Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-06-04 / 1009. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 junius 4. MAGYARORSZÁGI RIPORT: KATASZTRÓFA ELÓTT... — II — (Fe.) A fenti cim alatt már egyizben röviddel ezelőtt beszámoltam a felfordulás küszöbe előtti magyarországi helyzetről. Ezen beszámolót folytatom. Teszem ezt azért, hogy az amerikai magyar munkások a Bérmunkás hasábjain nyerjenek hü képet arról, mely 1919-ben a tanácsköztársaság bukása u- tán kezdődött és most 1938-ban tehát 19 év múlva érlelte meg a gyümölcsét a Haynau rendszer uralmának: Most május 2-án mebukott a rendszer ochranájának (politikai rendőrség) főnöke Hetényi Imre. Működése nem csak a magyarországi, de az egész világ proletariátusa előtt gyűlölt, s hírhedt nevet vívott ki viselőjé- jének. Ő Volt az aki tüzzel-vas- sal, sokszor agent provokatő- rökkel operálva űzte, irtotta a radikális munkásmozgalmat és juttatta börtönbe a munkások ezreit és üldözése elől rengetegen kényszerültek külföldre. A cári ochrana módszereit 1000%- osan honosította meg Csonka- magyarországon. Méltó segítőtársa volt ebben a “tősgyökeres magyar” származású (hisz neve is illusztrálja ezt) Schweinit- zer rendőrtanácsos, aki most Hetényi helyét tölti be ideiglenesen. Hetényi bukását, melyet “saját kérelmére való nyugdij- jázás” ezüst papírjába adtak be a közvéleménynek az u. n. nyilasmozgalom ( Hitler féle fasizmus) ellen működése idézte elő. Mivel a radikális baloldali munkásmozgalom majdnem teljes egészében a föld alatti illegalitásba kényszerült közöttük az itteni IWW. is, mind kis- sebb területen birt Hetényi és ochranája eredményeket elérni. Létjogosultságot pedig igazolni kell. A nácizmus térhódítása, melyet főleg Ausztria “villám” okupálása vakmerővé tett látszott az ochrana számára hatás talajnak. A szokott módszerrel vetette magát Hetényi erre a mozgalomra. Dacára annak, hogy több ízben leintették aktivitását azok akik a hatalmon vannak és akik a germánság járszallagjára fűzték a szerencsétlen magyar népet, mint rabszolgákat. Hiába volt azonban ez a leintés, mig most mint immár akadályt elcsapták. Elcsapták mert ezen kívül még egy hibáját fedezték fel most, amikor nem a magyar származás ősiségét, hanem az árjaságot (made in Germany) vizsgálják és a sárga foltot Hetényi származásán is felfedezték és pedig azt, hogy eredetileg zsidó volt, csak időközben keresztelkedett ki és magyarosította nevét is magyarul hangzó Hetényire. — Ez pedig nagy baj ma már itt ugyanúgy mint, “nagynémetor- szágban”. A Haynau szellemében dolgozó m. kir. kormány, egyébként gyorsvonat sebességgel gyártotta és gyártja a még maradék- nyi közszabadság foszlányait megsemmisítendő törvényeket, az ugyanezen szellemtől áthatott magyar országgyűléssel (nyílt “szavazással” kinevezettek a tagjainak 90%-a). Mint már jelentettük a zsidójavaslat alaposan felkavarta a szenvedélyeket. A jobboldali és a kormány zsoldjából élő sajtó vitriolba mártott tollal irt cikket közöl. Eredmény: A két felekezet gyilkossá vált egymással szemben. A keresztények bojkottálják a zsidó üzleteket, a házak falait gyalázkodó festések “Le a zsidókkal” — “Üsd a zsidót” stb. díszítik, mint pozitív értesüléseink vannak arról egyes községekben már megismétlődött a cári módszer pogromja, mely egyenlőre csak abban nyilvánult meg, hogy; a zsidó vallásu kereskedők üzleteit kifosztották, s az oly igen fürge csendőrség ezúttal mindég elkésve érkezett a tett színhelyére. A zsidó vallásu kereskedők természetesen tartózkodnak az áruk beszerzésével, megállt teljesen a vidékkel összeköttetésben álló nagykereskedelmi forgalom, és ennek folyományaképpen a gyáripari termelésben is zavarok mutatkoznak. Az OTI taglétszáma mely az ipari munkások elorzott betegségbiz- tositó intézménye naponta a hivatalos statisztika szerint átlag 600-700 fővel csökken. Ez azt jelenti, hogy ennyien kerülnek ki a termelésből az uccára, itt ahol ez egyet jelent az éhhalállal. (Munkanélküliekkel az állam semmit sem törődik). Kis- sebb üzemek pedig egyszerűen bezárják kapuikat. A jobboldali sajtó azután “így szabotálnak a zsidók” cimü rovataikban ut- széli hangon írnak ezekről az eseményekről s uszítanak a zsidók ellen. Mintha a gazdasági és ipari válság eme felidézői nem pontosan ők lennének. A zsidó vallásuak, kik a támadásoknak nem akarják magukat kitenni visszavonult életre rendezkedtek be. Üresek a mozik, színházak ez utóbbiak közül egy most csukott be. A nemzetközi árumintavásár látogatói, dacára a hatalmas rádió és sajtó, sőt hatósági propagandának oly gyéfrszámuak lettek mint még soha. Az ebben az időben túlzsúfolt szállodák és penziók kongottak az ürességtől — a vidéki kereskedők igen szórványosan jönnek csak Pestre a már föntebb említett okból. De nem csak ez a következménye a Haynauék tervszerű- kétbalkezes kormányzásának. Egyik befolyásos jobboldali lap május 3-án megjelent számában kétségbeesett hangon közli azt, hogy külföldiek is (angolok) menekülésszerüen szakítják meg pesti tartózkodásukat, csomagolnak és utaznak el. A híradás szerint ezek Angliából kaptak felhívást, hogy hagyják el Magyarország területét, melyben bizonytalanná vált a nyugodt tartózkodás. Ugyanezen lap az amerikai “Szabadság” c. lapot is támadja, mert szerinte alaptalan híreket adott le a jelenlegi magyarországi állapotokról. Természetes itt is a “zsidók” a rémhirterjesztők a jobboldali sajtó szerint. A már közölt sajtónyaktiló törvényjavaslatot ugyancsak 120 kilométeres tempóban akarnak Haynauék törvényerőre emeltetni országgyűlésükkel. És most válik lassan köztudomásúvá, hogy a Metternich-Baeh uralom alatti sajtóviszonyok paradicsomi állapotok voltak a mostan készülőhöz képest. E javaslat szerint mely pár nap múlva immár “törvény” lessz, többek között bevezeti az előzetes cenzúrát, de nem csak újságok, röpiratokra de kereskedelmi, ipari propagandára valamint könyvekre is. Mivel minden ilyesmit a tényleges nyomás előtt, de a bemutatott s cenzúrázandó példányt nyomtatásban illetve teljes kész állapotban kell bemutatni, elképzelhető mi vár az irodalomra anyagi áldozathozatal terén, mely az ügyész kedvétől függ, hogy egyáltalán megjelenhetik-e?. Ha azután mégis a sajtószabadság iránti vágy egy-egy könyvet vagy más sajtóterméket az ügyészség megkerülésével kiadnának; úgy feltéve ha elfogják börtön jár nemcsak az Írónak, nemcsak a nyomdatulajdonosnak, nemcsak a szedőnek, nemcsak annak aki kinyomta, nemcsak annak aki bekötötte s csomagolta vagy kihordta, szállította. de annak is aki azt olvasná, természetszerűleg az ilyen rebellis sajtótermék elkobzása is tetejébe kijár. íme a szabadság Haynanék által hirdetett eme földjén a gyakorlatban igy néz ki. De az a javaslat, (rövidesen törvény) azt is engedélyhez köti, hogy hirszolA meggyőződés ereje roppant erő lehet, szenvedélyeket gyújthat föl, amelyeknek lángjaiban eléghet az ember, életeket téríthet ki előre megszabott Útjukból, fanatizmusig hevítheti a vért és minden áldozatot, a legnagyobbat: az életet is kikényszerítheti. A meggyőződés ereje . . . . Byront, az angol költőóriást, mint valami szélvész belesodorta a görög szabadságharcba, Zolát egy egész ellenséges világgal állította szembe • . . de minek is neveket idézni: légi- ónyian akadnak férfiak és nők, akiket a meggyőződés hevülete, egy nagy eszmében, egy nagy, széditő gondolatban való hitük héroszokká emelt, vagy mártírokká magasztositott . . . Meggyőződés nélkül élni — élet-e vájjon? Érdemes-e egy életet végigélni a történelem vak sodrának szeszélyes áramlásaiban anélkül, hogy legalább megkísérelnénk szembeszállni a vak sorsai? . . . • Sajnos, zavaros korunkban egyre többen alkudják le életükből a meggyőződés kétségtelenül nagy erkölcsi terhét. Egyre többen akadnak, akik azt gondolják: könnyebb az élet — meggyőződés nélkül . . • Nem is engedik magukhoz ezt a káprázatos mérgét az életnek. És azt hiszik, hogy szabadok, nem köti őket semmi; azt hiszik, tárgyilagosak, mert nem zavarja látásukat semmiféle eszme vagy gondolat. Pedig csak üresek. És hidegek. Nincs bennük láng és nincs bennük — élet . Valamelyik lapban olvasom, hogy valaki, pilóta az illető, kiment Spanyolországba és Fran- 1 co seregébe repülőszolgálatot gálati irodája kinek lehessen, csakis ilyenek adhatnak a sajtónak úgy bel mint külföldre tudósitásokat. Akinek vagy a- kiknek ilyen nem lessz azok természetes szintén börtönbe kerülnek Haynanék szerint, mi szerintünk feltéve, ha elfogják a kormányengedélye nélküli tudósítókat. Az IWW. magyarországi hírszolgálati irodája bejelenti, mint minden és igy a sajtószabadság törhetetlen harcosa e lap hasábjain jelenti be azon rebellis szándékát, hogy nem fogja igénybevenni a kormány sajtótudósitását engedélyező hivatalos engedélyezést. Valamint arra sem fogja magát soha lekötelezni, hogy a Haynanék által kiadott közleményeket továbbítsa, melyet kötelezővé akarnak tenni. Mi mindenkor azi igazságot fogjuk és merjük megírni, s nem vagyunk megfélemlíthetek sem megvásárolhatók a hatalom által. Ez a hatalom agyaglábakon nyugszik és ha a Fertő-tónak immár poshadt, rothadt Hitler- szagu vize sopronmegyénél elönti a határt és a Dunáig elsodor mindent, nem fog gátként megállani (két dudás nem fujhat egy csárdában) a Haynanék hatalmánál. Hiába gazsu- lálnak Hitleri fasizmusnak, hiába készítik elő az országnak a kezére való átjátszását a katholikus klérizmüssal egyetemben. Mert ezen munkálkodteljesitett. A kérdésre, hogy miért ment ki, azt felelte: — Meg akartam ismerni a modern hadviselés technikáját, részt akartam venni repülőtámadásokban, megismerkedni a különböző repülőgéptípusokkal, precízen kitanulni őket, használhatóságukat, teljesítőképességüket, egyszóval: tanulmányozni akartam a modern légi- háborut . . . íme: a tárgyilagos szakember, akiben csak egyetlen vágy él: megtanulni, mennél jobban, a halál mesterségét. Spanyolország földjén életek hullanak tizezerszámra, tenger vér ömlik a szabadságért és a szabadság ellen, a fasizmusért és a fasizmus ellen. Városok és falvak pusztulnak, családok semmisülnek meg • . . a szakembert mindez nem érdekli, a szakembert csak az érdekli, hogy ebben a roppant küzdelemben minő hatóereje van a repülőgépekről lehajitott bombáknak. A szakember tárgyilagos: őt csak a bombavető repülőgép konstrukciója, teljesítőképessége érdekli, nem enged hagához közel semmiféle érzelmi hullámokat, nincs állásfoglalása, vagy ha van, az nem is fontos —, mindenekfölött áll a szakember érdeklődése a modern hadviselés technikája iránt. Igen, a technika, az a fontos. Az ember? A gondolkodó és érző ember? De ugyan, kérem, hát hová jutnánk, ha ügyet vetnénk az emberre. A gép a fontos, a mechanika, a robbanás hatóereje . . • A meggyőződés, a hit az eszme: mindezek ócska dolgok, idejét múlt fogalmak . . . Éljen a robbanó bomba hatóereje! (szakár) Élet-e az élet meggyőződés nélkül?
