Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-06-11 / 1010. szám

* oldal BÉRMUNKÁS 1938 junius 11. TALÁLKOZTAM CSERNAY JÁNOSSAL Irta: Fischbein László Sokféle emberekkel találkoz­tam életemben. Ahogyan a mai társadalmi rendszer önző ki­zsákmányoláson, gyűlöleten, tu­datlanságon, rosszakaraton al­apszik olyan az emberek több­sége benne. Azok az emberek akiknek gondolatát nem bírta az igazságtalan rendszer szol­gálatába vonni, kiválnak a nagy többségből. Ezek az emberek nagyon kevesen vannak. A többség rendszeresen az ural­kodó rendszer oldalán van. Az ilyen emberekről nincs mit Ír­ni valónk. Csernay János ezek közzé tartozik. És mégis úgy érzem, hogy kivételt kell tegyek, Csernay János urammal és be kell külön mutassam őt, mert annyira kü­lönleges formák között talál­koztam vele, melynek leírása tanulságul szolgálhat sokaknak. De különösen a Munkás Beteg- segélyző Szövetség tagjainak. Ugyanis történetesen Csernay uram titkára a M.B.Sz. 60. osz­tályának Leechburg, Pa.-ban. És legelőször csak levélben ismertem meg őt, amidőn a Szövetség pittsburghi konven­cióján, a szocialista főtitkárunk teljes egészében felolvasta elég hosszadalmas üdvözlő levelét Csernay uramtól. A levél tai- talma eléggé hangulatos formá­ban, Csernay uram 82 eszten­dős öreg édesanyjáról emlék­szik meg, akit most haza megy meglátogatni. Ami persze elég szép dolog, de hát miért kellett azt megtudni a Szövetség kon­venciójának ? Jó ideig tartott mire a szoci­alista titkár ur a levél végére ért, és tulajdonképpen ezért kellett az egész levelet felolvás- ni. Mert a levél végén aztán Csernay János ajánlja, hogy a Bérmunkás lapot tovább ne tá­mogassuk, mert az sem támo­gat minket. Hány tagot szer­zett a Bérmunkás a neki jutta­tott 64 dollárért kérdezi Cser­nay János? Ugyanazon titkár ur aki a je­lenlevő delegátusoknak két percnyi hozzászólási időt aján­lott, egy tag üdvözlő levelét ol­vasgatta a konvenció előtt. Volt azonban egy másik levél a 174. osztály négy tagjának aláírásá­val. Ezt a levelet már nem ol­vasta föl a szocialista titkár, csak annyit jelentett, hogy üd­vözlő levél érkezett. Ebben a levélben a Bérmunkás további támogatására kérték a konven­ciót. Ezek az előzményei Csernay Jánossal való találkozásom tör­ténetének. Május 11-én a pitts­burghi állomáson álldogálunk néhányan, vártuk a new yorki vonatot. Egy derékszál bajuszos ember csatlakozik hozzánk. Jól ápolt testalkata és vagy egy jó fontos aranylánca azt árulta el, hogy már jó hosszú ideje nem igen kereste kenyerét nehéz bérmunkával. Magyarok az urak? Én is ma­gyar vagyok várom a new yor­ki vonatot. Ma este utazok Ma­gyarországba a Hansa hajóval. Nevem Csernay János. Mi is a vonatot várjuk, megyünk visz- sza New Yorkba. Az M. B. Sz. konvencióján voltunk. Igazán hát akkor tagtársak végeztek-e jó munkát? Megvonták-e a tá­mogatást a Bérmunkástól ? Egy szóval szépen megindult a megismerkedésünk Csernay Jánossal. Kezdünk vele a mun­kaviszonyokról beszélgetni, egy­szóval megismerkedünk. El­mondja, hogy nagyon sok pénzt veszített ugyanis Leechburghon vágóhídja volt, melyen 75 ezer dollárt veszített. A felesége ezt annyira szivére vette, hogy bá­natába belehalt. Volt olyan idő régebben hogy egy év alatt 20 darab ezrest csinált. De most már rossz világ van. Két üzle­téből az egyiket eladta. Beszélgetésünk során aztán rátérünk a Bérmunkás ügyére. Kérem tagtársak én nem tud­tam, bocsánatot kérek ha tud­tam volna, hogy ilyen emberek vannak a Bérmunkás mellett, hát igazán nem ajánlottam vol­na a támogatás megvonását. Nézze tagtárs önnek osztály ér­deke más mint a bérmunkásoké tehát nem is lehet az ön részé­(Folytatás a 2-ik oldalról) a római pápaság intézményének képviselői csupán, de nem Jé­zus krisztus eszméjének szol­gái. (Ezt én, dacára katholikus mivoltomnak is meg kell állapí­tanom) . Az árjatörvény megvalósítása amig az ország népével szemben olybá van beállítva, mintha, ha ez meglesz itt mindenki tejben vajban fog fürödni (lásd német- országot, ausztriát ahol bár szintén ilyesmiket Ígértek és még margarinig sem tudtak el­jutni) az amúgy is nagy nyo­morúságot, növeli már is. Mint megírtuk az ipar, a kereskede­lem, sőt immár a mezőgazda­ság is stagnációba jutott. Most azonban mivel a “szabadság” eme klasszikus földjén azonmód ahogy 1849-1920-ban volt min­denki gyanús aki él. A totalitás csizmája alá igyekszik gyúrni mindenkit. Már nem mindenki magyar állampolgár aki ma­gyar. Állampolgárság igazolá­sát vezetik be. Most számítsuk ki, ha a 8 millió magyarból csak 6-nak kell az állampolgársági kérvényt beadni, melyre 2 pen­gős bélyeg ragasztandó ez 16.000.000 pengőt jelent Hay- nauék zsebére, nem számítva azt, hogy a mellékletek dús és nagy számára is darabonként 30-30 fillérest kell tenni. (Ez is kb. 2 pengőt tesz ki) de pl. egy magyarnak be kell szereznie ah­hoz, hogy a kérvényét beadhas­sa: születési bizonyítványát ez 2 p., atyja születési bizonyítvá­nyát ez 2 p. atyja házzassági bi­zonyítványát 2 p., amennyiben atyja 1851 után született egy atyai nagyatyja születési bizo­nyítványát 2 p., és házassági bi­zonyítványát 2 p. esetleg leve­lét is megkövetelhetik 2 p. 1917 év kezdetétől lakhelyeit igazo­landó lakbizonylatok (ha azóta ami főleg munkásoknál fordul­hat elő 25-30 helyre vitte lakni a sprsa az országban az ugyan­annyiszor 2 p. Kedves olvasóim .számoljátok össze ezeket a <­ről a Bérmunkás támogatását várni. Súlyos tudatlanságot ott követett el, hogy tényleges bér­munkásoknak akarja magya­rázni, hogy mi legyen a teen­dőik osztályérdekük szempont­jából. De kérem tagtársak hát a főtitkár ur miért nem irta ezt így meg nekem? Két kézzel fog kezet velünk Csernay János és bocsánatké­rése közben távozunk, mert amint mondotta ő még vár, ugyanis Father Nyírivel a leechburghi lelkipásztorral egy­ütt utazik haza. A napokban aztán ismét elém került Csernay János. Megint különös véletlen folytán. Vélet­lenül a kezembe került az Am. Magy. Népszava május 31-iki lapszáma. Ebben aztán teljes egészében ott van Csernay Já­nos fényképe. Olvasom a leech- burghi polgári kör által rende­zett bucsuestélyt Csernay. Já­nos tiszteletére. Reakciós irre­denta fészek vezére Csernay Já­nos. A haladásnak az emberiség felszabadulásának utjánál oly­an nagy darab gát amilyen nagy ember. Csak egy ‘jó szoci­alista” titkár kellett ahoz, hogy a M. B. Szövetségben Csernay János szelleme erőre kapjon. pengőket és vegyétek hozzá, hogy ez csak a bélyeg. Külön vannak még a kiállítási dijjak darabonként 2-4 pengők között. Most azután ha hozzászámítjuk azt, hogy legtöbb embernek kisebb gondja is nagyobb volt annál minthogy nagyapja szü­letési helyét és évét, házasság- kötésének pontos idejét és ha­lála napját proletár családfá­ján feljegyezve rögtön tisztá­ban lehet azzal mit jelent ezek kikutatása pénzben és időben számára. Már pedig az állam- polgárság igazolása nélkül m- már műhelyt, üzletet nem csak hogy nem nyithat, de útlevelet sem kaphat, sőt nem is számit magyar állampolgárnak. Ettől ugyan besorozzák katonának, adót stb. is fizettetnek vele, csak éppen jogai nincsenek. Ugyebár széppé is válik lassan ez a cudar élet itt az óhazában lassacskán Hitler féle fasizmus Haynauék által való átplántá- lása révén. Hogy volt egy Kossuth La­jos, Petőfi Sándor is még nem is oly régen, hát számítanak azok a “rebellisek” valamint, amikor ime Hitler jóvoltából, — parancsra — a papság, a nemesség, a puhagerincü kö­zéposztály falazásával és részt- vételével ime 1938-ban szeren­csétlen Magyarországra és a magyar népre, annak lelkére és mindenére ráfeküdt a Haynau gyászos és átkos, gyilkos unal­mának korszaka ismét. Pedig ha még egy összeom­lás lessz itt — idézzük Zsitvay .szavait — az maga alá temeti a Haynauék uralmát is, még ak­kor is ha — nem a magyar fog itt építeni . . . annyi bizonyos! Fe. A BÉRMUNKÁS az egyetlen forradalmi lap, mely magyar nyelven jelenik meg. Terjeszté­se forradalmi kötelesség, amit sak lorraaalmaroKioi vaun. el. A Clevelandi Modern Szín­kör a Sár és Vér bemutatásával — mindazok részére akik azt végignézték — egy felejthetet­len estélyt hagyot. Sokan a megjelentek közül bosszankod­va mondják, hogy egy ilyen ér­tékes és tanító szinelőadás, megérdemelte volna a telt há­zat. Sajnos azonban az, hogy még nagytöbbségben olyan gon­dolkozásban van a magyarul beszélő munkás is, hogy a mun­kásmozgalom nem az ő érdekét szolgálja. Nem akar a körülöt­te történő eseményekre kellő képen felfigyelni. Csak tovább szolgáltatja ki magát azoknak, akik egész életén keresztül a kihasználást kívánják. Az előadás szép erkölcsi si­kert hozott. A szereplők sima, jól begyakorolt játéka mindvé­gig elsőrendű volt. Látszott, hogy odahaza érzik magukat a Sár és Vér-nél. Sokszor az előa­dás alatt könnyek hulltak a sze­mekből, a közönség átérezte a darab jelentőségét. Az első felvonás után az Összhang Dalkör lépett fel si­kerrel. Két szép darabbal emel­te az estély nívóját. Biztosak vagyunk abban, hogy a Dalkör a jövőben is szolgálni fogja a munkásosztályért történő meg­mozdulásokat. Hogy az anyagi siker alul maradt az erkölcsinél, részben a rossz munkaviszonyoknak, az­onban jó részben a munkásmoz­galom iránt viseltető rosszaka­ratnak is mondható. Ennek a megszűnése időszerű volna már, nagy előnyt jelentene nem csak a munkásmozgalomra, hanem a magyarul beszélő munkásság­nak is. A clevelandi műkedvelők fá­radságot nem ismerő tehetsé­ges és odaadó munkájáért, Kucher munkástárs mondott köszönetét az IWW. tagsága nevében, biztosította a Cleve­landiakat, hogy itt közöttünk otthon fogják érezni magukat. Az estély fáradságos munká­it következők végezték: Varga, Kucher, Kocsis, Kucher Lajos- né munkástársnők. Kucher, Varga, Klekner, Szakács, Feke­te, Simk;o, Kristofik munkás­társak. Meg kell említenünk, a sorsolásra egy szép asztalterí­tőt ajándékozott Kucher mun­kástársnő, melyet 13-as szám­mal Mihályi Györgyné nyerte el Coraopolisról. Köszönetét kell mondjunk azon családoknak, akik szíve­sen adták otthonukat és szere­tettel látták vendégül a Cleve­landiakat. Úgyszintén minda­zoknak, akik bármilyen segít­séggel hozzájárultak mulatsá­gunk sikeréhez. Az estély jó hangulatban ko­ra reggelig tartott, mig déli órákban a celevelandi vendége­ink kézszoritásával ért véget. A. K. Magyar IWW- irodalom van bőven a központban. Úgy intéz­zétek, hogy elfogyjon, hogy uj­ja bbak kiadására legyen szük­ségünk. Ennek legegyszerűbb módja, az irodalom terjesztése. Hány füzetet adtál el e héten munksátárs? ÚTBAN A FACIZMUS FELÉ... ELISMERÉSÜL..

Next

/
Oldalképek
Tartalom