Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-04-23 / 1004. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 április 23. EGYBŐL-MÁSRÓL MINDEN IZMUS SZÜLŐJE A KAPITALIZMUS. A közelmúlt hetekben Ausztria a világ sejtó első aldali szenzációit szolgálattá. Az 1934 évi harcok óta keveset hallottunk Ausztriáról addig az ideig, amig pár héttel ezelőtt Hitler elérke- zettenk látta az időt, hogy — régebbi tervét, amely az 1934 évi harcokat is előidézte, hogy Ausztriát mint független országot letöröljék a térképről és azt a nazi vassarok uralom alá szorítsák — megvalósítsa. Akkor került ismét Ausztria a világsajtó első oldalára, amikor Schuschnigg kancellár kihalga- táson volt Hitiérnél, hogy rábírja Ausztria elfoglalási tervének feladására. Hitler, persze erről hallani sem akart és Schuchnigg távozása után nyomban útnak indította a német hadsereget Ausztria határai felé. Schuschnigg és kormánya ezután úgy határoztak, hogy ha- már nincs kegyelem, akkor Ausztria lakossága döntsön az felett, hogy akarják e elfogadni Hitler atyai gondoskodását és népszavazást rendeltek el. Hitler azonban nem érezte magát elég biztosnak a népszavazás kimenetelében és ultimátumot küldött az osztrák kormánynak, hogy a népszavazást nem engedi meg, hanem mielőtt a szavazás megtörténik, vagy beleegyezésüket adják az annektálás- hoz, vagy a német hadsereg átlépi Ausztria határát. A népszavazás nem történt meg és a német hadsereg átlépte Ausztria határát és minden teketória nélkül elfoglalták Ausztriát. Ezen elfoglalást általános “tisztogatás” követte. Az összes hivatalokat a nazik foglalták el. A nazi-elleneseket bebörtönözték, kiüldözték, vagy egyszerűen legyilkolták. Amikor a “tisztogatással” elkészültek elrendelték a “népszavazást”. A “népszavazás” a közelmúlt napokban meg is történt. A városok és falvak uccáit a nazi swastikával díszítették ez alkalomra. Az uccák sarkain ágyukat és gépfegyvereket állítottak fel, az uccákon mindenfelé állig felfegyverzett nazi katonák álltak sorfalat. Ily körülmények között szavazott Ausztria népe afelett, hogy ‘beleegyeznek’ Ausztriának németország- hoz való csatolásába. Amint a hírszolgáltató vállalatok világgá röpítették, Hitler “osztatlan” győzelmet aratott. Ausztria lakosságának 99 és % százaléka “igennel” szavazott. Akik nem igy szavaztak volna, azokat nem is engedték a szavazó bódéhoz. A zsidók és az ismert naziellenesek nem szavazhattak, akik pedig kétségesek voltak, azokat a szuronyok sorfalai figyelmeztették, hogy miként szavazzanak. De még igy is megtörtént, hogy akadt néhány tízezer, akik vettek bátorságot és az igen helyett “nemet” írtak a szavazó lapra. Ezen tény lezárásával Ausztria lekerült a szenzációt hajszoló világsajtó első oldaláról, és a térképről is. Ausztriában a mérsékelt fasizmust a kegyetlenebb és gyilkosabb nazizmus váltotta fel. A kapitalizmus azonban még mindig kapitalizmus és az osztályharc nem szűnt meg ausztriában éppen úgy, mint bármely más kapitalista országban. Az osztrák munkásság a “politikai” téren harcot vesztett, ami még az esetben sem jelentette volna a felszabadulását, ha megnyerte volna ezt a “harcot”. A munkásosztály csak akkor szabadulhat fel ha megdönti a kapitalista rendszert és erre kell felkészülni úgy az osztrák, mint minden más ország dolgozóinak. Az osztrák munkásság is a politikai útvesztőkön bolyongott hosszú ideig ahelyett, hogy kiépítette volna a forradalmi gazdasági szerzeteteit. A jövőben, bár nehezebb körülmények között, de remélhetőleg erre fognak törekedni és harcukat a mindennéven nevezendő “izmusok” helyett azoknak szülője — a Kapitalizmus ellen fogják irányítani. Nézzünk széjjel itthon. A fasizmus és nazizmus terjedésével a “demokratikus” országok — közöttük az Egyesült Államok is — a jószivü szamaritánus szerepét vállalták és “menedéket” biztosítanak azoknak, akik a Hitler és Mussolini atyai jóságos gondoskodása elől menekülnek. Hogy az ideérkezőknek majd milyen kínszenvedésen kell átmenni, mire átjutnak a bevándorlási gépezet fogaskerekei között, azt a jövő fogja eldönteni, most inkább arról szeretnénk csevegni, hogy mitörténik azokkal, akik itt amerikában harcolnak az elnyomatás ellen. Mert bár' a hivatalos, félhivatalos és hi- vatatlan prókátorok, minden áron azt szeretnék velünk elhitetni, hogy mi a legteljesebb demokráciában élünk, számos eset van, ami ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Nem is olyan régen történt, hogy Elyriában (Ohio) két munkástól megtagadták a polgárlevelet, mert azok az International Workers Order nevű betegsegélyzőhöz tartoznak. Az IWO. igaz a kommunisták fen- hatósága alatt ál, de vannak tagjai sokan akiknek fogalmuk sincs a kommunizmusról és nem azért tartoznak az IWO-ba mert az kommunista szervezet, ha- nme mert betegsegélyző. Ez azonban elegendő ok ebben a “demokratikus” országban, hogy megvonják egyesektől a polgárlevelet. Vannak azonban ennél súlyosabb esetek is, amelyek minden mást bizonyítanak, csak azt nem, hogy demokratikus országban élünk. Itt van pl. Ferrarro és Solitto esete. E két olasz származású munkás évtizedek óta él az Egyesült Államokban és mindig hasznos munkával keresték kenyerüket. Pár évvel ezelőtt e két munkás nyitott egy éttermet és annak egy mellék helyiségében helyet adtak a “MAN” cimü anarchista lap szerkesztőségének. Ez elég ok volt a mi “demokratikus” kormányunknak, hogy deportá- lási eljárást indítson Ferraro és Sollito ellen; őket Olaszországba akarják deportálni, ahol Mussolini vérebei tárt karokkal várják, hogy ha talán nem is kötnének hurkot a nyakukba, egész, biztosan hosszú évekre börtönbe kerünének, mint An- ti-fasizták. Az Industrial Workers of the World több tagja ellen volt és van deportálási eljárás folyamatban, mert azok az ipari ‘demokráciáért” küzdenek. Többele között John Lind az IWW. finn nyelvű lapjának a szerkesztője ellen már évek óta gyűjtik az adatokat, de ez ideig még nem sikerült a hatóságoknak megállapítani, hogy itt született-e, vagy pedig bevándorolt és Lind nem hajlandó erre vonatkozólag adatokat szolgáltatani. Lindnek is csak az a bűne, hogy nem akarja elhinni, hogy mi demokratikus országban élünk és < > harcol, hogy megteremtsük az ipari demokráciát. Lind biztosíték ellenében van szabadon, addig amig a hatóságok származását kutatják. Marcus Graham a “MAN” cimü anarchista lap szekesztő- je szintén deportálás előtt áll, és mert eddig nem deportálták, annak az oka az, hogy nem tud ták ez ideig megállapítani, hogy hová deportálják? Sokan úgy vélekednek, hogy ha Graham anarchista, akkor biztosan gyilkos is és okkal akarják ő: deportálni. Pedig Graham egészen más fajta anarchista. Annyira nem hive a gyilkosságnak, hogy még soha húst sem eszik, mert ahhoz hogy hús1; egyen, meg kell ölni az állatokat és ő még annak sem hive, hogy az állatokat megöljék. De igenis ellensége a kapitalista rendszernek és harcol a munkásság felszabadiaásáért. Graham ellen még 1919-ben indították meg a deportálási eljárást és azóta több ízben szállították Ellis Islandra, de tovább nem vihették, mert nem akarja megmondani, hogy melyik országban született. A “Marcus Graham Freedom of the Press Committee” amely Los Angelesben alakult és a- melynek az “American Civil Liberties Union” van a háta mögött az alábbi felhívást küldte szét az összes amerikai lapoknak: “Tisztelt Szerkesztőség: Mint újságíró önkétségtelenül értékeli a sajtószabadságot. A szabad kifejezés hiányával a szabad gondolat is értéktelenné válik. A kormány tisztviselők, gyakran a censor szerepét töltik be, dacára annak, hogy gyakran szeretnek hivatkozni azon fundamentális szabadság jogokra, melyeken ezen ország törvényei alapulnak. Roosevelt elnök csak a közelmúlt napokban folyamodott a demokratikus kormányokhoz aziránt, hogy adjanak menedékjogot azon országok menekültjeinek, melyekben a banditák garázdálkodnak. Roosevelt elnök ily magasztos álláspontjával szemben, méltán merül fél a kérdés, hogy az ő adminisztrációja mennyiben tartja tiszteletben ezen elismerésre méltó álláspontot? A szóban- forgó ügy Marcus Graham esete, melyet önök elé terjesztünk. A tárgyalláson tartott beszédének nyomatott másolatából kitűnik, hogy az eljárás 19 éve van folyamatban ellene csupán azért, mert gyakorolni kívánja az alkotmány által biztosított fundamentális jogot: a gondolat kifejezésének szabadságát. Megvagyunk győződve, hogy miután önök megismerik ezen ügyben elkövetett határtalan igazságtalanságot, nemcsak a legszélesebb publicitást fejtenek ki az ügy érdekében, hanem szerkesztői kommentárral is ellátják. Becses lapjukon keresztül folyamodunk minden szabadság szerető emberhez, hogy legyen , segítségünkre erkölcsileg és anyagilag. Küldjenek tiltakozásokat Roosevelt elnökhöz hogy ne engedje meg továbbra ezen 19 éve folyamatban levő ügy folytatását Marcus Graham ellen, amit joggal elvárhatunk, amikor más országok po- ltiikai üldözöttéinek menedék jogaiért síkre száll. Ugyahcsak fel kell hívnunk figyelmét a munkaügyi államtitkárnak Miss Francis Perkinsnek, hogy azonnal ejtsék el a 19 éve folyamatban levő vádat, valamint szüntessék be az indirekt támadást a “Man” cimü lap ellen, melynek Graham a szerkesztője . .” A rendelkezésünkre álló térnél sokkal többet kellene lefoglalnunk lapunk hasábjain, hacsak megközelítőleg kívánnánk ismertetni a sajtó, szólás és gyülekezési szabadság ellen elkövetett sérelmeket ez országban. A fenti esetekért csak úgy futtában ragadtuk ki a sok közül, azonban ezek is kellő bizonyítékot szolgáltatnak aziránt, hogy itt amerikában sincs minden rendben, ami a demokráciát és szabadságjogokat illeti. Talán helyénvaló volna ezeket korrigálni mielőtt más országok menekültjei ideérkeznek, mert attól tartunk, bogy nagy csalódásban fognak részesülni azok, akik a zsarnokság elől itt keresnek menedéket. KÉTHÓNAPI FOGHÁZAT KAPOTT KASSÁK LAJOS Kassák Lajos, a kiváló iró az elmúlt év őszén “Anyám címére” címmel könyvet irt. A könyv egyes fejezetei levélformában íródtak és a 17. levélben közölte Kassák egy kínai költőnek Krisztus előtt 800 évvel irt versét. Az ügyész emiatt sajtó utján elkövetett izgatás vétségével vádolta meg és ügyét a minap tárgyalta a törvényszék Szücs-tanácsa. Kassák azzal védekezett, hogy nem volt szándékában a katonaság elleni gyűlöletre izgatás. ön mint iró, kötelességének tartotta az emberek lelkiismeretét fölébreszteni, hogy ne követeljen mind több és több áldozatot az az őrület, amely a világot megrázza. Hivatkozott arra, hogy az inkriminált vers és a hozzáfűzött kommentár előzőleg egy napilapban is megjelent, sőt a szóbanforgó verset Kosztolányi Dezső fordította és megjelentette. Dr. Kürti Nándor védő és dr. Vudy Oszkár ügyész perbeszédei után a törvényszék bűnösnek mondotta ki Kassák Lajost a katonaság és a fegyveres erő elleni izgatás vétségében s ezért 2 hónapi fogházra ítélte. Az ítélet nem jogerős. Olvasd a Bérmunkást!
