Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-06-11 / 1010. szám

1938 junius 11. BÉRMUNKÁS 7 oldal

A LAPBIZOTTSÁG NYILATKOZATA

A Bérmunkás Lapbizottsága, 1938 junius 3-án tartott rendes gyűlésén, úgy döntött, hogy hozzáillő kommentárral ellátva, helyt ad a “Bérmunkás”-ban Somló Lipót és Hirsch Lipót aláírásával ellátott és közlésre szánt dolgozatnak.

Teszi ezt azért, mert nem érdem szerint bírálja a dolgokat, hanem munkásszempontból: azért, hogy a “Bérmunkásban” eddig megnyilvánult enyhe hangot felfokozza és harmóniába hozza azokkal az általános felháborodásokkal, melyek a Szövetség konvenciójának befejezésével, szerte az országban megnyilvánulnak, stréber, bürokrata, állszocialista és állhazafias tisztiviselőivel szemben.

Úgy találjuk, hogy lapunk terjedelméből feláldozhatunk egy kis területet és a becsületes ellenfeleknek kijáró módon kezeljük még a szóban forgó farizeusokat is, kik a Lapbizottsághoz küldött dolgozatukkal feloldották az eddig feszélyezve leszijjazva tartott és korlátok nélkül megnyilvánulásra törekvő jogos bírálatot azokkal szemben, akik a Nemzetköziségtől, a Munkás Betegsegélyző Szövetséget megfosztották.

Lapunk értékes hasábjaiból nem kívánunk sok helyet egyszerre lefoglalni és az olvasók becses engedelmével, a nevezettek cikkét, kommentárunkkal egyetemben, részletekben hozzuk.

Elsősorban kinyilatkoztatjuk, hogy nem a tudósítónk hibája legkevésbbé róhatják fel tudósítónk bünéül, hogy: “egy árva szót sem talált a konvenciónk építő alkotásainak felsorolására”. Mert — egy olyan konvenció, mely a 32-éves M.B. Szövetséget leépítette, letért az alkotás mezejéről és rálépett a züllés útjára, belegázolt a polgári fertő mocsarába, nem lehetett építő konvenció.

Valóban igaz és nem is hat meglepően, hogy véleményük szerint, “tudósítónk idegen területre tévedt” — Mert minden forradalmárnak, önzetlen munkásharcosnak, egy forradalmi munkáslap tudósitójának idegen az olyan terület, ahol egy 32-éves Betegsegélyzőt attól fosztanak meg, amire alapitói, szorgalmas építői, mindenkivel szemben a legnagyobb áldozatra kész védelmezői büszkék voltak.

Nem a “hézagos tárgyismeret” nem is a jogos “bosszú”, hanem az elementáris erővel feltörő felháborodás hangja volt az amit olvastak és aminek megértését nem önöktől, hanem azoktól a gondolkodásra képes betegsegélyző tagoktól vártuk, akik ha majd rohadozó intézményük burkolatát elhagyják — és elfogják hagyni — olyan dohos kripta szaga lesz intézményüknek, melynek bűzét állszocialista, állhazafias ódium jukkái sem lesznek képesek annyira fertőteleniteni, hogy becsületes forradalmárok, orrhoz szorított zsebkendővel véglegesen hátat ne fordítsanak.

önök — te — te — Ti . . . “tiltakoztok?” Ti . . . beszéltek hamisságról? Ti tesztek szemrehányást? Ti . . . beszéltek munkásmozgalomról ? Erkölcsről, nemzetköziségről? Támogatásról? Ugyan, ugyan? ....

"A MunUás Betegsegélyző Szövetség levizsgázott"

Ilyen cim alatt számolt be a Bérmunkás tudósitója a Munkás Betegsegélyző Szövetség május 7-8-9-10-ik napján tartott konven- I ciójáról.

Alulírottak, úgyis mint “fizetett” tisztviselői a M.B.Sz.-nek és úgyis mint “nemzetközi” munkásmozgalmi emberek és mint előfizetői lapjuknak, akiket vádakkal és rágalmakkal ajándékozott meg lapjuk május 21-iki számának két cikke is, egy kis helyet kérünk lapjukban egynéhány megjegyzésre.

A lap olvasóihoz szóló panaszunk elsősorban az, hogy a tudósítójuk egy árva szót sem talált a konvenciónk építő alkotásainak a felsorolására. Tudjuk, hogy idegen területre tévedt akkor, amikor a M.B.Sz. ügyeiről kellett beszámolnia. Nem is emelünk panaszt hézagos tárgyismerete ellen. De panaszt kell emelnünk a tudósításban véges-végig száguldó, bosszútól lihegő, személyeskedések ellen és a konvenció túlnyomó többségét gyalázó leírások ellen. Végül óvó panaszt emelünk az ellen, hogy vészharangokat kongassanak meg virágzó egyesületünk feje felett.

Tiltakozunk az ellen, hpgy akár a tudósítójuk, akár a lapjuk azt hirdesse, hogy a konvenciónk csak egyetlenegy olyan határozatot is hozott, “mely rövidesen sírásója lesz a Szövetségnek”! . . . Époly erélyesen tiltakozunk az ellen a félremagyarázásuk ellen is, hogy a “nemzetközi” szónak az alapszabályból való kihagyásával a konvenció “politikai kalandorok lerakodó helyévé süllyesztette” volna a Munkás Betegsegélyző Szövetséget, “akik a gyilkos fasizmus szövetségeseivé aljasodtak, csak azért, hogy egyéni céljaikat megvédelmezzék”.

Ilyen hamis képeket festeni egy demokratikus munkás egyesület konvenciójáról, az intézményről és szakértelemmel dolgozó tisztviselőiről, nemcsak szélsőséges dema- g-ógia és csúnya visszaélés a sajtó szabadsággal, hanem felmérhetetlenül nagy bűn egy becsületes és virágzó munkás intézménnyel szemben ,amely a munkásmozgalmat erkölcsileg és anyagilag támogatja, tehát a nemzetközi munkásmozgalmat is.

Ha meggondoljuk, hogy egy olyan lap tör most pálcát a M.B.Sz. és tisztviselői felett, amely még május havára is felvette a neki referendummal sohasem engedélyezett havi támogatást, akkor a hazabeszélő, nagy erkölcs- biró kétes szerepe nyilvánvaló.

(Folytatjuk)

Hová gondoltok? Kit akartok megtéveszteni ?

Hát nem tudnátok, hogy miért a harag? Megmondjuk — Azért, mert három évvel ezelőtt általunk lerakott és a Szövetséget mindenkoron védő a bürokratizmustól mentesítő alapjától — hogy ronda porhü lyetekben, a beleket nedvesen tarthassátok — a Szövetséget megfoszttattátok. Mert meg- semmisittettétek a kétszeres terminust.

Mit gondoltok? Mi az, hogy: “ha meggondoljuk? . . . “Milyen tisztviselők vagytok ti ? Miféle támogatást mentettetek ti meg? Hát ti vagytok azok akiknek tőlünk köszönet jár? Ti . . ? aki pincsi kutyák módjára, az ipari forradalmároknak kezét nyaldostátok, akik minekünk — az ipari forradalmároknak jóvoltából jutottatok olyan “jólfizetett” tisztviselői állásokhoz, melyek nekünk nem kellettek, amelyekre nem tartottunk igényt ... Te, akit mi tartottunk vissza, hogy ne hagyd el a félig befejezett konvenciót . . Te másik aki úgy kisértél bennünket réveteg tekinteteddel négy napon át, mint éhes ember a kirakaton belül táncoló virstlit? Te vársz TŐLÜNK KÖSZÖNETÉT?

Igaz, hogy fordított világot élünk. De még nem tartunk ott, hogy a becstelenek tanítsanak bennünket becsületeseket, hogy a karakternélküliektől illemszabályokat tanuljunk; hogy a bürokraták önzetlenségből adhassanak leckét és még nem vagyunk ott, hogy: Titeket, gerincteleneket állítsunk oda mo- delnek, a törhetetlen elvhüség szobrához. Mocsárba valók vagytok és ne tiltakozzatok, hanem kuruttyoljatok.

MIKOR ÉRKEZETT AMERIKÁBA?

Fontos hírek a bevándorlóknak akik 1906 és 1925 között érkeztek.

“Mikor érkezett ön Amerikába?” Sok embert, aki képtelen érkezési adataira emlékezni, zavarba ejt ez a kérdés. Ha csak egyik ismerősünk kérdi, az efajta kérdés nem lényeges, ezzel szemben ugyancsak nagy fontosságot nyer, amidőn első, vagy második papírért folyamodunk, vagy visszatérési engedélyt akarunk beszerezni, mielőtt az országot ideiglenesen látogatás céljából elhagynék.

Az érkezési adatokra máskor is szükség lehet. Sokan kénytelenek ezen adatokat beszerezni, mikor aggkori nyugdíjért, vagy városi állásért folyamodnak, vagy amidőn elhatározzák, hogy behozatják valamely közeli hozzátartozójukat.

Sok száz oly bevándorló él az Egyesült Államokban, akik e fontos adatokat nem tudják fellelni. A földrajzi nevek ismeretének hiánya, anyagi zavarok, a régi otthon feladása, betegség, az utazással járó gondok, izgalmak — mind hozzájárultak ahoz, hogy hosszú esztendők után az érkezési adatok a bevándorló emlékezetében elmosódjanak.

A bevándorlók most bizonyára örömmel fogadják a hirt, hogy mindazok, akik 1906 és 1925 között érkeztek az országba, saját maguk; kutathatják ki a hajó nevét vagy az érkezési idejét azon könyvecskékből, amelyeket a Transatlantic Steamship Arrivals, 156 Fifth Avenue, New York City, — adott ki. Ha ön óhajt egy ilyen könyvecskét beszerezni, írjon a fentebbi címre és jelezze, hogy mely év jegyzékét kívánja megküldetni. Minden könyvecskéhez egy Utasítást is csatolnak, ami egyszerű nyelven megmagyarázza, hogy miként kell a jegyzékben a hajó nevét, vagy az érkezést keresni. A könyvecskék felsorolják az összes Európából érkezett hajókat, jelezvén az indulás és érkezés helyét és idejét.

ELVINYILATKOZAT

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, ámig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!”

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.