy sza- kaszt annak a kis Hitlernek is aki Frank Hague név alatt, Jersey Cityt, mint polgármester boldogítja. Jersev Hitiere kidüllesztett mellel azt ordítja, hogy ő a törvény. I am the law. Ez a polgármester, a CIO-ban olyan vörös posztót lát, hogy ellene keresztes hadjáratot visel. Hague polgármester, a Jersey City-i auditóriumban hatalmas gyűlésre hívta a város polgárságát a CIO ellen, melyen állítólag 15 ezer ember vett részt Mint a gyűlés főszónoka azzal fejezte be beszédét, hogy “John L. Lewis szervezete, sohasem fogja Jersey Cityben az erőszak és félelem szervezetét meghonosítani. Érdekesek ezek a politikusok, akármilyen nyelvet beszélnek, valamennyien egyhuron pendülnek. * * * AMÍG A POLITIKAI ARÉNÁKBAN igy folyik a nagy neki- gyürkőzés: Ford az NRLB-vel készül a birkózásra, Chau- temps, a francia szervezett munkássággal, Hague Lewissal, a celevelandi City Clubban, előkelő halgatóság előtt, a Howard Scripps ujságszindikátus alkalmazottja, a New York World Telegram szerkesztője előadást tart. Dr. Barnes clevelandi előadásának tárgya figyelemre méltó, hogy úgy mondjuk megkapó: “The Last Chance of the American Capitalism”. Az Amerikai kapitalizmus utolsó csansze. Dr. Barnes, nem tartozik radikális szervezethez, még csak a szocialista párthoz sem. A lap, melyet szerkeszt, lagymatag polgári liberalizmust penget, de ugyanakkor a tőkéseket szolgálja. Kár, hogy nem vehetünk részt az előadásán, hiszen nem is vagyunk hivatalosak. Muszáj vagyunk megelégedni azzal, hogy már ilyesmiről is hallunk. A City Clubban, a kapitalizmus temetéséről beszélnek. Halljátok?
