Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-04-09 / 1002. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1938 április 9. Egy pompás őzebéd után leballagott a farkas a zuhogó hegyi patakra hosszan nyelvelge- tett a patakká dagadt bérvi forrásból. Majd félig bedugta fejét a vízbe s rázott eggyet rajta, mintha szabadulni akarna ama bűnjelektől, amik lemosódván egyre sápadó pirossággal igyekeztek a felszínen egy uj élet felé, hogy találkozzanak régi gazdájukkal, akit a végzet egy hosszú kínos koplalásnak pár percnyi csillapitószeréül jelölt. Az éhségtől az imént még összehuzódott gyomor most a víztől még jobban feszült: föl vánszórgott a parti bokrok közzé, nagyot nyújtózkodott s hosszan pihentetett száját el- tátotta, fújt eggyet s aztán le- heveredett az, egyik bokor alá. Amint a patak egyhangú csobogása mellett szundikált: valami különös zajt vélt vegyülni a mennyei ritmusba: fölnézett s a túlsó parti bokrok között egy függőleges figurát pillantott meg a vizfelé közeledni. Valami fedő félét emelt le a fejéről, bemártotta a vízbe és pár pillanatig az álla fölé emelve tartotta, majd ide oda csóválva visszatette a fedőt a helyére és beköpött a vízbe. S a- mint révedező tekintete össze húzott pillái közül ide-oda kóválygott, egyszerre csak tágra nyíltan, a rémületnek félreérthetetlen kifejezésével belé ütközött . . . Farkasszemet nézett . . . Hogy e fogalomhoz fűzött szokásos borzalmaknak valamelyikére ez úttal nem került sor ,az egyrészt a néhai őzbak érdeme, másrészt pedig azon szerencsés körülményé, hogy ama bizonyos fedőn kívül nem volt semmi emennek a keze- ügyében. Egyébként, hogy e tekintetben ki-ki mire képes, az a következő beszélgetések során ki fog derülni. * * * A rémülettől félig kővé meredt ember kissé magához térve, tettetett bátorsággal így szólt szomszédjához: hogy vagy komám, úgy látom valami jó lakomád volt ,még ott vannak a nyomai a lábadon? Köszönöm elég jó, egy szép őzbakot ejtettem. Mind megetted, vagy hagytál holnapra is valamit? . . . Ettem, jóllaktam, a többi engem nem érdekel. Nem tudom mi az hogy “holnap” ámbár sejtem, hogy mire célzol ... A mi kíváncsiságunk határa a beleink hosszán túl véget ér, nekünk csak jelenünk van . . . E szerint azt sem tudod, hogy egyszer az életed is véget ér? . . . Nem ... én halhatatlan vagyok, e tudatlanság halhatatlanná tesz, csak azt tudom, hogy szabad vagyok. Gyomrom teltével közömbösségem is teljessé vállik minden iránt, ami nem igér számomra veszedelmet. Ilyesfélét érzek most . veled szemben is, aki különben derék falatnak látszol, mind azáltal nem hatsz rám a préda ingerével. S igy, legalább is amig emésztek, kockázat nélkül komázhatsz velem. Mit keresel itt? . . . Munkanél- kül vagyok és éhes, kijöttem valami gombát vagy bogyófélét szedni, hogy éhségemen enyhítsek. Otthon a szerszám dolgozik helyettem. Hogy értsem ezt? . . .hát a szerszám nem eszik te helyetted ? Az én szerszámaimmal csak én ehetem és más senki . . . Sajnos nálunk a munkanélküli helyett az eszik, aki ügyessége vagy valami szerencsés véletlen folytán birtokosává vált a szerszámnak. Nálunk a szerszám kívül van rajtunk, nekem nincs szerszámom. Nincs szerszámod? . . . borzalmas állapot . . . Végtelen hálával tartozom a sorsnak, hogy nem embernek teremetett, a- kit még az idő, a múlt és jövendő kétségbeejtő tudatával is megvert, hogy elállhassák egymás elől a teret, amiben mi oly szabadon ficándozhatunk . . . Bizony tstvér irigyellek is érte. Mily féldöntuli boldogság lehet egy ily istenien nyugalmas lelki helyzetben . . . Azt mondom: nem emlékezel a múltra, nem ismered a jövendőt, ez megóv a gondtól, amaz fölment a bán- kódástól. Látod, mi ezeket mind tudjuk, s minél jobban tudjuk, annál boldogtalanabbak vagyunk mégis még jobban kívánjuk tudni . . . Ejnye! hát ez az a nagyra fújt kenyéren- kivüli nem csak ami egy bizonyos határon túl kenyér helyett ily őrületté válik? ... Mi azt hittük, ti vagytok a föld legboldogabb teremtményei, akiknél nem játszhat ja tékozló szerepét a vak véletlen. Mindent előre tudván fütyültök a sorsra s éltek terv szerint, beszélj! hogy áll a szénátok általában? Bevallom, mind ezekkel — sajnos oda jutottunk ahol a part szakad: a terv a mienk csupán, a cél a tiéd . . .Az öneszmélet balga gőgjében ellöktük magunktól a természet gyámkodó kezét, hogy mint önállóak jobban boldogulunk. Az eredeti természetes köteléken — ami a többi tényeket összefűzi — a csoda érzületen erőszakot tévén, egy mesterséges tákolmányt csináltunk az életből avval a csábos jelszóval, hogy “többet ésszel, mint erővel” s ezt elnevezték kultúrának. És bármily furcsán hangzik is: képzelt önállósgunkért cserébe dobtuk szabadságunkat •— remélve — hogy a megszervezett együttléthez szükséges kötelezettség kölcsönösségében kárpótolódunk. Környezetünkben — magunkat kivéve — mindent megváltoztattunk. Az életküzdelem raffinált cselfogásainak megfelelően oly körmönfont szerszámokat készítettünk, amikkel valódi észlények a leg- sivárabb poklot is mennyországgá várazsolhatnánk. A mi kezünkben — sajnos ezekkel minden pokollá vállik. S miután ama bizonyos kölcsönösség — fájdalom — elmaradt: egymás szájából verjük ki a kenyeret. Az ész mindenhatóságára esküdve azt hittük, hogy isten kiválasztott teremtvényeivé válunk. S most arra döbbentünk rá, hogy csak téged hatványoztunk meg magunkban százszorosán. Gazdasági életünk szekere — melyről azt hidtük, egyenesen isten országába robog velünk — egy veszedelmes lejtőre jutván máris elkerülte a szamarat, s mindnyájunkat elgázolással fenyeget. Több értelem talán (?) még segíthetne rajtunk, de annyi mellett amennyi van menthetetlenek vagyunk. lm, igy állunk testvér. Végtelenül sajnállak benjieAUSZTRIA Véres terror ami legyűrte egész Ausztriát, legyűrte az emberi szabadságot és gyilkos csatatérré változtatta az egész országot. Most már csak Csehszlovákia. Magyarország, Románia és a többi fasizta politi- tikai államok vannak a soron. Az európa békéjét hangoztató Mussolini és Hitler terror elakarja hitetni a világgal, hogy ők a béke apostolai és gyilkos cselekedeteik az emberi szabadság és a jólét alapkövei. Ugyan olyan borzalmas módon mint Németországban, Hitler hatalomra jutásakor kaszait végig Ausztria lakossága között. Kegyetlen orgyikossággal ölette meg mindazokat kik nem kívánatosak voltak a szemében vagy nem fogadták örömmel az ő hatalmát. Ausztria felett, ügyvédek, orvosok, mérnökök, és a szocializmus régi kipróbált harcosai prédájává lettek a Hitleri terrornak. Azok kik próbáltak megmenekülni a vérengző terrorr elől elfogatta és -kivégeztette. Ausztria hiába próbálta megvédeni függetlenségét az állandó Hitlerista aknamunka végkép legyűrte meggyalázta a kis Ausztriát. Pár évvel ezelőtt mikor Dol- fust meggyilkolták a Hitler terroristák már akkor hajszálon függött, hogy Ausztria nem került Hitler kezei közé. Csupán Mussolini közbelépése akadályozta meg a katasztrófát. Mert ő még men találta elég elérkezettnek, hogy Hitler bekebelezze Ausztrát de most Mussolini is közre játszott, hogy a védtelen Ausztriát terrorizálja. Most mikor a világ vonaglik a háborúktól milliók hevernek a fasizmus fegyeverei előtt Spanyolország vérzik és még mindég hisz a nép ezeknek a hazug fasizta szavaknak ami európa megsemmisítését jelenti. Nekünk szocialistáknak kellene a harcot fölvenni az ellen a barbár terror ellen. Hajós Endre * * * Szekesztői megjegyzés: Nem éltünk átírási és javítási jogunkkal e cikkben. Hajós munkástársban felismertük a kutató és kiutat kereső munkást és saját dolgozatát változtatás nélkül közöltük le. A “szocialistáknak” harcba szólitása üdvös dolog volna, csak éppen a harci taktikák, módszerek és a hozzá szükséges erő hiányzik. A “szocialista“ fogalmakkal éppen úgy vissza éltek a múltban, mint a “kom- munizmus”-sal. Mindkét elmélet körül árulások, becsapások és visszaélések olyan sorozata történt, hogy ma már csak úgy ismerjük a hivatalos szocialista mozgalmakat, mint amelyek megalkuvásra vannak berendezkedve. Ezért vagyunk kénytelenek a tudományos szocializmust, nagy mestereikkel és társadalmi tudósaikkal együtt elválasztani a pártmozgalmaktól és ezért nem használjuk, kerüljük a kifezeéseket is melyek pártmozgalmakra emlékeztetnek. Hajós munkástársunk jóaka- ratu dolgozatához a magunk véleményével úgy járulunk hozzá, hogy: a múltak hibáin okulva, a munkásságnak, ahol még ez lehetséges, olyan szervezett erőt kell kiépíteni, mellyel nemcsak a Német, Olasz, Osztrák eseményeket lesz képes a szervezett munkásság kikerülni, hanem arra is, hogy befejezze a nagy harcot — a kizsákmányoláson épült bérrendszer eltörlése által — melynek a nagy szo- ciálista gondolkodók megadták a tudományos alapot, mig párt- politikus követőik tudományos tartalmától megfosztva, a par- lamentárizmus és a megalkuvás terére vezették. “A barbár terror ellen” igen is fel kell venni a harcot. De ki kell selejteznünk harcifegyvereink és taktikáink közül azon eszközöket, melyekkel a pártmozgalom a fasizmus száláscsi- nálójává vált és helyettük, Ipart Szervezetekben, zárt sorokban szervezkedve kell felvonulnunk a KAPITALIZMUS ellen, mely uj fasizta mundérjában sem más, mint MAGA A KAPITALIZMUS ! Olvasd a Bérmunkást! kátok kizárólagosan “EMBERI” aminek a miénkhez: hála istennek semmi köze megértetted? Bocsáss meg testvér, mi tudjuk, hogy a mi förtelmeink jellemzésére a tenevedre való hivatkozásunk hamis. Már régóta kutatunk úgy a szótárunkban valamint kint az egyetemes é- letben valami hasondó szörnyűség után, de eddigelé még nem találtunk megfelelő szóképet sem itt, sem ott. Nos, meg mondom neked, hogy az életben nem is fogtok. Ellenben amilyen szószátyárok vagytok, a szótáratokból ez sem hiányzik. Mindössze egy kis bátorság és őszinteség kell hozzá s nevén nevezhetitek a gyermeket: kani- bálok vagytok és azok is maradtok . . . Mi a véleményed a rókáról, helyettesíthetnénk e vele téged? . . . Bizonyos jellembeli tekintetben mintául is ajánlhatnám a rókát, de a teljes analógiától őrizkedjetek, mert az őrá nézve is becsületsértés. Gn. Bt. V BECSÜLETSÉRTÉS teket, mint ily tragikusan célt tévesztett teremtvényeket. És mind az mellett pedig tiltakozom azon igazságtalan célzás és hasonlítások ellen mintha az a pokol amit te itt magatok-ól festettél, a mi erkölcsi fogyatékosságainak bármily távolról is lenyomata lehetne . . . Vedd tudomásul, hogy mi nem csinálunk törvényt abból, hogy valakik közülünk koplaljanak. Nem tagadom, mi is ösz- sze veszünk a prédán, de senkinek sem kell éhendögölnie azért mert sok van belőle. Ti elássátok vagy elégetitek csak, hogy a szükség, vagy a- mint ti nevezitek: a kereslet fenmaradjon, amit aztán kéjjel zsákmányoltok ki . . . Egymás nyomorúságából és nyavalyájából éltek. Nem elégedtek meg azzal, hogy a többi lényeket sorban mind ki irtjátok’, végül egymást faljátok föl. A ti életmódotok, ahogy én látom — a legenyhébb minősítés mellett sem egyéb mint közvetett emberevés amit becézően civilizációnak hívtok. A ti ethi-