Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-05-06 / 1006. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 május 6. A niagarai zuhatag tompa clevelandi visszhangja AZ “ELVTÁRSAK” MINT HONFITÁRSAK. Nem lesz egészen érdektelen, ha elmondunk egyet mást arról a gyűlésről, melynek fül és szemtanúi voltunk, az elmúlt pénteken este, a clevelandi Verhovay Hallban. Tudni illik ez volt a beszámoló, arról a Nigara Falisi zsinatról, mely megszületése előtt már elpukkadt. Éltünk az alkalommal, hogy megfigyelői lehettünk a gyűlésnek és a helyszínen felvett jegyzeteink alapján, a lehető leghübb képet^ kívánjuk nyújtani olvasóinknak, ami egyben keresztmetszetét is adja annak, amit mint legújabb portékát, az Amerikai Magyaroknak dollárokért eladni próbálnak, beismert sikertelenség között. Niagara Falisi tudósítónk említést tett arról, hogy Pintér Ferencz mint a Verhovay 14-es fiókjának elnöke, csak saját magát képviselte. A fiók elmúlt havigyülésén megpróbálta utólagosan belovalni a tagságot, mely nem állott kötélnek s igy még mindig csak önmagát képviseli. Pintér Ferencz gyűlés elnök, egy órai késéssel nyitotta meg a gyűlést. Feljegyeztük ugyan nagyképüsködő és mosolyt kiváltó sületlenségeit, de egyenlőre nem fogjuk vele szórakoztatni olvasóinkat, mert attól félünk, hogy még összeszoritott formában is hosszúra fog nyúlni tudósításunk. Annak leszöge- zésével, hogy Pintér — hol mint vezérnek, hol mint szekér toló hosszú évek óta, mostoha testvéreink egyikeként ismert és a színeiben, valamint vonalaiban örökké változó pártnak tagságnélküli tagjaként szerepel cle- velandon, eltüntessük az elnöki süllyesztőben. Bemutatja mint első szónokot: Hasznos János “Honfitársát”. Hasznos imigy szólítja meg a halgatóságot (szintén festett kommunista): Tisztelt honfitársak, tisztelt honfitársnők — tisztelt elnök ur: Én a Niagara Fallson összegyűlt ifjúság. a második generáció üdvözletét hoztam ide önöknek. Annak a második generációnak, mely nyelvében már nem nagyon magyar, de lelkében bizony az. Ez a generáció pacifista szellemben nőit fel és háború ellenes. Én magam is az vagyok és nem is mennék háborúba, mig amerikát meg nem támadná az ellenség de > akkor aztán fognám a fegyvert. Én azt a hazát hajlandó vagyok megvédelmezni, mely nekem kenyeret ád. (Ez osztán a valódi ősz tály szellem — szedő gyerek). Nem beszélhetek sokat a Niagara Falisi kongresszusról — Reverend Gross közbe szól — Ne is beszéljen, mert elveszi a kenyeremet — De annyit mondok, hogy jó ment ott minden és csak olvassák el a programot Amerikai és Kanada második generációs ifjúsága hozzá csatlakozott és önöket is erre szólli- tom fel. Azért ne ütközzenek meg, mert a hajam már ősz mint legtöbbjüké akik itt vannak, én csak azok helyett az ifjak helyett beszélek, akik nin- csennek itt. Hasznoson igy túlestünk nagy megkönyebbülésünkre. Utána, Varga Hugót, mint soron kívüli előadót és városi politikust mutatták be. Mr. Varga, Park Commissionere cleve- landnak és mindjárt a bevezetésben leszögezi ( angol nyelven) hogy mondani' valóit óvatosságból leirta, amin kivül más véleménye nincsen a halgató- sághoz. Mint vérbeli demokrata, idézi Amerika nagyjainak egyes mondásait — hivatkozik nemzetközileg elismert történelmi nagyságokra, mint pl. Voltaire, Gőthe, Thomas Mannra, de vigyáz arra, amit a bevezetésnél mondott, hogy a világért el ne szólja magát úgy, hogy gazdái megharagudjanak. Mr. Varga mégis becsúsztatok valamit, ami tőrdöfés lett volna az “elvtársakra” ha megérették volna. Keep serville in our midst on all ailien docrines of one kind or another” Magyarul: “Éber őrizekedéssel vigyázzunk sorainkra, hogy idegen doktrínáktól akár egyik, akár másik fajtától mentesítve maradjunk”. Illő tiszteletből, úgy a közönség, mint az elvtársak megtapsolták Mr. Vargát, ami megbocsájtható. Sztálin nem hallotta — az “elvtársak” meg nem értették meg, hogy tulajdonképpen ők kaptak egy csat- tanós pofont. Varga Hugó után, Gross László tiszteletest mutatta be a gyülésvezető. Nyomban a bemutatás után megoldódott egy rejtvény is. Ugyanis, egy asztal tetejére, valami sörös ládát tettek a gyűlés megkezdése előtt és a gondnoktól kölcsönkért fehér lepedővel letakarták. /Találgattak jobbról, balról, hogy mi van a lepedő alatt. Némelyek azt hitték, hogy kanári, mások, meg hogy mozi is lesz. Pedig egyik sem találta el. — Rögtönzött STÓLA volt. Pol- pitus, ami nélkül nem lehet prédikálni. Amint a Reverend szólásra emelkedett, egy megjegyzést hallottunk — úgy oldalról — “hát mégis csak zsidónak néz ki” . . . Gross reverend, bevezetésében, paptársait, mint ő nevezte KOLLEGÁIT ostorozta és mosdatgatta, nem éppen pá- teros áhítattal és nyelvezettel. Összehasonlításokat tett. a krisztusi igék és a kommunista j tanok között. Idézett Brown püspök könyvéből, majd a bibliából is, melyek közül különösen egy, papírra és megörökítésre kívánkozik. “Mikor Jézus Krisztus a pusztában négy, majd öt ezer embernek beszélt, utasította Szent Pétert, hogy traktál ja meg ő- ket. Hát az Öreg Péter tágra nyílt szemmel bámult a Mesterre, hogy hogyan kívánhat ilyesmit őtőle, a pusztában. De bezzeg Jézus Krisztus nem engedte el éhesen az ő tanítványait, FIZIKAILAG A SEMMIBŐL megvendégelte és jól tartotta őket. önök híveim, ha hiszik, ha nem, ÉN ELHISZEM (én meg nem: szedőgyerek.) Paptársait és kollegáit, akii nem mernek nyíltan a “nép” mozgalom élére állani, színészeknek és hipokratáknak mi nősiti. Különösen Himler Mártonról és Nagy Dezső detroit kathólikus papról szedi le a ke resztvizet. Mindkettőtől, külön külön idézi, a három évvel ezelőtt egymásról irt hízelgőnek nem mondható csekélységeket szó se róla: tetszett a pártfiak- nak, .hiszen ilyesmivel tömték őket hajdanában s hogy most a reverendtől hallják, régi szép emlékek elevenednek fel bennük. Mindezideig csak arról hallottunk, hogy a két krajcárért a teremben árusított programból megtudhatjuk a programot, de: Reverend Gross szerint: “Hazafias szellemű, jószándé- ku magyar ember nem lehet annak ellensége” majd igy ömleng — “Közönséges, piszkos, aljas önérdek lehet csak az, ami a magyar egységet gátolni próbálja.” Saját maga igazolására, tanúnak hívja azokat (néhányan felemelték kezüket) akik már egyszer őt hallották, hogy egyetlen szót ki nem ejtett a szov- j ettek mellett. Ő csak rajongó- an beszél a magyar hazáról, minden önös érdek nélkül. Hiszen az útja anyagi kudarc. Eddig, saját zsebéből 73 dollárt fizetett már rá. Nem igaz. hogy ő orosz pénzeket kap, mint azt róla rosszakarói állítják. Mert ha rubelek, vagy kopekek jönnek . . . ő abból nem kapott. De nem kapott * az IWO.-tól sem, mert annak sokat hangoztatott telt vályúja üres. Hi-hi- hi csak úgy kacagtak erre az IWO. jelenlevő tagjai. Az Amerikai Magyar vezéreket — jámbor pásztori nyelvén — a kutyához és a bolhához hasonlította, és a KIRÁZÁST ajánlotta, majd igy folytatta: “Ha akad olyan magyar, aki a Niagara Falisi programban hibát talál, az köpjön szembe és én azt fogom mondani, hogy esik az eső.” A szokásos gyűjtést ő maga perselyezi és az eredmény miatt, (35.74 cent) nagyon méltatlankodik. Milwaukeeban, csak hetvenen voltak a gyűlésen és ugyan annyit adtak össze. Hogyan küldjön ebből a new yor- ki központnak, hiszen a helyi kiadásokat is alig fedezi . . . A gyülésvezető bejelenti azt hogy Klein Hugó zsidó rabi levélben mentette ki távolmaradását, Gyuricza István, nagy elfoglaltsága miatt nem jelent meg és ugyan ez áll Likóver Lajosra is. Ez a három név lett volna a csalétek, hogy hazafias magyarok is megjelenjenek a gyűlésen, ők tudták, hogy az említettek nem jelennek meg, de elkopott neveik mellé, azért oda biggyesztették, a polgári körökben jobb hangzásuakat. Az utolsó szónokként, Rákosi Sándor HONFITÁRSAT mutatta be Pintér HONFITÁRS, ő, Rákosi “honfitárs” magnak maradt itt a bedöglött napilap szerkesztőségéből, melynek havilappá zsugorodott és negyedévenként megjelenő vonalas szerkesztését, hivatalból intézi. Ki bírta azért: Még csak nem is pirult belé. Sőt azok az “elvtársai” sem pirultak, akiknek mint ‘honfitárs” lett bemutatva. Az időben kinyújtott és az egyébként is későn kezdett gyűlés végét nem bírták az emberek bevárni. Rákosi rémisztő ijesztgetéseit, már csak kevesen halgatták végig. A megmaradtak helyi bizottságot is választottak. A beválasztottak nevei ismerős hangzásuak, amiből könnyen megállapíthattuk, hogy idegen nem akadt a horogra. —o— Tárgyilagos beszámolónknak végére értünk. Kevés hozzá fűzni valónk van az egészhez. Mindenkinek saját fantáziájára bízzuk, hogy önmaga állapítsa meg, hová züllött és süllyedt le az a párt mely híveivel egy- ! ütt mindent és mindenkit felfalni akart . . . Amig nagy erőfeszítéssel és egy hetes propagandával az al- I só Buckeye Roadon a Verhovay Hallban erőlködtek, a felső Buckeye-on levő munkás otthonjuk lezárva sötéten ási- tozott. Nem mintha nem volnának hajlandók szörnyszülött, állahazafiaskodásukkal beszeny- nyezni! Nem ez volt az ok . . . Ott már nem reméltek tömeget kapni. De még a Verhovay Halban sem voltak biztosak, azért kellett jobbhangzásu Rabbi és polgári vezetők neveit a röplapra csempészni. Ez az a honmentő akció, melynek zászlóhordozója és cégére, egy eleven kikeresztelkedett zsidó pap, állás- nélküli baptista prédikátor. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem. arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
