Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-08-28 / 960. szám
1937 augusztu 28. BÉRMUNKÁS 3 oldal Az acél ipar nem akar belenyugodni a munkások szervezkedési jogába CNTCSAPATOK Közgazdászok, tudósok, politikusok a világ eseményeket tanulmányozva esztendők óta hangoztatják, sőt közülök nem is egy erősen követeli, hogy a munka és a tőke közötti viszonyt, amely eddig úgyszólván mindent a tőkés osztálynak juttatott megváltoztatni kell, hogy a munkás is megkaphassá a termelt javakból legalább azt, ami rendes otthonhoz, emberhez méltó élethez juttatja. Nem az elméletek tanulmányozásai késztetik ezeket ennek a felismerésére, hanem azok a gyakorlati esemnyek, amelyek az öreg Európában a szemük előtt lejátszódtak, ahol évezredes rendszerek buktak meg a munkálkodó nép elnyomatása és kihasználásához való ragaszkodásuk folytán. Ennek az amerikai életből való elkerülésére történik az utóbbi esztendőkben az a sok “munkás mentés” és szorosan a kapitalista rendszerhez tartozik az az ellenvetés, amely a nagy tőke, a nagy ipar részéről vele szemben megnyilvánul. Az acél ipar munkásai egyik legjobban kihasznált bérrabszolgái ennek az országnak. Olyan hatalmat képvisel ez az ipar, hogy egy félszázada hiába ostromolta munkás szervezet, nemcsak a munkástelepeket, de még a munkás egyedeket sem tudta megközelíteni, any- nyira függő viszonyban volt a munkás a munkával. Amikor a gazdasági élet alapjában megrendítette ezt a 128 millió lakosú országot is, a belső harcok elkerülésére, tervszerű akciók kerültek a munkások elé, amelyeknek hivatása, hogy eltereljék a figyelmet a bajok igazi forrásai elől. Ezek között első helyen áll az acélmunkások szervezkedési lehetőségének a biztosítása. Tagadhatatlan, hogy több mint félmillió munkás ebből az iparból uj életet lát a szervezkedésében és az uniója elismertetése után térelemmel reméli a maga helyzetének is a jobbrafor- dulását. A kormánnyal üzleti össze- köttestésben levő acél telepek tudomásul vették a munkásoknak juttatott immár törvényes jogokat és megalkudtak a szervezettel, de a független acél telepek erős ellent állást fejtenek ki és ezek között a Weirton- féle telep arra utasította a munkásait, hogy tüntető felvonulással tegyenek tanúságot, hogy nem akarják a külső szervezetet képviselőjükül. Az elmúlt héten rendeztet- te meg ezt a felvonulást a Weir- ton telepek igazgatósága és most nagy hangon azt állítja, hogy a munkásaik nem akarnak az unióhoz tartozni. Eltekintve attól, hogy ezen^ a tüntetésen a telepen dolgozó 12,000 emberből csak 4000 vett részt, de ha meg az egész 12,000 munkás ott lett volna, még akkor sem bizonyos, hogy a munkások véleményét domborította volna az ki, mert a mindenható gyáros ur kívánta ezt a tüntetést és bizonyos, hogy nagyon is számon tartják azokat, akik nem vettek azon részt, vagyis a munka, illetve a megélhetés lehetősége jött számításba sok ezer munkásnál, hogy a tüntetésben részt vegyen-e. - A National Labor Relation Boardnak lenne a hivatása, hogy a munkások jogát a Weir- ton telepeken is megvédje, de ennek semmi jele nem mutatkozik. Sajnos az unió sem tehet semmit az olyan telepekkel, ahol a munkások azon verekszenek, hogy ők nem akarnak szervezkedni, hogy ők továbbra is igavonó baromként fognak dolgozni, hogy a munkájuk gyümlcsét továbbra is százszázalékig Weirton gyáros és a többi részvényesek élvezzék, amíg ők munkán és rossz lakásokban pusztulnak el. Színhely: Moszkva. Idő: 1939 körül. Minden egyéb a szokott módon. Államügyész: Sztálin József vádlott, ön ellen az a vád, hogy gyilkos merényletet akart elkövetni a szocializmus tündöklő napja, Lenin egyetlen követője, Sztálin József ellen. Bevallja bűnét ? Vádlott: Bevallom, hogy gyilkossági szándékból egy 38 centiméteres kaliberű hajóágyut tulajdonítottam el a kronstadti fegyverraktárból. A hajóágyut hálószobámban az éjjeliszekrényben állítottam föl és megkíséreltem, hogy magamra tüzeljek vele, hogy magamat — akarom mondani Sztálin Józsefet, a népnek vezérét — megöljem. Ügyész: Miért akarta ezt tenni? Vádlott: Az appendix-parali- tikus- konfuziós- oktogonális- ekliptikus- peripetális- centri- fugium tagja voltam. Ügyész: Ne hazudjék! Kétségtelenül az asztigmatikus- katarrhális- pszihoanalitikus- parabolikus- erogén- schizofré- niás- centripetális központ kezét kell keresni a merényletterv mögött. Vádlott: Beismerem, hogy... Ügyész: Mik voltak ennek a szervezetnek a céljai? Vádlott: Teljesen szét akartuk darabolni a Szovjet-Uniót, a világ egyhatodát, a levegőbe akartuk röpíteni, benzinnel leönteni és azután meggyujtani, végül a tengerbe süllyeszteni és az igy támadt lyukat a fasiz- ta hatalmak birtokába juttatni, miután elzőleg az volt a szándékunk, hogy a cári uralmat helyreállítsuk. ügyész: Ki bujtotta föl magát? A Bérmunkás olvasói, remélhetőleg vásárolják a CNT bélyegeket melyek teljes összege a CNT csapatok felszerelésére lesz fordítva. Most a Nemzetközi Munkás Iroda kiadott jelentése szerint láthatjuk, mennyi spanyol munkás harcol a CNT vörös és fekete zászlaja alatt. 285.000- re becsülték a frontokon harcoló katonaság számát a kormány oldalán, ezek közül 100,000 harcol a CNT színei alatt, de ugyan akkor vagy harminc ezerre becsülik még a CNT tagok számát, akik más csapatokban harcolnak. 185.000- en, melyben minden felé vannak CNT tagok is, megoszlik a töbi szervezett munkások által felállított, valamint a kormány által még megtartott katonaság és burzsoa önkéntesekből, akik a republikánus pártnak tagjai. A csapatok a jelentés összeállítása idejében a következő képen voltak a frontokon elhelyezve : Közép tartományokban Madrid körül 33,000 CNT., 120,000 más vegyes csapatok. Délen 11,000 CNT., 45 közös Cuenca tartományban 9000 Vádlott: 1937-ben fölkerestem Trockijt Mexikóban, egy halászcsónakkal keltem át az óceánon és maga Göring evezett. Trockij bízott meg Sztálin meggyilkolásával. Később Szedov levelet irt, hogy a gyilkossághoz használjam föl a hajóágyut és néhány bibornokot és porosz tábornagyot nevezett meg, akik segitségégemre lesznek a merénylet végrehajtásában. Ügyész: Megbánta a tettét? Vádlott: Én vagyok a legnyo- moruságosabb féreg, amely valaha is megkísérelte, hogy fölfalja a Napot, utolsó trockijista, ultra-trockijista, bucharinista, sztálinista . . . Ügyész: Elég, elég. Fegyvercső elé ezzel a féreggel! A fogházudvaron a kivégzés előtt. Katonatiszt: Mi az utolsó kívánsága ? Elitéit: Szeretnék egy sztálinistát látni, aki kételkedik beismerő vallomásom igazságában. Katonatiszt: Kívánsága teljesíthetetlen. Valamennyien elhitték. ELŐZETES JELENTÉS A Világ Ipari Munkásai — IWW newarki magyar tagjai 1937 október hó 30‘áíJ, a Bohemian Auditóriumban, a New Yorki Modern Színkör köremti- ködésével szinrehozzák Pika Pál “KIK A BŰNÖSÖK” cimü társadalmi színmüvet Papp István, közismert színművész rendezésében. Kérjük az Egyesületeket, hogy a fenti napon lehetőleg ne rendezzenek mulatságot. Az Előkészítő Bizottság. CNT csapat nem volt más még akkor. Teruelban 15,000 CNT., 7000 más csapatok. Aragon vidékén 19,000 CNT., 15,000 vegyes csapatok. A 185,000 vegyes csapatok között nagyszámmal vannak, UGT és balszárnyi szocialisták, akik nagyon barátságos viszonyban állnak a CNT mozgalommal. A CNT csapatoknak a parancsnokai is mind tagok, ámbár jelenleg a kormány által kinevezett főparancsnokok vannak felettük. A CNT a forradalom kezdetén legerősebb volt Cataloniá- ban. Közép Spanyolországban, Madrid vidékén az UGT volt erősebb, azonban most már azon a vidéken is egyforma erővel rendelkeznek taglétszámot illetőleg is, a mellett, hogy az UGT-nek nagy többsége szívesebben kooperál a CNT-vel, sokszor a saját tisztviselőinek az akarata ellen is, akik közül sok stalinistát becsempésztek, azonban a többség, a balszárnyi szocialistákat követi, akiknek vezetője Largo Cabalerro, aki ellen a kommunisták ezen tendenciája miatt irtóhadjáraot indítottak, e miatt kellett a kormányt ott hagynia. Az UGT-ben dúló belső harsok következtében, mely a kontrol megkaparitása miatt folyik a három féle politikai párt között, — bal és jobb szárnyú szocialisták és a stalinisták között, — most sok tag átmegyen a CNT-be és leginkább azok, akik a Marxian pártái Trotczky- istákkal tartottak, akiknek a vezéreit már régebben kiirtották vagy bebörtönözték a stalinisták a burzsoa republikánusok segítségével. Most ezt az irtóhadjáratot folytatják a balszárnyi szocialisták és a CNT ellen is, bár nagyon kevés eredménnyel. Vi. A KIS JEGYEKÉRT A DOLLÁROKAT BEKÜLDTÉK: Mrs. Fehér, Bridgeport (2;) A. Solat, New York;; A. Soko- la, Miami; J. Lengyel, St. Louis; J. Havel, Garfield; St. Czi- ka, Grant Town; F. Haas, New York; L. Hülber, Boydton; A. Refi, Lody; G. Rauch, Akron; P. Ozsváth, Cleveland; Ch. Sas, Cleveland; J. E. Lukács, Pittsburgh; F. Pelárgus, New York; M. Pápay, New York; F. Re- bosky, Cannonsburgh; Mrs. F. Nagy, Akron; Mrs. M. Pilcsuk, Cleveland; J. Zimányi, Cleveland;; Jos Bodnár, New York; Alex Szabó, Passaic; L. Bauer, Newark; K. Gazsi, Star City; P. Csorba, New York; Imre Sas, Milwaukee, A. Buzsinszky, Toledo; J. Nagy, Terrace; B. Ros- kovitz, Homestead; L. Németh, Detroit;; G. Deme, Akron; Mrs. Tóth, Chicago; S. Fazekas, Bridgeport; G. Vajda, Bridgeport; J. Herold, Bridgeport; St. Visi, Detroit; Ch. Ruttkay, Phila;; B. Rozsika, Phila; J. Varga, Powhaton Point; St. Kosa, Denver; J. Horváth, Chicago; L. Mihálykó, Cleveland. Az utolsó trockijista pör
