Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-06-04 / 1009. szám
1938 junius 4. BÉRMUNKÁS 3 oldal A fasizmus terjedése Oroszországban IRTA: CHAS. J. MILLER E cikksorozat megjelenéséről, már hetekkel ezelőtt hirt adtunk. Éles látásában, alapismereteiben és a gyakorlati munkásmozgalom I harcaiban edződött olyan munkástársunk irta, ki évtizedeket töltött a munkásmozgalomban, az IWW. zászlaja alatt harcolva. Nagyszerű és történelmi eseményekkel tömött sorait őrizzétek meg, tanulmányozzátok és használjátok fel a tanításhoz. Terjedelménél fogva, hat, vagy legalább is öt különálló folytatásban fogjuk hozni hetenként. Szerk. John Reed dörgő hangja — “Tiz nap, mely megrengette a világot —” régóta eltompult. És vajmi kevesen emlékeznek vissza arra az összeesküvésre is, mely a michigani homokbuckák oldalánál, a sarkon leselkedő forradalom teóriájából fogamzott meg. Bizonyára e 20 esztendős távolság és történelmi eseményeinek időtől elmosódó és homá-® lyosodó folyamatát használta fel Hathaway Komiszár elvtárs is a Kommunista Párt platformjáról szélnek eresztett beszédje alapjához a “Town Meet- ingen” melynek tárgya: “Mit jelent a Demokrácia?” — azokhoz szólva, akik álltólag hisznek benne és szeretnék, látni egy “Népfront” kialakulását a fasizmus ellenében. Mint emli- tettem volt, kézzelfogható a 20 esztendős távlatban jelentkező nagy különbség. Nincsen csudálkozni való azon hogy a hallgató közönség fuldoklóit, levegő után kapkodott Hathaway szónoklatánál és azon sem, hogy némelyek orrhoz szorították a zsebkendőt. A Kommunista Pártot is megérlelte az idő, csakúgy mint a Liptói túrót, vagy a fokhagymát. Számra nézve kevesek lettek, de ... Te jószagu . . majd mit mondok! Jelenlétüket, orr ösztönnel lehet csalhatatlan közelségében megállapítani De hogyan van az, hogy 20 esztendő után, semhogy tanultak volna elkövetett hibáiktól és közelebb jutottak volna a forradalmi munkásmozgalomhoz), degenerálódtak és oly alacsony fokra sülyedtek, ahol fas- iztábbak a fasiztáknál? Miután inspirációjukat és az utasitásaikat Szovjet Oroszországból kapják, oda kell nyúlnunk a kulcsért ennek a rejtvénynek megfejtéséhez. Az Orosz Impérium története, a sötét korok történelme. Ha a kilencedik századtól indulunk ki, úgy találjuk, hogy, az Impérium nagyrésze, a tizenkilencedik században — tehát ezer esztendővel később, még mindig a barbárizmus korszakában van. A forradalom időszakában az Orosz Impériumnak csak egy csekély töredéke — mely más nemzetekkel érintkezhetett — érte el a kapitalista civilizáció fejlődésfokát. Visszatartott fejlődésmenet. Oroszország, mint nemzet, a világháború kitörésének idejében, gazdaságilag, társadalmilag és politikailag, száz esztendővel kullogott a többi nemzetek háta megett. Az Orosz Impérium, amellett, hogy az ösz- szes országok között, a legnagyobb területen feküdt, a legelmaradottabb is volt. Ez képezi viszont, a jelen társadalmi fejlődésmenetnek a hátterét is Szovjet Oroszországban. Az Orosz vezéreknek és népnek, lelki sajátosságai és adottságai ebben gyökereznek. A czári rend ez adottságaiból próbálta meg Lenin az önzetlen hős realista, azt a lehetetlen ugrást, mellyel egyetlen íveléssel, megszakítás nélkül, a feu- dalista rendszerből, az Ipari Demokráciába jutást, végrehajthatnak vélte. Az egoista, harcosnak és szervezőnek, León Trotskynak éppen úgy, mint a ravasz, barbár Stalinnak, e rendszer háttere és minden adottsága szolgáltatta a képző iskolákat. A modern kapitalizmus igazán, csak 1905 után lépett a fejlődés útjára Oroszországban. Nem ment keresztül lassú fejlődésfokozatokon, úgy, mint más országok kapitalizmusa, mielőtt a nagyarányú termelési rendszert a központosított gyáripari termelési módszert meghonosította. Ezen iparok, nagyobbára kivitelre alakultak és olyan helyeken virágoztak fel, melyek a külkereskedelemre, kedvezőknek mutatkoztak. Midőn 1914 augusztusában, Oroszország csatlakozott a háborúhoz, két ellentétes egymással merően szembehelyezkedő ilyen állapotokat találtunk. Elsősorban, a lakosság kilenc-tize- dét, a mezőgazdasági termelés legprimitívebb állapotában látjuk a földet túrni: mig egy tizede a lakosságnak, kapitalisz- tikus, ipari termelésben nyert foglalkozást. Legalább is húsz százaléka a tőkebefektetéseknek, külföldi volt. A cárizmus háborúhoz csatlakozását, lelkesen támogatta a kapitalizmus, mert ez terjeszkedési lehetőségeket és hatalmas profitot helyezett részére kilátásba. Mivel azonban, a czári bürokrácia, képtelennek és alkalmatlannak bizonyult a 'háború, vezetésére, a korrupció és tehetetlenség, nem busás hasznot és győzelmet, hanem vesztességeket és vereségeket helyezett kilátásba a tőkebefektetések után. A kritikussá alakuló helyzetben, a tőkések mind agresszívebb háborút követeltek Németország ellen. Külföldi tőkések és külföldi tőkésügynökök és kormányok, valamint a fiatalabb tisztek segítségével — kik az öreg gárdát vereség közben leváltották — a kapitalizmus összeesküvést készített elő, hogy Miklós czárt, az “erősebb” kezű nagyherceggel leváltsa és az agresz- sziv tőkések óhaját megvalósítsa. Ám mire a czár leváltásának ideje elérkezett, egy másik csoport szólott bele a játékba és a czárt megbuktatta. Ez a Szt. Pétervári szervezett, forradalmi munkásság csoportja volt, kik sztrájkokkal, direktakcióval demonstrációkkal, éhséglázadásokkal, az amúgy is ingadozó czári trónt pozdorjává zúzták. (Folytatjuk) Munkahirek a szövőiparból A Lodi selyemfestő gyárban hol dolgozom, valamikor 4000 ember nyert alkalmazást. Jelenleg vagy 900-an vagyunk, a- kik nagyobbrészt kényszerből tartozunk az American Federation of Laborhez. Másszóval, amilyen a rendszer, olyan az Unió . . . Bár egy gyárban dolgozunk valamennyien, mégis három részre osztott bennünket a vezérkar. Az első része a munkásoknak, arisztokratáknak nevezhető. Ide tartoznak a úgynevezett állandó munkások. Mint nevük is elárulja, ők állandóan dogoznak (ha van munka) öt napot hetenként. A második rész (én is ide tartozom) azokból áll, akik nem dolgozzák ki a hetet. A harmadik rész, akik ideiglenes, (temporary) munkásokként vannak kezelve, mint legfiatalabb munkások, néhány napot dolgoznak havonként. Annak ellenére, hogy három részre vagyunk tagolva, az Unió által, az adót (duest) egyformán fizessük. A temporary munkások, ha két napot dolgoznak egy hónapban, csak úgy meg kell fizessék az egy dollár tagsági havidijakat, mint akik állandóan dolgoztak. Ravaszul van ez megfogalmazva kérem. Az unió elengedi az egy dollárt, ha 15 órát dolgozik a munkás egy hónapban. De mert a napi munkaidő 8 órában van megállapítva, két napi munka már 16 órát tesz ki s igy — adós fizess beteg nyögj — a tagdijakat irgalmatlanul bevasalják. Természetes, hogy két napi munkából megélni nem lehet. De azért van a Government munka (WPA), hogy ezt pótolja. Az ő törvényük szerint pedig, ha valaki egy hónapban 8 napot gyárban dolgozik, leveszik az állami lisztáról. Ilyen viszonyok között, a munkások forróvizben vannak és úgy vigyáznak, mintha lopnának, vagy valami csínyt követnének el, mikor dolgozni mennek. Az első szekciót, — az arisztokratákat — kivéve a szervezet elleni gyűlölete a munkásságnak érthető és érezhető is. Bizony szívesen elfogad a temporary munkás néhány napi gyári munkát, a WPA mellett, de aligha akadna egyetlen egy is, aki hajlandó lenne kidolgozni a nyolc napot, mert a WPA-t nem. cserélné fel a gyári munkák bizonytalanságával . A Federation erőssége köny- nyen érthető a már fent említett okok miatt. Az első szekcióval mindent keresztül erőszakolhatnak és erőszakolnak is a szervezeti basák. A többi nem számit. Csak mint dues fizetők. Itt azután számítanak valamennyien. Ilyen viszonyok melett, 4 dollár külön kivetést eszközöltek, a szervezet valamennyi tagjára. Ezenkívül teremtettek egy 25 centes másik kivetéssel valami biztonsági alapot, amit szintén a bürokraták kezelnek. Az emberek elkeseredése a tetőfokon van. Csak tessék elgondolni, hogy mit jelent ilyen adóknak a kifizetése olyan munkásoknak, kik napokat dolgoznak hetenként, vagy amazoknak, akik havonként dolgozhatnak pár napot és a többit Ínség munkákon töltik ? De kegyelem nincsen. Fizetni kell, ha állandó, ha temporary munkás — ha dolgozik, élni akar. A külön négy dolláros kivetés, szervezési alapra szolgál. De hát ki az a tökfilkó, aki a maga jószántából négy dollárokat ajánlana fel egy olyan szervezetnek szervezési alapjához, egy olyan szervezetnek a terjeszkedéséhez, mint a szóban forgó szervezet is? Nekem az egész dolog úgy néz ki, mint mikor a koldustól* elveszik a mankót. — Ám úgy látszik, hogy a forradalmárokat képző iskolának ez is egy osztálya, melyet ki kell járni az itteni dolgozóknak, mire kiképződnek és a helyes szervezkedésre készek lesznek. Réfi. CSALÁDIAS TÁRSAS KIRÁNDULÁST rendeznek az IWW. new yor- ki tagjai, jun 5-én, vasárnap, (esős idő esetén a rá következő vasárnap) a különféle hírnévnek örvendő, de gyönyörű fekvésű Edenwald erdőben. Főzés nem lesz csak sandvicheket szolgálunk fel. Mivel a Westchester vasút társaság megbukott, az alábbi útirányon juthatunk leg- könyebben az Edenwald erbe. A Lexington Ave. “White Plains Road” subway veendő, a 233-ik uccáig és onnét a Dyre Ave autóbusz a helyszínig. CLEVELANDI PICNIC Junius hó 5-én vasárnap a KALLÓ FARMON Jó zene. Hűsítők. Társas játékok. Jegy ára 15c. Bus szolgálat 10 cent oda és 10c. vissza. Indulás reggel tiz órától kezdődőleg, az IWW. helyiségétől, 2759 E. 79 St. és a Bérmunkás irodájától, 8622 Buckeye Road és megáll a 116 és 123 uccák sarkán. CLEVELAND WEST sideról reggel fél kilenc órakor ^indul a Bus, a 41 és Lorain uccák sarkáról, az east sidei piknikre. West sidei olvasóink és tagjaink, kik nem rendelkeznek saját autóikkal, jól teszik, ha pontosan fél kilenckor várják a Bust a 41-ik ucca sarkon, mert a west sideról CSAK ez a Bus indul.
