Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-01-08 / 989. szám
1938 január 8. BÉRMUNKÁS 7 oldal FERDESEGEK A béke megünneplése után akronban. <&Vége van már a nagy zsivajnak, meg a lármának, mely a Béke Ünnepét megelőzte Akron városában is. A város forgalmas utcasarkairól eltakarították a hatósági engedélyekkel felszerelt koldusokat, akik összecsilingeltek amennyit bírtak (Salvation Army) és mire a hivatalos kezeken keresztül mentek a gyűjtött pénzek, — mit lehessen tudni, még a célra is juthatott belőle valami. “A Mile of Dimes” jelszó al att e célra alakult bizottság, összegyűjtötte a megszabott kvótát sőt oly serényen indult neki, hogy a kvótán felül csur- dult a pénz. Most ez egyszer tehát, a város ninctelenjei is jóllakhattak. Még azok is megtölthették a gyomrukat, akik az éven át fejenként négy cent ára élelmet kaptak egy étkezésre. Béke és szeretet — vagy legalább békesség lesz. Nem fogják egy évig a csilingelők a tolongó bámészkodó, kiváncsi vásárló tömeget zaklatni a város szivében, a forgalmas sarkokon vissza kapta szokott helyét az ucca lánya, ki az ünnepekre kiszorult a sarkokról, mert két üzlet egy helyen nem tud megférni. mint a kapitalista lapok. Iám ők a Goodyear és a Firestone karácsonyi ünnepélyét tették a lap élére ,ahol bósz és munkás együtt ünnepelt a béke és szeretet, a megértés és testvériség jegyében . . . Mindkét gyár munkássága, szinültig megtöltötte mindkét termet. Anyák, gyerekek, munkások és a munkáltatók képviselete egyetlen csomóba. Tyü a terringettét! Hát ez aztán a valami. A felnőtteknek tartottak szép beszédeket. Olyanokat, hogy az apák keményre szorult öklei, ne csak kisimuljanak tőle, hanem tapsba csördüljenek. A proletár csemetéknek elég egy kis nyalánkság, a Santa Claus kioszt egy pár olcsó játékot. Ennek megörül a gyerek, vele örül az asszony, a prolinak meg mi kell még egyébb? Lá- gyultan nézi családját és akkor megszólal a zene szép akkordja “Ó csendes éj” Holly Night — No hát, mondja most aztán valaki, hogy rossz a kapitalizmus ! Lehet e ennél jobb a munkáltató osztály? Elküldte a Su- perokat, a hajcsárokat, a juhokat meg a pásztorokat egy akolba együtt ünnepelem, ők vették az ajándékot a prolinak nem került semmibe az egész cécó, mindent a gyáros adott. Hogy a gyáros mindent elvett és még annyit sem adott egy egész éven át, hogy a proli ha már ünnepelni akar, a maga emberségéből ünnepeljen? . . . Brrr. Ilyesmire nem is szabad gondolni, akik erre gondolnak, azok társadalmi felforgatok. Forradalmárok. Csak rájuk kell bizni, ők értik a módját, hogyan kell kezelni és kezes báránnyá gyúrni a CANADABAN IS BAJOK VANNAK A nincstelen proli, kinek nevében a gyűjtést rendezték, neki feküdt felkészült gyomorral az ételnek, és kisimította ködöké tájáról a ráncokat. Széles, megelégedett mosolyra húzta a száját és valószínű azt kiván- gatta magában, hogy bárcsak 365 karácsony lenne egy esztendőben, milyen jó is volna . . . de hát ha annyi nincsen, egy is jó, csak az kár, hogy oly rövid ideig tart . . . Jólét és boldogság béke és szeretet. Karácsony napjának tiszteletére, az öngyilkosok száma, negyvennyolcról, egyszerre öt- venre szaporodott, tehát kettővel. Ezek bizonyára azért váltak meg az élettől, mert a testvéri szeretet és béke áldásait, valamint a rendszer jóságát nem birták elviselni és inkább leugrottak a High Level Brid- geről .... Karácsony estére, az a bolthajtás is kiürüult, melyben egy háborús katona egyenruhában hirdette önmaga mutogatása által, a háború szörnyű bűneit. Ki tudja, hol hevert most a vackán? és fogyasztgatta megelégedetten a neki dobott alamizsnát . . . Árny és fény — szép és csúnya — jó és rossz — kinek, hol és mikor. De a kontraszt az el- maradhatatlanul megvan csak látószervekre van szükség. Micsoda isteni fény és pompa. Szinte képzeletet szédítő szi- nesség és olyan sürgés forgás, vásárlás az üzleti negyedben, hogy ha az árnyas oldaláról nem ismernénk városunkat, azt kellene hinnünk, hogy a paradicsomba vagyunk. Hogy hány proletár család nélkülözte a villanyfényt és gubbasztott félhomályban petróleum lámpa mellett, fogyasztotta az alamizsnát, a könyöra- dományt; hogy hány helyre felejtett bekopogtatni a Santa Claus? azt ne jegyezze fel a krónikás és akkor nem fog tudni róla senki. Csináljon úgy, (Folytatás az 5-ik oldalról) pos betekintést nyújt ehez. S ha szabad megjegyezni, e sorok írója volt annak magyar fordítója — tehát meglehetősen otthonosan járok ezekben a témákban. A hatalom lefoglalásához, HATALOMRA VAN SZÜKSÉG. Sokkal erősebb, NAGYOBB HATALOMRA MINT ANNAK AZ OSZTÁLYNAK VAN MELYTŐL ELVENNI AKARJUK A HATALMAT. Gondolkozzunk ezek fölött . . Miből áll vagy miből állhat a munkásság hatalma? A kérdésre, kérdéssel válaszolhatunk ? Miből áll a tőkések hatalma? A TŐKÉS OSZTÁLY EREJE ÉS HATALMA A TERMELŐ ESZKÖZÖK BIRTOKLÁSÁBAN ÉS IRÁNYÍTÁSÁBAN VAN. De a e e e . . . Tudni illik, erre a megállapításra, vagy kérdés, vagy határozott ellenvetés formájában jön a De e e e . . . Illetve a politikai hatalom, az állam hatalom, a katonaság stb. Ezek tényleg képviselnek erőt és szintén jelentenek hatalmat. A tőkés osztály fel is használja őket ha szükség van rájuk. Azonban A TÉNYLEGES HATALMA A TŐKÉS OSZTÁLYNAK MÉGIS CSAK A TERMELŐ ESZKÖZÖK TULAJDON JOGA ÉS ELLENŐRZÉSÉBEN VAN. Minden más az összes, de eee-ekkel együtt, csak viszonylagos erő és hatalom. A termelő eszközök lefoglalásával, mozgásba hozásával és riányitásával rendelkezők, rendelkeznek minden, a társadalom, a mindenség fölött. Nem az a fontos, hogy vannak e “jó” vezéreink. De, hogy e teljesítményre készen álló szervezeteink vannak e, az nem csak fontos, hanem elengedhetetlenül szükséges. Persze, hogy van még egy egész tucat “De e e e . . .” Diktatúra, az államhatalom lefoglalása vagy megszüntetése. És mit fogunk csinálni, ha a tőkés osztály mozgásba hozza az elnyomó, az erőszak és a terror szervezeteit ? Majd csak csinálunk valamit ... A legfontosabb, hogy legyen egy kiinduló pontunk egy olyan helyünk melyhez ragaszkodunk, amit a miénknek vallunk és a- melynek birtoklása részünkre a legnagyobb társadalmi erőt biztosítja. Tartsuk az üzmeket. Innen kiindulva erre építve, a munkásosztály el fog tudni igazodni az átalakulás és az átalakítás időszakában is. Ezek nélkül pedig elvész. Még akkor is, ha az államhatalmat lefoglalná, ami egy olyan modern termelési és társadalmi rendszerben, mint amilyenben itt élünk — kétséges — megtartani nem volna képes. A politikai állam egyébként is anacronizmus. Túlélte korát. Megtűrt cseléd. Nem a modern termelési rendszer produktuma hanem a középkorból fentma- radt kormányzati forma, mely AKADÁLYA. Az állam, az osztályok közötti egyenlítő szerv, megszűnt, ha az osztályok megszűntek. Osztályok pedig csak akkor szűnnek meg, ha a termelő eszközöket köztulajdonba helyezzük. Amíg az elmúlt korokban több osztályok voltak, szükség lehetett az államra. Ma már a két osztály rendszerében, még a kapitalizmus is .jobban szereti, ha közvetítő nélkül intézheti az ügyeit. És intézi is — Munkástársam, mint levelében írja. “Kiábrándult Sztálin országának paradicsom kertjéből”. Lássa mi nem ábrándul- tunk ki. S hogy miért nem? Mert belé sem voltunk szédülve soha. Mert alapos gazdasági és társadalmi ismereteink iránytűként mutatták előre azt az utat, melyet Oroszország, fejlett termelő eszközök, fejlett gépek és munkásmozgalmi gyakorlat hijján követniök kellett. Oroszországban nem volt fejlett ipar a szó Amerikai értelmében. Az ipart a forradalom óta fejlesztik. A forradalom a magántulajdont sem szüntette prolit. Hiszen az öklök már ke- ményedtek. Az osztályvonalakat élesen bevilágították a fények, nem ridegséggel, nem kegyetlenkedéssel kellett hát elbánni a munkással, mint a picket lineon. “Vakulj magyar — ne láss tót” — osztán, zenével, cukorkával, meg szónoklattal töltötték ki azt a szakadékot, mely a karácsonyi világítás mellett még élesebben választja el a munkást a munkáltatótól, mnit hétköznapokon. Hej te . . . te . . . társadalom Rothadt, vagy te. Hipokrata, megtévesztő vagy. Olyan magamfajta embernek, ki látja és felismeri a képmutatást még annyi terepet sem engedsz hogy összeszoruló öklével rád sújtson. Szeretnénk lecsapni, de nincs hová. De sebaj . . . még mejd lesz ... Fő az, hogy ezen a karácsonyon is átestünk. S ha igy tart — pedig még rosz- szabb is lessz — bizony az akro- ni munkásság a szentvacsorának az izét is hamar elfogja felejteni. Bischof meg, hanem ahol erre rákényszerült, még a nagyobb birtokokat is magán kezekben hagyta. (Kulákok). Semhogy a gyárakat foglalta volna le, idegen tőkéseket hivott az országba, és kedvezményeket biztosított (koncessziók) részükre. Az államhatalmat összetörte és helyébe diktatúrát lépetetett. Az iparok -társadalmositó folyamatával, nem tartott lépést sem a diktatúra csökkentése, (hogy kihaljon az állam, mint Engels megjósolta) sem nem szűnt meg a kiváltságosak osztálya, amint a szocializmus előírja, HANEM EGY KASZT KERÜLT HATALOMRA. De a termelésben sem teremtették meg az egyenlőséget, a fogyasztásban meg pláne nem! Az orosz példát, számos országban követték és kipróbálták. Ennek a próbának koldusa lett Németország munkássága. Az elmúlt húsz esztendő alatt, alkalmunk nyílt megismerni azokat, akik a rubelcsengésbe si- ketülten, felelőtlenül lármáztak és szédítették a munkásságot. De megismertette saját magát az a kaszt is mely megszerezte az orosz nép fölötti hatalmat és görcsösen ragaszkodik is hozzá. Húsz év után nem az állam- hatalom halt ki . . . Hanem kigyilkolták az orosz államból azokat a nemzetközi szocialistákat illetve kommunistákat, akik ebben a filozófiában hittek. Nem társadalmi egyenlőséget, hanem rangfokozatokat hoztak létre. Az iparok fölötti kontrolt nem a munkások gyakorolják, hanem a PÁRT. Az a vadhús, mely csak az orosz társadalmi szervezet kárára maradt életben. S miután a Párt ellenőrzésében vannak az iparok és a mezőgazdaság is — úgy ahogy — a társadalmositás dacára, meghagyták a BÉRRENDSZERT. Mivel éppen canadából küldtek be a múlt hetekben egy újságcikket, és kérték hogy foglalkozzunk vele a lap utján, igy it egy kis szünetet tartunk, hogy erről a kérdésről a legközelebbi alkalommal még többet •beszélgethessünk. — Nagyon aktuális. — Most.
