Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-06-25 / 1012. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-ealss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879 VOL. XXVI. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, Bornemissza iparügyi miniszter Hitlerizáló programbeszéde A MAGYAR PARLAMENTBEN NYÍLTAN KÖVETELIK A SZAKSZERVEZETEK FELOSZLATÁSÁT. MAGYAR ÁLLAPOTOK A PARLAMENTI VITÁK TÜKRÉBEN A magyar iparnak minden erejét a győri program szolgá­latába kell állítani, ami nemcsak az iparnak, hanem az egész gazdasági életnek is erős teherpróbája. Tovább kell fejleszteni a termelés és a szociálpolitika eredményeit is, de nem lehet eről­tetett megoldásokkal jönni, mert ezek az egész termelés mene­tét megzavarnák. A legideálisabb birtokmegoszlás sem szüntet­né meg teljesen a mezőgazdasá-^ gi ideiglenes munkanélküliséget de a belső piac kiszélesítése is csak az ipari alkalmazottak fo­gyasztásának emelkedésével re­mélhető. Kétségtelen, hogy tő­ke nélkül nincs munka, de mun­ka nélkül sincs tőkeképződés. Ezután a nyersanyaggazdálko­dásra tért át. A bükkszéki és jispei olajtermés napi 12-13 vá­gón, de minden remény megvan rá, hogy a jövőben még emelke­dik. A gyapjutermelés pedig az elmúlt évben 90 millió méter­mázsa volt. Magyarországon a községeknek csak 33%-ában hajtották végre a villamosítást, mig a nyugati és a szomszédos államokban ez az arányszám a 90%-ot is meghaladja. Elké­szült a részletes villamosítási program, amely egyelőre 173 községet ölel föl. Száz községet még az idén bekapcsolnak az elektromos hálózatba. A községi villamosítás teljes végrehajtása kerek 100 millió­ba kerül majd. A villamostör­vény módosítása egyébként el­készült már. Az év elején az ipa­ri foglalkoztatás tekintetében némi visszafejlődés mutatko­zott. Az ipart decentralizálni kell, mert honvédelmi szempont­ból is veszélyes, hogy az ipar­telepek túlnyomó többségben a főváros és környékén vannak. Egyik napról a másik napra az­onban nem lehet a nagy ipar- vállalatokat Budapestről vidék­re kényszeríteni. Az érdekkép­viseleti rendszert ki kell építe­ni és az ipartestületeket is be kell illeszteni a kamarai rend­szerbe. A túlméretezett ipar­ágak megszervezését az állam- hatalomnak kell végrehajtania. A közmunkák és a közszálli- tások kérdésének szabályozásá­ra is szükség van. Nem mindig a legolcsóbb ajánlatt a legjobb és a közszállitási szabályzatban is érvényesülni kell azoknak a szempontoknak, amelyeket a kormány a keresztény kereske­delem érdekében maga elé tű­zött. A kézműipar értékesítési lehetőségének fokozása érdeké­ben még az idén megteremti a kormány a kézműipari kivitel­intézetet. Az öregségi biztosí­tás ügye szintén most áll tár­gyalás alatt. A munkaidőt min­den iparágban egységes rende­lettel szabályozzák és foglalkoz­nak a fölmondás és végkielégí­tés problémájával is. Tervbe­vette a kormány az egységes családi munkabérpotló pénztár fölállítását. A vita során fölme­rült a munkaközvetítés kérdé­se is. A munkaközvetítés — Bornemissza szerint — az ál­lamnak kell kezébe vennie, il­letve a legszigorúbban ellenőriz­nie. Ezért határozta el a kor­mány, hogy a munkaközvetítés kérdésének ezt “a helyes meg­oldását” választja. A miniszternek sehogy sincs kedvére a munkásszervezetek — Ez a probléma — folytat­ta Bornemissza miniszter kapcsolatos a munkásérdekkép­viseleti szervezet és a munkás­kamarai rendszer kiépitésével. A modern gazdasági életben ma már nem lehet meghagyni a munkásság szétszórt képvisele­tét, mert meg kell adni a mun­kásságnak a módot, hogy az ér­dekeit védő gazdasági kérdések­ben minden külső befolyástól mentesen nyilatkozhassék meg. Olyan értelemben foglalkozunk a munkásérdekképviseleti rend­szer kiépítésének a gondolatá­val, hogy megteremtsük a mun­káltatók s munkások között a lelki kapcsolatot is. (Malasits Géza: “Maga sem hiszi, amit mond!” — Zaj a jobboldalon.) Olyan lelki kapcsolatot kell lét­rehozni a munkás és munkálta­tó között, hogy a munkáltató ne lásson a munkásban fizetett ellenséget. A munkás pedig ne lásson a munkáltatóban kizsák­(Folytatás a 8-ik oldalon) 1938 JUN. 25. FOGYNAK A VÁDLOTTAK A Kentuckyben folyó nagy szövetségi perben, még nem NUMBER 1012 SZÁM A Remington Rand Company pervesztes hoztak ítéletet. A vádlottak padjára került széntársuiati ve­zetők és bérenceik terrorja vál­tozatlanul tart a tárgyallások folyamata alatt is. Gyilkosság és megfélemlítés jár nyomában annak a tisztitó folyamatnak, melyet a Szená­tusi vizsgáló bizottság jelentése kapcsán erőszakoltak ki. A terror és megfélemlítés kö­vetkezményei már jelentkeznek is. A vádlottak közül többeknek az ügyét elejtette a bíróság. Ám az igyekezet nem hozza meg a társulatvezetők által várt eredményeket, mert van­nak félelmet nem ismerő bátor emberek a tanuk között, akik életük kockáztatása árán sem állanak el a tanúskodástól. Az egész ország figyeli a Kentucky eseményeket, de kü­lönösen az a négy életfogytig­lan börtönre Ítélt bányász ,kik a tárgyalláson felmerült ada­tok és bizonyítékok kapcsán, pe­rük újra felvételét kérvényezik. TOM MOONEY POLITIKAI PÁLFORDULÁST VÁR. San Quentin, Cal. — ’’Termé­szetes, hogy kellemetlenül ha­tott rám a Supreme Court ha­lasztó állásfogalalása ügyemmel szemben” nyilatkozott Tom Mooney az újságíróknak. “Ám biztató reménységgel tölt el mégis a bíráknak nyilatkozata az elhalasztással kapcsolatosan. Mert azt kell belőle értenem, hogy az ősszel, tüzetesen átve­szik ügyemet és egy ilyen tüze­tes vizsgálattól én mindent vá­rok”. Addig is történhetnek más dolgok. A Demokrata Pártnak esélye van kormányzó válasz­tásra s az ilyen győzelem ese­tén, úgy érzem egy uj kormány­zó kegyelmet adna”. Szomorú és szégyenletes do­log, hogy az amerikai munkás- mozgalom olyan gyönge lábon áll, hogy Mooneynak nem a munkásság egyetemes és erő­teljes fellépésétől, hanem politi­kai pálfordulástól kell várnia szabadságát. Well a dolog még­is csak igy áll. S hogy ezért, ki­ket terhel a felelőség? Minden­kit csak éppen az IWW.-t nem, mert mi szüntelenül olyan erő megteremtését hangoztatjuk, mellyel ha kell börtönajtók fe­szítésére is képes a munkásság. Akik ez erő kiépítésének gátlói, egyben Mooney és mások bör­töncelláinak csukva maradásá-1 ért is felelősek. lett A National Labor Relation Board döntését helyben hagyta a Szövetségi bíróság. Vissza kell venni az 1936-ban elbocsájtott sztrájkolókat. Buffalo, N.Y. — Ugylátszik hogy a Remington Rend társu­lat, minden csalafintasága és igyekezete ellenére is végérvé­nyesen elveszítette perét és az NRLB. eredeti döntését, mely­ben 4000 sztrájkoló munkába helyezését követelik a társulat­tól, a felsőbíróság mégis csak helyben hagyta. A sztrájk és kizárás óta el­telt három esztendő. így a tár­sulat volt munkásainak száma, akik munkájukra még igényt tartanak, alig nyolcszázra zsu­gorodott össze. Vannak, akik más munkákon helyezkedtek el és nem kérnek abból a munká­ból, amit egy olyan társulat, mint a Remington Rend nyújt­hat. Feltételezik — és jogosan *— hogy olyan munka, amit tör­vényes utón és erőszakkal sze­rezhetnek csak vissza, sem ál­landó sem tartós nem lehet. Félnek a társulat bosszújától. Sokan, még a WPA. munkáju­kat sem merik megreszkirozni, a régi munkájuk fejében. A Circuit Court végleges dön­tésének értelmében, július 15-re van megszabva a határidő, a munkások visszahelyezésére. A Remington Rend Társulat ügy­védei, utolsó kísérletet tesznek és rést keresnek, hogy a dön­tést elnapolják. HAGUENAK MELEGE LESZ. Mind többet hallunk, Jersey City fiókhitleréről, Hague pol­gármesterről, aki a törvények­nek olyan értelmet ad, hogy ér­te Hitler németországi lapja, agyba főbe dicséri. Az Amalgameted Clothing Workers of Amerika (CIO) el­nöke, Sidney Hillman, most je­lentette be a végrehajtó tanács azon határozatát, melynek ér­telmében, erőteljes szervezési kampányt indítanak Jersey ál­lamban, a mosodai munkások megszervezésére, kiknek száma közel 15 ezer. Hillmanék szervezete pénzzel és legális védelemmel is fel van szerelve ahoz, hogy Haguenak tervük megakadályozását, erő- | próbához fokozza Mr. Hague­nak még melege lesz . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom