Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-04-09 / 1002. szám

1938 április 9. BÉRMUNKÁS 7 oldal ÉRDEKES PESTI SAJTOPŰR VITA A POLITIKAI “STRICI” FOGALMÁRÓL A BÍRÓSÁGON Megpofozta egymást Milotay és Rajniss az “Uj Magyarság” szerkesztőségében. Izgalmas légkörben tárgyalta a büntetörvényszék Pálffy- tanácsa azt a sajtópört, amelyet Milotay István és Rajniss Fe­renc indított két cikk miatt. Az egyik cikket Faragó László Pál irta a “Demokrata Új­ság” cimü hetilapban. Az inkriminált cikk a következőképpen hangzik: <$>----------------------------------------­“Poltikai és társadalmi kö­rökben élénk feltűnést keltett az az incidens, amely az egyik fajvédő újság szerkesztőségé­ben játszódott le. Az ismert fő- szerkesztő, aki némi pálfordu- lások után jutott el pozíciójáig és az ismert főmunkatárs, aki a pálfordulatok számában főnö­kén is túltett, a fajvédőlap egy­ik igazgatósági ülésén összeve­rekedtek. Helyesebben: a fő- szerkesztő — miután nem kí­vánt elszámolni némi és főleg idegenből folyt összegecskékről és hozzá még marhának is mi­nősítette kitűnő munkatársát — hatalmas pofont kapott a temparamentumos vezércikkíró' tói. A főszerkesztő perceken ke­resztül nem fogta fel a sértést, amikor azután villámszerűén rájött, hogy őt megsértették, bement munkatársa szobájába és hátúról pofonütötte a vezér­cikkíró urat. A pofonra azon­ban a főszerkesztő akkora ököl­csapást kapott arcára, hogy or­vosi beavatkozást is igénybe kellett vennie, Az illetékesek most kíváncsian várják az épü­letes affér fejleményeit.” A cikk írásával vádolt Fara­gó László Pál kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert a cikket nem Rajnissról és Mi- lotayról irta. Rajniss és Milo­tay jogi képviselője viszont an­nak biznoyitását kérte, hogy a cikk valóban az “Uj Magyar­ság” két vezetőjéről szól. Vám- béry Rusztem védő ellenezte az indítványokat, a törvényszék azonban elrendelte a bizonyítást és a tárgyallást elnapolta. “Ki a strici?” Ezután Vukov Lukács állt a bíróság elé vádlottként. Vukov ellen egy hetilapban megjelent cikke miatt indított pért Milo­tay és Rajniss. A cikkben a töb­bi között azt irta Vukov: “Milotay István 48 óráig nem jelent meg a szerkesztőségben, és ugyanannyi ideig távolma­radt a riválisa prezumptiv fő- szerkesztő, Rajniss Ferenc. En­nek pedig az volt az oka, hogy két nappal azelőtt csúnyán ösz- szeverekedtek. A főszerkesztő szobájába a munkatársak és al­kalmazottak csak kófeőbb ro­hantak be, amikor Rajniss már egy székkel ütlegelte a főszer­kesztőt.” A cikk elmondja, hogy “az Uj Magyarság” egyik igazgató- sági ülésén Rajniss felelősség­re vonta Milotayt bizonyos be­vételekre vonatkozólag, amire Milotay ingerülten rátámadt Rajnissra ezekkel a szavakkal: — így merszi velem beszélni, te strici!? Ezek a sziszegve kiejtett sza­vak indították el a cikk szerint a tettlegesség lavináját a két félelem és gáncsnélküli lovag között. Rajniss Ferenc csatta­nó telitalálattal arculütötte Mi­lotayt, aki erre fölkapta íróasz­taláról a tintásüveg tömör tar­tóját és főmunkatársa fejéhez vagta. Viszont Rajniss hiszté­rikus haraggal kezdett kiáltoz­ni és többször ismételte a kér­dést : : — Ki a strici!? Közben fölkapott egy széket és irtózatos csapásokkal kékre- zöldre verte az elegáns főszer­kesztőt.” A cikket a bíróság előtt tel­jes terjedelmében fölolvasták és Vukov Lukács kijelentette, hogy elejétől végig ő irta azt, de nem érzi magát bűnösnek, mert közérdekből irta a cikket és az abban foglalt állításokat bizonyítani kívánja. A “politikai strici fogalma Ezután a védő igy folytatta: — Bővebb magyarázatra nem szorul, hogy Milotay ezt a kife­jezést politikai értelemben hasz­nálta, nem pedig abban az ér­telemben, mintha Rajniss Fe­rencet nők tartanák ki. — Hogy milyen értelemben használta a cikkíró ezt a kife­jezést, az a cikkből nem derül ki — szólt közbe az elnök. Politikai értelemben véve stricinek azt kell tekinteni — folytatta a védő — aki az elvek őszinte apostoli küzdelme he­lyett azok állandó és folytonos elárulását érvényesülési eszköz­nek használja föl, hogy ilyen módon magát másokkal, elvba­rátaival, párthiveivel, esetleg közületekkel vagy burkolt jut­tatások segítségével eltarthas­sa. Habár sokkal jobb Ízléssel be­rendezetteknek ismerjük olva­sóinkat, mint a pesti horthybi- rákat és azokat a kimondottan hitlerék zsoldjába szegődött ^striciket” kik “becsületüket” a bíróságon keresik, kivonato­san leközöltük ezt a cikket, az­ért hogy meglibbentsük a foly­ton erősödő náci propaganda függönyét, mely elnyelni készül Magyarországot is, csak úgy mint Ausztriát. A tárgyallás végleges ered­ményét még nem ismerjük. De nem is fontos. Mert hozhatnak bármilyen Ítéletet, fel is ment­hetik a bátor újságírókat a két­ségbevonhatatlan bizonyítékok súlya alatt lényegében semmit sem változtat azon, hogy a Ma­gyarországi állapotokat az ame­rikai Magyarok megismerjék és a szellőztetés súlya alatt, a Hitleri fertő fenekére pillant­hassanak. A védő ügyvéd deffiniciója meg épenséggel nem csak a sróbanforgó Milotay-Rajnissra vonatkozik — nem is képes a Pesti keretek között megszorul­ni. Városok, országok határait áttöri és ha úgy hirtelenében megfosztjuk pesti jellegétől, Magyar Amerikában is — saj­nos — tucat számra találunk olyanokat kikre minden tekin­tetben rápásszol a védő deffi­niciója : “ — Politikai értelemben vé­ve stricinek kell tekinteni, aki az elvek őszinte apostoli küzdel­me helyett, azok állandó és folytonos elárulását érvényesü­lési eszköznek használja föl, hogy ilyen módon magát má­sokkal, elvbarátaival, párthive­ivel, esetleg közületekkel vagy burkolt juttatások segítségével eltartassa.” Az az ügyvéd — még ha ügy­véd is — megérdemelné, hogy a politikai divatkiállitáson tün­tessék ki — gratulálunk neki. Schiller és Spinoza Térben, időben és működési körben messze esik egymástól a filozófus és költő. Hogy mé­gis együvé kerültek, annak oka az a szélvész, amely ma Euró­pa fölött végigviharzik és mely­hez képest Attila, Dzsingisz khán, Bajadiz és Szülejmán du- lásai kismiskák voltak . . Vagyis: a horogkeresztről van szó. A horogkeresztről, a- mely nem elégszik, mert nem elégedhetik meg a külső hata­lom teljességével. Nem nyug­szik, mert nem nyugodhatik be­le abba, hogy a gondolatok fö­lött korlátlan cenzúrája van. Nem lapulhat szerényen abban a tudatban, hogy minden alatt­valója és rabszolgája mozgásá­ra másik két vagy három alatt­való és rabszolga vigyáz. Nem: a horogkeresztnek a lélektelen tárgyak a könyvek, a szobrok, a halottak tanításai fölött is őr­ködnie kell. Mert benzinnel még ritkán gyújtották fel a világot. Gondolatokkal annál inkább. Schiller rövid idővel ezelőtt rosszul viselte magát. Azaz: nem is ő, hanem “Don Carlos” cimü darabja. Nagy óvatlanul ezt a darabot játszották Berlin­ben, horogkeresztes előkelősé­gek magas színe előtt és ime, amikor Posa márki eldeklamál- ja, hogy “Sire adjon nekünk gondolat szabadságot”, kitört a lelkes taps az egész színházban. És Schiller berlini szobrát a Rendszer néhány héttel ezelőtt leszedette talapzatáról. Eltün­tette, mint ahogy a hódítók el­tüntetik a múlt nagyságainak szobrait. A horogkeresztes hó­ditó nem tűrhette, hogy a né­metek Schillerre és Teli Vil­mosra, a Gessler-kalapra és más tiszteletlenségre gondolja­nak . . . Ugyancsak mostanában tör­tént, hogy Spinoza müvei el­fogytak. Lehet, hogy. azért mert elégették őket, lehet, mert megvették, lehet, hogy jobb időkre eldugták. Elég az hozzá hogy a német filozófiai kiadó (mert Németország nagy állam neki van a legjobb könyvkiadó szervezete és a legbru.tálisabb fasizmusa) bejelentette a sajtó­kamarának, hogy uj kiadásra készülne. A kamara az uj kia­dást nem engedélyezte. “De ak­kor külföldön adják ki” — fi­gyelmeztette a gondterhelt ki­adó a kamarát. “Annál jobb” — feleték —, “legalább meg­TAVASZI GAZ Most már nyílik a tarka pipitér, Ibolya, és ha nem is é gig ér — Gázt terjeszt, örök tavaszi szagot, Szél hordja szét, mint minden illatot. Ős gázháboru a szagos tavasz, Szivet csókoló aranyos tapasz, kicsal csókot és kicsal csillagot, Szebbé fényezi fölénk a napot . . . Gázháboru lesz, ősi tavaszi, Örökké visszatérő, igazi Ha nem is keres rajta rejtett gyár, A tavasz szaga gázt terjeszt jár . . . Viszi a szél, a légmozgás, a csend, Attól nem hal meg civil regiment, Csak megrészegszik és egymáshoz hull, Azt motyogva, hogy Tavasz itt az Ur . . . Sértő Kálmán LOS ANGELESI PICNIC Minden sebből vérző spanyol forradalmárok és gyermekek részére május 1-re rendezendő mulatságot tart a Los Angelesi angol IWW és más nyelvű cso- torttól, a delegátusok kérik a los angelesi és területén lakók co-operációját. a Bérmunkás ol­vasóit és szimpatizálóit is ve­gyék ki részüket ebből a tá­mogatásból, egyben szolidaritá­sukat is kifejezzék a spanyol forradalmárokkal szemben, kik az igazi dolgozók támogatói a felszabadulni vágyó spanyol népnek és az egész világnak. A tiszta bevételt az IWW. kipró­bált csoportja fogja rendelteté­si helyére elküldeni. A mulat­ság helye: Montebello Stádium Montebello, California. Direction: take R. Car on7th East to end of line, free trans­portation from Car line to ground. By auto: go East on 9th St. to Greenwood, and turn South and drive one mile to the Stadium. OPEN FORUM QUESTION — DISCUSSIONS. Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg.. 212 So. Spring S' szabadulunk ettől a portugál zsidótól.” Hogy Amsterdam nincs Por­tugáliában, azt Némethonban is tudják. Hogy Spinoza spa- hyol vagy portugál eredetű az sem titok. De ha igy vissza­nyúlnak a fajkutatás során a messzi századokba, miért nem ^nevezték eufrátesi zsidónak Spi­nozát? Ez csak úgy mellékesen jutott az eszünkbe. A fődolog az. hogy nemcsak Schiller nem kell, Spinoza sem. Semmi sem kell, ami szellemere és szabad­ságra emlékeztet. Spinoza nem kellett az amsterdami hitköz­ségnek, amely kiátkozta és nem kell a horogkeresztes gyüleke­zetnek sem, amely halálra hall­gatja. Ám a “Tractatus” szerző­jének ez éppen olyan kevéssé árt, mint a költőnek. Az ő mü­vüket politikai rendszer meg nem semmisítheti. Egyet azonban tehet. Kiűzi és kiseprüzi a szellemet, az ár­ját csakúgy, mint a zsidót, a költőét csakúgy mint a filozó­fusét a hetvenmillió embert fogvatartó börtön falai közül. És ezt meg is teszi. (---------ó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom