Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-06-25 / 1012. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 jimius 25. Szót és választ kérek Néhány héttel ezelőtt, agitációs utamban, vendégeket ta­láltam azon helyen, ahová bekopogtattam. A szóbanforgók neve­it kiméletességből elhalgatom azért, mert a rossz környezet és rossz tanácsadó befolyása alól, talán még nem egészen menthe­tetlen a vendég. Beszélgetésünk tárgyanyagát a Vendég pattan- totta ki, aki mellesleg megjegyezve kis kócos. Megállapítani nem volt nehéz, hogy amilyen0-----------------------------------------­ha a zsidók elárasszák Ameri­kát, majd kifogják szorítani a kis üzletembereket: susztero­kat, szabókat — hiszen meg­vannak amerikai pártfogóik ■— és mi lesz ő velük, hiszen már most sem tudnak megélni? Stb. Könnyen elképzelhető, hogy ilyen kérdések fölötti vitatko­zásban nehéz szerep jut egy ön­tudatos munkásnak, különös­képpen akkor, ha a vendég jog­gal sem akar visszaélni. Nehéz visszavezetni medrébe, az osz­tályharc alapjára a tárgyaláso­kat és mégnehezebb elfogadtat­ni, hogy a forradalmi ipari szer­vezet összetétele fölöslegessé teszi az ilyen okoskodásokat. Kérném tehát szerkesztő mun­kástársamat, hogy neveink mel­lőzésével, a közérdekű kérdés­ben adja meg a választ. (aláírás) kis kócos, olyan nagy antisze­mita. Meglepett a tárgyanyag mert ettől a Vendégtől mindent vártam csak antiszemitizmust nem. Meglepett azért is, mert mint régi lapolvasónk és moz­galmunk támogatója, olyan ál­láspontra helyezkedett a mun­kásmozgalommal szemben, ami azt bizonyította be, hogy az év­tizedes múlttal szakítva, sok­kal közelebb áll Hitlerhez, mint a munkásmozgalomhoz. Nem lesz tehát egészen ér­dektelen, ha felelevenítem la­kunk hasábjain a kérdéseket és a vitaanyagot, hogy igy a szer­kesztő munkástárs véleményé­vel és kommentárjával egye­temben, az ilyen elhajlásokat és a fasizta demagógiákat, még mielőtt kárt tehetnének, a nyil­vánoság előtt kigyomláljuk. Információit a Vendég — oly­an embertől kapta, aki zsidó is, iró ember és tudományos is és a Vendég szerint sokat és ami a fő sok jót tett az IWW.-ért. Másszóval kapacitás a kérdés­ben és érti a dolgát. A Vendég és az ő ideálja (a tudós) szerint: 1. Zsidóknak nincsen helyük a munkásmoz­galomban. 2. Zsidók nem hoz­tak érdemleges ádozatot a sza­badságért. 3. Az IWW.-ban nem volna szabad az alapelvek értelmében zsidóknak helyet ad­ni. A Vendég indokai és tanács­adójának bölcsességei. Azok a zsidók, akik a Ma­gyar Tanácsköztársaság buká­sa után életükkel szabadságuk­kal fizettek, nem a munkás- mozgalomért hoztak áldozatot, hanem a csőcselék bosszújának lettek mártírjai. A Haymarketi áldozatok kö­zött sem volt zsidó. Saccó és Vanzetti sem zsidók voltak. Oroszországabn, a Sztálin tisz­togatás áldozatai között sin­csennek zsidók. E példák viszont a Vendég és tanácsadója sze­rint — azt bizonyítják, hogy a zsidók csak azért vannak a vi­lágon, hogy a keresztényeket háttérbe szorítsák: hogy a munkásmozgalomban a jó ke­resztényeket a vezérségből ki­szorítsák. Ezt látta meg Hitler és azért haragszik olyan nagyon Sztá­linra, mert SZTÁLINBAN IS VAN ZSIDÓ VÉR és az orosz keresztény vezéreket kiakarja pusztítani .... Kérdésemre, hogy miért pusz­títja Hitler a katholikusokat ? azt felelte, hogy: mert azok a római pápának és nem neki adóznak. Arra viszont, hogy a protes­tánsokat miért üldözi ? adós maradt a felelettel. A Vendég, helyteleníti Roo- seveltnek azon eljárását is, hogy a Hitlerék által kiüldözött zsidóknak menedékjogot aján­lott fel. (Rooseveltben is a zsi­dó vér szólalt meg). És most, Szerkesztői megjegyzések: Mielőtt mélyebben nyúlnánk az ügy fenekére, ünnepélyesen megnyitjuk szerkesztőségünk ajtaját, úgy a Vendég, mint a bölcs ZSIDÓ tanácsadója előtt, hogy akár szóban, akár írásban megtehessék ajánlataikat, hogy tulajdonképpen mi is történjék hát a zsidókkal? Mert agyon- üldözésükön, tönkretevésükön kirablásukon kiviil, még Hitler atyamesterük sem szolgált oly­an tanácsokkal, mely e szóban forgó kérdést érdemlegesen ol­daná meg. Egyébként nem vagyunk haj­landók az osztály harc útjáról letérni, még ezen kérdések tár­gyalásánál sem. Mi osztály­szempontból és nem ghetto, vagy árja szellemből bíráljuk a társadalmi kérdéseket. Sajnál­juk, hogy a bögötei kistanitó iskolájába járó kiskócosok oly­an szellemi szecskán rágódnak, mint a szóbanforgó “Vendég”. De még ez sem változtat azon a sarkalatos megállapitáson, hogy az emberiség KÉT OSZ­TÁLYRA tagozódott — a tőkés és munkásosztályra — és ez ké­pezi az osztályharc alapját. Nincsen módunkba minda­zoknak a születési bizonyítvá­nyának a beszerzése, akik az el­múlt században, ennek az osz­tályharcnak kimagasló alakjai lettek és mint a munkásosztály ügyének bajvivői, tudósai és nevelői, nevük halhatatlanságát történelembe jegyeztették. Arra való tekintettel, hogy nincsen vérvizsgálatra beren­dezett laboratóriumunk, a Hay­marketi martirokon, Saccon és Vanzettin nem tudunk vizsgá­latokat ejteni, hogy tiszta árja- ságukat, vagy kurucságukat megállapíthassuk. De azért ha a “Vendég” min­denáron vizsgálatot akar, for­duljon Freud Zsigmondhoz, aki csak a minap helyezte át tartóz­kodási helyét Londonba — kár hogy nem fogadta el a cleve­landi egyetem meghívását, igy közelebb lenne hozzá és tanító­jához — és a psziho analízis alapján, vesse magát ennek a zsidó tudósnak vizsgája alá. Megdöbbentő diagnózist fog kapni. A bögötei tanítójától kérjen magyarázatot arra is, hogy mi­ért érdemelte volna a zsidó szár­mazású Szabó Ervin például a ghettóba való visszaüldözését csak azért, mert nem őt, ha­nem August Spiest húzták az akasztófára a chicagói Cook County-i börtön udvarán. Kérdezze meg a zsidó szár­mazású Jászi Oszkárt, az Ober- lin egyetem tanárát, hogy ha már Sacco és Vanzettinek min­den áron meg kellett halnia a villanyszékben, miért nem he­lyettesítette, az helyett, hogy az oberlini tanszéket látja el. Vegye ki Spinozát — az eret­nek zsidót — akit a zsidók meg­tagadtak, könyvét pedig hitle­rék máglyán égették el és kér­dezze meg tőle, hogy mi fütöt­te bölcséletének megírására és miért nem maradt meg a ghet- tóban ? Támassza fel Rabinovicsot kit az Everett (Wash.) mészárlás alkalmával a többi IWW. már­tírokkal együtt agyonlőttek és kérdezze meg tőle, hogy miért lett mártír és nem zsidó pap? Vonják Marx Károlyt felelős­ségre, hogy zsidó származása léttére, hogy merte a Kant és Feuerbach iskolák metafizikai tanait megdönteni, a történelmi materializmus felállításával és miért nem várt a szóbanforgó Vendégre, vagy a bögötei kista­ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. nitóra a “Thas Capital” megírá­sával ami már csak azért sem volna gilt, mert a tanító is zsi­dó! Kérjék ki a Votán Isten se­gítségét ZINOVIEV feltámasz­tására is, mert zsidó származá­sának puszta volta rácáfol, gróf Battányi Ervin bögötei ta­nítómesterének Buckeye Roadi óvódás oktatásaira. És kérdezze meg a Vendég, az ő ovóda mesterét, hogy zsidó származására való tekintettel, mikor a nemzsidó Róthfisher Károly munkástársra húsz esz­tendőt mért ki Landis biró? mi­ért ment el Hüségliga gombo­kat árulni és a reakciós ‘“Sza­badságot” szerkeszteni ronda bőrének megmentésére? És a Vendég miért nem foglalta el félbátyjának helyét Forth Ogle- torphban és miért nem vállott nemzsidó léttére mártírrá a forradalmi munkásmozgalom­ért? S ha már Fort Ogletorph messze volt akkor helyettesít­hette volna Fischbein Lászlót, Goldberger Lászlót, vagy Lef- kovits Lajos zsidó IWW.-istá- kat, akik a new yorki börtön­ben ültek, mig ő Clevelandban foltozott s simitgatta a hábo­rús szagu dollárokat és olvas­gatta azt a szellemi szecskát, amit zsidó atyamestere és taní­tója neki a “Szabadság” oldala­in feltalált. Sajnálatosnak tartjuk és egy kicsit azok helyett is mi piru­lunk, akik az IWW. tiszta alap­elvére hivatkozva, csak úgy foghegyről, mint VENDÉGEK olyan kérdéseket mernek meg- kockáztatani, hogy a hozzá va­ló tartozásnak, más kellékei is volnának az osztályvonalon kí­vül. Az IWW. az első olyan szer­vezet, mely tagjai sorába fogad­ta a feketéket is, minden meg­különböztetés nélkül. Sarkala­tos elvi álláspontja változatla­nul ma is az, ami megaakulásá- nak idejében volt, hogy tagjai lehetnek a bérért dolgozók, nemi, nyelvi, bőrszín, faji és vallásra való tekintet nélkül. A szóbanforgó Vendég és ovoda mestere nem tagjai a.z IWW.-nak. És nem azért, mert az egyik árja (ha ugyan az?) a másik meg zsidó — hanem azért, mert az egyik, kis kócos, a másik meg stréber. Az előb­binek nincsen helye az IWÁV.- ban az utóbbi pedig, ki hull be­lőle befurakodás esetén, mint gyümölcsből a pondró. A munkásszerzevetről leva­kart renegátok és a kenyerüket féltő kis kócosok találkozása és egymás keblére borulása nem véletlen, hanem természetes fo­lyamat. Helyét egyik sem talál­ja meg az osztályharcban. A munkásosztály nem veszi be őket, a tőkés osztályhoz meg nem bírnak felkapaszkodni. így találják meg Hitlerben az esz­ményképet, ami nem meglepő, de annál megvetendőbb és utá­latra méltó. CLEVELAND FIGYELEM! Az IWW. magyar tagjai és a Bérmunkás olvasói CSALÁDI KIRÁNDULÁST rendeznek jú­nius 26-án vasárnap a TARPAY FARMRA. Útirány: a 14-es ut veendő a Forbes Roadig azon balra a farmig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom