Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-05-06 / 1006. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio OF THE WORLD under the Act of March, 3, 1879 VOL. XXVI. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1938 MÁJ 6 NUMBER 1006 SZÁM VÁGJÁTOK LE A MUNKAIDŐT, HOGY MINDEKI MUNKÁHOZ JUSSON LUCY PARSONS MÁJUSI ÜZENETE A DOLGOZÓKHOZ IWW. SZERVEZŐ KAMPÁNY WISCON­SIN ÁLLAM VÁROSAIBAN SIKERES KONFERENCIÁT TARTOTTAK AZ IWW. TAGJAI Racine, Wise. (WNS) — Három város képviseletében jöttek össze konferenciára az IWW. tagjai és delegátusai — hogy a Wisconsini ipari gócpontokra a szervezési munkálatok alapját lerakják. Raymond Galstad fiatal veterán forradalmárt választották meg szervezőnek, aki egy esztendei spanyol frontharc után srapnell sokkosán és súlyo­san sebesülten került haza — de sérüléseit kihe- verten munkára készen lejelentkezett. Galstad munkástárs a Duluthi IWW. egyetemről jelentke­zett két évvel ezelőtt is forradalmi frontszolgálatra. Bob Trocheit szintén a Duluthi egyetemről ér­kezett a konferenciára, beosztást kapott Galstad mellé. A feldolgozásra kiszemelt terület Chica­gótól Duluthig terjed. Mihelyst a szervezői alap annyira gyarapodik, hogy több szervezőt le­het munkába állítani, az IWW szervezőképző iskolájának ne­veltjeiből, még többet fog­nak a terepre vezé­nyelni — jelentette ki Wagner munkás­társ a szervezési alap pénzügyi titkára. Az előmunkálatok­kal a kampányhoz már elkészültek és né­hány ipar is munka alá került, Wisconsin- ban. A munka széle­sítése aszerint fog ha­ladni, amint az anya­giak gyűlnek. Ennek felhajtását gyüjtőive- ken — mulatságok rendezésével és utcai gyűlések, valamint az irodalom terjesztésé­ből folyó összegekkel szorgalmazzák. — A jól indult munkához az IWW. Szervező Bi­zottsága nagy remé­nyeket fűz. Ebbe a területbe az elmúlt évek alatt ren­geteg munkát fekte­tett már be az IWW. és a gyümölcse kezd érni a propagandának. Hogy le fogjuk e tudni aratni, az attól fübb, hogy a szerve­zésre és szervezők munkába tartására, munkástársaink, párto­lóink, mennyiben lesznek segítségünkre. Különösen Milwaukee és környéke ért be az ipari unioniz- musnak ahol évtizedes politikai bolonditásokból ábrádultak ki a munkások ezrei. A kerületi konferencia lefektette alapját an­nak, hogy ez a kiábrándulás minnél szélesebb és tartósabb lehes­sen. Minden támogatást meg kell adnunk, a jól kezdett munkák sikerrel való befejezéséhez. ♦ A CHICAGÓI HAYMARKETI MARTÍR ÖZVEGYE KITART A MUNKÁSSÁG MELLETT. Úgy gondoljuk, hogy a Bérmunkás olvasóit érdekelni fog­ják e sorok, melyeket olyan valaki irt üzenet képpen Amerika dolgozóihoz, aki az utolsó élő emberként köt bennünket össze a rövidebb illetve a 8 órás munkanapért lefolytatott szervezett harc mártírjaival, kiknek emlékére, május elsejét nemzetközi ünneppé avatta a Nemzetközi Szocialisták Párizsi Kongresszusa, 1889-ben. De beszéljen csak Lucy Parsons. A munkát egy nagy demonstrációval kezdtük el, egy nagy Parkban. Ezrével özönlött hívásunkra a nép és a menet élén a “Lehr und Wehr Verein”-hez tartozó németajkú munkásság egyenruhában, fegyverekkel a vállukon haladt. Voltak zászlóink és plakátjaink bőven. Költőnk ez alkalomra irta a dalt, mely később bejárta a vilá­got és milliók ajkáról hangzott el, ami a“Nyolc óra munkaidő — Nyolc óra szórakozás — Nyolc óra pihe­nés füleknek1 tetsző rigmusaiba csendült fel. Fiaink és lányaink, énekeltek, táncoltak — és én mondom nektek, hogy díjmentes zenekarokból sem volt hiány. A Central Labor Union, melyhez a Németajkú mechanikusok tartoztak több ezren, teljes létszámban csatlakozott a felvonuláshoz. Albert R. Parsons (férjem) és August Spies voltak a szóno­kok és arra ösztökélték a megjelent ezreket, hogy egy év múlva (1886 május elsején) harcot kezd­jenek a 8 órás mun­kanap bevezetéséért. A három munkás- káslap: “Alarm” an­gol nyelvű — Parsons szerkesztésében és a két Német lap Spies szerkesztésben, vala­mint a Central Labor Union egyöntetűen csatlakoztak le a harc anyagi és erkölcsi tá­mogatásához, melyet ha a munkáltatók el­utasítanak, sztrájkal kell kiharcolni. Ezen a demonstrá­ción szép összeg gyűlt össze melyet arra a célra használtunk fel hogy szervezőket álli- tottunk munkába a 8 órás munkanapért el­kezdett agitációra. A közben eső év al­att, 1885-től, 1886 május 1-ig a mozga­lom úgy megerősödött és növekedett, hogy a munkásság erejé­nek tudatában, midőn Május 1-én sztrájkba lépett törhetetlennek látszott. Azóta ötven esztendő száguldott tova a fejünk felett. És milyen haladást mutat az elszaladt idő? A sok milliós munka- nélküliség mellett, még mindig annál a 8 órás munkanapnál tar­tunk melyért a chicagói Mártírok életüket áldozták fel. De azért egymás után mégis csak jönnek a Májusi évfordu­lók melyek arra kell emlékeztessenek bennünket, hogy a megin­dított harc addig nem lesz befejezve amig a munkaidőt úgy re­dukáljuk, hogy mindenkinek jusson munka és mindenki dolgo­zik, ha élni akar! Tépjétek széjjel a bérrabszolgaság bilincseit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom