Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-01-15 / 990. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 január 15. DISPUTA * a __ ■ a VERES PÉTER _ KOZOTT- FEJTŐ FERENC A “FAJI SZOCIALIZMUSRÓL” VAGY A “SZÁMADÁS” KÖNYVKRITIKÁJA. írja: VERES PÉTER A “Szocializmus” cimü budapesti szocialista folyóiratban, egy rendkivül érdekes és tanulságos vita ért véget a közelmúltban. Pró és kontra, úgy a könyv Írója, mint annak kritikusa, tárgy és irodalmi isemereteikkel, alapos nekikészültséggel mérkőznek meg a nyilvánosság előtt a folyóirat hasábjain. Olyan kérdést feszegetnek és hoznak napirendre, melynek átvételével és a Bérmunkásban való folytatólagos közlésével nemcsak érdekfeszitő olvasmányt, nyújtunk, hanem a világszemléletek és szemben álló ellentétek két briliáns toliforgatójának irodalmi csatájából, tudásunkat gyarapithat- juk. (Szerk.) nemzeti egységek kialakuljanak, hogy a szociológiai (osztály) feszültségeket ne lehessen többé biológiai (faji) feszültséggé transzformálni. Konkrét példának: a német faji egység történelmi követelmény mert mint gátló és zavaró ok előtte áll a német termelőközösségben a tiszta szociölógiai szempontok, osztályviszonyok tudatosulásának. Nemcsak bo- londitja az embereket, hanem milliók hisznek benne, hogy a német nép boldogulása az ösz- szes németek egyesítésétől függ. Nos, amig az összes németek egyesítése után ki nem derül, hogy mindez másodrendű kérdés, addig ez történelmi hatóerő, azután pedig osztályok nacionlaizmusa. Befejezésül: az ellentéteknek megszüntetése, illetve az ellentmondások feloldása nem az ellentétek letagadásának az utján (hiszen ezek az ellentétek nagyon is súlyos valóságok), hanem az elletétek felismerésén keresztül valósulhat meg. Ebben az esetben a faji gondolatból, ami szociológiailag reális, azt vállalni kell (fajok felszabadít jsa), ami pedig leplező célra használt irracionális misztifikáció, azt le kell leplezni és a tömegeket felvilágosítani arról, hogy a faji jövő, a faji egészség csak az osztálynélküli társadalomban valósulhat meg. * Azonban amint Fejtő becsületesen és őszintén megmondotta (de hiába nem mondta volna, mert én is mögé látok a szavaknak), nem csupán a faji kérdésről van itt szó, hanem a zsidókérdésről, vagyis az antiszemitizmusról is. Ehhez én még hozzáteszem: nemcsak az antiszemitizmusról, hamen a szemitizmusról is. Igenis én is azt mondom, amit Fejtő: tisztázzuk végre ezt a kérdést. Valami lehetetlen helyzet, hogy a baloldalon nem lehet kiejteni azt a szót, hogy “faj” vagy “zsidó”, mert bizonyos szellemi terrorizmus, amelyhez sajtólehetőségük a zsidó intellektuel- eknek bővebben van, azonnal ki- denunciálják a progresszió vonalából az ilyen irót. Hogy túlzás terroról beszélni ? Nem, mert először is erkölcsileg a munkáosztály gyanakvásait keltik fel s az olyan iró, aki sziv- vel-lélekkel a munkásosztállyal van, ezt nem bírja elviselni, másodszor a müveit zsidó olvasókat riasztják el tőle, márpedig Magyarországon a magyar müveitekből csak az Uj Idők és magyar Courths-Mahlerek élnek meg. Ez azonban csak szubjectiv szempont. Súlyosabb ennél az a nagyon is objektív igazság, hogy a magyar munkásmozgalomban a jelszavak és programok alatt egy eltagadott antiszemitizmus és szemitizmus lappang, amely nem jut a felszínre, csak benn a szervezetben mérgez, de ahol már két-három zsidó vagy magyar eredetű szocialista van együtt, nagyon sokszor erről folyik a szó s itt- ott központi problémává válik. Nem lehet letagadni, hogy a zsidó származású emberekkel szemben faji gyanakvás nyilvánul meg: strébernek, tolakodónak és megbízhatatlannak tartják nem az egyes ilyen zsidókat, hanem igazságtalanul általánosítva az egész fajt. És nem igaz, hogy csak a propaganda általánosít. Ellenkezőleg: a propaganda éppen a tömegember általánosító hajlamaira épit. (Ez is mutatja, micsoda realitás ez!) Ma már ott tartunk, szinte a levegőben van, hogy Oroszországban is ott van az eltagadott, elrejtett leszorított antiszemitizmus és szemitizmus is az egyéb bajok közöt. A magyar szocialista mozgalom már van olyan erős, s a benne lévő zsidó származású szocialisták — úgy hiszem — már vannak annyira szocialisták, hogy meg- birják ebben a kérdésben az őszinte beszédet, még ha az igazság keresésében tévedések szövődnek is bele. Én hát kiállók s nyugodt lélekkel mondom: Ha én faji gyűlölködésben bűnös volnék, akkor nem mernék előhozakodni a mozgalomban ezzel a kérdéssel, mert rettegnék attól, hogy rámolvassák elfogultságomat, szóval alacsonyabbrendüsége- met. így ellenben rátérek a tárgyra és fölteszek néhány kérdést: Zsidókérdés van ezt Fejtő is elismeri. De hozzáteszi: nem volna, hanem csinálnánk mesterségesen. Ezt itt most nem vitatom, hisz már az előbb kifejtettem, hogy faji kérdés van is, de csinálják is, ellenben hozzáteszem: zsidókérdés nemcsak van, hanem mindig> is volt. Fejtőnek ajánlom, hogy ha ezt önkényes állításnak találja, kutassa fel az egész kérdést. Ajánlom keresse meg az okát, miért van zsidógyülölet s ugyanakkor nincs cigánygyülölet, pedig a cigány is hazátlan ép “élősködő” nép. Miért éppen csak a zsidó hordoz egy ilyen gyülöletter- het? Tisztára légbőlkapott pro- pagandisztikus dolog volna ez? Bonyolult és nehéz ügy, de bizonyára megéri a fáradságot. Hasznára lenne a zsidóságnak is, de a többi népeknek is. Azután: ha a zsidókérdés tisztára mesterséges dolog, nem látom be, hiért kell a zsidónak szégyelnie vagy megtagadnia a faját? Avagy csakugyan vannak a zsidóságnak egyetemes szégy élni való faji tulajdonságai? Nem veszi ^szre Fejtő, hogy ez tipikus faji gondolkodás, s hogy a hitleristáknak ád igazat az a zsidó, aki szégyelli a faját. Gondoljunk csak arra, hogy a magyarok, szerbek, csehek, bulgárok stb. kisebbek, mint a németek, franciák, oroszok nemzete, de az alacsonyabbrendüségi érzésük csak meglapulásban és respek- tusban nyilvánul meg, nem szégyenkezésben. Továbbmenve: miért kell eltagadni azt, hogy Marx, Heine, Freud, vagy bárki nem németek, hanem zsidók voltak? Kis- sebbek talán a marxi megállapítások a társadalom és gazdaság törvényszerűségeiről, vagy rosszabbak a heinei versek, ha tudjuk, hogy ők zsidók voltak? Számomra nem s ez bizonyíték arra, hogy nem én gondolkozom faji módra, hanem azok a zsidók, akik ezt leplezni akarják. Végül, nem gondolja Fejtő, hogy az az alocsonyabbrendüsé- gi érzés, amit ő is meglát tulajdonképpen a faji gőgnek a defektusa, egy érvényesíthetetlen magasabbrendüségi érzés ? Világosan: a zsidóság faji zártsága és elzárkózó vallása (‘>gój”-nak néznek minden nemzsidót) hosszú történelmi korokon keresztül beépült a faj lelkiségébe, sőt testiségébe, ideg- rendszerébe s igy ma már tudat alatt is hat, úgyhogy az az asszimiláció, amit ő helyesnek tart, százszorta nehezebb a zsidó, mint bármelyik más fajbeli számára. Sőt annál nehezebb, mennél jobban akarja, mert éppen ez az ideges alkalmazkodás az egyik legfőbb zsidó jelleg. Végül pedig nem volna nagyon érdekes kérdés, hogy miért következett be a zsidó szétszóródás ? Más népeket is lei- gáztak és összetörtek s mégis vagy elpusztultak, vagy megmaradtak a saját földjükön, mint földművelők és szolgák, vagy pedig egy tömegben vándoroltak más területre. Nincs itt valami osztálytársadalmi kasztterheltség: a zsidóság semmi szin alatt sem akart szolgálni, nem humanista szabadságszer etetből, hanem, mert elszokott a nehéz munkától. Ugyanilyen érdekes kérdés, hogy ma már nincsen a zsidóságnak saját országa, saját termelőközössége, óriási többségben miért nem törekszik, hogy legyen? Miért nem kell neki sem Palesztina, sem Bit- robidzsán ? Függetlenül attól, hogy ennek milyen nagy akadályai vannak a lényeges, hogy akkor sem kellene, ha nem volnának akadályok. De az én szempontom mindezeknek a kérdéseknek a pontos kielemzése előtt is világos. Nagyon is becsülöm azokat a zsidókat, akik már felismerték, hogy a szocializmus nemcsak zsidókérdés. Akik felismerik, hogy a zsidókérdés megoldódik a szocializmusban, de a zsidó eman- (Folytatjuk) UTÓHANGOK EGY TORTA KÖRÜL. A Lefkovits család detroiti látogatása alkalmával, Sike munkástársnő egy olyan tortával ajándékozta meg őket, melynek elfogyasztásáról, a nagv ünnepség és vendég látás közepette szó sem lehetett. Nem minden számítás nélkül a gyönyörű öt tornyos cukrászati remeket, autóra pakolták Lefkovitsék és clevelandba szállították. Ily módon került az IWW mulatságra mint asztaldísz, december 31-én. Mit lehet tenni egy ilyen tortával? Hiszen akkora volt, hogv ha nem lett volna töltött káposzta, friss sonka, meg kocsonya . . . felszolgálva, mely. kitűnőségek Bercsa és Leisz munkástársnőink szakácsmüvé- szetét dicsérték, akkor is jutott volna belőle egy egy szelet annak az ötven főnyi vendégségnek, akik összejöttek, hogy az utolsó perceit vergődő 1937-et. együtt búcsúztatták el. Lefkovits munkástársék a- jánlatára az ó évet búcsúztató vendégek megvették a tortát. Egy csapásra 18 dollár gyűlt össze a Bérmunkás javára, mint vételár. A tortáról irt riport nem volna teljes, ha Sike munkástársnőnek, valamint Lefkovitsék- nak, nem mondanánk ezért nyilvános köszönetét. Egyébként a szórakozás és vigalom a hajnali órákig tartott és úgy nézünk az elszámolás elébe, mint amely szintén hozzájárul egy kis összeggel a lap előállítási költségeihez. Mindazoknak, akik e sikert lehetővé tették anyagi, erkölcsi és fáradságos munkával, a csoport nevében mondunk köszönetét. W .... DALOSOK KÖZÖTT. Az elköltözött és hátra maradt — vezérnekeket és vezéreket egyaránt eszi a penész, az miatt, hogy az ősz folyamán megrágalmazott és érdemtelenül meghurcolt East Sidei Munkás Dalárda önérzetes tagjai, velük minden közösséget megtagadtak. Hogy a pukkadozás még teljesebb legyen, a Dalárdisták, az IWW east sidei csoportjával közösen rendeztek egy kisszabá- su. újévi mulatságot, mely a körülményekhez képest anyagi és erkölcsi sikerrel zajlott le. A tarka programot Farkas Béla, dalárda elnök vezette be. Az év jelentőségét, Wiener Andor ismertette. Utána a Wiener kislányok, Margitka és Juliska szavaltak egy egy szavalatot, egyet pedig duettban. “A néma vádlott” tréfás egy felvonásost, a dalosok műkedvelő gárdája játszotta szép együttesben. Szilágyi rendezésében a rendezővel a címszerepben. A dalosok és az IWW-ista nők közös bizottsága, disznótoros vacsorát szolgáltak fel: majd következett a tánc, mely csak a hajnlai órákban ért véget. A minden tekinettben sikerült mulatságon való közreműködésükért úgy a dalárdisták funkciósainak, mint az IWW- ista nőknek, köszönetét mond a Közös bizottság.