Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-06-04 / 1009. szám
1938 junius 4. BÉRMUNKÁS 5 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. A munkásság saját erejére támaszkodhat. A new deal zászló bontása óta a munkásság nagyrésze úgy vélekedik, hogy most már nekünk nem kell semmit tenni, majd elvégzik helyettünk a munkát a politikusok. Ezután szerintük már nincs is más tenni valónk, mint szavazatunkat leadni a progresszív politikusokra és minden fine and dandy lesz. Azok meghozzák a munkaidő és bér törvényt és egyéb a “munkásság érdekeit szolgáló törvényeket”, törvényesítik a sztrájkokat és “mindent elkövetnek a munkásság érdekében.” A munkásság nagyrésze szívesen fogad ily ígéreteket mert sokkal kényelmesebb azt elfogadni, mint fáradni a forradalmi Ipari Szervezet építése érdekében. Bár annyit már megértettek, hogy szervezkedésre szükség van, de itt is a kényelmesebb oldalát veszik és ahelyett, hogy oly szervezetbe tömörülnének, amelynek segítségével képesek volnának valamit tenni saját érdekükben, inkább oly szervezetet támogatnak, melyben a vezérek azzal bolon- ditják a tagságot, hogy csak a tagsági dijat fizessék, a többit majd ők elvégzik. A vezérek tárgyalnak a munkáltatókkal, ők kötik meg a szerződéseket, szóval ők intéznek mindent, a munkásság csak a dollárokat szolgáltassa be szorgalmassan. A gyakorlat ezen eméleteket azonban minden téren megdön- teni látszik. Minden nappal világosabbá válik, hogy sem a politikusok, sem pedig a munkás vezérek nem tehetnek semmit a munkásság érdekében a munkásság nélkül. Ahol eredményt értek el a munkások helyzetük javítása érdekében, ott minden lépést drága munkás vérrel kellett megpecsételni. A North Chicagói Fansteel sztrájk; az Inland Steel, a Republic Steel, Wierton Steel, a michigani Auto telepi sztrájkok, a River Rou^ gei Ford gyári kísérlet és sok más harcban a munkásság csak éppen annyit nyert, amennyit saját erejével kiverekedett. A fent említett sztrájkokba a National Labor Board is beleszólt és minden esetben megállapították, hogy a munkáltatók megsértették az idevonatkozó törvényeket, melynek eredményeként ezen eseteket törvényre vitték. Akkor azzal biztattak bennünket, hogy majd igy, meg úgy elbánik a munkáltatókkal a Labor Board a törvények megszegéséért. És mi lett az eredmény? Amint az utóbbi hetekben nyilvánosságra került a dolog, a National Labor Relation Board minden esetben meghátrált. A NLRB. mindezen vállalatok ellen indított eljárás beszüntetését és az ügy teljes elejtését kérte. Belátták, hogy ez a harc nem a politikusok és munkáltatók közötti harc, hanem a munkás és munkáltató osztály Jcözötti. A politikusok belátták, hogy ők nem harcolhatnak saját osztályuk ellen és miután hónapokig és évekig bolondították a hiszékeny munkásságot, hogy majd ők elintézik a vérszomjas munkáltatókat, most egyszerűen napirendre térnek az ügyek felett, anélkül, hogy beváltották volna az Ígéretet. Mindezen esetek csak azt bizonyítják, hogy a munkásság csak a saját erejére támaszkodhat. “A munkás és munkáltató osztály között semmi közösség nincs” Több államban a tavaszi előválasztások lezajlottak és több államban a CIO. vagy a saját házi jelöltjeit állította fel, vagy a polgári pártok jelöltjeit indor- szálta John L. Lewis. Mivel már utána vagyunk ezen választásoknak, nem kell jósolnunk, hanem a tényeket leszögezni, ami nem egyéb, mint: a CIO. jelöltjei, vagy az általuk indorszált jelöltek csaknem teljesen kibuktak. Nem azért foglalkozunk ezzel mintha bármi eredményt várnánk a politikusoktól, még az esetben sem, ha véletlenül fordítva történt volna. Csak azt kívánjuk bizonyítani, hogy a munkás és munkáltató osztály semmi közösségben nincs. Azt bizonyítja ez, hogy a politikai téren még a választásoknál sincs közösség e két osztály között. Azok a jelöltek mind kibuknak, akiket a munkásság testületileg támogat. A választó polgárok még e téren sem akarnak közösködni a szervezett munkássággal. Miért tehát az energia fecsérlés? John L. Lewis azonban nem hátrál meg egykönnyen. Úgy tartja, hogy ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Mivel Pennsylvania államban a CIO. által támogatott Kennedy és Wilson — az egyik szenátornak a másik kormányzónak szaladt — kibuktak igy a győztes Earl és Jones fogják az őszi választásoknál a CIO támogatását megkapni. Nem hinnénk, hogy Earl és Jones örülnek ennek a támogatásnak, mert megeshetik, hogy ők is elbuknak a reakciós elenjelöltekkel szemben ezen támogatás révén. És ezen nincs is mit csodálkozni. Ez a tér a kapitalisták harctere és a munkásság vezérei bármennyire is szeretnének velük egy tálból cseresznyézni, ők azt visszautasítják. Mert: “a munkás és munkáltató osztály között semmi közösség nincs.” Az IWW.-isták és a Munkás Betegsegélyzó' Szövetség. A Munkás Betegsegélyzó Szövetség konvencióját megelőzőleg, mint tudjuk tagszerzési kampány volt folyamatban és valamennyien megkíséreltük uj tagokat szerezni. Több belépni szándékozó — látva a betegse- gélyzőben a reakció feltörekvését— attól tették függővé belépésüket, hogy a konvenció mily álláspontra helyezkedik a nemzetközi munkásmozgalommal szemben. A konvenció lezajlott, melynek eredményeként a Bérmunkás szakított a Munkás Betegsegélyzó Központjával. Azonban ne essünk tévedésbe. A Munkás Betegsegélyzó Szövetséggel mint testülettel az IWW. ezután is szolidáris viszonyban lesz. Többen kérdést intéztek hozzánk, úgy a belépni szándékozók, mint a jelenlegi osztálytu- datos tagok, hogy mit tegyünk a jövőben? Meglehetősen sokan a legnagyobb felháborodással vették a konvenció határozatait a nemzetközi munkásmozgalommal történt kapcsolat megszakítására. Oly sérelmesnek tartják ezen határozatot, hogy kiakarnak maradni a betegsegély- zőből. Miután többen kérdést intéztek hozzánk ezirányban, úgy a kérdezőknek, mint azoknak, akik még nem tették fel a kérdést, csak önmagukkal vitatkoznak efelett, ezúton kívánjuk nyilvánítani véleményünket. Tagadhatatlan az, hogy a konvenció mély csorbát ütött a MBSZ. 32 éves tradícióján. Mint egyike azoknak, akik résztvettek a konvención azt állapítottam meg ,hogy ezen határozatok nem annyira a MBSz. tagságának elmaradottságán alapszik, mint inkább a központi tisztviselőknek az állás feletti féltékenységén. A tény az, hogy a konvención résztvevő delegátusok kétharmad többsége minden kérdésben a központi titkárság és az Intéző Bizottság elnökének véleményét várta és meg is kapta a szavazások előtt. Amikor valamely kérdés szavazásra került, a szavazás előtt az utolsó szó az I.B. elnökéé, vagy a központi főtitkáré volt és ők adták meg az utasítást, hogy hogyan szavazzanak. És azon kérdések, melyeket mi sérelmeseknek tartunk, az ő utasításaik szerint dűltek el. Mindezeket figyelembe véve, azt mondjuk, hogy hibát követ el az aki most e válságos időkben kilép a Szövetségből. Minden IWW.-ista maradjon a helyén. Hozzuk be az osztálytudatos munkásokat a Szövetségbe. De az eddig tanúsított tétlenséggel szakítanunk kell! Ne csak havijárulékot fizető tagjai legyünk a Szövetségnek, hanem lépjünk akcióba, hogy a Szövetség a jövőben sokkal jobban munkás intézmény legyen, mint volt a múltban. A titkárságnak és az elnöknek csak any- nyi szabadsága legyen, ami az ügykezeléshez szükséges. Elvi kérdésekben a Szövetség tagsága szabja meg a Szövetség irányát. Hogyan érhetjük ezt el? A Munkás Betegsegélyzó Szövetség tagságának 90 százaléka kérges tenyerű ipari munkásokból áll. Talán 10 százalék lehet, akik már kivetkőztek a munkássorsból és bár a nyaktól lefelé még mindig munkások, azon felül kapitalistáknak vélik önmagukat és irtóznak az osztályharc szellemétől. Az legyen tehát a kötelességünk, hogy a közeljövőben a tagság 90 százalékával megismertessük az osztályharcot. A közeli hetekben minden energiánkkal arra kell törekednünk, hogy a Bérmunkást elhelyezzük a Szövetség munkás tagjainak asztalán és megismertessük velük az osztályharcot. Az IWW magyar tagjai nem a Szövetséggel, hanem a központi titkársággal szakított. Ezt nyilatkoztatta ki a Bérmunkás Lapbizottsága a konvención leadott nyilatkozatában, amikor visszautasította az anyagi támogatást. A titkárság arra törekedett, hogy a konvenció szabadkezet adjon nekik az anyagi támogatást illetőleg, amit meg is kapott. A Bérmunkás pedig nem hajlandó a központ pincsi kutyája lenni. Nem fogadhat el oly támogatást, melynek ellenében fel kellene adni a kritika jogát. A jelen körülmények között pedig ha támogatásra várna csak úgy kaphatná meg azt a központtól, ha a “fő elnököt” és a “főtitkárt” istenítené. Azt ajánljuk tehát, hogy minden IWW-ista maradjon a poszton. De ne tétlenül figyelje az eseményeket, hanem lépjen akcióba és úgy a Szövetségben, mint azon kívül dolgozzon a Nemzetközi Munkásmozgalom érdekében. Ha ellenkezőleg cselekednénk valóra válna a központi Intézőség óhaja, melynek érdekében hozatták azon határozatokat, melyeket mi sérelmesnek tartunk, hogy ennek révén kiugrasszák az osztálytudatos munkásokat a betegse- gélyzőből. Mi ne ugorjunk ki. Ugorjának majd azok, akik a Szövetséget a ‘ reakció szolgálatába akarják állítani. ADOMÁNY ÉS KÉRELEM! T. Munkástársak! A Newyorki Modern Színkör, május 14-én, Newark és május 21-én, Hillside, N. J. városokban vendégszerepeit. Ezekre a helyekre a helyi Munkás Otthonok kérelmére mentünk ki. Habár mindkét helyen kevés számú közönség volt jelen, mégis megfelelő tisztelet dijai honorálták a Szinkör fellépését. Az útiköltség és a színpadi ruhák kifizetése után fennmaradt $25.00 mely összeget itt küldünk mint felülfizetést a Bérmunkás javára. Jól tudjuk, hogy soha nem volt nagyobb szükség a munkásosztály forradalmi nevelésére, mint a jelenben és azt is tudjuk, hogy a munkásosztály félre szervezésére (mint pl. a CIO.) milliókat költenek el, a mi lapunk tehát súlyos feladattal kel hogy megküzdjön. A Modern Szinkör képzett műkedvelői, határozott kötelességüknek tartják lapunk hathatósabb támogatását, és ezért elhatározták, hogy nemcsak New Yorkban, de az egész környéken, hajlandók fellépni kulturális színpadi estéken. Erre a célra már eddig is betanultak 5 egyfelvonásos szidarabot és a magyar egyesületek rendelkezésére állanak. Már eddig is több előjegyzésünk van az ősz folyamára, tehát arra kérjük munkástársainkat ha valamely egyesületben, mulatságot határoznak el, melyen a Szinkör fellépését óhajtják, úgy arról bennünket azonnal értesiteni szíveskedjenek. Munkástársi üdvözlettel, L. Fishbein 1351 Third Ave. New York, N.Y. KATASZTRÓFA ELŐTT cimü cikkünk folytatása a 3-ik oldal helyett a 7-ikre korült. — Elnézést kérünk.
