Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-01-01 / 988. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 január 1. DISPUTA ■ ■ __ ■ ■ VERES PÉTER -KOZOTT- FEJTŐ FERENC A “FAJI SZOCIALIZMUSRÓL” VAGY A “SZÁMADÁS” KöNYVKRITIKÁJA. írja FEJTŐ FERENC A “Szocializmus” cimü budapesti szocialista folyóiratban, egy rendkívül érdekes és tanulságos vita ért véget a közelmúltban. Pró és kontra, úgy a könyv Írója, mint annak kritikusa, tárgy és iro ■ dalmi isemereteikkel, alapos nekikészültséggel mérkőznek meg a nyilvánosság előtt a folyóirat hasábjain. Olyan kérdést feszegetnek és hoznak napirendre, melynek átvételével és a Bérmunkásban való folytatólagos közlésével nemcsak érdekfeszitő olvasmányt, nyújtunk, hanem a világszemléletek és szemben álló ellentétek két briliáns toliforgatójának irodalmi csatájából, tudásunkat gyarapithat- juk. (Szerk.) ebbs égi sorban élő magyaroktól hallottam, akikben durván uralkodó hatóság és propaganda ugyanezt a kisebbségi bűntudatot igyekszik kiváltani. E bűntudat kétségenkivül beteges; megnyilvánulása a kompenzálása sokszor groteszk; az asszimilálódó zsidó hansonlit a kamaszhoz, aki zavartan, ostobán- nevetségesen szenvedi át a fér- fiuságba való átmenetét. Idézzem ez átmenet tüneteit, a Ke- nyeres-Kaufmann típusoktól azokig, akik inkább büszkén vállalják vissza a ghettót, amelyben nem élnek, semhogy a fejlődés kellemetlen tüneteit viseljék el Az asszimiláció Magyarországon mégis szép eredményeket ért el s szebbeket ért volna, ha nem emelnek ellene mesterséges gátakat. Kamaszok vérig sértődönek, ha azzal intik le tikét: “gyerek vagy még”, hiszen már csak félig azok, — s okos felnőttek vigyáznak e szóra. Az asszimilálódó zsidók is már csak részben azok; a zsidózás, amelyben folyton részük van, fejlődésükben vissza-visz- szalökdösi őket. Ezért Veres Péternek az a tétele, hogy a cél: “az egyénekben és fajokban a faji különbségek és a kollektív világnézet tudatosítása” — első részben, ami a faji különbségek tudatosítását illeti, reakciós jelszó, mert az adott magyar helyzetben, a zsidók többséget kitevő asszimilánsoknak — vagyis magyarosodni óhajtóknak s már — magyarosodóknak a visszariasztását s elutasítását jelenti. A “humanisztikus integrálódásnak” nem ”a faji differenciálódás” az előfeltétele, hanem a szocializmusnak nemzetünkben való m,egvalósitása és a szocializmus megvalósításáért folytatott harcban teljesen figyelmen kivül hagyhatjuk azt a szempontot, hogy kinek- kinek itt, vagy szembenső táborban sima vagy göndör-e a haja, sasorra van-e vagy pisze szaglószerve s a füle eláll-e vagy sem. Veres Péternek még csak arra a megjegyzésére térek ki néhány szóval, amelyben az “Alföld Parasztsága” c. könyvével kapcsolatban azt mondja: “Épen csak főleg zsidó szocialisták kifogásolták, hogy behoztam a mozgalomba a faji kérdést”. Ha ez igy van, bizonyára annak tulajdonítható, hogy Veres Péter “főleg” zsidó szocialistákkal beszélt; mert bizonyára kifogást emelt volna nemzsidó de szocialista is, akit megkérdez. Veres Péter e mondata alkalmas annak a látszatnak fölkeltésére, mintha a “zsidó” szocialista a szocializmusban ugyancsak “faji” eszméi és különböző érdekei érvényesülését keresné. Ha igy lenne — mert hiszen nincs igy —, ugyanúgy elitélném, sőt jobban, mint a Veres Péter által propagált “faji” szocializmust, amelynek mégis csak mentségéül szolgálhat közéleti levegőnknek telítettsége a náci fajelmélet baktériumaival. Összegezzük tehát: a faji eszme nem tudományos gondolat hanem zoo-politikai-álgondolat. Ez a téveszme az osztályharc szociális energiáit egy faji harc “megbízható” elemektől irányított síkjára akarja átvinni, illetve a “faji szolidaritás” érzésének fölkeltésével kívánja megzavarni s tompítani. A faji eszmének realitása alig felel meg s a dialektikus szemléletnek a- mely a természeti s társadalmi létezőket csupán folyamatukban ismeri el, ellentmond. E téveszme tehát sem ’’tudományos” igazságánál fogva — amije nincs —, sem társadalompolitikai következményeinél fogva —amelyek károsak s reakciósak — nem; alkalmas arra, hogy a szocialista világszemléletbe építsük; inkább trójai faló, a- mely a meghasonlás és zavar elemeit hozná falaink közé. E téveszmék ellen tiltakozni nem “zsidó-dolog”, hanem emberi s szocialista kötelességünk: mert nem célunk, hogy társadalmilag épült s bennünk csupán megszüntetésük céljából tudatosodó osztály-határokon kivül újabb határokat állítsunk ember és ember, magyar ember és magyar ember közé, hanem hogy hagyományos doktrínánk értelmében a meglevő ellentéteket is feloldjuk. Végezetül engedjék meg, hogy ismételjem azt, amit Veres Péterről a Népszavában befejezésképpen Írtam: “Az, hogy iró létére megmaradt parasztnak, megragadó és példaszerű; nagyszerű önfegyelme s szorgalma pedig biztosíték arra, hogy . . . világszemléletének hiányosságait ki tudja és fogja küszöbölni.” Válasz Fejtő Ferencnek Irta VERES PÉTER Először is örülök, hogy Fejtő alkalmat adott ennek a kérdésnek a tisztázására. Mindig éreztem, sőt az utóbbi időben már határozottan tudtam, hogy körülöttem félreértések vannak. Én magam eddig nem sokat törődtem a félreértésekkel s haladtam látszólag cik-cakos, de nagypn is egyenes utamon tovább. Pedig már legutóbb is. Az Alföld parasztsága cimü könyvem megjelenésekor Tamási György azt irta a “Munka” cimü folyóiratában, hogy antiszemita vagyok, holott sem abban a könyvben, sem más írásaimban a zsidókérdéssel még nem foglalkoztam. De csupán a “faj” szó használata s bizonyos jellegzetes emberi magatartásom is felidézte ellenem ezt a vádat. Sajnos, arra amit én a faj szó alatt értek, ezidőszerint nincs megfelelő szó. A “nemzet” nem jó, mert a magyarban nagyon is elhasznált értelmű, a “fajta” tisztára zoológiái, a “rassz” antropológiai jelentésű, igy kénytelen vagyok a “faj” szót használni, amely nálam valóban az egynyelvű “egyvérü” (nem “tisztavérü”, mert ilyen nincs), egykulturáju s egy történelmű közösség megjelölésére szolgál. Hogy mit értek faj alatt, azt különben Fejtő Az Alföld parasztságából idézi is — bár súlyos hibával: táji helyett fajit mond — ekörül tehát vita nem lehet. Ehhez még csak annyit, hogy én sohasem állítottam s Az Alföld parasztságában sem írtam, hogy az alföld ridegparasztság a tiszta magyar faj, hanem ellenkezőleg azt, hogy mindegy ma már, hogy törökből, románból, németből, szla- vokból alakult-e, de az tény, hogy a beolvadás itt ment végbe a legrégebben és legteljesebben, tehát itt ismerhető fel az egységes néparc. Egyszóval, az alföldi ridegparasztság a magyarság törzse, mert ez nem kapcsolódott be még ma sem a polgári társadalomba s igy áz újabb keveredés némettel, szlovákkal, zsidóval egyáltalán meg sem indulhatott. A városokban de főleg Budapesten, ez a beolvadás folyamatban van. A népanyag nyersebb, tehát nincs még egységes arca s igy nincs faji ideáltípusa sem, ami egyáltalában nem misztikus, irracionális kitalálás, hanem komoly valóság, csak meg kell látni. Különben is annak a könyvnek a hangsúlya nem a ridegparasztság faji, hanem ősi, kollektiv tulajdonságain van. Hogy egyébként a faji gondolat a hitleri formájában nem tudományos gondolat, hanem “zoo-politikai álgondolat”, azt itt nem vitatom. Engem elsősorban nem a természettudományos^, biológiai-antropológiai része érdekel a dolognak hanem a szociológiai jelentősége. Márpedig, hogy a faji gondolattal namcsek leplező kispolitikát, hanem történelmet csinálnak, azt látjuk. A faji gondolat tehát még akkor is szociológiai realitás, ha természettudományi alapja volna. (L. a vallásokat is!) De van. Nem lehet az emberekbe egy teljesen légből kapott ideológiát belebeszélni, ha annak magukban az emberekben valamilyen: vagy ösztönbeli, vagy szociális alapja nincsen. A faji különbségek igenis különbségek, de az emberiség életében ma már másodrendű szerepet jászának. Az én fajfogalmam szerint — s hiszem, hogy ez egyben helyes, mert nem csupán antropológiai, hanem társadalom történelmi,, tehát szociológai fajfogalom — nemcsak a kínai, néger, maláji kauA SPANYOL SZABADSÁGHARCÉRT. A newarki N. J.-ben tartott mulatságon, mint emlékezetes, egy gyönyörű matyó munkát ajándékoztak és sorsoltak ki a CNT. javára. Most, hogy az összeget a rendeltetési helyére juttattuk, módunkban áll, elszámolást eszközölni és köszönetét mondani mindazoknak, akki e teljesítményhez segédkezet nyújtottak. A bizottsághoz befolyt összegek: Alakszay Sándor, Akron ..$10.00 Gáncs Lajos, Carolina .... 5.00 Pika Pál, Chicago _____ 2.50 Lefkovits Lajos, Clev. .... 1.00 Andy Kucrer, Pittsburgh 1.00 A lapbizottsághoz ........ 6.00 Newarki IWW csop. ......... 43.00 összesen $68.50 így dolgozunk mi: Ipari Forradalmárok. Ezt tesszük, mi azok, akik hisszük az “Egy Mindért, és Mind egyért” jelszót. Akik azt valljuk, hogy hősiesen küzdő spanyol testvéreink, a mi harcunkat is vívják, a reakció ellenében. Egyben ez a válasznuk a mostohatestvéreinknek is, akik azt kérdik, hogy mit teszünk mi IWW isták, holott ők 168 dolláros zenekarok mellett csinálják a cirkuszi lármát és elégítik ki saját szereplési viszketegsé- güket, a forradalmárok támogatása helyett. Hogy mi mit teszünk? Itt a válasz! Vagyunk köszönettel és forradalmi testvéri üdvözlettel, a newarki IWW. isták nevében, Bauer Lajos. kázi stb. fajok között van lényeges különbség, hanem csökkenő mértékben a fehér fajon belül is, mondjuk magyarok németek, olaszok, franciák, oroszok között. Sőt tovább megyek: magán a magyar törzsön belül is lényeges, felismerhető különbségek vannak, teszem azt a székelyek, palócok, alföldiek s mondjuk zalaiak között. Nem csupán az embertani különbségek, hanem a jellembeli, magatartásbeli különbségek is felismerhetők. S még tovább: fal- vanként más-más embereket látni s még az egyes falvakban is vannak u. n. “hadak”ó “Kovács-had”, “Molnár-had” stb., amelyek felismerhetően különböznek egymástól. Egy-egy nagyobb egyéniség vagy kivételes biológiai vitalitásu emberpár egész törzseket, rajokat bocsát ki az emberiségbe s hosszú ideig felismerehető külső és belső jelekkel. Az én faj szemléletem tehát igenis dialektikus — hiába állítja Fejtő az ellenkzeő- jét —, mert nemhogy lezárnám a fajok határait, és nemcsak folyamatában, időben, hanem fo- kozátaiban, tehát térben is nézem a fajt. Azonban a fokozatokban és a folyamatokban mindig vannak közös meghatározó jegyek: vértörzs, nyelv, kultúra, történelem, amelyek egységet adnak egyes népeknek. Ez a mindenkori egység a faj. Ma azok, akik magyarnak vallják magukat, és azok is tudnak len- nb Ez — remélem — tiszta beszéd. (Folytatjuk)
