Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-01-15 / 990. szám
1938 január 15. BÉRMUNKÁS 3 oldal INNEN - ONNA N összeszedte: ZÁRA JÁNOS A Francia munkásság nem bízik a politikusokban — “Az a bizonyos 60 család”. — “Egységfront“ United front” ‘Popular front” meg miegymás front hallatszik a világ minden részéből. Vannak akik ezen “frontoknak” nagy jelentőséget tulajdonítanak, mert ezekben a frontokban a társadalom különböző elemei egyesülnek. Ilyen egységfrontokban találkozunk különböző nézetű poltikusokkal, papokkal, ügyvédekkel, orvosokkal, házmesterekkl és háztulajdonosokkal, rendőrökkel, katonákkal, üzletemberekkel — kicsikkel és középszerűekkel —- csodák csodájára még munkásokkal is. Az ilyen egységfrontot magyarul talán legtalálóbban “chop suey”-nak nevezhetnénk el. Tulajdonképpen nem is egységfrontról akarunk itt beszélgetni, hanem Franciaországról, ahol szintén “egységfront” kormány van, vagyis reakciós, liberális, szocialista és kommunista politikusok keveréke kormányozzák az országot. Amikor a “popular front” győzelemre jutott franciaországban, a kommunista “elvtársak” mindenfelé és itt is olyan fülsiketítő acsarkodást csaptak örömükben, hogy szinte elcsodálkoztunk, hogy vájjon épeszüek-e? Mert tudniillik, ők ezt a “győzelmet” saját javukra Írták és mindenfelé az “egységfront” láz gyötörte őket. Szerintük az osztályharc rátalált a helyes útra és végső győzelem már csak rövid idő kérdése. Mi akkor sem lelkesedtünk az eszméért és ma sem. A gyakorlat az elégségesnél több bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkzóolag, hogy a “munkás- osztály felszabadítása csakis a munkásosztály müve lehet”. Amig politikusok, papok, üzletemberek ügyvédek és hasonló érdek existenciák, mint ilyenek és nem kizsákmányoltak irányítják a munkásmozgalmat a munkásosztály ahelyett, hogy közeledne céljához, attól mindig jobban eltávolodik. A francia munkásság az elmúlt héten ismét egy megdönthetetlen bizonyítékot szolgáltatott ezen felfogásunk helyességének bizonyítására. A francia pénz értéke állandó esésben van, ami a francia munkásság vásárló képességét nagyban alászállitja. A mai frankért sokkal kevesebbet lehet vásárolni, mint a két év előttiekért, amikor a francia munkásság hosszabb ideig tartó általános sztrájkkal kényszeritette a politikusokat a munkabérek szabályozására. .Bár azóta a frank vásárló képessége sokat veszített, a törvényhozók még mindig nem látták szükségesnek a mai viszonyoknak megfelelő bérszabályzat kidolgozását. Mivel ez töbszöri felszóllitás után sem történt meg, a munkásság ismét a direkt akció fegyevré- hez nyúlt és nem egészen 24 óráig tartó általános sztrájkkal elérték azt, amit hónapokig tartó kilincseléssel nem tudtak elérni. A francia kormány, melyben neiyet foglalnak szocialisták, kommunisták, liberálisok és re- aKCiósok, persze egyhangúan a követelő munkásság ellen for- uuit. A munkásság követelése, oármily méltányos legyen is, mindig ellenszenvre talál az uralkodók szemében és mivel a Kormányok hivatása az uralkodó osztály érdekeinek védelme- zése, a francia kormány is a munkásság ellen fordult. Katonaságot és rendőrséget vonultatott ki a sztrájkolok ellen és azzal fenyegetődzött, hogy mint tartalékosokat katonai szolgálatra hívják be a sztrájkoló munkásokat és mint ilyenekkel végeztetik el a munkát, melyet ott hagytak. A sztrájk túlságosan gyors terjedése azonban erre nem adott alkalmat. Egy nap alatt Páris és környékén több mint 120 ezer — legnagyobb részben a szállítás és közlekedésnél és a közszolgálati üzemeknél alkalmazott — munkás szüntette be a munkát és már franciaország leggazdagabb bányavidékein is több ezer munkás tette le a szerszámot. Bár a sztrájk rövid volt, az eredményt meghozta, ami azt bizonyítja, hogy több eredményt biztosit egy gramm direkt akció, mint egy métermázsa könyörgés. « * * Sok szó esett manapság arról a bizonyos “60 családról” akik kezükbe tartják az Egyesült Államok vagyonát és korlátlanul uralkodnak 130 millió főnyi lakosság fölött. Az IWW. már 32 évvel ezelőtt megállapította, hogy az iparok igazgatása néhány család párszáz tagjának a kezében van és ez a tény hívta életre az Ipari Szervezkedés eszméjét. Sok, nagyon sok energiát emésztett fel ezen ténynek a bizonyítása és talán nem annyira az amerikai munkásság szellemi fogyatékosságának, mint inkább az ilyen igazság felismerése elleni propagandának tudható be, hogy ezt a fontos tényt csak most kezdi felismerni, vagy inkább elfogadni az amerikai munkásság. A kapitalista rendszer kátyúba jutása az utóbbi időben élesnek látszó ellentéteket váltott ki az amerikai törvényhozó és végrehajtó közegek egy része és a tulajdonképpeni uralkodók között. Mindkét félnek a célja a kapitalizmus megmentése és az eltérések az eszközök tekintetében vannak. A “60 család” és az azok akaratát minden tekintetben szolgálók azon a véleményen vannak, hogy a nyomor lázadásokat erőszakkal kell elfojtani. Akiknek nincs kenyerük, dögöljenek éhen és ha lázadnak ólom golyóval kell jóllakatni őket. A másik fél, a- melynek élén Roosevelt elnök áll, reformokkal igyekszik a kapitalizmust megmenteni. Az elnök töbszöri beszédeiből ítélve, meglehetős tisztán látja, hogy a kapitalizmus túlnőtte azokat a kereteket, melyekben békésen megférnek a két egymással ellentétben álló osztály. A kapitalizmus telhetetlensége mindig több és több millióit taszítja a lakosságnak a nélkülözésbe, aminek a vége csakis lázadás lehet, amely ha az első kísérletnél nemis, de előbb- utóbb győzedelmeskedne a kapitalizmus felett. Az elnök ezt igyekszik kikerülni, vagy inkább kitolni, amennyire lehetséges. Ebben a “harcban” sok igazság kerül felszínre, melyeket eddig csak azok láttak, akik tüzetes tanulmányozással igyekeztek a dolgok mélyére hatni. Ma azonban már felülről is gyakran hallatszanak éles hangok és Ickes belügyi államtitkár a minap tartott beszédében a “megalkuvást nemismerő” kemény harcról beszélt. Az ellentétek — mondja Ickes — a pénz hatalmasságok és a demokrácia között kiegyenlithe- tetlen és világos, hogy a harcot folytatni kell, amig a plu.tokrá- cia, vagy a demokrácia; amig a 60 család, vagy amerika 120 millió lakossága győz”. Szépen hangzó beszéd, de nehogy tévedésbe essünk fölötte. Nem komoly harcról van itt szó csak amolyan szellemi csatározásról, melyből a “60 család” fog győztesen kikerülni. A kapitalizmus komoly ellenfelei nem ott a fehér házban vannak — oda be sem engednék őket — hanem az iparokban és amikor ezek mérik össze erejüket a kapitalizmussal, kétségtelen, hogy melyik fél lesz a győztes. KELLEMESET A HASZNOSSAL kötötték össze a Philadelphiai magyar ipari unionisták Szilveszter este. Jobb gondolatuk a magyar IWW-istáknak nem is lehetett volna, mint egy családias szilveszter est rendezése. Rosenthal mtársunk otho- nát szemelték ki erre a célra, igen ügyesen egy hatalmas asztalt állítottak össze és 2 tucatnál több széket helyeztek el körös körül, úgy, hogy mindenki részére jusson ülőhely. Természetesen a munkástársnők által készített Ízletes kocsonya tepertős pogácsa, diós sütemények kitűnő alapot adtak, a jó italok befogadására. Asztalos mtársunk megkeresztelte a hordót, a szomjuhozó torkok részére. Az öreg esztendő utolsó félórájában Rost mtársunk szólásra emelkedett, megmondta, hogy helyiség hiányában is, mégis összejöttünk, kellemesen érezzük magunkat és egyben hasznos dolgot is művelünk. Szolt még Rosenthal, Rutkay, Bécsy s Pécsi mtársak, akik valamennyien az IWW kiépítését a lapunk terjesztésének lehetőségét magyarázták. Ezután természetesen önként adakoztak a mozgalom javára 25 dollár és ötven centet. Kívánatos volna, ha legalább minden hónapban esne egy-egy szilveszter, hogy alkalom nyílna, a gyakrabbani összejövetelre az öreg ipari harcosoknak és egyben uj és fiatal erők részére a közel jövőben, a mi feltétlen szükséges, a viszonyok kényszerítő hatalmánál fogva, hogy minél közelebb hozzuk a mi ünnepünket az ipari szabadságot. Tudósitó. A "CÍMERES" — Tessék kérem, szigorúan megbüntetni a vádlottat, mert mégis csak tűrhetetlen, amit velem csinált — beszélte rá a debreceni járásbirót Nagy Balázs debreceni gazdálkodó. — állandóan azt kiáltozza utánam, hogy “címeres”, sőt még a gyerekeit is betanította erre, úgyhogy csak úgy zeng az ucca tőlük. — Igaz, hogy ezt kiáltottam — védekezett a vádlott, Veres István —, de ebben nincs semmi sértés. Nemes ember, hát címeres. — Maga nem erre a cimerre gondolt, hanem a cimeres ökörre — ugrott fel mérgesen a sértett. — Hogy én mire gondoltam, azt maga nem tudhatja. A biró végül is felszólította a két perlekedő szoszédot, hogy béküljenek ki. Nagy azonban csak úgy hajlandó, ha Veres bocsánatot kér és nem emlegeti többé a címert. Veres ki is jelentette, hogy nem haragszik ő Nagyra, hajlandó is bocsánatot kérni, ámbár nem tudja, hogy miért van erre szükség. —Hiszen mindenki dicsekedik a nemességével — folytatta Veres. — Nagy Balázs is csak örülhet, hogy mindenkinek tudtára adtam, dehát ha ő nem akarja és köszönet helyett igy bánik velem, én nem bánom nem fogom ezentúl mondani, senkinek. Legfeljebb nem tudják meg, hogy nemes ember nekem igy is jó. Nagy ebben megnyugodott, amire a bíróság megszüntette az eljárást. így az sem derült ki, hogy becsületsértés-e a “cimeres” kifejezés, avagy sem. CLEVELANDI FÓRUM Most csütörtökön este 8 órai kezdettel, ADAMOV DUSH- AN tart tudományos előadást az Ifjúsági épület alsó termében. Ezen képző előadások teljesen díjmentesek és a clevelandi magyar munkások általános nevelésére szolgálnak. Csörtöki előadásunk tárgya: FASIZMUS A VILÁGPOLITIKÁBAN Az előadó neve nem ismeretlen a clevelandi magyar munkásság előtt és garancia arra, hogy a halgatóságnak nívós, tartalmas előadásban lesz részük. Tömeges megjelenést vár. a szervező bizottság. AKRONIAK FIGYELMÉBE! Az IWW akroni magyar tagjai, január 15-én szombat este 8 órai kezdettel, TEA ESTÉT rendeznek, a Magyar Házban, 112 E. Thornton St., a Bérmunkás javára. Munkástársnőink, úgy a teáról, mint a hozzávalóról, gondoskodni fognak. Akik a kellemeset a hasznossal összekötni óhajtják, azok valamennyien ott lesznek. A Bérmunkás olvasóit szerettei várják, az IWW magyar tagjai.
